Meghalt az első magyar szívátültetett, Schwartz Sándor
"Ha pár százezer forinttal többet keresnék, biztosan elégedettebb lennék az életemmel. 48 éves vagyok. Belefáradtam abba, hogy mindig beosztani, beosztani, beosztani. Nem ez volt az álmom."
Schwartz elmondása szerint utazni szeretett volna, de a betegsége miatt nem lehetett kamionsofőr. „Amikor Sopronba vittek a szanatóriumba, az volt az utazás. Mentőben. Ez jutott. Az elmúlt húsz évben pedig úgy igazán nyaralni sem voltam” – tette hozzá.
A 25 éves évfordulón azt mondta: nem bánta meg, hogy akkor vállalkozott a műtétre, azóta tudja, hogy az új szív új lehetőség az életre. Kitartást kívánt azoknak, akik új szívre várnak, azzal, hogy nem kell csüggedni, el fog jönni az ő idejük is.
A műtétet végző Szabó Zoltán professzor elmondta, hogy mielőtt elvégezték volna az első szívátültetést,
öt évig gyakorolt kollégáival; még azt is megmérték percre pontosan, mekkora a távolság a traumatológiai intézet és a városmajori kórház között, mert a szív csak 4 órát bír ki a keringés megszakítása után.
Amikor a 24.hu újságírói arról kérdezték, milyen hivatalos helyeken kellett engedélyt kérnie az egyedülálló műtétre, a professzor azt felelte: "Magammal kellett egyeztetnem".