SZEMPONT
A Rovatból

Lattmann Tamás: Ha ez bejön Orbán Viktornak, lehet, hogy más uniós politikusok is meg fogják csinálni a saját soros elnökségük alatt

A nemzetközi jogászt szerint Orbán Viktor kockáztat, de pörög a neve, és ezen nyerhet is. A Patrióták Európáért nevű frakció összehozásával sikert ért el, viszont ebben Le Penék belépése után csak másodhegedűs lehet.


Még csak alig több, mint egy hete Magyarország az Európai Unió Tanácsának soros elnöke, de Orbán Viktor máris komoly politikai vihart kavart egyes lépéseivel. Kijevi, moszkvai, majd pekingi útja váratlanul érte az európai vezetőket, akik nem győzték posztjaikban és nyilatkozataikban hangsúlyozni, hogy a magyar miniszterelnök nem az unió nevében tárgyal. Ő ezt nyíltan nem is állítja, de megszólalásaiban mégis igyekszik komoly játékosként feltüntetni magát a nemzetközi politikában. A Patrióták Európáért frakció megalakításával, majd Le Penék csatlakozásával pedig egy látványos sikert is elért az uniós színtéren, hiszen az új közösség mindjárt az Európai Parlament harmadik legnagyobb erejévé vált.

Mit akar valójában Orbán Viktor? Lehet-e bármilyen szerepe egy orosz-ukrán béketárgyalásban? És mekkora politikai haszna származhat új frakciójából, ha ott nem a Fidesz a legnagyobb párt? Erről kérdeztük Lattmann Tamás nemzetközi jogászt.

– Az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége még csak nyolc napja tart, de finoman szólva sok minden történt. Orbán Viktor alaposan felkavarta az uniós politika amúgy sem túlzottan álló vizét. Elég, ha csak a gyors egymás után következő kijevi, moszkvai és pekingi utakra gondolunk. Általában jellemző, hogy ennyire nagy hévvel kezdődjön egy soros elnökség?

– Jellemzően nem. Alapvetően ott van egy félreértés, amire persze politikai szereplők mindig rá tudnak játszani, hogy az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége sokkal inkább egy belső munkaszervezési feladat, nem pedig egy külső képviselet.

Nem csoda, hogy különböző európai uniós politikai aktorok egymás hegyén-hátán mondják el folyamatosan, hogy a soros elnökség nem arra való, amire most használják, Orbán Viktor pedig nem az Európai Unió nevében beszél.

Hiszen az Európai Unió külügyi képviseletére nagyjából mindenki másnak komolyabb hatáskörei vannak. Az Európai Tanácsot magát a Tanács elnöke képviseli, az Európai Bizottságot, vagyis az Európai Uniót, mint olyat, a külügyi főképviselő – aki a bizottság elnökhelyettese. Itt az egyik zavart az okozza, hogy Orbán Viktor úgy adja elő magát, és Vlagyimir Putyin is úgy beszél róla mint EU-elnökről, de az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége soha nem egy személy, hanem egy állam. Ennek az államnak ugyan a képviseletében eljárhat Orbán Viktor miniszterelnök, de bármit, amit mond, a magyar állam nevében mondja, nem pedig az Európai Unió nevében. Természetesen a belpolitikai kommunikációban Orbán és magyar kormány ezt úgy adja el, hogy ő egy fontos szereplő, ő képviseli az Uniót. Csakhogy ezt maga az Unió nem gondolja így, ez látszik is a nyilatkozatokból. És persze Vlagyimir Putyinnak is nagyon jó, hogy ő úgy kommunikálhat Orbán Viktorról, mint aki az Európai Uniót képviseli, ami ugyan nem igaz, de ez annyira Putyint sem kell, hogy zavarja, mert ő is alapvetően a saját belső közönségének játszik, ez is politikai kommunikáció.

Miután lepattan róla Orbán Viktor, Putyin azt tudja mondani az oroszoknak, hogy lám, még az Európai Unió elnöke is lepattant rólam, annyira kemény vagyok.

Tehát igazából a politikai kommunikációs célokat remekül szolgálja, hogy ezeket a finom különbségeket ne magyarázza el senki. De a lényeg az, hogy a Tanács soros elnöksége, ami most Magyarországé, nem egy személyhez kötődik, hanem egy államhoz, és ennek a feladata az, hogy az Európai Unió belső, elsődlegesen jogalkotási folyamatait koordinálja, elősegítse, működtesse.

Ez a pozíció nem külső képviseletről szól, soha nem is szólt arról, és jellemzően az elmúlt évtizedekben, amióta létezik, ennyire direkt módon nem is próbálta senki egy ilyen külső képviseletre, önmaga jelentőségének növelésére felhasználni.

Ez egy sajátos politikai kommunikációs játék.

– Orbán Viktor ezt békemissziónak nevezi. Egyébként mi érdeke, mi haszna lehet még ezekből a tárgyalásokból akár neki, akár az Európai Uniónak?

– Konkrétan nem tudom, hogy milyen haszna lehet belőle, de egyvalami biztos: egy politikai szereplő számára a kapcsolatteremtés, a kapcsolat fenntartása bármikor konvertálható bármilyen előnyre, haszonra, ezért is csinálják, a diplomáciának ez az egyik legfontosabb feladata. Hogy pontosan mit szeretne elérni, nem tudhatjuk.

Befelé nyilvánvalóan azt, amiről szól is a kormányzati média napok óta, hogy lám, Orbán Viktor mekkora főnök a világon, mindenki odafigyel rá, megoldja a világbékét is akár.

Aztán vagy megoldódik a világbéke, vagy nem – leginkább valószínűleg nem –, de teljesen mindegy, mert a lényeg az, hogy a politikai kommunikációban lehet rajzolni egy képet, ahol Orbán Viktor egy globális nagyszerűségű, globális befolyású politikus.

– Nagyon sok európai politikus is megszólal, ki keményebben, ki visszafogottabban. A világban – akár Európában, akár azon kívül – milyen visszhangja van annak, hogy az Unió soros elnök államának vezetője Kínában, Oroszországban tárgyal?

– A politikai hatása ennek mindenhol érezhető. Orbán Viktor számára ez egy tökéletesen jó lehetőség arra, hogy emelje magát és a saját befolyását. Még akkor is, ha ez egy kudarcos körút lesz, nem tör ki a világbéke, abból a szempontból ez nagyon fontos neki, hogy az ő neve most „pörög”. És ami azt illeti, a helyében a világ összes politikusa ugyanezt csinálná valószínűleg. Ez tehát nem feltétlenül Orbán Viktor-specifikus dolog, és nem is biztos, hogy érdemes nagyon intenzíven kritizálni miatta Orbán Viktort. Csakhogy azt idáig minden nyugat-európai politikus érezte az elmúlt sok évben, hogy a Tanács soros elnökségét erre használni potenciálisan visszaüthet. Mert el lehet mondani a választóknak, hogy én vagyok a világon a legfontosabb, de

amikor utána nem történik semmi, akkor visszaharap a valóság,

és kibukik, hogy mégsem az illető politikus a legfontosabb a világon. Ezt más nyugat-európai államokban, ahol régebb óta játsszák ezt a játékot, a politikusok már beárazták: nem érdemes megpróbálni ezzel operálni, mert lehet, hogy sokkal fájdalmasabb, amikor az emberek rájönnek, hogy meg lettek vezetve. Ezért nem történt az elmúlt években így, Orbán Viktor viszont most eljátssza ezt a játékot.

Ha bejön neki, lehet, hogy más uniós politikusok is meg fogják csinálni a saját soros elnökségük alatt.

De ettől függetlenül, amikor a nemzetközi médiában megjelenik, hogy Orbán Viktor tárgyal Putyinnal vagy Kínával, akkor általában nem állnak neki szétszálazni, hogy most ő az EU-elnökség képviselőjeként ment vagy nem. Ott annyi lesz a hírekben, hogy Orbán Viktor, és a hírfogyasztóknak is ez marad meg. Azaz Orbán politikai ázsiója fog megnőni, és valószínűleg ez is volt a cél. Mivel nem biztos, hogy lesz eredmény, ez politikailag némileg kockázatos, a miniszterelnök viszont láthatóan úgy döntött, hogy vállalja ezt a kockázatot.

– Az intenzív kezdés után mi várható? Unalmasabb tárgyalások, monoton bürokratikus munka?

– Igen, ahogy a legelején mondtam: az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége egy belső szervező, orientáló, koordináló munka, nem pedig külső képviselet. Orbán Viktor egyéni munkabírásának függvénye, hogy milyen intenzitással bírja ezt a dolgot tovább csinálni. Ugyanis van egy nagyon fontos szempont: hogy

a most induló magyar soros elnökségnek az európai uniós struktúrában nem sok dolga lesz. Ugyanis választási évben vagyunk,

most áll össze egy vadonatúj Európai Parlament, most kell majd megválasztani az új bizottsági elnököt, aztán összerakni az új bizottságot. Az új bizottság az én tippem szerint október előtt egészen biztos, hogy nem lesz operatív, mert addig még elszórakozik az összeurópai politika a biztosjelöltekkel, folyamatos viták várhatóak. Ez nem kizárólag magyar történet, de várható, hogy amikor Orbán Viktor biztost jelöl, mondjuk érdemei elismeréséül Bóka Jánost, akkor kitör a lázadás az Európai Parlamentben. Ahogy annak idején Navracsics Tibor esetében is volt vita, Trócsányi Lászlót mint jelöltet pedig egyenesen vissza is tudták nyomni. Októberre mondjuk, hogy talán összeáll egy bizottság, és amíg nincsen meg a két bizottság, addig nincsen jogalkotás, mert nincs, aki elkezdje a folyamatot, aki letegye az asztalra javaslatokat. A belga elnökség, aminek most lett vége, nagyon intenzíven dolgozott azon, hogy üres asztalokat hagyjanak maguk után, hogy minél több mappát lezárjanak, még a magyar elnökség előtt. Ez azt jelenti, hogy ez a belső szervező, koordináló munka nagyon sok erőforrást nem feltétlenül fog lekötni, mert nem lesz sok ilyen feladat. Aminek köszönhetően a soros elnökség keretében

a magyaroknak lesz energiája, erőforrása, hogy az ilyen külpolitikai barbatrükkökre fókuszáljanak.

Én nem tartom lehetetlennek, hogy egy külpolitikai szempontból elég intenzív és aktív elnökségi időszak lesz. Az egy másik kérdés, ismétlem, hogy a soros elnökségnek nem ez lenne elsődlegesen a feladata. Ugyanakkor azt is fontos elmondani, hogy a politika, különösen a külpolitika, egy kicsit tényleg olyan, mint a támadó jellegű futball, azaz mindig kapura kell menni.

– Ha már focis hasonlat: az elmúlt napokban az európai politikában Orbán Viktor más területen is tudott „gólt rúgni”: megalakult a Patrióták Európáért EP-frakciója, ráadásul csatlakozott hozzájuk Le Penék Nemzeti Tömörülése. Mekkora siker ez egy olyan pártnak és vezetőjének, akiket nem is olyan régen talán még a frakciónélküliség veszélye fenyegetett az Európai Parlamentben?

– Abból a szempontból mindenképpen siker, hogy a Fidesz EP-képviselői nem frakció nélkül fognak ülni az Európai Parlamentben. Mert az európai parlamenti feladatok leosztásánál ez is nagyon fontos. De az eddigi hírek alapján, amik informálisan hozzám eljutottak, azért ezt a patrióta frakciót – fogalmazzunk úgy – nem tervezik agyonbombázni bizottsági elnöki helyekkel és hasonlókkal. De az is nagyon fontos, hogy a folyamatban lévő jogalkotási eljárásokban vagy egy jogalkotási eljárásban is egy EP-képviselőnek legyen felelős, mondjuk raportőr, vagyis jelentéstevő feladata. Ez is majdnem lehetetlen egy frakció nélküli képviselő számára. Ahhoz képest viszont, hogy az Európai Néppártból, a legnagyobb frakcióból esett ki Orbán Viktor pártja, ez mindenképpen egy visszalépés, akár a harmadik legnagyobb frakció lesz a PfE, akár nem. És ami nagyon érdekes, hogy miért fogadták el vajon Marine Le Penék belépési szándékát.

Ezzel ugyanis ebben a frakcióban Orbán Viktor is legjobb esetben maximum második szintű szereplővé válik.

A legtöbb, 30 főt a Le Pen-féle Nemzeti Front hozza, így ez nem lesz Orbán Viktor kvázi saját frakciója. Ráadásul nem ez lett a nagy, egységes, új jobboldali frakció. Egyrészt mert annyira nem is nagy, másrészt mert ez igazából a szélsőjobboldal újraosztása. Ha gonoszak akarunk lenni, akkor fogalmazhatunk úgy, hogy a Fidesz belépett az ID csoportba (Identitás és Demokrácia, az EP euroszkeptikus, radikális jobboldali csoportja), ami hálából megváltoztatta a nevét, hogy ne legyen annyira ciki. Ha Le Penék pozícióba, a kormány közelébe kerültek volna Franciaországban a hétvégi választáson, akkor elképzelhető, hogy megmaradt vagy nőtt volna a gravitációs erejük az ID-n belül, és akkor maradtak volna abban a frakcióban. Nekem ezért volt egy picit furcsa, hogy úgy döntöttek, hogy beállnak ebbe a történetbe, de azért azt meg kell hagyni, hogy itt nem ült el még a csatazaj. A következő hónapokban, években, ezért várhatóan lesznek mozgások ezen a területen.

– Le Penék belépésével az is kérdésessé vált, hogy ki az új frakció vezetője: a Fidesz, akik lényegében összehozták azt, vagy a Nemzeti Tömörülés, akik a legtöbb tagot adják.

– Szerintem nem kérdés.

Az új frakció elnöke Le Pen-párti politikus lett, aki egyébként a francia miniszterelnök lett volna, ha összejön nekik a győzelem.

Számomra nem kérdés, hogy ennek igazából Le Pen lesz a vezetője, ugyanakkor az biztos, hogy Orbán Viktornak lesz befolyása a döntésekre, még ha nem is döntő befolyása, de ismét visszatérek az előző pontra: ezért mindig több, mint a semmi, azaz a frakciónélküliség.

– Az Európai Konzervatívok és Reformisták kikosarazta Orbán Viktort, most pedig fej-fej mellett van a két párt taglétszáma, és még nem zárult le, hogy hova hányan csatlakoznak. Van valami jelentősége annak, hogy a két kisebb párt közül melyiknek van akár csak eggyel is több képviselője?

– Azt majd a jövő fogja eldönteni a parlamenti működés során, hogy e között a két frakció között lesznek-e valamiféle egymást erősítő szinergiák, amikkel együtt tudnak majd működni, vagy ne adj Isten kialakul valami huzakodás a sok szereplő között.

Azt tudjuk, hogy vannak alapvető feszültségek Giorgia Meloni és Le Pen között, ahogy én borítékolom, hogy most már vannak feszültségek Meloni és Orbán között is.

Azt is tudjuk, hogy Meloni elkezdett egy mozgást a közép felé, és az ECR-ben több olyan párt is van – például a lengyel PiS – amelyik hasonló irányt mutat. Éppen ezért nem tartom valószínűnek, hogy a két frakció között valamiféle nagyon komoly együttműködés legyen, mert Orbán Viktor politikai irányvonala nagyon nem erre mutat. De ezt alapvetően az idő fogja eldönteni.

– Patrióta, nacionalista és a nemzeti szuverenitást képviselő pártok szövetsége ez. Ilyen alapokon mennyire lehet tartós egy ilyen sok országot képviselő csoport, ahol az alapvető érdekek ennyire különbözőek lehetnek?

– Szerintem már most is hatalmas különbségek vannak az egyes tagpártok ilyen-olyan elképzelései, elgondolásai között. Mindjárt itt van például a Flamand Érdek Pártja, amelyik Belgiumban a regionalitás, az autonómia pártján áll, célja, hogy legyen önálló Flandria, és mellettük ott van Spanyolországból a Vox, ami „az állam mindenek fölött” elvet vallja, gyűlöli a baszkokat, meg a katalánokat, és súlyosan ellenzi az autonómiát is.

Az már csak a hab a tortán, hogy ilyen társaságban Orbán Viktor hogyan tudja eladni akár a határon túli magyarok autonómiájának gondolatát.

Ezeket az ellentéteket egy ideig le lehet fojtani azzal, hogy most nincs vita, a megalakulás öröme van. De azt mutatja a gyakorlat, hogy egy idő után ezek össze tudnak törni egy pillanat alatt. A kedvenc példám a 2007-ben az ITS (Identity, Tradition, Souverenity) néven futó frakció volt, ami ugye 2007. január 1-től novemberig működött, dicsőséges 10-11 hónapig. 2007. január elsejével Románia EU tag lett, és a szélsőjobboldali Nagy Románia Párt lett az ötödik, amivel ezt a frakciót létre tudták hozni. Itt az olasz fasiszták vitték a prímet akkor. Eldöcögött a rendszer gond nélkül egy ideig, amikor aztán az év őszén megtörtént a baj, mert Rómában egy román állampolgárságú roma férfi leszúrt valakit. Mire a frakcióülésen fölállt az olasz fasiszta, és közölte, hogy minden román cigány. Nyilvánvalóan a Nagy Románia pártosok ettől boldogtalanok lettek, azonnal kiléptek, és szétesett az egész. Tehát nem lehet azt garantálni, hogy egy ilyen struktúra mindig nagyon klasszul működni fog. Mindig lehetnek vagy később előjöhetnek olyan problémák, amik töréspontkohoz vezetnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: