A Szexoktatás negyedik és egyben záró évada nemrég került ki a Netflixre. Rengeteg rajongó várta, bízva abban, hogy utoljára megtolják az alkotók és valami hasonló élményben lesz részünk, mint amit kaptunk az első két évadnál. De ez sajnos nem így lett, ezért jobb is, hogy véget ér a sorozat. Ez már nem az ugyanaz, mint amibe annyira beleszerettünk a legelején. A trailert azért csíptem, mert szórakoztató, kettős értelmet nyert benne Meat Loaf régesrégi slágere, és a "készítsétek elő a papír zsebkendőket" felszólítás is:

A Sex Education 2019-ben indult el és egyre többen kaptuk fel a fejünket rá, olyan friss szellemiség és eredetiség áradt a szériából, amire nem lehetett nem rákattanni. Új volt a hangvétele, energikus a lendület, aminek az is lehet az oka, hogy Laurie Nunn kreátor teljesen új volt a szakmában, összesen három darab rövidfilmet írt korábban, viszont hatalmas invencióval és ambícióval érkezett meg. Ezért egyszerre logikus és hihetetlen volt, hogy ilyen kevés tapasztalattal ilyen színvonalú első évadot rakott le az asztalra, viszont a folytatásokban már lehetett érezni az írói tapasztalat hiányát. Most az apróságokban még mindig ott a humor és a szellemesség, de hiányérzetünk van.

A kreátor hiába rakott fel egy szinte tökéletes első évadot anno, abban már nem volt kellő tapasztalata, hogyan kell úgy egybefűznie évadokat, hogy meg is tartsa az eredeti pozitívumait a sorozat, sőt, ahogy azt kell, mindig egy kicsit tovább fokozza az erősségeit. Itt már a színvonal  megtartásával volt a probléma, aminek az eredménye, hogy az utolsó évadra már egy teljesen másik sorozatot néztünk. Ezt részemről már kifejezetten untam, és az eredeti lelkesedésemet sajnos teljesen sikerült legyilkolnia.

Az sorozat kezdetben zseniálisan működtette, amit a cím is sugall:

emellett pedig zseniálisan építette a főszereplők saját történetszálait is. Szinte már forradalmi volt sok tekintetben, hatását nézve mindenképp. Egy olyan sorozat született, amiben a mostani fiatalok egyszerre kaptak támogatást a problémáikkal kapcsolatban, és egyszerre egy dinamikus történetet. Ehhez képest a második évad elkanyarodott erről az ösvényről és ahogy egyre távolabb kerültek a kezdeti koncepciótól a szezonok, úgy lett a széria egyre laposabb.

Az igazi rajongók megkapják az utolsó részben a méltó lezárást: a záróepizód az egyetlen az évadból, amely miatt érdemes az egészet végigszenvedni (nem spoilerezem el), de az odáig vezető út sajnos nehézkes. A harmadik évad végén már ugyan megtörténik, amire annyira vártunk:

Otis és Maeve végre összejönnek, de egyedül az ő történetüket sikerült igazán jól kezelni. Ugyanúgy megvan a jól működő feszültség köztük, a baj azonban minden mással megvan.

Végzetes hiba volt még olyan szempontból is letérni az eredeti útról, hogy egy  teljesen másik gimnáziumba helyezték át a történetet, ahol az összes játékszabály más, innen pedig már nehéz jól egyben tartani az egészet. Pedig lehet, hogy egy tapasztalt kreátor ebből a sorozatból ki tudott volna hozni akár 6-7 szuper évadot is. Sajnos nem minden sorozatnak adatik meg a tökéletes kezdés mellé az olyan perfekt folytatás és lezárás, amit például  Breaking Badtől megkaphattunk anno. Persze az üzenetet sikerült jól átvinnie a nézőnek: a szexről beszélni kell, egymást tanulni kell, nem mindig magától lesz jó.