Köztörvényes bűnöző és fajvédő lehetett Orbán Balázs dédapja, akivel bocsánatkérésében példálózott
Pénteken másodszor is elnézést kért „félreérthető” szavaiért Orbán Balázs, aki csütörtökön azt mondta: Magyarország Ukrajnával ellentétben nem védekezett volna egy orosz katonai agresszióval szemben, „mert 56-ban az lett, ami lett”. Ahogy arról korábban írtuk, a miniszterelnök azt is kifejtette: „Mérceként pedig nem azoknak kell megfelelnem, akik a kommunista utódpártban ülnek ma is, nem azoknak, akik lovasrohamot vezényeltek ellenünk 2006. október 23-án, nem azoknak, akiket külföldről fizetnek, és nem azoknak, akik csak a nőkkel szemben keménykednek. Hanem elsősorban a saját családom már nem velünk lévő tagjainak kell megfelelnem, akik életüket adták a hazáért a szovjetek elleni küzdelemben, mint egyik dédapám; vagy szabadságukat adták a hazáért akkor, amikor a kommunista rendszer koncepciós per keretében börtönbe zárta őket, mint az egyik nagymamám.”
A hvg.hu azonban utánajárt az egyik említett felmenőnek.
Khloyber Oszkár lovag története egészen bizarr fordulatokat vett, ahogy azt Orbán Balázs által feltöltött dokumentumból is láthatjuk. Khloyber 1897-ben született Zomborban, édesanyja pedig Duhokai Rehák Ilona volt. Az igazi izgalmak a két világháború között kezdődtek, amikor a lapok egy szokatlan bűntényről számoltak be:
(Márpedig ugye „havi kétszáz pengő fixszel ma az ember könnyen viccel”.)
Khloybernek azonban nem sikerült megfutamodnia, a helyszínen elkapták. Először azt próbálta elhitetni, hogy ő is a rablót üldözi, később pedig azt állította a rendőrségen, hogy nem emlékszik semmire. A történet senkit nem hatott meg:
De ez közel sem volt az első összetűzése a törvénnyel. 1926-ban már belekeveredett egy másik, elég zavaros ügybe, amikor Csáky-Pallavicini Hippolyt őrgróffal és Török Pál katonatiszttel egy Horthy-szobrot körüli terv anyagi vitákba torkollott, és a felek kölcsönösen feljelentették egymást lopásért. Az ügyészség végül minden feljelentést alaptalannak minősített.
Khloybert korábban sikkasztással is megvádolták. A Turán Magyar Háziipari Szövetkezet igazgatójaként 12 millió korona értékben zálogosított el terítőket, de az eset inkább egy elszámolási vitának tűnt a szervezet és Khloyber között, mintsem bűncselekménynek.
A legnagyobb botrány viszont mindenképp a Sas utcai rablás maradt, ami miatt Khloyber letöltötte a büntetését. Ám 1942-ben ismét bíróság elé került: csalással és okirat-hamisítással vádolták. Akkoriban már az Avola marcipángyárnál dolgozott, és 1063 pengőt vett fel egy kereskedőtől azzal az ígérettel, hogy kakaóport szerez neki – ami persze sosem érkezett meg, a pénz viszont eltűnt.
Az Ujság 1923. szeptember 12-i számában pedig Khloyberre a Turul Szövetség ügyvezető alvezéreként hivatkoznak. A szövetségről azt lehet olvasni a Holokauszt Emlékközpont weboldalán, „hogy 1919-ben a budapesti Tudományegyetemen alapított bajtársi egyesület. Mint a legnagyobb, országos szintű felsőoktatási diákszervezet, jelentős szerepet játszott a zsidók elleni rendszeres egyetemi atrocitásokban. A Turul fajvédő alapon kritizálta a Horthy-rendszert, zsidó- és németellenes »őrségváltást«, és a keresztény parasztságnak politikai, gazdasági és szociális jogokat követelt. Az 1930-as évek elejétől számos baloldali és kommunista hallgató is belépett a Turulba; e törésvonal mentén a szövetség 1943-ban kettészakadt. 1945-ben feloszlatták” – ezt már a Magyar Narancs derítette ki.
Büntetése letöltése után került ki a frontra, ahol végül hősi halált halt a szovjetek elleni harcokban. Halála után posztumusz Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki – ezt nemcsak az Orbán Balázs által bemutatott dokumentumok, hanem maga a kitüntetés is igazolja.
Az Időkép figyelmeztetése péntek este 6 óráig
