Mi történne a testeddel, ha egyáltalán nem fogyasztanál sót?
Egész gazdaságok épültek az elmúlt évszázadok során a sóra. Városok neve őrzi azt, milyen jelentős szerepet töltött be egykor életükben a só - gondoljunk csak Salzburgra, az olaszországi Saléra vagy a spanyolországi Salinasra.
A só egykor fizetőeszközként szolgált, a sóforgalmazás monopóliummá vált. Használták és használják is tartósításra, gyógyászati célokra, de akár okkult praktikákban is (a gonosz erők ellen védekezve.)
Az ókorban és a középkorban számos város gazdagodott meg sókereskedelemből: a só többek között a középkori Velence felemelkedésében is szerepet játszott. Még a magyar történelemben is jelentős szerepet játszott, elég csak a tordai sóbányát említeni, vagy azt, hogy Árpádházi Szent Kinga (Kunigunda) IV. Béla király lánya, V. Boleszlaw lengyel király felesége az apjától kapott erdélyi sóbányák jövedelméből nyittatta meg 1251-ben a wieliczkai sóbányákat.
A só az egyik legfontosabb anyag a Földön. Mi történne a szervezeteddel, ha többé nem fogyasztanád?
A What.if című ismeretterjesztő sorozat készítői szerint a sót több mint 14 ezerféleképpen alkalmazzuk a vendéglátástól az olajiparig. A só ionrácsát pozitív nátrium (Na+) és negatív klorid (Cl−) ionok alkotják.
A nátrium a klórral és a káliummal együtt a szervezet folyadékháztartását szabályozza. Jelentős szerepe van az ideg- és izomműködésben, a vérnyomás szabályozásában és egyes enzimek aktiválásában. A klór a gyomorsósav alkotórészeként közreműködik az emésztésben, a nátriumhoz, illetve a káliumhoz kötött kloridion formájában pedig a só-víz háztartásban és a savbázis egyensúly fenntartásában is jeleskedik - írja a webbeteg. A só fontos a tápanyagok emésztésében, és a fertőzések elleni küzdelemben is.
Igaz, hogy a túlzott sóbevitel, illetve a fokozott nátriumbevitel káros (napi legfeljebb 3-5 gramm sóra van szükségünk, amit már eleve a feldolgozott, konyhakész élelmiszerek is tartalmazhatnak) az sem egészséges, ha nem kap a szervezetünk elegendő sót, illetve nátriumot. Ilyenkor fáradtság, rosszullét léphet fel.
A hosszan tartó sóhiány tönkreteszi a vesét, károsítja a szívet és az érrendszert, és a többi szervünket is.
Az 1930-as években Robert McCance, a University of Cambridge kísérleti orvostani professzora végzett kísérleteket a sófogyasztással kapcsolatban négy önkéntessel. A kísérletben résztvevők tíz napon keresztül nem kaptak sót. A professzor először heves izzadásra késztette az önkénteseket, így kivonta a sót szervezetükből. A résztvevők csak olyan élelmiszert fogyaszthattak, amelyek nem tartalmaztak sót: a zöldségeket például többször átfőzték.
Az önkéntesek először az ízérzékelés elvesztéséről számoltak be, majd fáradtságról. Annyira kimerültek, hogy az étkezés sem nyújtott számukra elegendő energiát.
Nátriumszintjük tovább esett, a vérük besűrűsödött. Hyponatremia lépett fel - ennek az állapotnak a hatására testünk sejtjei nem képesek a vízfelvételt szabályozni, megdagadnak, emiatt pedig fejfájás, hányás, zavarodottság, ingerlékenység jelentkezik. Súlyosabb esetben ez az állapot önkéntelen izomremegésekhez, kómához, végül halálhoz is vezethet.
A 10 napos sómegvonás után ismét a megszokott ételeket kapták a résztvevők, és ennek hatására gyorsan regenerálódott a szervezetük. Az ízérzékelésük visszatért, és újra a megfelelő fizikai erővel rendelkeztek.
A só tehát a megfelelő mennyiségben nélkülözhetetlen az életedhez. És teljes sómegvonással csak hetekig húznád.
