Magyar Péter több pénzt, magasabb autonómiát, és a kormányzati döntések tudományos alapokra helyezését ígérte az MTA 200. közgyűlésén
Magyar Péter hétfő délelőtt beszédet tartott a Magyar Tudományos Akadémia 200. Közgyűlésén. Elmondta, hogy a napjainkban legtöbbször aggodalmat szül a tudományos közösségben, ha politikust látnak a köreikben. Szerinte az elmúlt 16 év bőven adott okot erre, pedig volt idő, amikor a politika sokra vitte a tudomány ügyét. Felidézte, hogy Széchenyi birtokai egyéves jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudóstársaság megalapítására. Szerinte a múlt nagy politikusai felismerték, hogy „nemzetünket a legnehezebb, legembertpróbálóbb helyzetekből is a kiművelt emberfők vezetik ki.”
Majd hosszan sorolta hazánk tudományos kiválóságait, mint Karikó Katalint vagy Szent-Györgyi Albertet, akik nem itthon futottak be karriert. Kiemelte, hogy „közösen kell dolgoznunk azért, hogy egy szabad intellektuális szférában megérje a legkiválóbb tudósoknak itthon kamatoztatni a tehetségét.”
Felidézte, hogy az első szabadon választott miniszterelnök (Antall József) azt kérte, az Akadémiától, hogy nagy tudósok ne maradjanak ki a testületből, és arra érdemtelenek ne kerüljenek be. Szerinte ma ehhez képest az van, hogy
Az antalli hozzáállás szinte nyomtalanul eltűnt a kormányzatok filozófiájából. A kormány inkább ellenségként, mint partnerként kezelte, a tudományos közösséget. Hasonlóan más társadalmi alrendszerekhez, az akadémiai közegben is irritálta a hatalmat az autonómia.”
Úgy véli, az Orbán-kormányok az akadémiai szféra maga alá gyűrésétől remélték, hogy ellehetetleníthetik a nekik nem tetsző kutatókat és szakterületeket, és a nekik kedveseket felemelhetik. Szerinte kormányzati szereplők „erőből lenyomták akaratukat az akadémia torkán.”
Magyar szerint a társadalomtudósokat és a bölcsészeket a kormányzat különösen fenyegetőnek érezte. „Érthető, ők azok akik a társadalom valós helyzetét tényszerűen képesek feltárni” – fejtette ki gondolatát.
Majd szóba hozta, hogy a politikai nyomás elérte a felsőoktatást is. „A KEKVA-rendszer miatt magyar tanulók tízezreit fosztották meg az Erasmus-programtól, és más nemzetközi lehetőségektől.”
Közbeszúrta azt az abszurd adatot is, hogy „a magyar állam kétszer-háromszor annyi pénzt költött el propagandára, mint tudományra.” Majd ennek farvizén kitért a kutatók bérproblémáira, a kutatási források hiányára, és hogy a fiatal kutatók 42 százaléka kénytelen másodállást vállalni a megélhetéshez. „Mindezt úgy, hogy a HUN-REN kutatási hálózat vezetői havonat 10 millió forintot keresnek” – tette hozzá.
Elmondta, hogy Tudományos és Technológiai Minisztérium a kormányban képviselni fogja a tudományos élet szereplőit.
Ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy „szabad tudomány nélkül nincs szabad ország”.
Magyar ezután arról beszélt, hogy vállalják az akadémiai szabadság visszaállítását, és hallják a tudományos szereplők hangját. Az MTA és a kutatóintézetek bevonásával új modellt alakítanának ki, ami szerinte hosszútávon biztosíthatja az autonómiát és egyben a leghatékonyabb működést.
Belengette, hogy az alapkutatásokra szánt forrásokat növelik, és biztosítják, hogy a tudományos szereplők dönthetik el annak felhasználását.
Egyszerűbb, gyorsabb pályázati rendszert vezetnek be, és a kutatási ráfordítást a GDP 2 százalék fölé emelik, céljuk pedig az uniós átlag (3 százalék) elérése.
A fiatal kutatóknak kiszámítható bérpályát és lakhatási támogatást ígért. Lehetővé teszik, hogy a diákok részt vehessenek az Erasmus, és a Horizon-programokban.
Gondolatait Kölcsey Ferenc „hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül” soraival zárta.