Magyar Bálint a Corvinuson Mészáros Lőrincről és a bűnöző államról tartott előadást
Még csak két éve halt meg Kornai János, közgazdász, akinek a szocialista rendszerekkel kapcsolatos kutatásait világszerte elismerik. Két év nem nagy idő, de az a munkásság, melyet Kornai ránk hagyott örökül, már elégséges ok arra, hogy emlékére és tiszteletére május 15-16-án kétnapos nemzetközi tudományos konferenciát rendezzenek. Ha a rendező intézmények felsorolását nézzük, nyilvánvaló, hogy Kornai (szerencsére) nem kisajátítható a politikai oldalak, táborok között, ami manapság már önmagában eredménynek tekinthető. Hiszen az eseménynek felváltva adott otthont a Corvinus Egyetem és a bécsi (egykoron budapesti) CEU Budapesten működő Demokrácia Intézete. A konferencia harmadik szervezője a hazai intézmények mellett a Harvard Egyetem Közgazdaságtudományi Intézete volt.
Életpályája összefonódott a szocialista gazdasági rendszerrel. 1956-ban (!) „A gazdasági vezetés túlzott központosítása” címmel védi meg kandidátusi értekezését, amivel kiérdemelte a revizionista jelzőt. Életművének egyik legjelentősebb, legtöbbet idézett műve a „Hiány” volt, melyben tételesen bizonyítja azt, ami mára talán közhely, de akkor meglehetősen merész gondolat volt: a szocialista tervgazdaságokban fellépő hiány nem a rossz tervezésnek, hanem magának a rendszernek a logikus következménye. Talán nem kell érzékeltetni, hogy ez mennyire eretnek gondolat volt még a nyolcvanas évek első felében is. Szerencsére ekkor már nem kellett ideológiai alapú támadásokkal megküzdenie, noha természetesen megállapításait akkor sokan vitatták. Neki köszönhetjük a puha költségvetési korlát fogalmát mely azt az állami (nemcsak szocialista) vállalatok működését torzító jelenséget írja le, amikor az állam központi költségvetése szinte korlátlan forrásokkal támogat meg egyes válalatokat, torzítva ezzel a gazdasági verseny és a piac szabályozó hatását. A szocializmus összeomlásakor jelenteti meg a rendszerek gazdaságtanát leíró munkáját, „A szocialista rendszer – kritikai politikai gazdaságtan” címmel. Számos egyetemen tanított, többek között a Harvard Egyetem professzora volt.
A szocialista rendszerek bukása után eltelt ugyan harminc év, de mindaz, amit Kornai ránk hagyott, ma is alkalmazható, élő közgazdaságtudomány. Erről győzött meg a konferencia, ahol harmincnégy előadás hangzott el, reflektálva Kornaira, de sok esetben egészen friss megállapításokat is közzétéve.
Kornai úgy gondolta, a szocialista gazdaságot a „bürokratikus koordináció” különböztette meg a piacgazdaságtól. Ahhoz, hogy a posztkommunista országok rezsimjeit megértsük, Magyar Bálint szerint azonosítani kell azokat a koordinációs mechanizmusokat, amelyek ezekre az országokra jellemzőek.
Szerinte ebből a szempontból fontos megkülönböztetni a kapitalista gazdasági rendszerben működő nagyvállalkozókat, illetve a keleti posztszocialista gazdaságokat működtető oligarchákat. Míg a nagyvállalkozók nincsenek beágyazva a politikai szférába, addig az oligarchák formálisan is beágyazódnak a politikai struktúrába. Míg egy normális gazdaságban a vállalkozókat közvetlenül nem befolyásolja az állam, addig az oligarchisztikus rendszerben az oligarchákat adott esetben személyre szabott állami beavatkozások segítik.
Szerinte míg az oligarchának látható gazdasági és informális politikai hatalma van, addig az autokrata vezetőnél ez fordítva van: a nagyon is látható politikai hatalma láthatatlan gazdasági hatalommal párosul.
Magyar Bálint úgy gondolja, a rendszer megértéséhez a kulcsszó a korrupció. De amíg a korrupció minden gazdaságban valamilyen szinten jelen van, az a fajta korrupció, ami egy ilyen oligarchisztikus rendszer működtetéséhez kell, szerinte két szinttel fejlettebb forma.
A korrupció szintjei
Az első szint a hétköznapi korrupció. Itt a korrupciós tranzakciók általában mindkét oldalról önkéntesek, nem hoznak létre szükségszerűen függő helyzetet a szereplők között. A szereplők szabadon beléphetnek a korrupt ügyletbe, és szabadon kiléphetnek abból. Az ilyen aktusokból nem lesz rendszer.
A második szint az, amikor az oligarchák, egyes politikai csoportok megragadják az állam egyes aktorait, minisztériumokat, intézményeket, és azokon belül a saját érdekeit érvényesítik.
Magyar Bálint szerint ilyenkor már maga a kormányzat is bűnszervezetként működik. A bűnöző államban a kormány, a parlament, a hatóságok, a rendõrség, az adóhivatal összehangoltan működik, és mindezeket a szereplőket egyszerre használhatja magáncélokra a hatalmat birtokló csoport vagy személy.
A vadászat
A bűnöző állam átalakítja a tulajdonviszonyokat is. Magyar Bálint ezt a folyamatot „vadászatként” írja le. Mivel nemcsak a bűnszövetkezet tagjai vesznek részt a gazdasági életben,
Az első fázis, ahogy az igazi vadászatban is: az üldözés. Például vételi ajánlatot tesznek a kiszemelt cégre, érzékeltetve, mennyivel jobban járhat a tulajdonos, ha azt az ajánlatot elfogadja. Ezt követik a szisztematikus, akár már kifejezetten az adott vállalkozásra szabott kormányzati intézkedések, melyek nehéz helyzetbe hozzák a vállalkozót. Végül állami kényszerrel, akár a parlament, a kormány, az adóhivatal összehangolt fellépésével tönkreteszik az adott cég vállalkozói pozícióját. Ezzel zárul a vadászat.
Ezután következik az emésztési szakasz, amikor a megszerzett javakat elosztják és újrahasznosítják, immár a politikai szféra támogatására. Magyar Bálint szerint különbséget tehetünk a piaci buborékok és az úgynevezett relációs buborékok között. Amíg a piaci buborék esetében a várakozások a többlet piaci hozamra vonatkoznak, a relációs buborékban viszont korrupciós elvárások vannak az extra piaci hozamért.
Tanár, szociológus, az SZDSZ volt elnöke, 2002 és 2006 között a Horn-kormány oktatási minisztere. 2020 óta a CEU Demokrácia Intézetének tudományos főmunkatársa.
Magyar Bálint szerint a bűnöző államban, vagy bukott államban a kikényszerített korrupcióért már nincsen anyagi ellentételezés, hanem az így befizetett pénzek nyugodtan tekinthetők egyszerűen védelmi pénznek. Ez a rendszer végső soron szerinte maffiakapitalizmus, ahol a korrupció domináns formáját maga a bűnöző állam irányítja. Az ilyen államban az elit szociológiai antropológiai formája egy adoptált politikai család. Nem nómenklatúra, nem osztály, hanem adoptált politikai család.
Magyar Bálint azt mondja,
A konferencia két napon át tartott, a résztvevők egy része személyesen, míg mások intereten keresztül kapcsolódtak be a munkába.
A többi előadás rövid leírása ezen a linken olvasható.
