KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Ki támogatja anyagilag az ukrán menekülőket, és mi lesz velük a háború után? - erre is választ kaptunk az „Open Borders?” konferencián

A támogatás minden menekültnek jár, de senki nem akar menekültként élni: aki teheti, munkát vállal, saját erőből boldogul.
MTI/Balogh Zoltán - szmo.hu
2022. március 28.



[sz]Rónyai Júlia. Fotó: Helpers Hungary[sz]

Múlt pénteken került sor az Open Borders? Science, ethics, public discourse and national strategies in immigration (Nyitott határok? Tudomány, etika, közbeszéd és nemzeti stratégiák a migrációban) konferenciára a Helpers Hungary szervezésében, ahol a nemzetközi szakértők a globális migrációval kapcsolatos kérdésekre keresték a választ.

Ahogyan az várható volt, a konferenciát részben tematizálta az orosz-ukrán háború. A hazai szakértők az első blokkban tárgyalták meg az Ukrajnából menekülők jelenlegi helyzetét és kilátásait. A beszélgetést Ürögdi Barbara, a Helpers Hungary ügyvezető igazgatója moderálta.

„Rövidlátó módon ignoráltuk a jemeni, szomáliai, szíriai háborút. Éppen ezért csak most döbben rá az európai közösség, hogy a háború nem a távoli kontinenseken zajló absztrakt dolog” - mondja Nagy Boldizsár, a CEU egyetemi docense. De vajon mikor érhet véget az Ukrajnából kiindult menekülthullám?

„Ez nem sprint, hanem maraton lesz. Az elmúlt időszakban a menekülők rengeteg segítséget kaptak, de fontos lenne ‘maratonszinten’ is fenntartani ezt a hozzáállást. A konfliktus elhúzódhat, és a következő hetekben-hónapokban is kitarthat a bevándorlók száma” - véli Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója.

Az ENSZ eredetileg 4 millió főre tette a menekülők számát a háború teljes időtartama alatt, úgy tűnik azonban, ez nagyon alacsony becslés volt: már most több mint 3 millióan hagyták el Ukrajnát, és ez a szám a következő hetekben akár 4-5-6 millióra is növekedhet - mondja az igazgató. Hozzáteszi, az ukrán menekülők mindössze mintegy 30-40 százaléka jogosult menedéket kérni a Genfi egyezmények alapján.

A krízis mértékét mutatja, hogy már most annyi a menedékkérők száma az Európai Unióban, mint egyébként 5-6 év együttes átlaga. Ehhez társul még, hogy az országon belül is mintegy 6 millióan kényszerültek elhagyni a lakóhelyüket, ők szintén igénylik a nemzetközi segítségnyújtást.

De vajon hová tartanak, és milyen jogi státuszt kaphatnak, akik most érkeztek hozzánk Ukrajnából?

Az ukrán állampolgárok – ha van biometrikus útlevelük – hivatalosan 90 napig tartózkodhatnak vízum nélkül EU tagországokban. A szakértők szerint valószínű, hogy nagy részük még nem döntött a további terveiről. Mivel a férfiak, apák, férjek nem hagyhatják el az országot, így még nehezebb a jövőről gondolkodni.

Az már most borítékolható, hogy sokan nem fognak visszatérni a háború után, hanem menedékkeresők és menekültek lesznek. Ezzel szemben mások inkább munkavállalási engedélyt vagy diákvízumot szereznek, esetleg családegyesítés, vállalkozásalapítás címén nyernek majd legális státuszt.

„Már a háború előtt is 7-8 millióan hagyták el Ukrajnát. Nem látok rá reális esélyt, hogy a háború után vissza akarjanak térni az elpusztított országba, főleg, ha ahogyan az várható, az oroszok által diktált béke születik” - vélekedik Kiss László, a Discus Holdings ügyvezető igazgatója, aki szerint ugyanakkor a kelet-európai országok is élhetnének az ukránok által kínált extra munkaerővel.

„Lengyelországban jelentős a munkaerőhiány a lengyelek nyugat-európai emigrációja miatt, de példaként hozhatjuk fel a magyar vendéglátást is. Rengeteg terület van, ahol az új munkaerő hasznosulhatna.”

Simon Ernő, az UNHCR (az ENSZ menekültügyi főbiztosságának) közép-európai szóvivője szerint ugyanakkor a többség nem akar a régióban maradni: nyugatra mennének, mivel sokaknak már van Nyugat-Európában – például Németországban, Olaszországban vagy Franciaországban – dolgozó családtagja, így nekik ezekben az országokban már eleve könnyebb lehet megvetni a lábukat.

Kiemeli: különösen nehéz a harmadik országbeli állampolgárok (tehát az Ukrajnában élő, EU-n kívülről érkezett külföldiek) helyzete. Ha ugyanis ők nem menekültként éltek Ukrajnában, akkor jelenleg Magyarországon nem jogosultak az ideiglenes védelemre (azaz menedékes státuszra), hiába kényszerültek ők is elhagyni az országot a háború miatt.

“Nemrég kért például segítséget tőlem egy nigériai orvos, ukrán feleséggel, akit az itteni munkalehetőségek érdekeltek a legjobban. Mint sokan, ő is elsősorban dolgozni akar, hogy a családját támogassa” - teszi hozzá a szóvivő.

Mennyire fontos különbséget tenni a menekültek és a bevándorlók között, és hogy látják ezt a különbséget az érintettek és a közvélemény?

- teszi fel a kérdést Ürögdi Barbara.

Menekülő, menedékes, menekült: sok hasonló kifejezés, de mi a tényleges különbség?

Menekülő: státusztól és állampolgárságtól függetlenül utal a hazájukat a háború miatt hátrahagyókra. Jelenleg ez a legpontosabb kifejezés az Ukrajnából hozzánk érkezők többségére.

Menedékes (ideiglenes védelem alatt álló): ideiglenes védelemért az érkezőknek a határátkelőknél található gyűjtőpontokon vagy az idegrenrendészeten lehet folyamodni. A kérelmet 45 napon belül bírálják el, ám a kérelmező addig is az ország területén tartózkodhat. Bárkinek jár, aki bizonyítja, hogy a háború kitöréséig (azaz feb. 24-ig) legálisan Ukrajnában tartózkodott. Szociális támogatás, alapvető orvosi ellátás, lakhatás biztosítása, illetve gyerekek esetén iskoláztatás jár hozzá. Ezzel együtt ideiglenes státusz, ami csak a háború idejére szól.

Menekült: menekültstátuszt birtokló személy. Jelenleg Magyarországon belül vagy a határainkon 2020 májusa óta nem adható menekültstátusz, a kérelem csak Belgrádban vagy Kijevben lenne elindítható (így nagyon kevesen próbáltak meg vele élni eddig is). Elvárás az is, hogy a menekült teljes mértékben megszakítsa a kapcsolatot az anyaországgal, ezért a menekültstátusz sokak számára nem ideális választás. A fentiek miatt jogi értelemben "menekült" csak akkor válhat a jelenlegi menekülőkből, ha törvénymódosításra kerül sor.

Bővebb információ a témában a Helsinki Bizottság oldalán, többek közt itt és itt elérhető.

„Amikor valaki menekül, nem igazán érdekli a jogi státusza. Amikor letelepedik, jellemzően csak akkor néz utána, jogilag mire van vagy nincs lehetőség. A menekülőket igazából a jogaik érdeklik, és nem az, hogyan hivatkoznak rájuk” - mondja Kiss László.

Nagy Boldizsár hangsúlyozza: a történelem során mindig is voltak menekültek, de az első világháború végéig jogilag nem létezett a menekült fogalma. A fejlett világ hozta létre, méghozzá azzal, hogy az egyes államok meghatározták, kik élhetnek a területükön, és csak néhány millió embernek biztosítanak vízumot a hétmilliárdból.

 

 

Nagy Boldizsár. Fotó: Helpers Hungary

Hogy nálunk ténylegesen hányan kapnak majd menekültstátuszt, az a magyar szabályokon is múlik. Akiknek biometrikus útlevelük van, vízummentesen utazhatnak, és bármelyik EU-országban tudnak átmeneti védelemért jelentkezni. Ha az átmeneti védelem egy éve (vagy kiterjesztése esetén két éve) lejár, akkor jelentkezhetnek menekültstátuszért, ám remélhetőleg ennél jobb opciók is elérhetővé válnak a számukra.

„Senki nem akar menekült lenni. Ha tehetik, más státuszra törekszenek. Lengyelországban például már eddig is egymillió ukrán élt, akik közül sokan a Luhanszk-Donyeck régióból menekültek, és végül munkavállalóként helyezkedtek el. Könnyen lehet, hogy a most menekülőknek is hasonló megoldást találnak. Ez rajtunk, a befogadó országokon múlik” - mondja.

Hosszabb távon a háború vagy más veszélyeztetettség elől menekülők gyakran beilleszkednek a befogadó társadalomba, és munkavállalóként, vállalkozóként vagy diákként folytatják az életüket. Azt azonban fontos tudni, hogy a kezdeti időszakban megilleti őket a támogatás azért, mert a származási országukat akaratukon kívül kellett elhagyniuk - szemben a "sima" bevándorlókkal, akik még ha nehéz helyzetből jönnek is, akkor is szabad választás útján kötöttek ki a célországban.

Ki és hogyan támogatja anyagilag a menekülőket?

Érkeznek hozzánk szegények, idősek, gyerekek, családok apák és férjek nélkül - de valójában kiknek jár az állami támogatás, és kik szorulnak rá a leginkább? - kérdezi Ürögdi Barbara.

„Fontos tudnunk, nem az adott személy anyagi státuszán múlik, hogy menekült-e. Jönnek gazdagok is, még luxusautókat is látunk. Mégis menekültek, hiszen az ő életük is veszélyben forgott, és nem az ő döntésük volt elhagyni a hazájukat. A 'sima' migránsok ezzel szemben nincsenek veszélyben: még ha szegények is, a menekülőkkel ellentétben döntési helyzetben vannak” - mondja Simon Ernő.

A menekülőknek általában az állam biztosít egészségügyi ellátást, szállást és adott esetben pénzt is, igaz, az európai jog értelmében erről az egyes államok szabadon döntenek. A média ugyan keveset foglalkozott ezzel, ám Magyarországon mostanáig közel 6 ezer menekülő kapott önkormányzati szállást az ország 11 megyéjében az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság jóvoltából.

„Akinek van vagyona, annak az állam nem köteles segíteni. Ezt ellenőrzik is, tehát aki például luxusautóval jön, azt vagyonbevallásra kötelezhetik és kizárhatják a szolgáltatások köréből az európai jog szerint. A jog tehát nálunk is megengedi, hogy az állam a menekülőkkel fizetesse ki a költségeiket, de a gyakorlatban nem így járunk el" - zárja Nagy Boldizsár.

A teljes konferencia anyaga ezen a linken tekinthető meg, a program és a többi beszélgetés linkje pedig a videó leírásában található.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
900 ezres kórházi számlát kapott a Miskolcon szült nigériai anyuka, napok alatt egymilliót dobtak neki össze az adakozók
A geológusnak készülő Mary ösztöndíjjal érkezett, de egy veszélyeztetett terhesség mindent felborított. A császármetszés utáni komplikációk miatt most a hazajutásuk is a magyarok jó szívén múlik.


Pillanatok alatt összedobtak egymillió forintot az adakozók annak a nigériai egyetemista lánynak, akinek egy miskolci kórházban kellett világra hoznia a kisfiát. A szülés utáni komplikációk miatt az anyának 900 ezer forintos számlát kellene kifizetnie, a gyűjtésből azonban már nemcsak erre, de a hazaútra is futhatja – számolt be róla hétfő esti adásában az RTL Híradó.

Arukwe Chinazaekpere Mary tavaly érkezett ösztöndíjjal a Miskolci Egyetemre. A geológus végzettségű nő már várandós volt, de úgy tervezte, időben hazautazik Nigériába a szülésre. A drámai fordulat akkor következett be, amikor kiderült, hogy veszélyeztetett terhes, így nem szállhatott repülőre.

„Szeptember közepén megvettem a jegyet a hazaútra, de kiderült, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, így nem utazhattam” – mesélte a kismama, akit ezt követően egy egyházi szervezet, a Miskolc–Selyemrét Római Katolikus Plébánia fogadott be.

Kisfia, Jason végül január 28-án, császármetszéssel született meg a miskolci megyei kórházban. A beavatkozás után azonban komplikációk léptek fel, Mary többször is vérátömlesztést kapott. A baba jól van, de az anya még gyenge. A kórházi ellátásért – a kórház méltányossága mellett is – közel 900 ezer forintot kellene fizetnie, mivel nem volt magyar társadalombiztosítása. A helyi sajtó szerint a császármetszés díja önmagában 482 500 forint, a baba ellátása pedig további 150 ezer forintba került, ehhez jönnek még a gyógyszerek és a kezelések költségei.

A horribilis összeg miatt a miskolci Supersum Alapítvány gyűjtést indított. Az alapítvány elnöke szerint egy külföldi diáknak szinte lehetetlen küldetés a magyar TB-rendszerbe való bekerülés.

„A nemzetközi hallgatóknak a TAJ-kártya igényléséhez visszamenőleg 25 hónap társadalombiztosítást kellene megfizetniük. Ez egyszeri 3 millió 750 ezer forintos összeg, és havonta is 150 ezer forint lenne a TB-költségük. Ez olyan tetemes teher, amit egy nigériai hallgató, akinek nincs gazdag családi háttere, nem tud kifizetni”

– magyarázta Bernasconi-Bús Katalin, a Supersum Alapítvány elnöke.

A civil összefogás azonban rendkívül sikeresnek bizonyult: a gyűjtés néhány nap alatt elérte az egymillió forintot.

„Csodálatos ez a támogatás. Nem számítottam rá, hogy ennyien segítenek, ezért különösen hálás vagyok” – mondta meghatottan a kismama.

Az alapítvány most abban bízik, hogy a kórházi számla kifizetése után az adományokból Mary és a kis Jason hazautazására is jut majd pénz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Húsz éve találkoztak a Szigeten, most felforgatja az internetet a szőke lány után a francia férfi
Ludo a Redditen vallotta be, mekkora hibát vétett, amikor nem kérte el a Szigeten megismert lány elérhetőségét. Most egyetlen városnév, Pozsony maradt a reménye.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. január 20.



Húsz évvel egy romantikus Sziget-éjszaka után az interneten keresi egy francia férfi azt a titokzatos szőke lányt, akivel egyetlen koncert erejéig hozta össze a sors. A Ludo nevű férfi történetét a Blikk szúrta ki, aki egy online felhívásban kéri a közösség segítségét, de hangsúlyozza: nem a múltat akarja újraéleszteni, csupán szeretné tudni, hogy a lány jól van-e.

„2005 augusztusában, a budapesti Sziget fesztivál első napján, pont a Ska-P koncert elején találkoztunk”

– idézte fel Ludo a húsz évvel ezelőtti pillanatot.

A férfi leírása szerint a lány különleges jelenség volt a tömegben. „Egy gyönyörű szőke lány voltál, akkoriban 16-18 év közötti, világos (valószínűleg kék) szemekkel. Azon kevés lány egyike voltál, akik elég őrültek voltak ahhoz, hogy tömegben maradjanak, és hirtelen a karjaimba borultál... Tali volt a neved, vagy valami nagyon hasonló, talán a Natália beceneve?” – írta. Az együtt töltött este alatt nevettek, táncoltak, még egy tányér tésztán is megosztoztak. Ludo azt is felidézte, hogy a lány nem tudta rendesen kiejteni a nevét, és Youdónak szólította, amit ő kifejezetten elbűvölőnek talált.

Azonban a reggel elhozta a búcsút, és egy olyan döntést, amit a férfi azóta is bán. Amikor a lánynak indulnia kellett, megkérdezte Ludót, vele tart-e, de ő nemet mondott.

„Mire rájöttem, mekkora ostoba hibát követtem el, te már elmentél... és esélyünk sem volt megosztani egymással az elérhetőségeinket. Megbántam, hogy nem kérdeztem meg az e-mail-címedet, a címedet, vagy akár a vezetékneved”

– vallotta be.

Ludo húsz év távlatából is tisztában van vele, hogy az élet mindenkit megváltoztatott, és a célja nem egy régi románc felmelegítése. „20 év után mindannyian más emberek vagyunk, más élettel. A legtöbb esetben én is kerülöm a nosztalgiát. Ebben az esetben azonban nem arról van szó, hogy bármit is újraélesszek, vagy reménykedjek. Csak őszintén örülnék, ha azt hallanám, jól van, talán férjnél van, gyerekekkel, egyedülálló, bármi – feltéve, hogy boldog és egészséges. Szó szerint csak így tudna csalódást okozni: ha valami rossz történt volna vele.”

A keresésben egyetlen halvány nyom segíthet: a férfi úgy emlékszik, a beszélgetéseik során egyetlen városnév merült fel, mégpedig Pozsony, ezért elképzelhető, hogy a lány Szlovákiából érkezett. A 2005-ös Sziget Fesztiválon egyébként olyan nevek vonzották a tömeget, mint Natalia Imbruglia, a Tankcsapda, a Kispál és a borz, illetve a Korn, de Ludo számára az este a Ska-P koncertjén megismert lánnyal vált felejthetetlenné, akit most égen-földön keres.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad” – egyre többeknek tetszik Rónai Egon ötlete
Rónai Egont láthatóan megrázta Fenyő Miklós halála, akivel még közös terveik voltak. A riporter egyetlen mondata lavinát indított el, amire a rajongók egy még merészebb ötlettel tromfoltak rá.


„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban!” – Rónai Egon, Prima Primissima díjas riporter és műsorvezető felvetése vasárnap lavinát indított: a rajongók sorra állnak az ötlet mellé, miután Fenyő Miklós tegnap hajnalban, január 31-én, 78 évesen elhunyt.

A felvetés személyes gyászból és közös munkákból táplálkozik, a riportert láthatóan megrázta a magyar rock and roll királyának halála. Rónai Egon vasárnap délutáni bejegyzésében arról írt, még nem tért magához.

„Úgy volt, hogy folytatjuk a beszélgetéseket. Hogy folytatja a könyvet, legalább négy, de lehet, hogy öt kötetben. Meg persze úgy volt, hogy lesz még új zene, koncert, hogy még van idő. Most írják az okosok, hogy “csak” rock and roll. Az minden popzene alapja, abból bújt elő a sok jó és a sok vacak, amit az elmúlt 70 évben hallgattunk! Úgy tudta, ismerte, értette, mint itthon senki más. Ezeket az alapokat díszítette remek (helyenként zseniálisan szellemes) szövegekkel, sodró lendülettel, rengeteg romantikával.” Bejegyzését azzal zárta:

„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad.”

A személyes sorok közösségi visszhangra találtak, valóságos hozzászólásözön indult el a poszt alatt. „A legszebb megemlékezés lenne Mikiről, ha valóban létre jönne a Fenyő Miklós-sétány a Szent István parkban!” – írta egy hölgy. Mások még tovább is mentek: „A Szent István parkban a Fenyő Miklós sétányon egy padon ülő Fenyő Miklós szobor is megilletné őt így bárki mellé ülhetne. Remélem, hogy az is meglesz!”

A helyszínválasztás nem véletlen, Fenyő kötődése a környékhez közismert. A Hungária együttes legendás frontembere ízig-vérig angyalföldi volt, és több dalában is megénekelte a XIII. kerületet, így nem csoda, hogy Rónai Egon riporter ötlete nyomán éppen a Szent István parkban neveznének el róla sétányt - írta a Blikk.

Az utolsó nyilvános beszélgetést éppen Rónai Egon készítette vele még decemberben a budapesti Akvárium Klubban, ahol Fenyő Miklós telt ház előtt, a könyvbemutatóján még tele volt tervekkel: az életrajzán dolgozott, és fürdött a szeretetben. A decemberi tervek azonban Fenyő Miklós halálával örökre tervek maradtak, a kezdeményezés viszont most közösségi és intézményi döntések elé kerülhet.

Egy közterület elnevezéséhez önkormányzati kezdeményezés és jóváhagyás szükséges, a rajongók támogatása pedig erős jelzés lehet a döntéshozók felé. A kommentelők által felvetett szoborjavaslat külön eljárást, tervezést és finanszírozást igényelne. A közösségi emlékezet formálása mindenesetre megkezdődött. Egy esetleges sétány és szobor a rajongók gyászát közös térben alakíthatná emlékezéssé, Rónai Egon mondata pedig – „Lesz még Fenyő Miklós sétány…” – a közösségi akarat mottójává válhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Szívszorító posztban búcsúzott Egressy Mátyástól az egyik tanára: Együtt lehetett vele tanulni az életet
A megható sorokban a pedagógus felidézi a fiú humorát, segítőkészségét és azt is, milyen volt a kapcsolatuk. Elárulta azt is, mit mondott volna neki búcsúzóul a kitűnő érettségije után.


Megható posztban emlékezett meg a napok óta eltűntként keresett Egressy Mátyásról az irodalomtanára. Szerette volna leírni, ki volt „a mi, sokunk Matyija”, mert szerinte akik találkozhattak vele, mind mind kincseket őriznek belőle.

A bejegyzést Kosztolányi Dezső Halotti beszédének soraival kezdte:

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.”

A tanár mutatott egy fotót Mátyás utolsó, irodalomból beadott házi dolgozatáról, amit egy héttel korábban, határidő előtt hozott be, még mielőtt befejezték volna az anyagot. Hozzáteszi, innentől Kafka Átváltozása is örökre rá fogja emlékeztetni.

Bár a diák a hátsó padban ült, ami a tanár szerint látszólag passzív hely, Mátyás mégis mindig követte az órákat.

„Láttam, tudtam, éppen lelkisegélyszolgálatot tart (mikor nem azt tartott?!), de minden kérdésemre tudta a választ... gondolkodva, megértve. Szerettem a gondolkodását, hogy tudott felfedezni, elmélyülni minden kérdésben... legyen az biológia, kémia vagy történelem”

– fogalmazott a pedagógus, aki a fiú humorát is méltatta, mondván, szerényen és érdek nélkül viszonyult mindenhez, ezért sokat lehetett vele együtt nevetni.

A tanár a sors legdrámaibb fintorának nevezi, hogy Mátyás sosem volt egyedül.

„Mindig barátok, évfolyamtársak, testvérek, edzőtársak vették körül. Szerettem figyelni a kapcsolódásait, annyira látszott, hogy mindenkinek tud adni, mindenki hozzá fordul... tanulmányilag, emberileg...”

A bejegyzésből kiderül, hogy több személyes kapcsolatuk is volt: a fiú élsportolóként, a sok edzés mellett is eljárt színházba, a testvére pedig az ő lányának lett iskolatársa. Miután Mátyás megszerezte a jogosítványát, a pedagógus hozzá fordult tanácsért, hogy kinél kezdjen el felnőtt fejjel vezetni tanulni. Úgy gondolta, az a tanító, aki a fiúnál bevált, neki is jó lesz, és így is lett.

„Együtt lehetett vele tanulni... az életet. A kapcsolódást. Az odafigyelést. A szorgalmat. A becsületet. Elmondtam volna ezt a kitűnő érettségije után, zsebében az olasz egyetemi felvételivel... de már nem tudom”

– írta a pedagógus.

Búcsúzó posztját szintén Kosztolányi-idézetekkel és személyes üzenettel zárta:

„Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”

„ Megtiszteltetés volt Veled! Csak remélni tudom, hogy tudod!”

A rendőrség továbbra is eltűnt személyként keresi a 18 éves Egressy Mátyást, aki január 17-én hajnalban távozott a belvárosi Ötkert szórakozóhelyről, de otthonába nem érkezett meg. A nyomozás közben felmerült egy dunai hajó kamerájának felvétele, amelyen az látszik, hogy vasárnap reggel egy ember a Lánchídról a vízbe esik. Szerdán már azt közölte a rendőrség, hogy a Dunán is kutatnak Mátyás után. Később pedig a család az MTK Park Teniszklubon keresztül kiadott közleményében azt közölte, „nagy valószínűséggel” a fiú lehetett az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról, de a rendőrségi eljárás lezárultáig eltűntként tartják nyilván.

A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, ahová a fiú járt, gyertyagyújtással emlékeztek, és fekete zászlót tűztek ki az épület homlokzatára. Az intézmény és sportklub, ahová Egressy Mátyás teniszezni járt, pszichológiai támogatást szervezett az érintetteknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: