Ma is izgalmas és meglepő Jókai Mór beszámolója a forradalomról
2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét. Az évforduló alkalmából száz napon keresztül (2014. szeptember 23. és december 31. között) minden nap leemeltek a könyvtár polcairól egy-egy budapesti "ínyencséget" (fotót, könyvet, kéziratot, térképet, kisnyomtatványt), s közkinccsé tették. Remélték, hogy rendhagyó megemlékezésük értő és kíváncsi szemekre talál.
Véget ért az év, s véget ért a százéves Budapest Gyűjtemény száznapos fogadalma is, hogy nap mint nap valami érdekes dokumentumot tesznek ki Facebook-oldalukra, bemutatva várostörténeti anyaguk sokszínűségét. Aki reménykedik, hogy a dolog itt nem ér véget, az nem fog csalódni...
Március 15. évfordulói már nagyon régen nem arról az esős, mégis oly ragyogó napról szólnak, aminek eseményeit, leghíresebb verssorait, jelszavait már gyerekkorunk óta fújjuk. Sebaj, ki az utcára, ott majd ki-ki eldöntheti, hogy kit tekint a márciusi ifjak hiteles örököseinek.
Itt és most azonban mégiscsak azt a bizonyos március idusát idézzük fel, mégpedig első kézből: Jókai Mór beszámolójából közlünk részleteket, ami lapjában, az Életképek „Martius 19”-i számában jelent meg. A képeket pedig az ugyancsak forradalmi lázban égő németség egyik vezető lapjából, az Illustrirte Zeitung korabeli tudósításából másoltuk. Mindkét lapot olvashatjátok eredetiben a könyvárunkban is. Jókai Mór cikkébe pedig ITT IS belelapozhattok.
A' nép szava is megdördül: föl térdeidről rabszolga, 'a nép beszél.
Tartsátok tiszteletben e' napot, mellyen a' nép szava először megszólalt. Martius 15-dike az, irjatok föl sziveitekbe és el ne felejtsétek.
"Testvéreim! A' pillanat, mellyet élünk komolyabb teendőkre szólít fel bennünket; Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk, boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, mellyeket eddig tőlünk elvontak, 's kívánjuk: hogy legyenek azok közösek mindenkivel..."
Részlet Jókai Mór. "Forradalom vér nélkül" című írásából. Megjelent az Életképek 1848. március 19-i számában.
Egy kis helytörténet a fenti képhez kapcsolódóan: három rövid életű utcaátnevezés, talán az elsők a rendszerváltó felindulásokból születettek hosszú sorában. Az „egyetemi tér” akkoriban inkább Seminargasse néven szerepelt a térképeken és azonos a mai Egyetem térrel. A „hatvani utca” (Hatvanergasse) 1894-től Kossuth Lajos nevét viseli.
A „Szabad sajtó” elnevezés 1948-ban kelhetett új életre, a centenáriumra kapta meg a Kossuth Lajos utca Dunáig vezető meghosszabbítása. A „városháza” és „tere” helyén ma a volt piarista gimnázium, a későbbi Bölcsészkar, a mai Sapientia Hittudományi Főiskola épülettömbje áll.
Künn az egyetemi piacz közepén már ekkor túláradt néptömeg közepett adá elő Vidács P., mikép gátoltatott az egyetemi fiatalság e' mozgalmakbani részvételtöl, tanáraik milly kicsinséges fenyegetödzésekkel akarták a' meggyulladt lángokat eloltogatni. Mondá: hogy megötöldöltetéssel fenyegettetének. Általános kaczaj és zúgás.
hogy a' szinházba e' nap ünnepélyére teljes kivilágítás mellett Bánk bán adassék elő. Bajza mondá, hogy szívesen teszi.
A' színház oltár volt ma, a' közönség színe volt jelen ünnepi arczokkal, ünnepi ruháival; a' nemzeti cocarda volt minden férfi, minden nő kebelére föltüzve, középen a' háromszinü zászló...
A' páholybirtokosok megnyiták páholyaikat a' nép számára, ki még e' közforradalom perczében is oly tiszteletben tartá a' gyöngédebb érzelmeket, hogy egy páholyt sem foglalt el, mellyben hölgyek ültek.
A' zenekar fölváltva a' Rákóczy-indulót, Marseillaiset és Hunyady László szebb helyeit hangoztatá."
Az egykori pesti városháza.
Ha tetszettek Jókai szavai, oszd meg a cikket!