„Mostantól nincs közénk, közéjük” – így búcsúzott az Index főszerkesztő-helyettese, Haász János
Pénteken kezdeményezte munkaviszonya megszüntetését az Index szerkesztőségének három vezetője, Tóth-Szenesi Attila vezető szerkesztő, illetve Munk Veronika és Haász János főszerkesztő-helyettesek - tudatta az Index közleményben. Velük együtt a szerkesztőség több mint 60 munkatársa szintén kezdeményezte a felmondását.
Várhatóak még további felmondások, mert sokan szabadságon vannak.
Döntésüket azután hozták meg, hogy Bodolai László, az Index Zrt. igazgatóságának elnöke elbocsátotta Dull Szabolcs főszerkesztőt, majd nemet mondott a szerkesztőségnek arra a kérésére, hogy a szakmai függetlenség és az Index jövőjének megőrzése érdekében helyezze őt vissza a pozíciójába.
Haász János főszerkesztő-helyettes ezt a búcsúposztot tette közzé:
"2003. május 5-e, hétfő.
6290 nappal ezelőtt.
A statisztikák alapján több mint 724 milliót dobbant volna azóta a szívem. Amilyen a mi szakmánk, inkább olyan 760-770 milliót.
Nem voltam ott az alapításnál, nem hogy Uj Péternél, de számos régi vagy ős-indexesnél is összehasonlíthatatlanul kevesebb érdemem van abban, hogy az Index milyen kurva jó, kreatív lap volt, majd milyen kurva jó és megkerülhetetlen hírújság lett.
De mégis: annak a hétszázvalahány millió dobbanásnak a nagy része az Indexért dobogott. Az ország legjobb újságíróival dolgozhattam itt együtt - nem tudnám olyan sokáig sorolni, hogy ne hagyjak ki valakit. A legvadabb ötleteket lehetett itt megcsinálni, parkolóőrködés, NB I.-es csapattal edzés, kínai vagy minimálbéres emberkísérlet. Közben bukhatott meg állami cégvezér cikkeim nyomán (igen, 2010 előtt ilyen is volt!), írhattam MÁV-os mutyikról, kereshettem salgótarjáni panelekben Gáspár Győzike adócsaló sógornőjét, utánajárhattam Dobó István vagy a teavaj igaz történetének. Közben elindíthattuk, Dragomán György noszogatására, Zsuppán Andrással karöltve a tárcanovella-sorozatot, amit a mai magyar média egyik legnagyszerűbb kezdeményezésének gondolok. És mindezek mellett olyan barátokkal dolgozhattam itt, mint Tóth-Szenesi Attila, Szalma-Baksi Fecó, vagy korábbi novella-szerzőtársam, Molnár Réka. Rengeteg mély és bonyolult emberi kapcsolatom alakult itt ki, pedig ha valamitől irtózom, azok a mély és bonyolult emberi kapcsolatok.
Na oké, azt nem sikerült megtanulnom, hogy elütsé nélkül leírjak egy szöveget.
Sokszor nem is értettem, mit kezdek én ennyi remek újságíró és ember között. De közéjük tartoztam.
6290 nap.Mostantól nincs közénk, közéjük.
Nyilván – vagyis remélem, hogy – dobban még pár száz milliót a szívem. De nem lesz többé munkahely, amiért ennyit dobbanni lesz érdemes.
És most mi lesz? Szarjunk rá, Töki, menjünk bowlingozni."