SZEMPONT
A Rovatból

Mi áll az Ukrajnának engedélyezett német fegyverszállítások hátterében?

Olaf Scholz kényszerű, de történelmi döntéseket hozott.


„Remélem, még nem túl késő” – állt abban az üzenetben, amelyet egy magas rangú német politikus küldött február 26-án délután Andrij Melnyiknek, Ukrajna berlini nagykövetének. Az üzenetből kiderült, hogy Németország, korábbi álláspontját megváltoztatva, fegyvereket fog szállítani az Oroszországgal harcban álló Ukrajnának.

A nagykövet először nem hitt a szemének, hiszen éveken át hiába könyörgött a német kormánynak, hogy segítsen megvédeni hazáját az orosz agresszióval szemben. Ennél is nagyobb port vert fel Olaf Scholz kancellárnak a másnapi rendkívüli parlamenti ülésen tett bejelentése, mely szerint a szövetségi kormány egy 100 milliárd eurós alapot hoz létre hadserege modernizálására, és növeli katonai kiadásait a NATO-terveknek megfelelően, a GDP 2%-ának arányában. Korábban Németország évtizedeken át ellenállt a szövetségesek e követelésének.

Ez a „történelmi fordulat”, ahogyan a németek máris nevezik, nagyban megváltoztathatja Németország kül- és biztonságpolitikáját, amely által új szerepet tölthet be nemzetközi téren, és megerősítheti az évek óta belső ellentétek szabdalta nyugati szövetségi rendszerben – írja a Politico.

Az események háttere arra enged következtetni, hogy a változás inkább pánikból született, mint meggyőződésből, miután az orosz invázió nyilvánvalóvá tette a Moszkvához való német közeledési politika tarthatatlanságát.

Kiderült, hogy miközben Scholz négyszemközti beszélgetésekben már korábban biztosította a szövetségeseket Berlin némelyik várható lépéséről egy orosz támadás esetén, más döntéseket csak pár napja hozott meg néhány miniszterrel és tanácsadóval közösen. Voltak olyan kormánytagok, akik csak az utolsó pillanatban értesültek ezekről.

Scholz, akit még egy évvel ezelőtt is kívülállónak tekintettek a német politikában, és aki hivatalba lépésekor Angela Merkel irányvonalának folytatását ígérte, hirtelen felmondta a több évtizedes, merev külpolitikát.

Nyugaton, de különösen az Egyesült Államokban máig él az a nézet, hogy a hidegháború megnyerésének döntő tényezője nem Ronald Reagan katasztrófapolitikája volt a szovjetekkel szemben, hanem az az Ostpolitiknak nevezett közeledés, amelynek motorja a szociáldemokrata Willy Brandt volt az 1970-es években. Ez annyira beágyazódott köztudatba, hogy néhány nappal az invázió előtt vezető német politikusok egy új Ostpolitikot javasoltak a válság megoldására.

Éppen ezért az Északi Áramlat 2 gázvezeték felmondása, a fegyverszállítások Ukrajnának és a saját védelem megerősítése nem csupán a régi német politikától való eltávolodást jelenti, hanem egyben annak megtagadását is, hiszen Scholz maga is szociáldemokrata. Ugyanakkor kérdés, hogy Németország elkötelezett marad-e hosszú távon a szorosabb transzatlanti kapcsolatokhoz. Az elmúlt évben például az Egyesült Államokhoz fűződő viszony eléggé ingatag volt. 2020-ban, még az elnökválasztás előtt a németek erősen megosztottak voltak abban a kérdésben, hogy az országnak az amerikaiakkal vagy a Kínával való jó kapcsolatok fontosabbak-e, és ez csak Trump bukása után billent vissza Amerika rovására. És miután Putyin kijózaníthatta a németeket azzal kapcsolatban, hogy nem fogja terrorizálni szomszédait, pacifista ösztöneik idővel elcsitulhatnak.

Ebben szerepet játszhat az is, hogy a decemberben hivatalba lépett kormány tele van a liberálisok és a zöldek új nemzedékének képviselőivel, akiknek nincsen kötődésük Merkel Oroszország-politikájához.

Bár maga Scholz pénzügyminiszterként tagja volt Merkel utolsó kormányának, az Északi Áramlat 2-ről hozott döntésben és a Krím-félsziget elcsatolását, valamint a Donbaszban történt orosz katonai beavatkozásra adott külpolitikai válaszlépésekben még nem volt része. A 63 éves egykori hamburgi polgármester ugyancsak közelről láthatta, hogy az Oroszországgal szembeni puha politika miként tette tönkre egykori főnökét, Gerhard Schröder volt kancellárt és a régi szociáldemokrata pártot. És Bár Scholz máig fenntartja, hogy az Északi Áramlat 2 egy kereskedelmi megállapodás, jól értesültek szerint Joe Bidennel folytatott több magánbeszélgetése során is megerősítette, hogy leállítja, ha Oroszország megtámadja Ukrajnát.

Ennél is súlyosabb örökség a 2015-ben Németország és Franciaország közvetítésével kötött minszki megállapodás, amely a mai napig az Oroszország és Ukrajna közötti béke alapja. És bár Putyin is aláírta az egyezményt, amelynek értelmében Donbasz Ukrajna része marad, de bizonyos autonómiát élvez, sem ő, sem az ukrán vezetés nem mutatott nagy hajlandóságot annak betartására

A német külpolitikai vezetésben eddig ezt sérthetetlennek tekintették, nem utolsósorban az akkori külügyminiszter, Walter Steinmeier szerepe miatt, aki azóta német szövetségi elnök lett. Maga Merkel egészen decemberi távozásáig számtalan alkalommal felszólította Putyint az egyezmény betartására. A washingtoni illetékeseket azonban az állandósuló orosz provokációk és a határmenti csapatösszevonások meggyőzték arról, hogy a minszki megállapodásoknak vége.

Scholz, legalábbis a színfalak mögött, szintén eljutott e következtetésig. Míg kormánya reményét hangoztatta, hogy a Nyugat rá tudja venni Putyint az egyezmény betartására, Scholz már az Északi Áramlat 2 felfüggesztését fontolgatta, és meg is lepte őszinteségével az amerikai szenátorokat a február 7-én a washingtoni német nagykövetségen rendezett vacsorán. Az egyik résztvevő, egy névtelenséget kérő szenátor szerint Scholz elmondta, hogy milyen kényszerhelyzetben van otthon a hárompárti koalíció vezetőjeként. Ugyanakkor eloszlatott minden aggodalmat a gázvezetékkel vagy Oroszországgal kapcsolatos német álláspontról. Thom Tillis, Észak-Karolina republikánus szenátora elmondta, hogy a német kancellár megerősítette a NATO iránti elkötelezettségét, továbbá hangsúlyozta, hogy támogatja a szövetség összehangolt válaszát, amennyiben a dolgok rosszabbra fordulnak. A szintén republikánus idahói Jim Risch „nagyon őszinte, határozott embernek” látta Scholzot.

Egy héttel később Scholz Kijevbe utazott, ahol arra ösztönözte Volodimir Zelenszkijt, hogy tegyen engedményeket, adjon nagyobb autonómiát a szakadár területeknek. Aztán a Kremlben találkozott Putyinnal, aki úgy tett, mintha érdekelnék a minszki megállapodások. Egy hét múlva azonban már egyértelmű volt, hogy Putyin csak az időhúzásra játszott, miközben az orosz hadsereg az inváziót készítette elő. Február 21-én a tévében jelentette be, hogy elismeri a donyecki és a luhanszki „népköztársaság” függetlenségét. Ugyanez volt a forgatókönyv 2008-ban, amikor Grúziába küldött a helyi erők támogatására „békefenntartókat”.

Scholz és csapata, akik a berlini kancellárián nézték Putyin beszédét, azonnal elővették a B tervet. Még aznap este Bidennel és Emmanuel Macron francia elnökkel közös videókonferencián egyeztették az első szankciókat Oroszország ellen. Másnap Scholz bejelentette, hogy felfüggesztik a már megépített Északi Áramlat 2 engedélyeztetési eljárását és utasította a gazdasági minisztériumot, hogy dolgozzanak ki egy új biztonsági értékelést, ami „figyelembe veszi az elmúlt napok változásait”.

A kancellár a nyilvánosság előtt még mindig a diplomáciai megoldásba vetett reményét hangsúlyozta, miközben már előkészítette a talajt az Ukrajnának szánt fegyverszállításokhoz, valamint a német katonai kiadásoknak a II. világháború óta legnagyobb emeléséhez.

Robert Habeck, Zöld párti alkancellár az ENSZ-charta 51.cikkelyére hivatkozott, mely szerint minden országnak törvényes joga van az önvédelemre. A politikus egy évvel korábban ellátogatott a donbaszi frontvonalakra és azzal a meggyőződéssel tért haza, hogy Németországnak el kell látnia Ukrajnát védelmi fegyverekkel. Akkoriban erősen pacifista gyökerű pártja, amely annak idején a vietnámi háború elleni tiltakozásokból nőtt ki, elvetette ezt a gondolatot, az invázió azonban mindent megváltoztatott. Néhány órával az invázió megindulása után Habeck és Omid Nouripour, a Zöld párt vezetője felkeresték az ukrán nagykövetet, hogy a német segítségről tárgyaljanak.

Scholz aznap este tévébeszédet mondott, amelyben figyelmeztette az országot: Putyin vissza akarja forgatni az idő kerekét a 19. századba, amikor a nagyhatalmak a kis országok feje felett döntöttek, és a hidegháború korába, amikor a szuperhatalmak befolyási övezetekre osztották fel a világot egymás közt. Kijelentette: az orosz vezetés súlyos árat fog fizetni az agresszióért.

Mindazonáltal a kancellár nem akart teljes körű szankciókat, aggódott a német gazdaságot sújtható károk miatt. Emellett Németország az orosz földgáztól függ – az éves gázimport feléről van szó – és nagyon erősek a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok is.

Az aznap éjjeli brüsszeli csúcson Scholz visszautasította azt az ukrán követelést, hogy Oroszországot zárják ki a SWIFT nemzetközi pénzügyi tranzakciós rendszerből. Részben azért, mert ezáltal több milliárd értékű nyugati pénz válna hozzáférhetetlenné az orosz bankokban. A SWIFT-en keresztül fizetnek az EU-tagállamok is az orosz gázért.

Akkor még sikerült ezt a lépést több ország támogatásával megakadályozni, de e nyomás fennmaradt: mind az Egyesült Államok, mind pedig saját kormányának tagjai számon kérték az elmaradt szankciót. A Zöld párti Annalene Baerbock figyelmeztette: ez az álláspont árthat Berlin pozitív megítélésének, amelyet az Északi Áramlat 2-ről hozott döntésével kivívott magának. Wolfgang Schmidt, a kancellária vezetője, Scholz befolyásos jobbkeze is úgy vélekedett, hogy a német kormány nem maradhat tétlen és a közvélemény is nagyobb határozottságot vár tőle. Február 25-én Habeck egyik tanácsadója javasolta, hogy Németország vizsgálja felül fegyverexport-politikáját a demokrácia és az emberi jogok nevében. Még aznap este a holland kormány tájékoztatta a német védelmi minisztériumot, hogy 400 harckocsi-elhárító rakétát küldenének Ukrajnába. Ám ehhez német felhatalmazás kell, mivel e fegyverek német gyártmányúak. Ebben a helyzetben Berlin, amely néhány héttel korábban Észtországban elutasított egy hasonló kérést, nem mondhatott nemet.

Habeck megragadta a lehetőséget, hogy rávegye Scholzot: ha a kormány megengedi, hogy a szövetségesek német gyártmányú fegyvereket küldjenek Ukrajnának önvédelmi célokból, akkor maga is küldhetne. A kancellár beleegyezett.

Közben Scholz a SWIFT-ügyben is módosítani kényszerült álláspontját. A korábban mellette álló Ausztria és Olaszország beleegyezett Oroszország kizárásába, Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök és Gitanas Nauséda litván elnök pedig Berlinbe sietett, hogy meggyőzzék a kancellárt. A lengyel kormányfő közölte: azért van itt, hogy felrázza Németország lelkiismeretét és hogy nincs idő az önzésre. Scholz végül engedett, azzal a kitétellel, hogy a szankció csak bizonyos bankokra vonatkozzon, ne az egész orosz gazdaságra.

A legnagyobb meglepetés azonban még csak ezután következett.

Jörg Kuies, a Goldman Sachs egykori bankára, a kancellár pénzügyi főtanácsadója Christian Lindner liberális párti pénzügyminiszterrel összefogva kidolgozott egy tervet, hogy több pénzt biztosítsanak a régóta alulfinanszírozott és gyengén felszerelt hadseregnek.

A terv, amelyet február 27-e reggeléig még a kormány többi tagja előtt is titokban tartottak, 100 milliárd dolláros keretet irányzott elő a Bundeswehr fejlesztésére. Scholz még aznap a rendkívüli parlamenti ülésen bejelentette, hangsúlyozva, hogy Németországnak nincs más választása, az eddiginél sokkal jelentősebb befektetés szüksége az ország biztonságának, szabadságának és demokráciájának megőrzésére.

Néhány nappal később egy német újságíró megkérdezte Scholzot, hogy miért várt a kormány ilyen sokat az ukrajnai fegyverszállításokkal. „Már nem tudjuk megakadályozni a háborút, és nem hagyhatjuk magukra azokat, akiket ártatlanul megtámadtak” – felelte a kancellár.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk