KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Megrázó sorsok a Facebookon

A budapesti hajléktalansorsokat bemutató oldalon mindennap bemutatkozik valaki. Súlyos sorok, nehéz sorsok.


A Homeless of Budapest oldal tavaly december közepén indult. Utcán élő embereket mutatnak be, akik mellett nap mint nap szó nélkül elmegyünk. A miniportrékból kiderül, hogy egy-egy barázdált arc, egy kopott szatyor mennyi megrendítő történetet rejt.

Az alkotók az oldalról:

Az oldal ötletét a Humans of New York projekt adta, melynek számos városban - így Budapesten is - megszületett a mutációja. Mi most egy olyan változatot készítünk, ahol a városlakók egy különleges csoportja van középpontban. Ők az igazi városlakók, mert míg mi a városban lakásokban lakunk, az ő lakásuk maga a város.

A bloggal semmi más célunk nincs, mint bemutatni néhány hajléktalan portréját, és történeteikkel gondolkodásra serkenteni azokat, akiknek fedél van a fejük felett. A képek szándékuk szerint nem szolgálnak politikai érdekeket, a blog készítői nem kötődnek pártokhoz, sőt, még csak nem is vallanak azonos politikai nézetet.

Ha a történetek megérintettek, ez jusson eszedbe, amikor hajléktalant látsz az utcán, és ha időd engedi, ne csak pár forintot adj neki, hanem egy jó szót is szólj hozzá, mert néha ez többet ér, mint a pénz. Munkánkat úgy támogathatod, ha megosztod a képeket és követed a tevékenységünket. (Minden történet végén megtalálod a közösségi megosztáshoz szükséges gombokat, illetve követhetsz minket a Facebookon is.)

Pivonka Krisztina (fotó)

Kis Ervin Egon (szöveg)

György (63)

- Eladtam mindenemet, kifizettem az adósságaimat és vettem három lakást a három lányomnak. Mindent otthagytam nekik.

- Miért csinálta ezt?

- Beteg vagyok, le vagyok százalékolva, nem tudtam volna tovább dolgozni, és nem akartam ott maradni a gyerekek nyakára.

- Ezután kijött az utcára?

- Igen.

- A gyerekek nem segítenék magát?

- Nem akarom, hogy segítsenek. Nekem már nem kell semmi, jó életem volt, és hagyom, hogy ők meg éljék a sajátjukat. Jó nekem így.

homlelessgyorgy

András (45)

- Van rendes szakmám, épületgépész vagyok. Németországba jártam dolgozni éveken keresztül, a családom azt hiszi, most is ott vagyok. Karácsonykor felhívtam őket, mintha onnan telefonálnék.

- És miért nincs ott?

- Átvertek minket. Egy brigádot szervezett oda valaki, azt mondta, lesz munka, jó fizetés, de egy szó se volt igaz az egészből. A közvetítésért persze elkérte a pénzt, meg elment az utazásra.

- Ettől még hazamehetett volna, nem?

- Hát, nem csak ez volt. Velem is baj van.

- Mi a baj magával?

- A gépek... A játékgépek. Hála istennek, most nincsenek, de régen tele voltak a kocsmák és én játszottam. Beledobáltam minden pénzem.

- És mindig vesztett?

- Á, a legnagyobb baj, ha nyerek! Mert ha nyerek, akkor mégtöbbet játszom, és nincs megállás. Ez egy hülye szenvedély. A másik meg az alkohol. Az is benne van, hogy itt vagyok. Most jönnek mindjárt a haverok, veszünk egy bort, meg valami üdítőt hozzá, aztán összekeverjük. Mert tudja milyen bor ez, magában ihatatlan. De legalább jókedvünk lesz.

homelessandras

István (53)

- 53 éves vagyok, most töltöttem be december 31-én.

- Isten éltesse! Hány órakor született?

- Anyukám szerint este 11 órakor. Nem bírtam ki azt az egy órát, ami még vissza volt.

- Nyughatatlan természetű?

- Hát... Lehet, azért is kerültem ide. Megmondom a frankót: kamionos voltam és elvették a jogosítványomat. Elveszettem a munkámat, tönkrement a családi életem, és onnét vagyok az utcán. Körülbelül olyan négy éve.

- Mit csinált?

- Ittas vezetés, személyautóval. Én voltam a vagány: ne má', hogy ezt a matchboxot nem tudom elvezetni! Elvezettem én, nem is ez volt a gond, hanem aztán ahogy kanyarodtam fel az autópályára, belecsúsztam egy szalagkorlátba. Rám hívták a rendőrséget, egyből szonda, meg ilyenek. Nem sérült meg senki, de a jogosítványomat hat évre elvették.

- Már bánja, gondolom…

- Nagyon bánom! Ezt nem kívánom senkinek, egyáltalán nem kívánom. A kamionozást nagyon szerettem, nem is a kamionnal rontottam el az életemet, hanem a személyautóval. A jogosítványomat most fogom az év végén visszakapni. Remélem vissza tudok térni a munkába, és lehet, hogy a családi életem is helyre fog jönni.

homelessistvan

Veronika (33)

- Mi a terve?

- Kilábalni ebből. Munkát keresek folyamatosan. Ha munka van, lakás van, akkor minden van. Akkor a három gyerekemet is visszakapnám.

- Hol vannak?

- Állami gondozásban. Nehezen bírják, egy éve vannak ott. Előtte két évig az utcán éltünk, innen vitték el őket.

- Hogy viselték az utcai életet?

- Jól. Nézze, megszokták. Mindig kikerekítettem azt, hogy ne éhezzenek, ne fázzanak. Koldultam nappal a kutyával, éjszaka velük voltam.

- Ha kívánhatna valamit, mit kérne?

- Egy lakást, semmi mást. Két végzettségem van, nem vagyok hülyegyerek, nekem csak lakásra van szükségem ahhoz, hogy éljek. Kiraknám a politikusokat ide, éljenek itt egy éjszakát. Egyetlen éjszaka bőven elég lenne arra, hogy megtanulják, hogy milyen. Nem mindenki ide születik ám, úgy válunk hajléktalanná. Sokan vagyunk, rengetegen, egyetemi végzettséggel fekszenek a padokon.

homelessveronika33

Csaba (48)

- Meghalt a kislányom, 23 évesen. Januárban lesz egy éve. Én nem is piáztam, emiatt kezdtem el inni, mert nem bírom feldolgozni. Majd valahogy feldolgozom, de most még nem megy.

- Mi történt?

- Elütötte a zebrán az autó. Kómába esett. Először még szemmel tudtunk valamennyire kommunikálni, de nem tudtak segíteni rajta, egy hét alatt meghalt.

- Azóta él az utcán?

- Nem, már tíz éve, mióta elváltam. Nem gondoltam soha, hogy ide kerülök. Nem is olyan régen még nekem is jól ment: nem fogja elhinni, de bementem egy autószalonba és 5 millióért vettem autót. Most meg itt ülök. Szóval bármikor idekerülhetsz, soha nem lehet tudni.

homelesscsaba48

A Homeless of Budapest Facebook-oldalán elolvashatod az eddig bemutatott sorsokat.

Forrás: Homeless of Budapest


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Képtelen vagyok ezt kifizetni” – 370 ezres villanyszámlát kapott a bohócdoktor
A számla egy új szabályozás miatt érkezett, pedig Ádi bohóc csak nemrég költözött be a rossz állapotú házába, amit nemrég vásárolt. Még a részletfizetést sem engedélyeztek.


Kovács István Ádám, az Egy tábla szeretet alapítvány bohócdoktora 371 333 forintos áramszámlát kapott, írja a Blikk. A számla teljesen lesújtotta, mivel átalányban fizet havi 70 ezer forintot, és úgy érezte, ez az összeg teljesen váratlanul érte.

„Képtelen vagyok ezt kifizetni”

– mondta Ádi bohóc.

Miután megkapta a csekket, felkereste az áramszolgáltató ügyfélszolgálatát, bízva abban, hogy valamilyen félreértés történt, vagy legalább részletfizetést kérhet. Ott azonban elmagyarázták neki, hogy a követelés jogszerű. Egy januári kormányrendelet értelmében, ha egy háztartás bármely évben túllépi az 5 ezer kWh éves áramfogyasztást, kötelező új mérőórát felszerelni, amelyet távolról is le lehet olvasni. Ennek ára 251 ezer forint, a fennmaradó összeg pedig az áramszámla különbözete.

A szolgáltató azt is közölte, hogy

részletfizetést azért nem tudnak biztosítani, mert az ingatlan kevesebb mint egy éve van Ádám nevére írva.
Kovács Ádám István/Facebook

A bohócdoktor szerint a magas fogyasztás még azelőtt keletkezett, hogy ténylegesen beköltözhetett volna, mivel a házvásárlás hónapokig elhúzódott egy hagyatéki eljárás miatt. A mérőóra viszont már az ő nevén szerepelt.

Ádám két munkahelyen dolgozik, hogy biztosítani tudja a megélhetését és az alapítvány munkáját. Az Egy tábla szeretet alapítvány nevében rendszeresen látogatja a kórházakat, ahol beteg gyermekeknek segít mosolyt csalni az arcára

– és egy tábla csokit is ad nekik. Bár arra törekszik, hogy a gyerekek ebből semmit se vegyenek észre, sokszor nehéz elrejtenie a mögöttes feszültséget.

Egy korábbi orvosi műhiba miatt fél tüdejét el kellett távolítani. Ennek ellenére nemrégiben sikerült saját házat vásárolnia a Mátrában. Az ingatlan rossz állapotban volt, de munka mellett fokozatosan rendbe hozta.

Ha segíteni szeretnél a bohócdoktoron, az alábbi számlaszámon megteheted:

Megyesi Krisztián

OTP BANK

11773449-02829621-00000000


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Eldőlt, hogy melyik az ország legjobb iskolája - egy kisvárosi suli vitte haza a díjat
Összesen 44 jelölés érkezett az ország különféle pontjairól, amelyek közül ötöt választott ki a szakértői zsűri. Egy újszászi suli lett végül a győztes.


Idén először hirdették meg Az ország legjobb iskolája díjat, amelynek győztese közönségszavazással dőlt el. Az elismerést az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola nyerte el a Telexen lebonyolított szavazáson.

A pályázatot még márciusban indította az Együttnevelés Szövetség, amely szülőkből, pedagógusokból és oktatási szakértőkből áll. Összesen 44 jelölés érkezett különböző intézményektől, ezek közül választotta ki a szakértői zsűri azt az öt iskolát, amelyek bejutottak a döntőbe.

A zsűri tagjai között volt Berényi Eszter, Derdák Tibor, Ercse Krisztina, Németh Szilvia és Radó Péter is. A döntőbe jutott intézmények a következők:

  • Szent Pál Marista Általános Iskola, Karcag
  • Kondor Béla Általános Iskola, Budapest
  • Sári Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Kaba
  • Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Újszász
  • Nézsai Mikszáth Kálmán Szlovák Nemzetiségi Általános Iskola, Nézsa

A zsűri olyan iskolákat választott ki, amelyek bár nem a kompetenciamérések élmezőnyében szerepelnek, mégis kiemelkedő munkát végeznek. A tanárok odafigyelnek a diákokra, támogatják őket, ha nehézségeik vannak, és bátorítják őket, ha valamiben tehetségesek. Fontos szempont volt az is, hogy ezekben az intézményekben otthonos, elfogadó környezet várja a gyerekeket, ahol biztonságban érezhetik magukat. Emellett a szülőkkel való kapcsolat is közvetlen, a közösségek pedig összetartók.

Az ilyen iskolák nem válogatnak, hanem lehetőséget adnak minden gyereknek.

Az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskoláról készült kisfilm elérhető a YouTube-on.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Berohant a tűzbe, és kivezette a csikókat – a 16 éves Blanka mentette meg a lovakat a biztos haláltól Szarvason
A díjugrató versenyről hazatérő tinédzser nem habozott, amikor meglátta a füstöt. A tanya gazdája szerint 20 év munkája égett le, de az állatok túlélték.


Hazafelé tartott egy díjugrató versenyről a 16 éves Blanka és édesanyja, Lestyán Réka, amikor szokatlan látvány fogadta őket a szarvasi tanyavilágban. Sűrű, fekete füst gomolygott az égen – egy tanya lángokban állt. Blanka épp aludt az autóban, de amikor anyukája felébresztette, azonnal tudta, hogy baj van, írja a Blikk.

„Egyértelmű volt, hogy valakinek ég a birtoka. Félrehúzódtam, felébresztettem a lányom, aki nem kérdezett semmit, látta, mi a helyzet. Rohantunk a kertek alatt, bokrokon, árkokon, trágyadombokon át segíteni”

– idézte fel az édesanya.

A helyszínre érve látták, hogy lángol egy szénatároló. A forróság szinte elviselhetetlen volt, a lángok akár négy méter magasra is felcsaptak. A káosz közepette Blanka észrevette, hogy az egyik istállóban lovak rekedtek bent, és senki nem mert bemenni hozzájuk.

A tinilány nem habozott: félrelökte az embereket, és elindult az épület felé. Egyesével nyitotta ki a boxokat, majd kivezette a rémült állatokat. Mire a tűzoltók megérkeztek, mindegyik ló biztonságban volt.

„Mire észrevettem, mire készül Blanka, már nem tudtam visszatartani. Féltettem, de éreztem, hogy nem lesz baja, nem lehet baja, pontosan tudja, mit csinál” – mesélte meghatottan Réka.

„Ott állt a lányom, kormosan, izzadtan, de büszkén, és már nemcsak egy kislány volt, hanem egy igaz ember. Ott volt benne az édesapja öröksége, tartása, csendes ereje. Amit tett, nem puszta bátorság volt, hanem egy hatalmas, mély, emberi teljesítmény, ösztönös, valódi hősiesség.”

A tanya porig égett, de a gazda, Zsolt nem a veszteséget emelte ki, hanem azt, amit Blanka tett.

„A tanya a miénk, és a család nevében is szeretném megköszönni Blankának az önzetlen segítséget. Az életét kockáztatva segített a lovakon, ennél bátrabb dolgot még soha sem láttam. A lovaknak nem lett bajuk, de a pajta sajnos leégett. Ám ez, amit itt láttunk, tartást ad ahhoz, hogy ne keseregjünk, hanem takarítsuk el a romokat és építsünk új istállót a lovainknak, hiszen ők megmaradtak.”

Blanka gyerekkora óta lovagol, otthon is ő felel a hátasokért, és már olyan makacs lovat is megszelídített, akivel a tapasztaltabb idomárok is kudarcot vallottak. A hétvégén az országos bajnokságra készül a Kincsem Parkban.

A helyiek is tisztelettel beszélnek róla. Egy szarvasi lovas, Gábor így fogalmazott: „Nagyon jó látni, hogy ilyen gyerekek is vannak a telefonjukat nyomkodó korosztályban. Itt a tűzoltók is tisztelegtek tegnapelőtt egy csepp lánynak, aki viszont szerényen elhárított minden dicséretet, nyilatkozatot, csak annyit mondott, ki kellett hoznia a lovakat. Egy gyerek öntött belénk erőt, hitet, ez maga a csoda.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Életmentő kettős szervátültetésen esett át Franciaországban a 11 éves Olivér – két év után térhetett haza
A kolozsvári kisfiút két évig kezelték Franciaországban, miután itthon lemondtak róla. Egy fertőzés is megtámadta a szervezetét, ő azonban most örül, hogy iskolába járhatott, és hogy nemsokára ötödikes lesz.


Olivér mindössze néhány éves volt, amikor kiderült, hogy súlyos betegséggel kell megküzdenie. Először Miskolcon vizsgálták, majd Budapestre került, ahol a család a lehető legtöbb szakemberrel konzultált. A vizsgálatok eredménye azonban lesújtó volt: kiderült, hogy a kisfiú vesetágulata rosszabbodott, ráadásul a mája is súlyosan károsodott. Az orvosok kimondták: csak egy vese- és májátültetés adhat esélyt – írja a Blikk.

Romániában, ahol a család él, egyik orvos sem vállalta el a beavatkozást. Azt mondták, túl nagy a kockázat, és azt sem hallgatták el, hogy szerintük a kisfiúnak már csak egy éve van hátra. A szülők azonban nem adták fel a reményt: végül sikerült kijutniuk Franciaországba, Lyonba, ahol 2023. június 18-án elvégezték az életmentő műtétet.

A műtét után hosszú felépülési időszak következett.

Olivért két éven keresztül kezelték a lyoni kórházban. Több komplikáció is nehezítette a gyógyulást, többek között fertőzések és betegségek. A fiúnak a mai napig rendszeres kezelésekre van szüksége.

Május végén azonban végre hazatérhetett az édesanyjával együtt. „Május 21-én engedtek haza minket” – mesélte Boros Lídia, Olivér édesanyja a portálnak. „Egy hónapot kaptunk, és már utazunk is vissza Lyonba, hiszen a kezeléseket folytatni kell.”

Olivért közben egy kórokozó is megtámadta, ami miatt mintát kell venni a veséjéből. Egy olyan vírusról van szó, amely normál esetben minden ember szervezetében jelen van, de nála – a kilökődésgátló szerek miatt – felerősödött. A gyógyszereket emiatt le kellett állítani, ami azzal jár, hogy a szervezete elkezdett antitesteket termelni a beültetett vesével szemben.

Az elmúlt hónap azonban különleges volt Olivér számára. Végre nem csak a kórház és a kezelések határozták meg a napjait – iskolába járhatott, és olyan dolgokkal foglalkozhatott, mint a többi gyerek. „Talán ő az egyetlen, aki az osztályából tényleg szereti a sulit” – mesélte az édesanyja. Bár Lídia így sem tud teljesen elszakadni a betegségtől: kétóránként be kell mennie az iskolába, hogy katéterezze a kisfiát.


Link másolása
KÖVESS MINKET: