KULT
A Rovatból

Legalább lesz mire elaludni – színtelen, íztelen, szagtalan Netflix-produktum az Éjjeli ügynök 2. évada

Gyanús, hogy nem ez lesz Peter Sutherland utolsó kalandja a Netflix kínálatában. Immáron harmadik napja bitorolja az első pozíciót a toplisták élén. Nem értem, miért…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. január 28.



Őszinte leszek, nem voltam oda az Éjjeli ügynök első szezonjáért. A második elől pedig még rosszabb érzéssel keltem fel. Az Éjjeli ügynök Matthew Quirk azonos című könyve alapján készült. Főhősünk, Peter Sutherland (Gabriel Basso) egy titkosügynököt alakít, aki egy globális összeesküvés középpontjába kerül majd nagy nehezen kimászik a slamasztikából.

A második évadban a tétek nagyobbak, az egész világ kinyílik Peter előtt, mert már oszlopos tagja az éjjeli akcióknak.

Az éjjeli akciókat az éjjeli ügynökök végzik, ezek olyan titkos, mindenki előtt letagadható műveletek, amik a legnagyobb körültekintést igénylik, és közvetlenül elnöki parancsot teljesítenek. Peter az első évad végével bekerült a köreikbe, és innen indul a második szezon.

Nem kezdem rögtön a feketelevessel, menjünk a pozitívumok irányából. Látszik, hogy az első évad sikerén felbuzdulva a Netflix több pénzt költött a második eresztésre. Több helyszín, több akció, jobban szervezett tűzpárbajok, és úgy általában minden nagyobb, szebb és drágább. Ennyi is volt.

Rossz ezt így leírni, de az első évad kicsi sármja is teljesen hiányzik a másodikból. Túl komolyan veszi magát a megaösszeesküvés elméletével.

Látszik, hogy nagyon nagyot akartak robbantani. Gabriel Basso az első részben konkrétan végig verekszik, lövöldözik, fut, impresszív lőpárbajokat hoz le, de az egész mégis unalmas. Olyan, mintha megnyújtották volna az Mission: Impossible 1996-os első részének legelejét, a lebukós jelenetet. Szinte 40 perc céltalan fel-alá rohangálásnak tűnik. Nem tudjuk meg a hátteret, nem igazán értünk semmit, csak annyit látunk, hogy Petert és társát meg akarják ölni. Emellett kapunk Rose Larkinból (Luciane Buchanan) is egy kicsit, ahogy próbálja megtalálni korábbi megmentőjét, Petert.

A második epizódtól próbálják bontogatni a történetet, belép egy iráni történetszál, Noor (Arienne Mandi) főszereplésével, aki kémkedik az amerikaiaknak, hogy át tudja hozni családját Iránból. Az amerikaiak persze kihasználják a nőt, egészen addig, amíg Peter ügye összefüggésbe nem kerül Nooréval, és máris fontossá válik az iráni nő.

Itt találkozunk egy dicsérendő kreatív döntéssel, minden nép a saját nyelvén beszél, kivéve a meg nem határozott k-európai ország terroristáit. Tehát elég sok fárszit és franciát fogunk hallani a nemzetközi kalandunk során.

Noor karaktere is fontos lesz a nézőknek, tudunk majd érte aggódni. A nő mindenáron a családját szeretné megmenteni, de a nagykövetség biztonsági főnöke Javad (a Térségből ismert Keon Alexander) csapja neki a szelet, ami persze megnehezíti a kémkedést.

Ahogy haladunk előre, úgy fogy el a lendület. Egyszerűen nem értem, miért kellett ennek a történetnek 10 rész, túlnyújtották. Egy feszes 5 részben kényelmesen el tudták volna mesélni ezt az összeesküvést. De valahogy az évad szerkezete se működik.

Sokszor szenvedünk információhiányban, ami inkább frusztrációt és unalmat szül, mint feszültséget.

Az akció ugyan korrekt, de teljesen vértelen. A 16-os korhatár inkább csak a depresszív és negatív hangnem miatt van, mert durvaságban egy esti híradó is simán lenyomja. A történetben legalább hoznak egy-két bátor döntést, megölnek olyan karaktereket, akikre nem számítottam volna. Ezt is felírhatjuk a pozitívumok rövid listájához.

A színészek teszik a dolgukat, hozzák a színvonalat, amit egy ilyen produkciótól elvár az ember. Egy kivétellel: Amanda Warren, mint Peter felettese, Catherine Weaver közelébe sem ér az első évadban Hong Chau által alakított Diane Farrhoz. Pedig nagyon próbálkoztak, hogy most Catherine-re fogják az áruló szerepet, de nagyon átlátszó volt a csali.

A színésznő túljátssza a szerepét, és szinte szemet szúróan kiemelkedik az amúgy autentikus környezetből.

Megint úgy érzem magam, mint az első évad után. Hogy elment-elment, de ez mitől sikeres? Egyszerűen nem értem, miért nézik ezt a teljesen közepes, átlagos, színtelen, íztelen, szagtalan Netflix-produktumot. Még a zsánerében is érkezett nem is oly rég sokkal jobb darab. Sőt nemsokára jön az új Reacher-évad, annak az előzetese többet ért, mint az Éjjeli ügynök teljes második évada.

Tele van fura megoldásokkal, béna magyarázatokkal. A töredezett szerkezet nem segít, rengetegszer véletlenszerűen mutatnak új karaktereket, majd két résszel később megtudjuk, kik ők. Az iráni oldal jó ötlet, béna megvalósítással és érdektelen cselekménnyel. A történet harmatgyenge. Mindig meg kell szerezni egy mappát, amin nagy piros betűvel rajta van, hogy TOP SECRET, vagy fájlok kellenek egy számítógépről, aztán megy a pendrive csere-bere.

A legrosszabb az egészben, hogy befejezni se szerették volna. A történet hiába ér véget az utolsó rész felénél, már fel is vezették a „nagyobb” gonoszt a harmadik évadra.

Próbálnak kapcsolatot teremteni az első szériával, és a főhős múltjával kapcsolatban belengetnek egy még nagyobb fenyegetést. Ez persze érthető, mert az előző évad is hatalmas siker volt, miért ne szedje le a Netflix a közepes munkájuk gyümölcsét? Őszintén nem tudom, hogy ki az, aki a drága idejét önszántából egy ilyen langyos csapvízre pazarolja, amikor annyi jó tartalom van a streaming-szolgáltatók kínálatában. Én megbántam, de legalább esténként volt min elaludni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk