KULT
A Rovatból

Már megint egy élőszereplős Disney-mese? Most Lilo és Stitch az áldozat, vagy a nézők?

Folytatódik a Disney ámokfutása és elpusztítják a gyermekkorunk minden megmaradt emlékét, vagy valami értéket is sikerül teremteni? Ez egy olyan kérdés, amire nem biztos, hogy olyan egyszerű választ kapni.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. május 23.



Ennek meg mi értelme volt? Kérdezhetnénk teljesen jogosan. Miért kell minden klasszikus mesének élőszereplős változatot csinálni? Erre borzasztó egyszerű a válasz: meg kell nézni az első ilyen feldolgozások bevételeit. A 2015-ös Hamupipőke „csak” 540 millió dollárt hozott a konyhára, ám egy évvel később A dzsungel könyve már majdnem elérte az egymilliárd dolláros bevételt.

Ebből az egeres cégnél arra következtetésre jutottak, hogy az emberek imádni fogják ezeket az újrázásokat, amiben ideig-óráig igazuk is volt.

A Szépség és a szörnyeteg egy évvel később már 1,2 milliárd dollárt hozott. Határ a csillagos ég, így a 2019-es évben dömpingben érkeztek a "mesék". Jött az Aladdin, Az oroszlánkirály, a Dumbó és közvetlenül a Disney+-ra a Suzie és Tekergő. A három mozifilm összesen több mint hárommilliárd dollárt termelt – a trióból csak a Dumbó volt egyedül „bukta”, de a másik kettő bőséggel behozta, még a streaming film költségeit is. Ekkor jött a COVID!

A Disney pedig ezzel a helyzettel nem tudott mit kezdeni. A moziba járás alapvetően megváltozott, a nagy moziláncok sorra csődbementek és minimál lángon élték csak túl. Nem nőtt tovább a piac úgy, ahogy számították. A fenntartási költségek is megnőttek, leépítették a munkaerőket, a minőség emiatt csökkent, a jegyárak pedig csak emelkedtek. A filmgyártás is eléggé megdrágult és nagyobb költségek mellett a bevétel csökkent.

A mozizás már nem a megszokott családi szórakozás, mint korábban volt.

Ez persze nem azt jelenti, hogy nem akad 1-1 milliárd dolláros bevételt meghaladó film se, de az emberek jobban megválogatják mit nézzenek mozis keretek között. Egy családi mozizás komoly költséggel jár a mai jegy- és büféárak mellett még idehaza is. Amerikában a legolcsóbb jegy 6 dollár körül mozog (kb. 2000 Ft), de lehet akár 25 dollár (kb. 9000 Ft) is egy IMAX-jegy. Így nem csoda, ha a többi Disney élőszereplős feldolgozás szépen sorban megbukott. Mulan, Pinocchio, Pán Péter. Egyedül talán A kis hableány hozott értékelhető eredményt. Az egész csúcspontja pedig az idei Hófehérke volt: hatalmas bukás lett, mind kritikailag, mind pénzügyileg.

Ebben a gazdasági környezetben, azt gondolnánk tisztán vesztes helyzetből indul a Lilo és Stitch. Ha nem lesz egy meglepetés film, mint az Agymanók 2 volt, akkor valószínű veszteséges lesz. A film sikerét két dolog mentheti meg, az egyik, hogy az utóbbi időben Stitch karaktere nagyon népszerű a fiatalok körében, nincs olyan csetresz bolt, ahol ne lennének a kék szőrmókkal ellátott termékek.

A másik, hogy viszonylag alacsonyabbra rúgott a költségvetése, mint az ilyen típusú filmeknél szokott lenni. Ez annak is köszönhető, hogy a legismertebb név benne Zach Galifianakis.

Ez egyébként nem probléma – mármint az, hogy nem volt egy nagynevű sztár benne (khm… Will Smith-féle Aladdin), a többi színész is ki tudott bontakozni. Szerencsére a látványvilágon nem spóroltak, Hawaii mindig hálás helyszín, és hiába ismeretlenebbek a színészek, de mindenki ügyes. Lilo szerepében Maia Kealoha nagyon aranyos, Nanit játszó Sydney Agudong talpraesett és gyönyörű. Az idegenvadász páros űrlények szerepében Billy Magnussen és a már említett Zach Galifianakis brillírozik – főleg előbbin látszik, hogy nagyon élvezte a forgatást. Igazából minden működik, papíron. Mondhatnám, hogy akkor a szív hiányzik belőle? Pedig az sem. A végére egészen magára talál a narratíva és még a nézőt is meg tudja hatni a kis agresszív háziállat és a kis család története.

Akkor mi a baj vele? Hogy teljesen feleslegesnek érzem. Ha a vetítés helyett betettem volna otthon az eredeti Lilo és Stitch rajzfilmet, semmivel nem kaptam volna kevesebbet. Sőt! Az új verzióba olyan apró módosításokat tettek, amik alapvetően nem befolyásolják a történetet, csak a játékidőt hosszabbítják meg. Szinte semmi modernizálás nem történt– ez mondjuk lehet nem baj, visszagondolva a förmedvényes Hófehérkére. Két extra karaktert kapunk, akik igyekeznek segíteni főhőseink életét, de ennyi a plusz. Az effektek rendben vannak, Stitch elképesztően puhának tűnik, az akció pedig tempós, elég jó a vágás.

Mondjuk ez azért is lehet, mert a rendező Dean Fleischer Camp eredetileg vágó és tudja, hogyan működik a flow.

Értem, hogy most a Lilo és Stitch nagyon divatos a fiatalok körében és az új filmmel még több terméket el lehet majd adni, de más célt nem látok ebben az újrázásban. Egy igazi marketing-csapda, ami fel akar ülni az éppen aktuális trendre. Szigorúan véve ez egy újra leforgatott mozi, ami semmit nem ad hozzá az eredeti rajzfilm vonzerőjéhez. Ha korábbi adaptációkhoz kellene hasonlítani akkor leginkább az Aladdinhoz tudnám. Nem volt olyan rettenetes, mint a Hófehérke, de nem is volt kiemelkedő remekmű sem. Az alkotógárda megérdemelné, hogy sikert arasson a film, ám a Disney nem.

Mi lesz velünk, ha így folytatják? A közeljövőben kapni fogunk még Herkulest, Notre Dame-i toronyőrt, Bambit és folytatást a Szörnyellához. Mivel a Hófehérke bukása se gondolkodtatta el az egeres megacéget, szerintem ennek addig nem lesz vége, amíg el nem fogy minden adaptálható tartalom a Disney repertoárjában.

Nincsenek új dolgok, csak a nosztalgiára alapozott marketing bonbonok, amikkel mindent el akarnak nekünk adni.

Nagyon szomorú, de a Lilo és Stitch se lett ennél több, annak ellenére, hogy alapvetően egy kedves kis mozi, de egy újraforgatott másolat, ami mindenféle egyediséget nélkülöz. Tudom, hogy lesznek olyanok, akiknek tetszeni fog, a feleségem is imádta, de ha elvonatkoztatunk a cukiságfaktortól, egy egyszer nézős produktum. Kérdéses, hogy megéri-e költeni rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A romantikus komédia, ami se nem vicces, se nem romantikus, de épp ettől lesz jobb és több – Kritika a Többesélyes szerelemről
Mondd, te kit választanál? A dúsgazdag, magas, jóképű és sármos üzletembert, vagy a csóró, magas, jóképű, sikertelen színész exedet? Itt a szerelem ötven árnyalata!


Celine Song nevét 2023 januárjában kezdte hajtogatni szinte mindenki az amerikai filmes körökben, amikor első filmjét, az Előző életeket bemutatták a Sundance Filmfesztiválon. Nem véletlenül, hiszen egy csodás alkotásról volt/van szó, amelyben két dél-koreai gyerekkori jó barát (talán több is annál), a Föld két legtávolabbi pontjára kerül, majd felnőttként újra felveszik a kapcsolatot, és maguk sem gondolják, hogy ez milyen érzelmeket ébreszt bennük.

A film átfesztiválozta a világot, majd 2024 januárjában végül a magyar mozikba is befutott (igaz, 2023 szeptemberében már el lehetett csípni a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon), nem sokkal később pedig két Oscar-díjra is jelölték, a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáiban.

S hogy mi volt az Előző életek titka? Minden bizonnyal a benne rejlő őszinteség, hitelesség és emberiesség. Egy apró és érzékeny, sokszor szavak nélkül is sokatmondó alkotásról van szó, amellyel a dél-koreai Celine Song számára megnyíltak Hollywood kapui. Ő pedig rendesen betrappolt rajtuk. A következő filmjéhez ugyanis már olyan álomgyári nagyágyúkat sikerült megnyerni, mint Anastasia Steele, A mandalóri és Amerika Kapitány, vagyis Dakota Johnson, Pedro Pascal és Chris Evans.

Ha pedig az Előző életek egyik fő erénye az őszinteség volt, akkor ezt Song a Többesélyes szerelemmel rendesen kimaxolta. Talán túl is tolta… De hogyan lehet túltolni az őszinteséget? Nos, a sztori szerint a sikertelen színésznőből sikeres házasságközvetítővé vált Lucy Mason (Dakota Johnson) „örök szingliként” azt állítja, hogy vagy egyedül fog meghalni, vagy egy gazdag férfihoz megy feleségül. A szakmai sikerei ellenére Lucyt azonban egyre inkább frusztrálják ügyfelei irreális elvárásai. Részt vesz egy korábbi kliense esküvőjén, ahol megismerkedik a tehetős befektetővel, Harryvel (Pedro Pascal), aki élénk érdeklődést mutat iránta, de Lucy elutasítja, s azt javasolja, inkább legyen a cége ügyfele, hiszen ő lenne a legkapósabb férfi.

Lucy az esküvőn ráadásul váratlanul találkozik az exével, Johnnal (Chris Evans) is, aki éppen felszolgál a násznépnek, és továbbra is várja, hogy befusson színészként. Felelevenítik a közös múltjukat, amely az anyagi nehézségeik miatt ért véget.

Hősnőnk tehát nehéz helyzetbe kerül: választania kell a jóképű, sármos és mocskosul gazdag Harry, vagy a szintén jóképű, de csóró John között.

A Többesélyes szerelem magyar címe nyilvánvalóan a sztori romkomos oldalára utal, s ezzel próbálja becsábítani a nézőket a mozikba. Az eredeti cím, a Materialists (Materialisták) azonban már jóval őszintébb, hiszen Celine Song filmje egyrészt nem vígjáték, másrészt, ha lehet ilyen jelzővel illetni, akkor inkább antiromantikus film. A főhősnő ugyanis meg van győződve róla, hogy a házasság egy kölcsönösen gyümölcsöző üzlet két fél között, és a boldogságot az anyagi biztonság hozza el (persze az sem baj, ha a férfi jól néz ki, magas, és korban is stimmel).

Mert passzolhat egymáshoz bármennyire két ember, ha nincs elég pénz a közös életükre, az csak vitákat, veszekedéseket generál, szóval a szerelem nem elég a teljes boldogsághoz.

Song filmje tehát minden, csak nem a klasszikus hollywoodi értelemben vett romantikus film. Inkább megöli a romantikát.

Aztán persze a két férfi közt tipródó Lucy is kezdi felfogni, hogy nem lehet mindent matekkal megoldani, de addira a Többesélyes szerelem már elvesztette a szimpla romkomra izguló közönsége érdeklődését. Épp ezért is számít bátor vállalkozásnak: nem azt kapjuk, amit várunk tőle, és nem biztos, hogy örülünk annak, amit kapunk, de az biztos, hogy el fogunk gondolkodni rajta.

A film első fele épp ezért erősebb is, mivel abban kapjuk az arcunkba ezt a hollywoodi csöpögős romantikát kíméletlenül ledózeroló őszinteséget, a második felére már inkább kezd a cselekmény olyan irányt venni, mint ami ellen korábban oly ékesen felszólalt.

Azért így is távol áll a giccstől, csupán Song megijedt kissé a saját felvetésétől és a nézők teljes elidegenítésétől. Persze ezzel sincs semmi baj, hiszen a Többesélyes szerelem így is emlékezetesebb, mint a műfajbeli átlagos limonádék, és savanyúbb azoknál, mivel jóval több citromot facsartak bele.

E film kapcsán azonban már nem lehet elmondani, hogy szavak nélkül is sokatmondó lenne, annyi benne a szövegelés, és bizony épp ennyivel marad el az Előző életektől. Song első rendezésében a karakterek minden gondolatával és érzelmi vívódásával tisztában voltunk az apró rezdüléseikből, az egymásra nézéseikből, a ki nem mondott szavaikból. A Többesélyes szerelem azonban mindent kimond, sokszor. A kevesebb több lett volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET: