Meggyógyul a beteg, mire a gyógytornász odaér
Hónapokat kell várni egy csonttöréssel arra, hogy a gyógytornász házhoz menjen egy járásképtelen beteghez. Az egyetemeken túlképzés van a gyógytornászokból, az egyik legnépszerűbb szak, az otthonápolási szolgálatoknál mégis hosszú várólisták vannak, a rendelőkben napi 120 beteg fordul meg, a kórházakban pedig létszámstop miatt nincs felvétel gyógytornászokból.
Hiába van rajta egy traumatológiáról távozó beteg zárójelentésén, hogy meg kell szervezni otthonra a gyógytornát, az orvosok azt javasolják, hogy inkább magánúton oldják meg, mert csak hónapok múlva lesz szabad hely az otthonápolási szolgálatoknál. Egy otthoni félórás gyógytorna társadalombiztosítási támogatás nélkül vidéken 2000-3000 forintba kerül, de a fővárosban akár 4000-5000 forint is lehet. Sok a gyógytornász és munka is akad bőven, de az állam nem finanszírozza, ezért a gyógytornászok folyamatosan trükköket keresnek arra, hogyan tudnának még több pácienst ellátni.
"Én mindig keresek kiskapukat annak érdekében, hogy el tudjak valakit vállalni, de mások általában ezt nem teszik meg, ezért a betegeknek hónapokat kell várniuk, mire elkezdhetik a gyógytornát" – mondja Szabó Joli (a riportalany nevét kérésére megváltoztattuk), aki bár már nyugdíjas, még ma is teljes állásban dolgozik egy otthonápolási szolgálatnál.
Az otthonápolási szolgálatnál, ahol Joli dolgozik, összesen 230 vizitórát finanszíroz az állam egy hónapra, de ez szétoszlik a szolgálatnál dolgozó nővérek, idősgondozók és gyógytornászok között. Jolinak ebből 66 óra jár fixen, ami bár jól hangzik, valójában öt és fél betegre elég ez a szám. A vizitórákat nem lehet átcsoportosítani egyik területről a másikra, ezért ha például a nővéreknek maradnak felesleges óráik, azok nem adhatók át a gyógytornászoknak.
"Én a saját szakállamra vállalom azt, hogy ha jön egy új beteg, de már telítve van az a hónap, akkor elkezdem vele a gyógytornát, és csak a következő hónapban jelentem be, számolom le a vizitórákat. Erre nagyon szigorú ellenőrzések vannak, megbüntethetik érte a körzeti orvost, de másképp nem lehet megoldani" - fogalmaz Joli.
Joli reggeltől estig dolgozik a betegekkel, ezek közé egy-két magánórát is besuvaszt, ha ismerősök keresik meg, de többre már nem lenne ideje.
Dr. Barnai Mária, az SZTE Fizioterápiás Tanszék vezetője szerint elsősorban finanszírozási okai vannak annak, hogy fennáll az a paradoxon, hogy hiába népszerű a gyógytornász szak az egyetemeken, még sincs munkalehetőség az igény ellenére sem.
"Biztosan tudom, hogy nem elegendő az a gyógytornász létszám, ami az ország egyes intézményeiben van. A minimálrendelkezések alul vannak kalkulálva"
– mondja Barnai. Léteznek olyan osztályok, ahol a minimumfeltételek csak a gyógytornász elérhetőségét írják elő, de státuszban már nem kell lennie. Az elhelyezkedés szempontjából jobb a helyzet azokban az egyetemi városokban, ahol gyógytornászképzés is zajlik. Itt ismerik a gyógytornász munkáját, és sokan ebben a körzetben is akarnak elhelyezkedni.
A másik probléma, hogy a beteggel eltöltött előírt 20-30 perc nem kezelhető egységesen. Vannak esetek, ahol rövid idő egy kezelés, de naponta többször kellene ismételni, de például egy agyvérzésből felépülő betegnek ennél jóval több időre lenne szüksége.
Magyarországon még mindig sok helyen csoportos foglalkozást vezetnek, ami Barnai Mária szerint nem célravezető, bár tény, hogy így lehet nagyobb létszámot ellátni, és bizonyos esetekben a csoport hatása is jó lehet. Szerinte azonban le kellene építeni ezeket a csoportokat, és egyénileg fejleszteni mindenkit.
"Nyugat-Európában 4-6 beteg jut egy gyógytornászra naponta, itthon ennek többszöröse. Ez fejlettebb egészségügyi rendszerekben elképzelhetetlen"
– magyarázza. Barnai Mária a végzett gyógytornász hallgatóknál azt látja, hogy sokan mennek sportegyesületekbe vagy külföldre, ami jó lehetőség, de például a nagy egyetemi kórházakba csak kihalásos alapon lehet bejutni vagy akkor, ha valaki elmegy GYES-re.
Az otthoni gyógytornára van a legkevesebb esélye a betegnek, ezért ha már nem tud tovább várni és javult az állapota, akkor részt vehet járóbeteg-ellátásban valamelyik városi rendelőben. Az otthonápolási szolgálatok a kapacitáshiány miatt áttolják a problémát a járóbeteg-ellátásra, ezért akár 120 beteg is megfordulhat egyetlen nap alatt egy rendelőben.
Egy vidéki rendelő gyógytornásza, Nagy Krisztián (a riportalany nevét kérésére megváltoztattuk) hetente átlagosan 25 csoportos gyógytornát tart. A csoportok az adott tornaterem befogadóképességétől függően 3-6 fővel működnek, nagyobb terem esetén még 8-9 fős csoporttal is eredményesen lehet dolgozni. Krisztián szerint a járóbeteg ellátásba folyamatosan érkeznek a páciensek, de jó szervezéssel kezelni lehet ezt a betegmennyiséget is. A csoportos gyógytornák mellet szakmailag indokolt esetben lehetőség van egyéni tornákra, kezelésekre is.
"Persze sok a beteg, 18-20 lenne az ideális egy napra, de esetenként van 40-45 is. Minden a szervezésen múlik, és azon, hogy mennyire szívvel csináljuk azt, amit csinálunk"
– mondja Krisztián. Ők a rendelőintézetben egy jól működő, egyedülálló módszert dolgoztak ki arra, hogy ekkora betegmennyiség mellett is a lehető legjobb ellátást nyújthassák. Mielőtt előjegyeznének valakit egy csoportba, személyesen találkoznak a pácienssel, hogy felmérjék az állapotát. Ez azért hasznos, mert ha a gyógytorna előjegyzése kizárólag a rendelőintézet vagy a gyógyfürdő betegfelvételére terhelődik, akkor az adminisztrátor állítja össze az egyes csoporttornákat csupán a betegek kezelőlapján szereplő információk alapján. Így előfordulhat, hogy a térdtornára beutalt betegekből egy teljesen heterogén csoport alakul, ahol együtt tornázik egy 25 éves keresztszalaggal műtött sportoló, egy 75 éves térdízületi atrózisban szenvedő beteg, és egy 62 éves térdprotézis műtéten átesett páciens. Ilyenkor a gyógytornász felkészültsége és kreativitása szerint persze diktálhat minden egyes betegnek külön gyakorlatsort, ez viszont napi 8 órában nagy kihívást jelent. A fent említett módszerrel ez elkerülhető, mert az előjegyzést megelőző személyes találkozónál választják külön a sürgős és az egyéni foglalkozást igénylő betegeket, a csoportoknál pedig törekednek arra, hogy minél homogénebb legyen.
Egy foglalkozás itt is 25-30 perces, de Krisztián rendszeresen ad házi feladatot a betegeknek, hogy otthon is végezzék a gyakorlatokat, így a 30 perces órák alatt egyrészt kontrollálják a gyógytornát, másrészt újabb feladatokat adnak.
"Vállficammal jött be egy páciens időpont egyeztetésre, és mivel nem akartam gyakorlatok nélkül hagyni a hétvégére, csütörtök lévén másnapra már be is hívtam gyógytornára, aminek a végén kapott 4-5 házi feladatot. Ha a betegfelvevőnél kapott volna időpontot, az nem lett volna ennyire gyors, mert ott nem veszik figyelembe, hogy mennyire sürgős az adott gyógytorna" – magyarázza Krisztián.
A járóbeteg ellátásról a kórházak is igyekeznek levenni a terhet, mert míg egy rendelőben csak 4-5 gyógytornász dolgozik, addig egy nagyobb kórházban 60, ám ez sem teljesen elegendő. Egy nagy vidéki kórház amellett, hogy ellátja az osztályon fekvő betegeket, vállalhat járóbeteg-gyógytornát is azon betegek számára, akiket korábban az osztályon már elkezdtek kezelni, de időközben hazaengedték őket. Ezzel valamennyire leszedik a terhet a rendelőkről, hogy ott ne alakulhassanak ki hosszú várólisták. A kórházi gyógytornászoknál így viszont megint csak elengedhetetlen, hogy a napjuk percre pontosan legyen megszervezve.
Vas Krisztinának, kórházban dolgozó gyógytornásznak összesen 12-15 járó és osztályon fekvő betege van. A járó betegeket azokra az időszakokra hívja, amikor az osztályon nem tud tornásztatni az étkezések vagy a vizitek miatt. Ezekbe a holt időszakokba 20-30 perces foglalkozások férnek bele, de Krisztina szerint egy traumatológián nehéz előre tervezni.
"A traumatológia elég kiszámíthatatlan, ott minden reggel új meglepetés várhat az előző naphoz képest, mert gyorsan cserélődnek a betegek. Ha csak azt nézed, hogy egy betegre fordított idő mennyi, akkor az nyilván egy megugorható dolog. De azért ebbe elég, ha egy idősebb betegnél bejön az, hogy mosdóba kell mennie vagy épp folyik az infúzió. Ezek a dolgok el tudják vinni az időt" – meséli Krisztina.
Mindemelett a kórházi gyógytornászoknak az adminisztrációt is el kell végezniük és gyakran tanulók is kísérik őket, akik terhet is jelenthetnek olykor.
Krisztina főnöke hozzáteszi, hogy bár a 60 gyógytornászszám jól hangozhat elsőre, valójában ez sem feltétlen elegendő, hiszen egy ekkora kórházban rengeteg a beteg. Szerinte, ha többen lennének a gyógytornászok sem fordulna elő, hogy valakinek nem jut munka, nekik is könnyebb lenne és a betegekre is több idő jutna.
via Abcúg
