SZEMPONT
A Rovatból

Napelemes pályázat: „Most már ott tartunk, hogy 4,2 milliót kellene befizetnünk”

Az eredetileg önerő nélküli napelemes, hőszivattyús, ablakcserés pályázat egyre többe kerül a pályázóknak. Az is előfordul, hogy kötbért követelnek attól, aki nem tudja kifizetni a nem várt önrészt, és inkább visszalépne.


Több alkalommal foglalkoztunk a lakossági napelemes és fűtéskorszerűsítési pályázattal, amit tavaly írtak ki, majd a kiírás után megtorpant. A pályázathoz 100%-os vissza nem térítendő támogatást ígértek, ami remek lehetőségnek tűnt azoknak, akik eddig gondolni sem mertek egy ilyen rendszerre. Holott pontosan a kevés jövedelemből élőknek nagy segítség, ha a sikerül kinullázni a villanyszámlát, illetve lényegesen olcsóbbá tenni a fűtést.

A pályázaton elnyert összegeket az Európai Unió Helyreállítási és Ellenállóképességi Alapjából (RRF) fizetnék ki, persze akkor, ha a kormány és a Bizottság közötti alkudozások eredményeképpen az Unió megállapodásra jutna a magyar kormánnyal. Minden bizonnyal ez az oka annak, hogy a pályázattal kapcsolatban semmi érdemi előrelépés nem történik, noha a választás előtt gyorsan bejelentették, hogy mindenki megkapja az igényelt támogatást.

Mivel érdemi párbeszédet nem folytat a kormányzat sem a pályázókkal, sem a kivitelezőkkel, kénytelenek Facebook-csoportokban egymást kérdezgetni, vak vezet világtalant alapon, mi várható, mikor lesz a pályázatból valami.

Ebben a cikkben pályázókat kértem arra, meséljék el a történetüket.

Andrea

– A pályázatot 2021. december 6-ig lehetett beadni, mi napelemre, hőszivattyúra és nyílászáró-cserére egyaránt pályáztunk. A kivitelező sokat segített a beadásnál. De aztán jött ez az időszak, hogy hogyan tovább. Az első mérföldkövünk (részteljesítés határideje) augusztusban le is járt, pedig éppen csak akkor kaptuk meg a támogatási okiratot. Lett volna nyolc napunk, hogy nyílászárót cseréljünk. Az ÉMI-nél (a pályázatokat lebonyolító Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft.) is tanácstalanok voltak. Azt mondták, egy-két nap múlva talán tudnak mondani valamit, de ebből sem lett semmi. Nem tiszta az sem, hogy hogyan kell elszámolni. Eleinte arról volt szó, hogy ezt majd a vállalkozó fogja megcsinálni.

Aztán itt lenne az első szakmai beszámoló időpontja, de hát a program sem indult el. Hívtuk őket, hogy mi a teendő. Javasolták, hogy írjunk e-mailt. Több kérdésem is volt, összeszedtem, elküldtem nekik. Ennek is három hete, de nem jött válasz.

A kivitelezőtől jött egy olyan információ, hogy áremelkedések voltak, 30%-ot mondtak, körülbelül ennyi többletkiadással kell számolnunk. De ezt mégis hogyan?

– Mennyi lenne ez a plusz forintban?

– Eleve vállaltunk a nagyobb teljesítményű hőszivattyúra 1,2 milliót. De most már ott tartunk, hogy 4,2 milliót kellene befizetnünk, úgy, hogy a cég bevállalt a 30%-os áremelkedésből 10%-ot. Részletfizetést is ajánlottak, az kamatmentes lenne, de havi 98 ezer forintos törlesztőrészlettel, két évig. Nem tudjuk, hogyan kalkuláljunk, mikor itt van ez az energia-áremelkedés is. A nyílászáró-cserével meg az a baj, hogy amikor öt éve megvettük a házat, akkor már néhány ablakot kicseréltettünk, kétrétegű üveggel. A pályázat azonban három réteget ír elő, ezeket mind cserélni kellene megint. Erre 2,2 millió forint van a szerződésben, egy alvállalkozó csinálja. De mi a garancia, hogy ebből meg tudja csinálni? Viszont az ötéves nyílászárók kerete megengedné a háromrétegű üvegezést, felmerült, hogy a kereteket meghagyjuk, és csak az üveget cseréljük ki. De erre még nem kaptunk választ, hogy ezt így lehet-e. Költség szempontjából nem lenne mindegy.

– Jól értem, hogy úgy kellene önnek aláírnia egy új szerződést és adott esetben elkezdeni fizetni a részleteket, hogy pontos helyszíni felmérést még nem készítettek, értelemszerűen a konkrét számokat senki sem ismerheti?

– A férjemnek kellett lemérnie az ablakok kereteit, amikor a vállalkozó bekérte az adatokat. Csak az energetikai tanúsítvány miatt jöttek ki személyesen.

– Ki tudják fizetni a megemelt önrészt?

– Egy összegben semmiképpen. Részletfizetésben gondolkozunk.

Itt van ez a nagy rezsiválság, energiaválság, lesz-e gáz, vagy sem... hogy valamit kezdeni kell a fűtéssel, azt tudjuk. Azonban a bizonytalanság, az, hogy semmire nincs garancia, hogy senki nem mond semmit, az nem segít.

Én hiányolom a kormány részéről is, hogy nincsenek fórumok, nincs tájékoztatás, nem beszélnek róla. Keresgetem a neten is, hogy hol áll a dolog, de semmi nem derül ki. Facebook-csoportokban egymást kérdezgetjük, de mindenki tanácstalan.

Kálmán

– Megkaptam a támogatói okiratot, csak nyolc hónapig nem történt semmi, de ezalatt mindennek felment az ára. A kivitelező, akivel szerződtem, adott egy árajánlatot, az szerepelt rajta, hogy harminc napig érvényesek az árak, 370 forintos euróig. Ráadásul januárban küldtek nekem egy szerződéskiegészítést, decemberre, a beadás napjára visszadátumozva, amiben az áll, hogy amennyiben mégsem kérem a kivitelezést, a vállalkozói díj 10%-át köteles vagyok kötbérként kifizetni.

– Ez melyik pályázat? A napelemes, vagy a komplex?

– Csak napelem. Amit igényeltem, az egy 4,88 kW-os rendszer. Végül is egy 4,92 kW-os rendszerre lenne lehetőség. Viszont kaptam egy e-mailt, hogy fizessek be 400 ezer Ft-ot, és akkor tudják megkezdeni a kivitelezést. Plusz még a három fázist be kell vezetni, amit 380 ezer Ft-og támogat az állam, persze csak utófinanszírozással. Viszont annak is felment az ára, tehát még 250 Ft-ot arra is ki kellene fizetnem.

– Egymillió forintot kellene előteremtenie, még akkor is, ha visszakap valamikor 380 ezret ebből?

– Igen. 6-700 ezer forint fix különbségről beszélünk, és akkor ez még csak egy napelemes rendszer.

– Mivel indokolták? Csak az áremelkedéssel?

– Az e-mailban azt írták nagyon udvarias stílusban, hogy az elszabadult árak miatt sajnos képtelenség kivitelezni a megpályázott rendszert. Így az árkülönbözetet nem tudják átvállalni, a drágulásnak maguk is kárvallottjai.

– Mit tesz végül? Elfogadja az ajánlatot?

– Sajnos nincs annyi jövedelmem, hogy ezt a 700 ezret kifizessem.

Kérdeztem, hogy élhetek-e részletfizetési lehetőséggel, de nemleges választ kaptam.

Nyolc nap helyett kaptam harminc nap haladékot a döntésre, hogy vagy ezt, vagy azt kifizessem. A kötbért sincs pénzem kifizetni, nemhogy a 700 ezer forintot.

– A cég igényt tart a kötbérre, ha visszalép?

– Igen. Bár nem értem, miért hivatkoznak arra, hogy én lépek vissza a szerződéstől, hiszen ők nem tudják megvalósítani a szerződött feltételekkel.

Ők mondtak nemet arra, hogy ennyiből megcsinálják. És arra akarnak kényszeríteni, hogy írjak alá egy új szerződést, vagy fizessem ki a kötbért.

Az ember nem szívesen fizet ki közel 300 ezer Ft kötbért. Arról volt szó, hogy alacsony jövedelműeknek szól a pályázat, azoknak, akik önerőből nem tudnák megvalósítani ezt a beruházást. Én most rokkantnyugdíjas vagyok, kapok 40 ezer forintot, abból egyértelmű, hogy nem tudnék egy ilyen rendszert megvalósítani.

Balatonné Murányi Piroska

– Komplex pályázatot adtam be az esélytelenek nyugalmával. A mi falunkban rajtam kívül egyetlenegy fiatalasszony pályázott, de ő csak napelemre. Azóta pedig már vissza is lépett a megemelkedett önerő miatt. Egy kedves fiatalember hívott fel a kivitelező cégtől, mindent részletesen elmagyarázott, én magam nem értek ehhez, még azt sem tudtam, van-e három fázis nálunk, vagy sem. Végül mindent meg tudtam csinálni, és magam is adtam be a pályázatot. Azóta várunk.

– Semmit nem kaptak azóta? Semmilyen értesítést sem?

– De. Márciusban egy hiánypótlást kértek, azt megcsináltam. Azóta semmilyen üzenet nem érkezett, pedig többször írtam nekik e-mailt, de azokra csak sablon üzenetet kaptam. Semmilyen tájékoztatást nem kaptunk, hogy miért csúszik a dolog.

– Végül most kapták meg a támogatói okiratot?

– Igen.

– És akkor derült ki, hogy mennyi az annyi?

– Igen. Én 10,1 millió forint támogatást kaptam, de a kivitelezőm azt mondta, hogy ez nem elég, és végül 2,1 millió forintnyi önerőt kért.

– Hogyan lehet ennyi pénzt kigazdálkodni?

– Ez a cég felajánlott részletfizetési lehetőséget.

Havonta 80 ezret fogok fizetni, de a nyugdíjam 140 ezer. El tudja képzelni, mi lesz velem.

– Hogyan fogja ezt bírni?

– Az az igazság, hogy egy harmincéves épületben lakom, ahol az ablakokon már befúj a szél. A három gyerekem már régóta mondja, hogy cseréljem ki a nyílászárókat. Mindenképpen ki kellene cseréltetnem kilenc ablakot, meg három ajtót. Aktív koromban félreraktam egy kis pénzt, hogy majd abból gazdálkodom. Most erre a pénzre számítok.

– Ezek szerint fedezni tudja a plusz kiadás egy részét?

– Igen. Igaz ugyan, hogy mást terveztem ezzel a pénzzel, a gyerekeimet támogathattam volna, utazhattam volna, de most

bejött ez az energiaválság, és muszáj megcsinálnom ezt, mert nem tudom felfűteni a házat.

Most jött meg a gázszámlám. 48 ezer forint.

– Akkor aláírta a szerződést és kezdik az ablakcserét hamarosan?

– Nem. Nem tudok semmit. Tegnap küldtem el a szerződést, de nincs információ semmiről. Felvetődött, hogy, ha aláírtam a szerződést, akkor már törlesztenem kell a részleteket is. De a kapcsolattartóm is csak azt mondta, hogy türelmet kér, mert neki is annyira új ez a dolog, hogy át kell rágnia magát a részleteken. Mert még mindig arra várnak, hogy az ÉMI-től kapnak valami tájékoztatást, hogy hogyan csinálják.

– Ezek szerint a szerződésben nincsenek határidők?

– Nincsenek. Az van benne, hogy ha vállalom ezt az önerőt, akkor már biztosan nem kell többet fizetnem, történjen bármi is. Mondjuk nem tudom, ez hogy lehet, de ez van leírva. Ezt ígérték meg, ezt írtuk alá. Majd ezután mondják meg, hogy kell módosítani a mérföldköveket.

– Az sincs benne, mikor kell az első részletet fizetni?

– Nincs benne az sem.

Dániel

– Augusztusban megkaptuk a támogatói okiratot. Azóta is várjuk a csodát, hogy valami történjen, mert igazából nem tudom, mi történik a háttérben. Komplex pályázatot adtunk be. Most a kivitelező jelezte, hogy 30%-ot emelkedett az ár, ebből nekem 20%-ot kellene kifizetnem ahhoz, hogy a kivitelezést meg tudják kezdeni. Ez 1,9 millió forint. Vagy egy összegben, vagy két éves kamatmentes hitelre, ez esetben

a törlesztőrészlet 80 ezer és pár száz forint lenne. De azt, hogy ezt a részletet mikortól kellene fizetnem, nem árulták még el.

Nem mindegy, hogy az első szögbeveréstől kezdve esedékes, vagy onnantól, hogy a kivitelezést befejezték. Itt tartunk, és türelmesen várunk egyelőre. Persze egy 10 milliós rendszernél, ha csak a lehetőséget nézem, még mindig jó opció, hogy csak kétmilliót kell fizetni érte, csak akkor nem azt kellett volna mondani, hogy ez egy 100 százalékos, önerő nélküli támogatás.

– Van olyan forrása, amiből ezt fedezni tudja?

– Részletekben talán. Nehezen, szűkölködés mellett.

– Ezek szerint a részletfizetést vállalják?

– Nem tudom még. Egyelőre van egy támogatói okiratunk, ami már egy hónapja ketyeg, tehát a 26 hónapból egy már elment, ami alatt meg kell valósítani a nyílászáró-cserét, hőszivattyú telepítést, illetve a napelem felszerelését. Van egy előszerződésünk, egy szerződésünk, sőt, egy szerződés-kiegészítésünk is, megvan minden, azon kívül, hogy nem írtam alá azt a plusz 20%-ot.

– A kivitelező elkezdi rögtön a munkát, amint aláírja?

– Nem tudják, mikor kezdik el. Majd amikor az első előleg megjön. Ha az önerőt teljes egészében kifizetném, akkor sem történne semmi. Amíg az EU és az ország közötti helyzet nem rendeződik, amíg az RRF támogatás nincs meg, addig nem történik semmi.

Addig csak annyi történne, hogy befizetek kétmillió forintot valamire, amiből még nem láttam semmit.

– A pályázati honlapon azt írják, a kormány teljes mértékben előfinanszírozza a költségeket, a pályázókat semmi hátrány nem érheti.

– Nem tudom. Nekem is már több, mint egy hónapja megvan a támogatói okirat, de nincsen semmi érdemi információ. A fórumokon vannak olyanok, akik alá is írták a szerződést, a kivitelező megpróbálta lehívni az előlegeket, de nem aktív az a funkció. Áll minden. Amíg nem jön ki egy központi tájékoztatás, hogy na, akkor hajrá, lehívhatjátok az előlegeket, addig csak ülünk és nézünk.

– Mennyit segített volna ez önöknek az idei fűtési szezonban, ha ezt az év során kivitelezik?

– Sokat.

– Mivel fűtenek?

– Gázzal.

Király Péter

– Nekem van már napelemem, nagyon jól működik. Ezen felbuzdulva adtunk be a két lányom részére két pályázatot, napelemre. Az egyik lányomnak megérkezett a döntés, a másik viszont semmit sem kapott. Ugyanazokkal a paraméterekkel adtuk be mindkét pályázatot. Több helyen érdeklődtem, de semmi kézzelfogható választ nem kaptam. A nyertes pályázat kapcsán felvettük a kapcsolatot a regisztrált kivitelezővel, és ő viszont azt mondta, hogy sajnos ebbe az összegbe már nem fér bele a dolog. Küldjem át nekik a támogatói okiratot és kidolgoznak egy újabb lehetőséget. Aztán megjött az új anyag, ami 1,1 millió forinttal magasabb összegről szól.

Ezt egyelőre félretettük talonba, mert a lányoméknak nincsen egymillió forintjuk. Azért indultak a 100%-os támogatású pályázaton.

Kigyűjtöttem a környékbeli kivitelezőket, és sorra hívogattam őket. Tízből három nem vette fel a telefont. A többi felvette, viszont mindegyik azt mondta, hogy sajnálják, de nem tudnak segíteni, mert ők sem tudják, mitévők legyenek. Előre meg nem tudják megfinanszírozni a pályázatot. A Széchenyi Programirodánál arra biztattak, hogy hívjam az országos kivitelezőket is. Végigpróbáltam azt is. Még a Napelem Szövetség elnökének is írtam levelet, de ő sem tud segíteni. Jelenleg itt tartunk. Tanácstalanok vagyunk, azt érzem, senki nem tud igazán semmit.

– Ha minden így marad, akkor vissza kell lépniük? Akkor nem tudják vállalni?

– Igen, sajnos. Az én napelemes rendszerem nagyon jól működik, 5 kW-os rendszert tettem fel és azóta árammal is fűtök. Nekem így nulla az áramköltségem és a gázfogyasztásom is a felére csökkent. De a lányomnak ez nem érné meg, mert a napelem csak annyi lenne neki, ami pont kiváltaná a tízezer forintos áramszámláját. Ha most egymillió forintot kellene kifizetnie, ez majd’ tíz évnyi áramköltség lenne. Utánanéztem pár eszköznek, és úgy látom, elég hasraütésszerűen készülnek az árajánlatok is. Egy inverter például internetes áruházban 500 ezer Ft-ba kerül, az ajánlatban viszont 700 ezret kérnek érte.

– Ugyanaz az inverter?

– Ugyanaz. Ilyenek is vannak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Csepeli György: Hasonló a helyzet 1956 őszéhez, amikor Rákosi már megbukott, Gerő Ernő fenyegetődzött, miközben a velük szemben álló Nagy Imre csillaga emelkedőben volt
A professzor szerint a megfélemlítés kis falvakban működhet, de a városokban nem ér célt. A politikai ügyek mögött szerinte más cél is lehet.


Csepeli György szociálpszichológus a Népszavának adott interjúban arról beszélt, hogy

a megfélemlítés csak korlátozottan lehet eredményes.

Úgy véli, ez leginkább kis településeken hatásos, ott, ahol az emberek közvetlen megélhetése kerülhet veszélybe, de a városokban szerinte nem működik.

A szakember szerint a hatalom különféle közvetett eszközökkel élhet. Példaként említette Molnár Áron színész esetét, akinek a közösségi médiás tevékenysége alapján küldött felszólítást a NAV.

Csepeli szerint azok is fenyegetve érezhetik magukat, akik állami, önkormányzati vagy egyházi intézményekben dolgoznak.

A civil szervezeteket és az önkormányzatokat pénzmegvonással lehet befolyásolni, de a rendőrség és az ügyészség is szerepet kaphat, ahogyan azt a Magyar Péter és Dobrev Klára ellen indult ügyek is mutatják. Csepeli úgy látja, a már ismert megfélemlítési módszerek gyakoribbá válhatnak, mert enélkül a hatalom attól tarthatna, hogy gyengének látszik.

Szerinte a fenyegetések célja elsősorban az, hogy a kormány hívei úgy érezzék, a hatalom kézben tartja az irányítást.

Úgy fogalmazott: „Hasonló a helyzet 1956 őszéhez, amikor Rákosi Mátyás már megbukott, Gerő Ernő fenyegetődzött, miközben a velük szemben álló Nagy Imre csillaga emelkedőben volt.”

A Szőlő utcai javítóintézet ügye kapcsán kilátásba helyezett „megtorlás” sem egy átgondolt stratégia része – véli Csepeli –, inkább a kormánypárti szavazóknak szóló üzenet.

A Szuverenitásvédelmi Hivatalt nem tartja hatékony eszköznek.

A professzor szerint a fenyegetés akkor ér célt, ha azt, akit meg akarnak félemlíteni, valóban el is éri.

A Budapest és Pécs Pride példája alapján úgy látja, ezek a fenyegetések hatástalanok maradtak,

és ezt a sajtó és a közösségi média is egyértelművé tette azok számára, akik nem voltak jelen.

Csepeli úgy gondolja, hogy a 2026-os választások közeledtével bizonytalan hatósági vezetők inkább kivárnak. Ez viszont növeli azok kockázatát, akik ellenállnak.

A professzor korábban arról is beszélt, hogy „a tudatlan tömeg hiszékeny, a bolondok hajóján a konteó olyan, mint baktériumnak a húsleves.”

Akkor azt mondta, az iskolarendszer jelenleg nem készít fel a hamis állítások felismerésére.

via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Varga Judit visszatérésének lebegtetése arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert
Az elemző nem tartja valószínűnek, hogy tényleg politikai pozícióba is helyeznék a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi minisztert, mert annak nagy kockázatai lennének a Fideszre nézve is, amely ráadásul ismét a gyermekvédelmi ügyekkel küzd.


Gulyás Gergely a jövő héten találkozik Varga Judittal, hogy személyesen kérdezze meg tőle, mit gondol a visszatéréséről. A miniszter ezt a Kormányinfón árulta el. A Fideszben egyre többen beszélnek arról, hogy terveik vannak a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi miniszterrel, akiről Orbán Viktor a nyáron azt mondta, ritkán bukkan fel olyan született tehetség, mint ő, és 4-8 év múlva képes lett volna az országot vezetni. „Juditban miniszterelnöki képességek voltak” - fogalmazott a kormányfő. Magyar Péter Varga Judit esetleges visszatérésének hírére úgy reagált, nincs beleszólása abba, hogy „a Fidesz kivel, milyen felállásban akarja elveszíteni a választást jövőre”, de azt tudja, hogy „Varga pontosan érzi, mi a három gyermekünk érdeke”.

Miért próbálja a Fidesz visszahozni Varga Juditot, kockáztatva azt, hogy újra reflektorfénybe kerül a kegyelmi botrány? És mennyit árthattak a pártnak az elmúlt hetek gyermekvédelemmel kapcsolatos botrányai: a bizonyíték nélküli Zsolti bácsizás, és a Szőlő utcai javítóintézet volt igazgatójával kapcsolatos rengeteg megválaszolatlan kérdés? Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk.

– Mennyi az esélye Varga Judit visszatérésének?

– Most úgy érzem, hogy inkább nem merik meglépni, mint igen, de provokációnak simán jó. Ugyanis abban a pillanatban, ahogy Varga komoly politikai szereplővé válna, olyan kérdéseket tenne fel neki a magyar nyilvánosság, amelyek Magyar Pétertől függetlenül a kormány számára kellemetlenek. Mi van a végrehajtókkal, a végrehajtói kamara maffiaszerű működésével? Hogyan adtak át döntéseket az államtitkárnak, és milyen módon vettek részt benne? Mi a helyzet a Pegazus-szoftverrel, a lehallgatott magánemberekkel szembeni állami jogsértéssel? És ott van a kegyelmi ügy maga: miért írta alá? Ezeket a kérdéseket a Fidesznek nem érdeke kinyitni.

– Az miért érdeke, hogy Varga Juditról, mint visszatérőről beszéljenek?

– Arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert ezzel a dologgal: a volt felesége hiteles állításokat tehet Magyar Péter személyiségével kapcsolatban.

Varga, még ha nem is kerül vissza semmilyen pozícióba sem, jelenlétével tud Magyar Péterről beszélni.

Ha visszalépne egy hivatalos politikai pozícióba, akkor újságírók fogják kérdezni nap mint nap.

– A minden bizonyítékot nélkülöző „Zsolti bácsi” történet talán kezd elcsendesedni, de magának a Szőlő utcai ügynek is sok tisztázatlan pontja van. Sokat veszíthet ezzel a Fidesz?

– Ez a téma a magyar társadalom számára elfogadhatatlan, függetlenül attól, hogy jobbról vagy balról nézik: a gyermekekkel szembeni szexuális abúzust a legtöbben nagyon egyértelműen elítélik. Ha ez egy állami intézményrendszerhez kötődhet, ahol az állam felelős a gyerekekért, és esetleg kormányzati politikusokhoz is, az a kormány számára felmérhetetlenül veszélyes. Láttuk a parlamentben, hogy Semjén Zsolt azért állt fel, mert Simicskó István a Fidesz és a KDNP nevében nem védte meg eléggé őt. A kormánypártiak igyekeznek a lehető legtávolabbra tolni maguktól az ügyet; később olyan radikális nyilatkozatok is elhangzottak, amelyekkel igyekeztek maximális távolságot tartani: halálbüntetésről, négyrét vágásról, kasztrálásról beszéltek.

Ennek a gyermekvédelmi ügynek valószínűleg jóval nagyobb a látenciája: nem tudjuk, ki mikor áll elő új tanúval vagy információval.

Ez az ügy nem egy egyszerűen lezárható történet, bármikor egy új információ újra aktualitást adhat neki.

– Múlt vasárnap megszólalt a Kossuth téri tüntetésen Látó János is, de semmi konkrétumot nem mondott az üggyel kapcsolatban.

– Látó János szerepe egyelőre mellékszál, ha fontos elemként került is be a képbe. A lényeg az, mennyire áttekinthető a gyermekvédelmi intézményrendszer. Amíg nem átlátható, addig a kormánypártiaknak nincs olyan pozíciójuk, amiből hitelesen tudnák cáfolni az ellenzék vádjait.

Ha az ellenzék hitelesen mondhatja, hogy a gyermekvédelem nincs biztonságos kezekben, akkor abból sok igaztalan pletyka és vád is elindulhat.

Miközben mindezeket tények is erősítik: tudható, hogy az intézményrendszerből egyes államilag gondozott lányok később, az intézményen belülről szervezett prostitúcióban végezték.

– A héten Jámbor András megpróbálta megemeltetni a napi 1500 forintos fejkvótát, amit a gyermekotthonokban élő gyerekek étkeztetésére forditanak, 4500 forintra. A fideszes képviselők nem szóltak hozzá, hanem leszavazták az egészet. Később a kormánypárt saját ötletként hozta vissza.

– Igen, másnap be is hozták a saját javaslatukat...

– De addig az erről készített 23 perces videó egy nap alatt hatalmas nézettséget ért el.

– A Fidesz sosem fogad el ellenzéki javaslatokat, nehogy az ellenzék kampányolhasson velük. A kormánypárt eddig sem engedett az ellenzéknek olyan ügyet, amivel az ellenzék kampányolhatna. Inkább ők viszik át a javaslatot, csak az úgy lassabb, hiszen reaktív. Azonban ebben az ügyben korábban, Magyar Péter megerősödése óta bármikor léphettek volna, hiszen látható probléma volt.

Az emberek számára sokkal érzékenyebb a gyermekbántalmazás kérdése, mint például egy késés a közlekedésben,

és erre lett volna a kormánypártnak több, mint egy éve, hogy változtasson a helyzeten.

– A Tisza Párt mintha távolabb tartaná magát a témától...

– Igen, mert van saját témája. Viszont lehalkította ez a téma egy időre „a Tisza adót akar emelni” kampányt, ami jót tesz nekik.

– Két hete Závecz Tibor azt mondta, október 23 körül láthatunk méréseket arról, kitől mit vitt, vagy mit hozott például a Zsolti bácsi ügy.

– Az aktuális mérések persze érdekelnek minket, elemzőket, de az embereket talán kevésbé. Sokkal inkább az számít, hogy október 23-án ki hány embert visz az utcára. Az lesz a mennyiségi verseny: Magyar Péter rendezvényein hányan vannak, és Orbán Viktor rendezvényein hányan.

– Orbán Viktornak most nincs szerencséje október 23-ával: az Európai Tanács ülése miatt fél napot nem lesz itt. Ez hátrány lehet?

– Az a fél-, vagy egy óra számít, amikor ő beszél, és az valószínűleg belefér a napba. De a legfontosabb most tényleg az lesz, hogy ki milyen mennyiségben tudja a sajátjait az utcára vinni, hogy ezzel megmutassa az erejét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Farkas András: A Tisza és a Fidesz nyugdíjtervei nagyjából ugyanannyiba kerülnek, de az igazságtalanságokat csak az egyik orvosolná
A Tisza terveivel jobban járnának a szegényebb nyugdíjasok, a 14. havi nyugdíjnak viszont óriási politikai húzóereje van. A baj az, hogy a nyugdíjrendszer 2035-re már így is fenntarthatatlanná válik, pedig az unióban nálunk költik a legkevesebbet nyugdíjakra.


Fél évvel a választások előtt a kampányígéretek elérték a nyugdíjasokat is. Nem lebecsülendő választói tömb, sokan vannak, el is dönthetik a választást. A Tisza párt által kidolgozott rendszerben az átlag alatti nyugdíjasokra koncentrálnak leginkább, legalább részben próbálják reparálni a nyugdíjrendszer igazságtalanságait. A Fidesz erre reagálva bejelentette, hogy ők bevezetnék a 14. havi nyugdíjat.

Mindkét javaslat nagyjából 600 milliárd forintba kerülne, kérdés melyik a vonzóbb a szavazóknak. És persze, hogy miből lesz minderre pénz, főleg hossútávon, a magyar nyugdíjrendszer ugyanis jelenleg is a fenntarthatatlanság felé halad, amit 2035-re, vagyis alig tíz éven belül el is ér, ha semmi sem változik. Farkas András nyugdíjszakértővel beszélgettünk.

– Ha a Tisza és a Fidesz nyugdíjasoknak tett ígéreteit nézzük, melyiknek mi az előnye és hátránya, mennyire megvalósíthatóak?

– Mindegyik megvalósítható, és a nyugdíjasok mindegyiknek örülnének. Attól függ, mennyi pénzt sikerül előteremteni ezekre az intézkedésekre. A TISZA Párt javaslatában a legfontosabb elem, hogy ne lehessen 120 ezer forintnál kisebb öregségi nyugdíjat kifizetni. Ez nagyon sok embernek segítene: jelenleg körülbelül 186 ezer ember kap 120 ezer forint alatti nyugdíjat. A 120 és 140 ezer forint közötti sávban lévőknek speciális plusz emelést adnának, a többieknek maradna a rendes inflációkövető emelés, távlati ígérettel, hogy kormányra kerülés esetén felülvizsgálnák a nyugdíjemelés eljárását is. Emellett minden nyugdíjas, aki 250 ezer forintnál kisebb nyugdíjat kap, 200 ezer forint értékű SZÉP-kártyát kapna, a 250 és 500 ezer forint közötti nyugdíjaknál pedig 100 ezer forintos SZÉP-kártya járna. Van több kisebb, kevesebb embert érintő javaslat is, például az ápolási díjak megduplázása. A lényeg viszont:

ha összeadjuk a TISZA javaslatait, nagyjából annyiba kerülnek, mint egy tizennegyedik havi nyugdíj.

Amikor először írtam a TISZA javaslatairól, megkérdeztem az olvasóimat, miért nem inkább a 14. havi nyugdíjat javasolják, amelynek egyszerűbb és erősebb a politikai húzóereje. Ezt a Fidesz felismerte, és bedobta: legyen 14. havi nyugdíj. Korábban ellenzékből is próbálkoztak ezzel, tehát nem idegen tőlük ez az eszköz. A 14. havi nyugdíj esetén három kulcskérdés van. Az első: be tudjuk-e építeni rendszeres elemként a nyugdíjrendszerbe, tehát minden évben járna-e. Ha igen, jön a második probléma: minden évben meg kell találni körülbelül 600 milliárd forintot, és ez az összeg az inflációval nőne. A harmadik: ha egyszerűen lemásoljuk a 13. havit, akkor a nyugdíjrendszer feszültségein nem enyhítünk, legfeljebb a nyomást csökkentjük, mert nem nyúlunk hozzá érdemi elemekhez. Ez önmagában nem ér fel egy nyugdíjreformmal.

– Lehet másképpen is bevezetni a 14. havi nyugdíjat?

– Például úgy, ahogy a lengyelek, ahol pár éve van 14. havi juttatás, és azt a mindenkori átlagnyugdíjnak megfelelő, egységes összegben fizetik. Tehát nem a saját nyugdíj összegével azonos a pluszhavi juttatás, mint a 13. havinál, hanem fix összeg. Ha Magyarországon egységesen, mondjuk 250 ezer forintban állapítanánk meg, mivel nagyjából ennyi most az átlagnyugdíj, és 2,4 millió jogosulttal számolunk, az 600 milliárd forintba kerülne. Ugyanannyiba, mintha „átmásolnánk” a 13. havit a 14. havira, viszont

sok méltányossági problémát kezelne, mert minden olyan nyugdíjas, aki 250 ezer forintnál kisebb nyugdíjat kap, és ez a nyugdíjasok kétharmada, jól járna, és arányosabbnak érezné a rendszert.

A magasabb nyugdíjúak sem járnának rosszul, hiszen ők is plusz 250 ezer forintot kapnának. Tehát lehet úgy is adni a 14. havi nyugdíjat, hogy a rendszer méltánytalanságai enyhüljenek, és ne sértse a magasabb nyugdíjjal rendelkezőket sem. Ha ezeket sikerül megoldani, akkor a 14. havi nyugdíj rövid távon pozitív intézkedésként jelenhet meg. Hosszú távon viszont minden járulékfedezet nélküli plusz juttatás a finanszírozási gondokat növeli.

Már most is az a fő probléma, hogy a magyar nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága nagyjából 2035-ig látszik biztosítottnak.

Ha pedig ráteszünk évi 600 milliárdos költségvetési igényt, a fenntarthatósági gondok korábban jelentkeznek.

– A hogyanról egyelőre Lázár János is csak annyit mondott, hogy dolgoznak rajta...

– „Keményen dolgoznak.” Ezen valójában nem kell sokat dolgozni: valószínűleg a felső vezetés döntésére várnak.

Ha az lesz a döntés, hogy a 13. havit másolják, az érdemben nem segít a nyugdíjasokon, de óriási politikai húzóereje lesz, ezt nem szabad elfelejteni.

Ahogy a 13. havi is nagyot szólt 2022-ben, amikor először egész havi összegben, a választások előtt két hónappal bevezették. Most is választások előtt állunk. Ha be akarják vezetni, akkor azt 2026 márciusáig van értelme kifizetni. De ahogy mondtam, az igazán támogatható megoldás az lenne, ha a szegényebb nyugdíjasok többet kapnának, mint a magasabb nyugdíjúak.

– Honnan lehet pénzt előteremteni erre?

– A TISZA bejelentette, hogy hatalomra kerülés esetén újra megnyitnák az uniós pénzcsapokat, ami nagy összeget hozhat, belendítheti a növekedést, és ha beindul a gazdaság, lesz pénz sok mindenre. Ez logikus felvetés. A Fidesz esetében, mivel náluk van a költségvetés, és azt írnak bele, ami a politikai céljaiknak megfelel, egy jövő márciusi 14. havi nyugdíj 600 milliárdos igényét simán beírhatják; legfeljebb nő a költségvetési hiány, amivel majd a választások után foglalkoznak.

Összességében Magyarország költi a legkevesebbet nyugdíjakra az Unióban.

A magyar GDP 7,45 százaléka a nyugdíjköltségvetés. Ebből az öregségi nyugdíjakra, azaz a klasszikus nyugdíjakra, a Nők40-re és a hozzátartozói ellátásokra körülbelül 6,5 százalék jut. Ez messze a legalacsonyabb uniós arány, miközben az átlag 10,9 százalék. A 7,45 és a 10,9 százalék közötti különbség jelenleg nagyjából 3000 milliárd forintnyi mozgásteret jelezne, ha az lenne a politikai szándék, hogy legalább az uniós átlagot elérjük. Van mozgástér, de ez politikai prioritás kérdése. A döntéshozóknak viszont meg kell tervezniük, hogy mely területekről csoportosítanak át, hogy a nyugdíjakra többet fordíthassanak.

– A 2022-es választáson a Fidesz inkább egyszeri intézkedéseket jelentett be, például az adóelengedést. Az is megterhelte a költségvetést. Ha most a 14. havi nyugdíjat jelentik be, azt nemcsak 2026-ban, hanem 2027-ben, 2028-ban is ki kell fizetni.

– 2022-ben a 13. havi nyugdíjat vezették be teljes összegben, ami azóta is jár. Ugyanilyen terhelést jelentene most pluszban a 14. havi. Ha a 14. havi 600 milliárd forintja túl sok, azt lehet „szeletelni”, többféle formában bevezetni és kommunikálni. Ilyenkor nagyobb politikai-kommunikációs kötéltánc kell, de kisebb összegű pluszjuttatást is lehet pozitívan eladni. Nem tudjuk, mit terveznek, majd kiderül. Szerintem 600 milliárd forint előteremthető a költségvetésből, mert ez 2,4 millió szavazót érint azonnal kedvezően. Képzelje el:

2026 januárban 3,6 százalékkal emelik a nyugdíjakat (ez szerepel a költségvetési törvényben), utána februárban kifizetik a 13. havit, márciusban pedig jöhetne egy 14. havi bármilyen formában.

Ez erős, gyors egymásutánban érkező pluszjuttatás-sorozat, ami sok, még bizonytalan nyugdíjast gondolkodóba ejthet.

– Ez feladja a leckét a TISZA-nak: az ő rendszerük szofisztikáltabb, de a 14. havi nyugdíj sokkal könnyebben kommunikálható, erősebb húzóerejű.

– Nem is értem, a TISZA miért nem ezt dobta be, hiszen egyszerűbb. Most már nem mondhatják, hogy ők is 14. havit akarnak; ragaszkodniuk kell az egyébként okos javaslatcsomaghoz. Erősen kell hangsúlyozni, hogy ez sok szegény nyugdíjasnak tartósan segít, nem csak egyszeri pluszhavi ellátmány.

Ha például 120 ezerre emelnék a minimálnyugdíjat, az minden hónapban segítene a kisnyugdíjasokon, és a mélyszegénységből is „kiszedi” a nyugdíjasok egy részét, nagyjából egyhatodát.

Ők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Ha ezt kommunikálják, lehet esélyük, mert nagyjából ugyanannyit költenének rá, mint egy 14. havira. Érdemi eltérés költségoldalon nincs. A feladat: hogyan lehet egy nagyon egyszerű és bizonyítottan erős politikai húzóerejű pluszhavi nyugdíjjal szemben érvényesíteni egy szofisztikáltabb, átgondoltabb javaslatcsomagot. Nehéz játék lesz.

– Mennyire esik latba egy ilyen nyugdíjígéret a választásoknál?

– A 2022-es tapasztalat az, hogy erőteljesen számított. Tizenöt éve a nyugdíjas társadalom kétharmada baloldali szavazó volt. Most körülbelül 25–30 százalék lehet TISZA-szavazó, a többi fideszes. A baloldaliak pedig szinte eltűntek, mert nincs baloldali párt. A friss mérések mutathatják a pontos arányokat, de 2022-ben erőteljesen nőtt a Fidesz támogatottsága az idősek körében, és bár azóta ebbe már beleharapott a TISZA, a 25–30 százalék azonban még mindig csak a fele annak, mint amennyi a Fideszé. Ha ezt most megdobják a 14. havi nyugdíj ígéretével, nagyon komoly feladat lesz a TISZA számára az idősek körében fordítani.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Másfél-két éve az az állami gyerekvédelem válasza: fogalmuk sincs, hány kisbaba él kórházban” - a TASZ szerint ez égbekiáltó, petíciót indítottak
A gyerekvédelem lényegében összeomlott - mondja a Társaság a Szabadságjogokért szakértője. Hiába próbálnak információkhoz jutni a kórházi rácsos ágyakban élő babákról, akiket ráadásul sokszor szerintük valódi ok nélkül nem engednek a családjukhoz.


Petíciót indított a TASZ a kórházakban élő kisbabák, ügye miatt. Szerintük „a felelős állami szervek semmi érdemi lépést nem tesznek értük, már két éve tétlenül nézik ezeknek a gyermekeknek a tragédiáját.” Nemrég az váltott ki országos botrányt, hogy a Házon kívül bemutatott egy ápoló párt, akik 8 hónapja hiába próbálnak örökbefogadni egy kisfiút, aki három éve él a kórházban.

Bár a kormány tavaly olyan szabályozást fogadott el, ami gyorsítja a kórházban hagyott csecsemők örökbefogadását, ez csak azokra vonatkozik, akikért a szülők hat héten belül nem jelentkeznek. A TASZ szerint azonban a kisbabák jó részéről nem mondtak le a szüleik, szeretnék őket hazavinni, de ezt a gyámhatóság akadályozza, miközben nevelőszülőből is kevés van, így a gyerekek csapdába kerülnek. A civil szervezet azt is évek óta hiába próbálja megtudni az állami szervektől, egyáltalán hány kisbaba él ilyen körülmények között. Boros Ilonával, a civil szervezet jogászával beszélgettünk.

– Miért indították el a petíciót?

– A gyerekvédelmi szakmai körökben már másfél éve köztudott tény, sőt a sajtó is többször megírta, hogy több száz kisbaba él kórházban, családjából kiemelve, de elhelyezés nélkül. A jogszerű gyakorlat az lenne, hogy a kiemelt babák azonnal nevelőszülőhöz kerüljenek, de mára már nincs elég nevelőszülő, a rendszer telített, elfogytak az emberek, így

a gyerekek kórházakban várakoznak, hogy egyszer talán lesz számukra hely. Ez egyértelmű jele annak, hogy az állami gyerekvédelmi szakellátás összeomlott.

Ezért indítottuk el ezt a kampányt, amely tegnap vált nyilvánossá online petíció formájában.

– Azt írják a petícióban, nincsen semmilyen összesítés arról, hány gyermek él gyermekvédelmi ellátás nélkül, kórházakban. Ez hogyan lehetséges?

– Ez teljesen abszurd, nagyon is jogos a kérdés. A Belügyminisztérium, valamint a Kulturális és Innovációs Minisztérium, amelyhez ismeretlen okból az örökbefogadási ügyek is tartoznak, mind felelős ezért. Emellett létezik a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, valamint az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat központi szerve is. Mindegyiknek tudnia kellene, hány gyerek, hol és miért van kórházban, miért van kiemelve a családjából.Ehhez képest semmilyen adatigénylésre nem válaszolnak, azt mondják, nincs adatuk. Ez lehetetlen, hiszen a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok rendszeresen jelentenek számukra arról, hány gyerek vár kórházban elhelyezésre.

Biztosak vagyunk benne, hogy az adat létezik, csak nem adják ki. Jogilag is nonszensz, hogy másfél-két éve az az állami gyerekvédelem válasza: fogalmuk sincs, hány kisbaba van így kórházban.

Pedig az ő felelősségük lenne tudniuk mindenkiről, intézkedniük, és elhelyezniük ezeket a gyerekeket. Teljesen abszurd, hogy nem adnak erről adatokat. Ezért a sorozatosan elutasított adatigényléseink utány most pert indítunk az állami szervek ellen, hogy kötelezzük őket a válaszadásra.

– Nem lehet, hogy egyszerűen nem is gyűjtenek ilyen adatot, tehát nem titkolják, csak valóban nincs ilyen nyilvántartás?

– Akár így, akár úgy, mindkettő szégyen. Ha nem gyűjtenek adatot arról, ami az ő felelősségük, az éppoly felháborító, mintha gyűjtenék, de eltitkolnák. Másfél éve 300 babáról beszéltünk, ma talán 600-ról, vagy 1600-ról, senki sem tudja. Több száz kisbaba fekszik kórházi ágyban, várva, hogy valaki végre magához ölelje. Ez égbekiáltó.

– Van egy történet, amit önök leírtak: tavaly decemberben egy kislányt azért nem engedtek haza a szüleivel, mert mindkét szülő enyhe testi fogyatékossággal élt. Ez volt az indok?

– Igen.

– Jogosan lehet ilyennel indokolni, hogy egy gyermeket elszakítsanak a szüleitől?

– Természetesen nem. Ezt a történetet részletesen is leírtuk a blogunkon, képekkel együtt. Látszik a képen, ami a gyerekszobában készült, hogy a szülők felkészültek, szeretettel várták a kisbabát, berendezték a szobáját, a kiságy fölé kirakták már előre a kislányuk nevét is. Semmilyen negatívum nem merült fel a szülők kapcsán, csak annyi, hogy

az apának látásproblémája, az anyának csípőproblémája van, amitől kissé biceg. Ennyi volt az indok. Én vittem az ügyet, így láttam a jogi iratokat: más kifogás nem szerepelt.

Nyilvánvalóan jogsértő volt az eljárás, de szerencsére két héten belül, a jogi fellépésünk hatására, a gyámhivatal visszavonta a döntést, és visszaadta a gyereket a szülőknek. Sajnos sok más esetben nem tudunk ilyen gyorsan segíteni, és sok száz kisbaba szülei nem fordulnak hozzánk, így nem tudunk róluk. Az eddig ismert ügyek alapján viszont biztos, hogy rengeteg gyermeket teljesen indokolatlanul emelnek ki.

– Hogyan kerül egy gyerek a gyámhatóság látókörébe?

– Tipikusan a védőnő, és gyakran a családgondozó is találkozik a családdal a terhesgondozás során. Ha bármilyen nehézség, például szegénység, munkahelyi probléma, gyereknevelési gond felmerül, a védőnő vagy a gyermekjóléti szolgálat jelzést tesz a gyámhivatal felé. Ez számunkra, budapesti, magas társadalmi osztályhoz tartozó szülőként talán kevésbé ismerős, de a vidéki, főleg hátrányos helyzetű, roma családoknál mindennapos. A jelzésben szerepel, hogy a gyermek születése mikorra várható, így a gyámhivatal gyakran már előre tudja, mikor születik a baba, és előre jelzi a kórháznak, hogy a gyereket nem engedik haza.

– A szülőket is előre értesítik?

– Igen, de ez nem hivatalos értesítés, inkább folyamatos fenyegetés. A várandósság kilenc hónapját gyakran végigkíséri az a mondat, hogy „ha így marad ez vagy az, nem engedik haza a gyereket”. A család próbál változtatni: munkát keresnek, kifestenek, igyekeznek, de az anyagi lehetőségeiket, körülményeiket nem tudják egyik napról a másikra megváltoztatni.

Így aztán rettegéssel telik a várandósság. Majd megszülik a gyereket, reménykednek, hogy nem lesz baj, de a kórházban közlik velük, hogy a kisbaba marad.

Ilyenkor teljesen eszköztelenek: ha tiltakoznak, az az „együttműködés hiányának” számít, és végül biztonsági őr vezeti ki őket, ha megpróbálnának ellenállni a hatósági döntésnek.

Ismert emberek, akik szintén aláírták a nyílt levelet:

Ábel Anita, Árvai Anita (Veganeeta), Ascher Tamás, Bányainé Mészáros Judi, Borbély Alexandra, Bödőcs Tibor, Cseke Eszter és S. Takács András, Csepelyi Adrienn, Dániel András, Dankó Dániel, Döbrösi Laura, Fancsikai Eszter, Fehér Gábor, Fiala Borcsa, Fluor Tomi, , Geszti Péter, Grecsó Krisztián, Gryllus Dorka, Harcsa Veronika, Hegyi Barbara, Hien, Jakab Juli, Jónás Vera, Karafiáth Orsolya, Kemény Zsófi, Keresztes Tamás, Kondor Domonkos, Kovács Patrícia, Kovalcsik Krisztina, Krajnyik Cintia, László Panna, Linczényi Márkó, Marge, Máté Gábor, Mehringer Marci, Mihalik Enikő, Mihályfi Máté, Molnár-Szilágyi Szilvia, Nyáry Luca, Olasz Renátó, Ónodi Eszter, Palágyi Máté, Pintér Béla,Pongor Barka, Puskás Peti, Rainer-Micsinyei Nóra, Rea Milla, Reisz Gábor, Rév Marcell, Rujder Vivien, Schmidt Sára, Seres Samu, Simon Márton, Steiner Kristóf, Szabó Hédi, Szabó Simon, Szentesi Éva, Szűcs Levente, Tapasztó Orsi, Tatár Csilla, Tenki Dalma, Tisza Kata, Tóth Ágnes, Url Izabell, Vágvölgyi Lilian, Varga Lívius, Visnyei Barbi, Vogel Adrienn

– Ilyenkor nem gondolják át, hogy mi a kisebb kár, ha a gyerek hazamegy egy szegény otthonba, mint ha kórházban marad?

– De, ezt a jogi nyelvezet is „mérlegelésnek” hívja, valóban ezt kellene számba vennie a hatóságnak, hogy mi a gyermek valódi érdeke: szegény, de szerető család, vagy a rideg kórházi környezet. De sajnos nem ez történik.

– Az alapján, amit mond, ez nem egyedi szakmai hiba, hanem egy kialakult, országos gyakorlatnak tűnik. Mit lehet ezzel szemben tenni?

– Mi tíz éve kiemelten foglalkozunk ezekkel az ügyekkel. Minden beérkező esetet megvizsgálunk, és ha jogilag is védhető a szülő álláspontja, tehát például szegénység miatt emelték ki a gyereket, gyakran vállaljuk a képviseletet. Több tucat pert nyertünk már, mert ezek az eljárások jogsértők. De mire a jogi folyamat véget ér, hónapok, néha évek telnek el. Addig a gyerek és a szülő el van szakítva egymástól, ami örökre nyomot hagy.

Ezért indítottunk kampányt most is, ahogy 2016-ban is: hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez így nem mehet tovább.

Minden ügyben először mérlegelni kellene, hogy a gyermeknek nem jobb-e mégis a családban maradni, akár a nagyszülőnél, nagynéninél, ha a szülő nem alkalmas. Ehelyett kórházban, magányosan vegetálnak.

– Van valamilyen következménye, ha egy gyámügyes ennyire fontos dologban téved?

– Indítottunk olyan pereket, ahol kártérítést követeltünk a jogsértő döntések után. Sajnos a bíróságok gyakorlata szerint, ha a gyámhivatal formailag helyesen járt el, tehát vizsgálatot tartott és leírta a döntés indokait, akkor nem tekintik kártérítésre okot adó hibának a „mérlegelési tévedést”. A gyámhatóságoknál nem egy ember hibázik, hanem több száz hasonló döntés születik havonta. Ez rendszerszintű probléma. Mi azon dolgozunk, hogy ez megváltozzon.

– Mit jelent az, hogy nincs elég nevelőszülő. Ki lehet nevelőszülő?

– A nevelőszülővé válásnak megvan a jogi protokollja. Nevelőszülői hálózatot tarthat fenn az állam, egyház vagy civil szervezet. A legismertebb a civil fenntartó valószínűleg az SOS Gyermekfalvak hálózata. Az állam feladata lenne, hogy ha azt látja, hogy évek óta csökken a nevelőszülők száma, miközben nő a kiemelt gyerekeké, akkor képzésekkel és toborzással pótolja a hiányt. Ehhez anyagi megbecsülés kellene, de ma a nevelőszülők alulfizetettek. Ráadásul sokukat áthelyezték az állami rendszerből egyházi fenntartásba, gyakran választási lehetőség nélkül, ami sokakat elriasztott. Bár az egyházi hálózatok tagadják, hogy a templomba járás vagy hittan kötelező lenne, de a nevelőszülők beszámolói szerint erősen elvárják. Aki nem jár például templomba, az hátrányt szenved. Ez is oka annak, hogy sokan elhagyják a pályát. A másik probléma, hogy

Magyarországon soha nem képeztek kifejezetten olyan nevelőszülőket, akik traumatizált, bántalmazott vagy pszichés problémákkal küzdő, ahogy mondják: „speciális, vagy kettős szükségletű” gyerekekkel tudnának dolgozni.

Pedig egyre több ilyen gyerek van, tavaly 200-300 olyan esetről tudni, ahol speciális nevelőszülőre lenne szükség, de nincs egyetlen egy sem.

– Közben úgy tűnik, minden negyedévre jut egy eset, ahol nevelőszülő bántalmaz gyereket.

– Ez sajnos természetes következmény. Ahogy csökken a megbecsülés, úgy fogynak azok, akik hivatástudatból vállalják a nevelőszülőséget. Maradnak, akiknek ez az egyetlen megélhetési lehetőség, így a színvonal is csökken. Ezért aztán a fenntartók is egyre alacsonyabb követelményeket támasztanak, mert nincs kit felvenni. Ugyanez igaz a gyerekotthonokban dolgozókra is: ma már semmilyen képesítés nem kell ahhoz, hogy valaki nevelő legyen. Sokszor 8 általánost végzett emberek gondoznak traumatizált gyerekeket. Az államnak vissza kellene építenie a képzési, ellenőrzési és szupervíziós rendszert.

– Mi kellene ahhoz, hogy ez ne így legyen?

– Az államnak, elsősorban a Belügyminisztériumnak és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságnak újra kellene gondolnia az egész rendszert. Olyan toborzási és képzési programra lenne szükség, amely megfelelő anyagi és szakmai támogatást nyújt a nevelőszülői hálózatoknak, és nem priorizálja az egyházakat sem. A nevelőszülőknek szupervízióra, tanácsadóra, anyagi megbecsülésre, a rájuk bízott traumatizált gyerekeknek pedig pszichológusra, gyógypedagógusra, egyéb szakemberekre lenne szükségük. Ha ezek adottak lennének, biztos vagyok benne, hogy sokkal többen jelentkeznének nevelőszülőnek.

– És mit kellene változtatni a gyámhatóság hozzáállásán?

– A gyámhatóság a kormányhivatal része, fölötte a főispán és végső soron a Belügyminisztérium áll. Felülről kellene szakmai szemléletváltást indítani. Ha felülről jönne egy olyan új szemlélet, amely a gyermekek és családok alapjogait helyezi a középpontban, hangsúlyozza például, hogy

a szegénység nem lehet indok a gyermek kiemelésére,

és ez az elvárás megjelenne a szakmai irányelvekben, az lecsorogna a helyi gyámhivatalok szintjére is. Egy járási ügyintéző azt csinálja, amit körülötte a hivatalban csinálnak, és amit a felettese mond. Ha más lenne a vezetői szemlélet, akkor ahhoz igazodna a helyi gyakorlat is.

– Mekkora bajban van a gyerekvédelem jelenleg Magyarországon?

– A mi álláspontunk szerint lényegében összeomlott. Az alapellátás, és a szakellátás is. Nehéz megmondani, mikor mondjuk ki, hogy „most omlott össze”, de az a pillanat, amikor több száz kisbaba fekszik kórházban, mert nincs hova elhelyezni őket, az már az összeomlás.


Link másolása
KÖVESS MINKET: