KULT
A Rovatból

Kultúrmigránsok, akik sosem voltak egyedül – Sam Havadtoy kiállításán jártunk a Nemzeti Múzeumban

Nyitottságra, elfogadásra szólítanak fel a festmények ajtói.


Őszintén megmondom, először fogalmam sem volt, hogy mit akar Gulyás Gábor kurátor a Liverpool legendás futballcsapatának hasonlatával az Hommage – Kulturális migráció című tárlat sajtóbejárásán. Beugrott természetesen a város nagy szülötte, John Lennon, a kiállító művész Sam Havadtoy barátja, de arra, hogy a bemutatott 11 híres festménynek, amely az angliai születésű, magyar anyanyelvű, jelenleg Olaszországban élő alkotó értelmezésében jelenik meg, mi köze van az egyező létszám mellett a focihoz, csak a végén jöttem rá. Vagy legalábbis úgy gondolom.

A Vörösök hívei álmukból is tudják a csapat himnuszát, a You’ll Never Walk Alone-t.

Az a 11 művész, aki Sam Havadtoy-t megihlette pontozó-csipkéző technikájával és a képeket tágra nyitó vagy leszűkítő, esetleg eltűntető ajtókkal, valamennyien a „kultúra migránsai” voltak: hazájuktól távol találták meg azt a befogadó közeget, amelyben alkothattak, ahol hírnévre tettek szert és ahol sem emberként, sem művészként nem kellett a magánytól tartani.

Így számomra megvan a megoldás, és kész vagyok elfogadni, hogy Chagall a kapus, Vasarely a söprögető, Picasso az irányító és Warhol a center.

„Ez az első alkalom, hogy nem elfedni akarok a csipke alatt, hanem felfedni e művészek élettörténetét. Az átlagos látogató felismer egy művet, de nincsen tisztában azzal, hogy az alkotó milyen életutat járt be. Az ő művészetük különböző kultúrák eredménye, aki akarja felfedi, aki nem, az elrejti, de akkor egy halott képet kap. Én Angliában születtem, négyéves koromban érkeztem Magyarországra, 19 évesen megszöktem a kommunizmusból, 1972-ben megérkeztem illegálisan az Egyesült Államokba, három évvel később kaptam meg a zöld kártyát, és azóta is egész életemet utazással töltöm különböző kultúrák felfedezésével” – mesélte Havadtoy Chagall Hegedűsének képe előtt.

A kultúrmigráns csapatban egyedül a lengyel-orosz Tamara de Lempicka képviseli a női nemet, aki Párizsban az 1920-as években nemcsak art deco művészként, hanem nőként is hódított, majd egy pármai zárdából Hollywoodba vezetett az útja. „Nagy dolog volt az ő korában, hogy egy nő önálló karriert csináljon és nem engedte, hogy az erőszakos férfiak elnyomják őt” – magyarázta az Afflitto márki portréja kapcsán Havadtoy.

„Álmomban két macska voltam és játszottam egymással” – olvashatjuk Victor Vasarely Zebrái melletti panelen Karinthy Frigyes híres gondolatát, ki tudja, hogy a Csiszár Győző néven világra jött festő-szobrász-ipari formatervező nem két zebra csíkjainak labirintusában látta-e magát. Havadtoy felidézte, hogy ő szervezte 1986-ban honfitársa 80. születésnapi buliját New York-ban, és a Zebrák alapján készült marcipántortával ajándékozta meg. Erre emlékezve festette meg a maga stílusában ezt a modern klasszikust.

Max Ernst-nek az 1930-as években született Celebes-i elefánt című kollázsát a művész azért tartja fontosnak, mert benne van a közelgő világháború előérzete, és napjainkban is egymást érik az újabb és újabb háborúk. Ernstnek a nácizmus elől kellett elmenekülnie, Moholy-Nagy László pedig azért kényszerült emigrációra, mert 1919-ben aláírt egy nyilatkozatot a Tanácsköztársaság idején. A kiállítás első hetében ő van jelen az egyik eredeti „telefonos” képével”, amelyben fotós kolléganőm „halálcsillagot” látott. A tárlat 11 hete alatt a Havadtoyt megihlető többi alkotó egy-egy műve is látható lesz.

Pablo Picasso is többlaki volt, spanyolnak született, és már 36 éve Franciaországban élt, amikor Franco hatalomra jutása után francia állampolgárságot akart kérni, de elutasították, mert kommunistaként tartották számon.

Havadtoy megtudta, hogy amikor a fiatal Picasso megérkezett Párizsba, lakhelyének házmestere már akkor mindenkiről jelentéseket írt. „Nem tudom, hogy anarchista-e, mert nem tudom, hogy mit mond, olyan rosszul beszél franciául” – állt a festőről szóló jelentésben.

Különleges története van Andy Warhol John Lennon-portréja újjászületésének. Warhol a Menlove Avenue című posztumusz lemez borítójára tervezte ezt a képet. „Egyszer John Lennon kávézás közben elmondta nekem, hogy nagyon haragszik Andy Warholra, mert csinált egy sorozatot Mick Jaggerről, mint szex-szimbólumról. És ő úgy érezte, hogy neki kellett volna a modellnek lennie. Sokat gondolkodtam azon, hogy egy ilyen fontos embernek miként hagyhatott egy ilyen apró dolog ennyire mély nyomot. Javasoltam Yoko Onónak, hogy kérjük meg Andy-t a lemezborító megtervezésére és ezzel jóvá tehet valamit. Ez lett a 11. kép, eredetileg csak tízet terveztem.

De úgy gondoltam, hogy ez egy nagyon érdekes „kultúrmigráns” sztori, mert Warhol Szlovákiából származott, Lennon Liverpoolból, én Angliából és Magyarországról, és e három művész ötvözetéből született ez a kép. Néha azzal viccelek, hogy ez az én Szentháromságom…”

– mesélte Havadtoy.

De volt Lennonnal egy másik érdekes beszélgetése is. Amikor a zenész megtudta, hogy Sam Magyarországról jött, arról elmélkedett, hogy annak idején számára Liverpool és London között nagyobb volt a „migrációs” távolság, az osztálykülönbség és az akcentusa miatt. „Mi ezt könnyebben elfogadjuk” – mondta a világpolgár művész, a jelenlévők enyhén ironikus nevetése közepette.

Az Hommage képeinek nyitó-záró kereteit egy elektronikus eszköz segítségével lehet mozgatni. Önmagunk előtt is színt vallunk, ahogy tágítjuk vagy szűkítjük a teret.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Isztriai tengerparti hangulat a Városmajorban – különleges színházi est vár Budapesten
Igazi horvátországi tengerparti hangulat lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Zentai Magyar Kamaraszínház kiváló színészei jóvoltából!


Nem kell tehát a tomboló hőségben órákat várakozni az autópályán, hogy átéljük az Isztria hangulatát, a városmajori nézők ugyanis lírai-groteszk tengerparti társasutazáson vehetnek részt, hiszen augusztus 25-én Budapestre érkezik a Szedjetek szét!

Közel van a Vajdaság, valahogy sokaknak mégis távol: az, ami az ütemes tempóban megújuló zentai színházzal történik, feltétlenül figyelemre érdemes. A Dévai Zoltán és Mezei Kinga vezette teátrum gyorsan felkerült újra a délvidéki magyar színházak összetéveszthetetlen esztétikája iránt rajongók belső térképére. Kicsi, de erős – talán így lehetne leírni legrövidebben azt, ahogyan és ami itt történik.

Merész vállalásokból nincs hiány, és erről megbizonyosodhat az, aki ellátogat a nagy vajdasági költő, Domonkos István műveiből készült, 2024-ben bemutatott előadásra.

Aminek van előtörténete, többféle is. Egyrészt a hosszú színházi memóriával rendelkezők emlékezhetnek Mezei Kinga korai, nagy visszhangot kiváltott Via Italia-rendezésére, melyet „Domi” szövegei nyomán álmodott színpadra. Néhány éve a Zenta melletti szomszédvárban, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban született meg az első Szedjetek szét, szintén Mezei rendezésében. Az egykori szereplők közül Hajdú Tamás, Mészáros Gábor és Pálfi Ervin az újragondolt változatban is részt vesz, de a színpadon látjuk még többek között a rendezőt magát, vagy a Budapestről Zentára szerződött Vilmányi Benettet is.

Domonkos István költészete alapélmény számtalan vajdasági alkotónak. A Szedjetek szét kiindulópontja A kitömött madár című regény, majd a rá néhány évre, 1971-ben publikált Kormányeltörésben című vers. Ez utóbbi jelentőségéről Keresztury Tibor irodalomtörténész így fogalmaz: „az idegenség, a magány, kitaszítottság, a nyelvvesztés, a hazához fűződő viszony, az elveszített otthon, a sehová sem tartozás... keserű himnusza ez, melynek végetérhetetlen avantgárd sodrását, áradását visszatérő motívumok strukturálják... Élő, működő, aktuális, frissnek ható matéria: éppúgy meggyőződhet erről Domonkos régi híve, ismerője, mint az, aki ezt a verset, ezt a költőt most fedezi magának fel.”

És a felfedezéshez, illetve újraismerkedéshez tökéletes matéria a zentai színház előadása. Az isztriai tengerparton vagyunk a hetvenes években, a zenészek az üdülők szórakoztatására kitartóan húzzák a talpalávalót. Közben pedig a véletlen által egymás mellé sodort, karakteres és emlékezetes figurák élővé és átélhetővé varázsolják a horvát (rém)álmot. Négy monológot hallunk, és mindnek központi témája a menni vagy maradni kérdése – Domonkos szomorú varázslata, hogy a kérdés aktualitása mit sem kopott az elmúlt négy és fél évtizedben ezen a vidéken...

Ahelyett, hogy az apró történéseknél leragadnánk, érdemes egy nagy levegőt venni, és úgy elmerülni ebben a különös világban. Aki nem szakértője a vajdasági kultúrának és gondolkodásnak, annak sem kell aggódnia, hiszen az előadás jófajta humorral mutat görbe tükröt a mindig abszurd világnak. Eljön az a pillanat is, amikor a nevetés megszakad, és minden elsötétül egy pillanatra, de a keserű valóság is szerethetővé nemesül a fináléban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET: