Megszabadulhatunk a migrén béklyójától – Beszélgetés dr. Tóth Adrián neurológussal, a MIND klinika specialistájával

Aligha van olyan ember, akinek még életében nem fájt volna a feje valamilyen okból. Mindeddig azonban a fejfájások kezelése tapasztalati alapon történt, kevésbé foglalkoztak vele mint kóros folyamattal, a fájdalom kialakulásával. Ennek kutatására és az új megközelítésű gyógyítására jött létre két évvel ezelőtt a budapesti MIND Fejfájás Klinika, amelynek egyik specialistájával, dr. Tóth Adrián neurológussal beszélgetünk.

Skype-interjúnkhoz a fiatal orvos az Egyesült Államokbeli Buffalóból (New York) jelentkezett be, ahová egyhónapos tanulmányútra érkezett.

– A rettegett migrénnel kapcsolatban nagyon sok tévhit kering. Mindenek előtt ezt a fogalmat tisztázzuk.

– Magyarországon a migrén, a fejfájás közel egymillió embert érint, tehát népbetegségnek tekinthető. De világszerte ez az a betegség, ami az 50 év alatti populációban leginkább a munkaképtelenséget okozza.

Ilyenkor a beteg is a legszívesebben egy sötét, jól hangszigetelt szobában lefekszik és megpróbálja kiheverni. Annyira kellemetlen tud lenni, hogy az ember nem tudja folytatni napi tevékenységét. Az új kutatásoknak köszönhetően egyre jobban értjük a betegség patofiziológiáját, hogy mi miért alakul ki, és egyre több molekuláris mechanizmust is megértettünk vele kapcsolatban. Sőt, egyfajta forradalmat látunk most már a terápia szintjén is, mert olyan célzott, migrén-speciális gyógyszerek is forgalomba kerültek, amelyeknek nagyon kevés mellékhatásuk van. Az Egyesült Államokban már több ilyet jóváhagyott a gyógyszerhatóság (FDA). A betegek napi szinten használják és olyan életminőségbeli változásról számolnak be, ami azelőtt elképzelhetetlen lett volna. Jó hír, hogy immár Magyarországra is jönnek be ezek a gyógyszerek.

– Az Önök kutatásának legfontosabb területe a „bél-agy tengely” feltárása.

– Az orvostudomány viszonylag új területéről van szó. 2006-ban Jane Foster kanadai kutatónő egérkísérletek során két csoport viselkedését figyelte meg: az egyikben normál bélflórájú egerek voltak, a másikban pedig úgynevezett „csíramentesek”, vagyis semmilyen bélflórájuk nem volt. Egy labirintusból kellett kijutniuk. Az utóbbiak teljesen nyugodtak voltak, nem mutatták a szorongás tüneteit, úgy oldották meg a feladatot. Itt merült fel a kérdés a kutatókban, hogy vajon miként hat ilyen erősen a bélflóra, illetve annak hiánya az idegrendszerre. Megvizsgálták központi idegrendszerük felépítését, és kiderült, hogy ez már annak kifejlődésére is kihatott: bizonyos agyi területek térfogata kisebb volt, és ugyancsak kevesebb volt bizonyos receptorokból (pl. szerotonin) is. Ugyancsak csökkent volt ezekben az egerekben a stresszre való válaszreakció, sőt, bizonyos neurológiai betegségek ki sem alakultak. Így derült ki, hogy milyen fontos összefüggés van a bélflóra és a központi idegrendszer között, ezt nevezzük „bél-agy” tengelynek.

A bennünk található bélflóra anyagai, baktériumok, baktériumevőknek az összessége, illetve az ezek által termelt fehérjék, hormonszerű fehérjék, ingerületátvivő anyagok, a központi idegrendszerben is termelődnek, ezáltal képesek rá hatni. Megvizsgálva a bélflóra mikrobiomját, arra a megállapításra jutottunk, hogy a benne lévő genetikai állomány többszöröse az emberi sejtek genomjának, és egy kb. 2 kilós tömeggel állunk szemben.

Van köztük egy direkt idegrendszeri kapcsolat, a bolygóideg, ami összeköti a belet és az agytörzset, de szerepet játszanak ebben a bélbaktérium által termelt ingerátvivők, neuroaktív vegyületek, hormonok, az immunrendszerben szerepet játszó sejtek, plusz még az agyalapi mirigy szabályozó rendszere. Ezek így együtt alkotják a „bél-agy tengelyt.”

– Ez a rendszer egész szervezetünkre alapvető kihatással van.

– A kutatók elkezdték ezt a területet különböző neurológiai betegségek összefüggésében is vizsgálni, és észrevették, hogy bizonyos esetekben a bélflóra kóros irányban megváltozik. Ezt tapasztalták migrénnél, Parkinson-kórnál, Alzheimer-kórnál, amiotrófiás laterálszklerózisnál (ASL), a szklerózis multiplexben és az autizmus spektrum zavarokban szenvedőknél. Egyre több szoros összefüggés kimutatható szorongásos betegségeknél, depressziónál és pszichiátriai vonalon is. Számos kísérlet folyik arról, hogy a bélflóra megváltoztatásával, széklettranszplantációval, vagy különböző diétával miként lehet befolyásolni a neurológiai betegségek lefolyását. Véleményem szerint ezen a területen 10-20 éven belül nagy áttörés következik be, esetleg az sem lesz már ritka, ha egy neurológiai konzultációra a beteg a saját mikrobiom-eredményével érkezik.

– Hogyan folynak a vizsgálatok és a kezelések a MIND-ban?

– A MIND-ban egyfajta holisztikus szemléletet követve van olyan migrén-rendelés, ahol mi hárman, neurológusok egy gasztroenterológus kollégával közösen komplex ellátást tudunk nyújtani a betegeknek, a széklet-mikrobiom vizsgálat eredményétől függően akár személyre szabott diéta beállítására is van lehetőség. Vannak olyan visszajáró kontrollbetegeink, akiknél már a diétás tanácsok enyhítettek a fejfájások gyakoriságán vagy erősségén. Egy másik új kutatási terület, amelyet a Harvardon végeztek, a talamusz, a köztiagy fáradásának folyamata.

Emiatt van az, hogy egy krónikussá váló migrénes betegnél egy rossz alvás, egy diétahiba, vagy akár egy pohár vörösbor nagyon erős fejfájást produkál. A jó alvás nagyon fontos, ennél jobb orvosság nincs, különösen az REM-fázisban, amikor az idegrendszer regenerálódik, az izmaink elernyednek. Az lenne az ideális, hogy az ember a napszaki életritmusának megfelelően lefeküdjön, és ébresztő nélkül ébredjen úgy, hogy éjjel egyetlen egyszer sem kel fel. Ez sajnos nagyon ritka. És akkor még nem beszéltünk a stresszről, vagy a rossz testtartás okozta nyak- és vállizom-fájdalmakról, az ülőmunkáról, ezek is fontos fejfájást provokáló tényezők.

Rengeteg a diétahiba: az emberek rendszertelenül étkeznek, nagyon zsíros és szénhidrátdús az étrendjük, az elhízás, a vércukorszint ingadozása is okozója lehet a migrénnek. Sok gasztroenterológiai betegség jár migrénnel, miközben sok migrénes beteg küzd hányingerrel, émelygéssel. Egy migrénes roham során még a gyomor és a belek mozgási sebessége is lelassul, 6 percről akár 60 percre. Ezért, ha a beteg későn veszi be a gyógyszerét, hatástalan lesz, mert túl lassan szívódik fel.

– Mit jelent az önök által alkalmazott CGRP inhibitor kezelés?

– A CGRP kulcsfontosságú molekula a migrénes fejfájás kialakulásában. Úgy gondoljuk, hogy ennek a felszabadulása okozza leginkább a migrénes fejfájást. Az eddig alkalmazott hagyományos fájdalomcsillapítók, mint az Aszpirin, az Algopyrin, nem hatottak a CGRP-re. A preventív gyógyszerek pedig, mint az antiepileptikumok, a bétablokkolók, a különböző hangulatszabályozó gyógyszerek szintén nem tudták hatékonyan befolyásolni a CGRP-t. A triptánok mellékhatásként érösszehúzódást okoznak, ezért kockázatos sokszor szív- és érrendszeri betegségekben szenvedőknek adni. Kísérletek bizonyították, hogy ha beadtunk CGRP-t akár infúzió formájában egészséges embernek, az migrénes fejfájást provokált. A migrénes betegeknél a CGRP szintje megemelkedik, értágulást okoz.

De vannak olyan vegyületek is, amelyek magát a „hajót” támadják. Így nem alakul ki a migrénes fejfájás. Ebben látjuk a nagy forradalmat, mert vannak olyan vegyületek, amelyek megszüntetik a migrénes rohamot, és olyanok is, amelyek megelőzik a kialakulását, vagy nagy mértékben csökkentik a súlyosságát, a gyakoriságát. Ráadásul ezek nem járnak a fent említett mellékhatásokkal.

– Egyre több orvosi szakterületen nyer teret a személyre szabott, célzott kezelés.

– Véleményem szerint ebbe az irányba kellene haladnia minden neurológiai betegség kezelésének. A mi betegeinknek, azon túl, hogy figyelembe vesszük a más társbetegségeket, az általa szedett gyógyszereket, a széklet-mikrobiom-teszt alapján teljesen személyre szabott diétát tudunk javasolni. Egy másik szakterületem a Parkinson-kór. Ennek ismert motoros tünetei a kézügyetlenség, a lassúság, a kézremegés, a görnyedt testtartás, a csoszogó járás. Azt viszont kevesebben tudják, hogy a betegség kialakulásának vannak egyéb fontos, nem motoros tünetei, mint a szaglászavar, a székrekedés, az éjszakai alvászavar, a szorongás, a vizelettartási problémák. Mindezeket a tényezőket is figyelembe kell venni a beteg kezelésekor, a beteg életkora, munkavégzése mellett. Amikor az orvos e sok-sok tényezőt összegezve állítja be a terápiát, ezt nevezzük személyre szabott kezelésnek. Bár ehhez sok idő és energia kell, de egyrészt egy jó orvos-beteg viszony alakulhat ki, másrészt pedig a beteg életminősége nagy mértékben fog javulni.

– Milyen tapasztalatokat szerzett amerikai útja során?

– A buffalói Dent klinikán vagyok. Ez az Egyesült Államok egyik legnagyobb neurológiai intézménye, ahol naponta több száz új neurológiai beteg ellátása folyik. Az egyik legnagyobb hangsúlyt itt is a fejfájás kezelésére fektetik. Az intézet 6 MR-készüléke jóformán egyfolytában dolgozik. Nagy előnye, hogy a betegek nagyon hamar kapnak ellátást, nincsenek több hónapos várólisták.

A problémásabb betegek kapcsán természetesen a nővérek konzultálnak az orvossal, akihez aztán a kontrollra visszamennek. Számomra újdonságot jelentettek az injekciós kezelések, az úgynevezett „idegblokádok”, valamint a „trigger point injection”, melynél célzott izominjekciózással oldják a nyakban, vállban lévő feszültséget. Összességében nagyon magas szinten valósítják meg azt a holisztikus gyógyítási szemléletet, amit mi is próbálunk a MIND-ban.

Magyarországon általában a hosszú várólista a legnagyobb gond, mert nem biztos, hogy az orvos hasznosan el tudja látni azt a beteget, aki több hónappal korábban jelentkező panaszára keresett időpontot. A másik: az orvosok itt idejüket teljes egészében a betegre fordíthatják, nálunk sok esetben rájuk hárulnak az adminisztrációs, logisztikai feladatok is. Persze az amerikai rendszer sem tökéletes, mert a betegek ellátását nagymértékben befolyásolja, hogy kinek milyen biztosítása van, és nem mindenki juthat hozzá a megfelelő gyógymódhoz, mert a biztosító nem finanszírozza.