Kezdő túrázóknak: Kéktúra Budapest felett
Aki aktívan követi a természetjárással kapcsolatos csoportokat Facebookon, annak akkor is ismerősen cseng a "Hűvösvölgy - Rozália téglagyár" páros, ha még ki sem nyitotta az Országos Kéktúra igazolófüzetét. A Budapesten és környékén élők számára ezzel a szakasszal célszerű kezdeni, ha ki akarják próbálni magukat a Kéken. Szerencsére ez az etap nemcsak könnyű és rövid, de tartalmas is és sok szép kilátással kecsegtet.
Egy kedves barátunknál jártunk Budapesten látogatóban, aki hajlandóságot mutatott rá, hogy eljöjjön velünk túrázni, így nem gondolkodtunk sokat: ha már úgyis csináljuk a kéket, csináljuk meg a mindössze 14 kilométer hosszú 14-es szakaszt, ami érinti a remek kilátásáról híres Hármashatár-hegyet is.
Körülbelül egy órányi tömegközlekedés után Hűvösvölgyben találtuk magunkat. A hangulatos, műemléki védettségű villamosmegállóban gyorsan be is mutattuk túrázáshoz egyáltalán nem szokott barátunknak, hogy mennyire ügyetlenül tájékozódunk az épített környezetben, bár pár perc után meglett a Gyermekvasút megállójához, és egyben a napi első pecsétünkhöz vezető út. A Gyermekvasút 11,2 kilométer hosszan kanyarog Széchenyihegytől Hűvösvölgyig a Budai-hegység erdőségében, összekötve számos népszerű kirándulóhelyet. A vasút 1948-ban Úttörővasútként kezdte pályafutását. A teljes, ma is járható útszakasz 1950-ben készült el.
Kicsit elidőztünk az állomáson, elfogyasztva a reggel beszerzett élelmünk egy részét, majd hozzáfogtunk a túra érdemi részéhez. Az Ördögárok kiszáradt medrén átvezető híd után egy kanyargós erdei ösvényre érünk. Megmosolyogtató, hogy a Budai-hegységben milyen simára ki vannak járva a turistautak, míg a Mátraerdő kevésbé frekventált helyszínein előfordul, hogy úgy kell utat vágni a bozótban.
Erdei útszakasz
A 19.-20. század fordulóján a Pannónia Szállót kialakító Glück Frigyesről nevezték el ezt az útszakaszt, aki sokat tett a környék turizmusának fejlesztéséért: 1910-ben a János-hegyi kilátó, 1929-ben pedig az OKT által is érintett Árpád-kilátó építését kezdeményezte.
A tölgyesben kanyargó, enyhén emelkedő ösvény Mátyás király egykori vadaskertjének területén halad el, melyre több földrajzi név és egy emléktábla is emlékeztet. Az emlékmű melletti katonasír pedig Budapest 1945-ös ostromának és a várost védők sikertelen kitörési kísérletének mementója.
Mielőtt azonban odaérnénk, mindenképp sétáljunk ki a Hármashatáhegyi repülőtérre! A sportrepülőtér hatalmas felszállópályája széles, festői panorámát ad a környező dombokra. Népszerű kirándulóhely, tehát magányra nem nagyon szabad számítani, ami egyébként a Kéktúra ezen szakaszának egészére érvényes. És ha már itt járunk, ne hagyjuk ki a 340 méteres Homok-hegy vadvirágoktól pompázó kopár magaslatát sem!
Újra erdőben kanyargunk, erdei sztrádán, széles, simára taposott gyalogos és kerékpáros utakon. A Kecske-hegy sziklás dolomittömbje melletti kiépített ösvényen kőoroszlán áll őrt. Az Oroszlán-szikla két méteres dolomittömbjét Glück Frigyes javaslatára picit meg is faragták, hogy jobban hasonlítson egy oroszlánra. Fejét valamikor a második világháború során zajló harcok során robbanthatták le. Mindenesetre napjainkban is látványos képet mutat a képződmény.
Az Oroszlán-szikla napjainkban
Az Oroszlán-szikla 1926-ban. Forrás
Néhány nagy kanyar és enyhe emelkedő után a Látó-hegy (vagy svábul Gugger-hegy) oldalában terpeszkedő, 1929-ben épített kilátóterasz, az Árpád-kilátó látványa nyűgöz le minket, csakúgy mint az innen Budapestre és a Dunára nyíló, mára már korlátozott kilátás. Jól kivehető Buda vára, az Országház, de a Gellért-hegy is. Ideális pihenőhely ez a Szépvölgybe vezető erdei ereszkedés előtt. Egy kis kitérővel megtekinthetjük az Árpád-kilátói-Zsomboly mindössze 3,5 méter mély aknabarlangocskáját is.
A Szépvölgyben 1935 óta működik az OKT által is érintett Fenyőgyöngye vendéglő, amit a második világháborúban a németek felrobbantottak, az újjáépítés után pedig államosították. Az úttesten átkelve emelkedni kezd az út, és ez a hosszú kaptató egészen a Hármashatár-hegy csúcsáig kísér minket, több mint két kilométeren keresztül emelkedünk kb. 200 métert. Közben többször átkelünk az úttesten is.
Végül megérkezünk a 495 méteres tengerszint feletti magasságig emelkedő, mészkőből és dolomitból felépülő sasbérc tetejére, mely a Budai-hegység legmeredekebb lejtőjének is otthont ad. Nevét onnan kapta, hogy 1873-ig itt volt Buda, Óbuda és Pesthidegkút határa. Változatos domborzatának és sasbércszerű kiemelkedésének köszönhetően nagyon változatos élővilág alakult ki a hegyen. A gyertyános tölgyes mellett a cserszömörcés karsztbokorerdő az uralkodó növénytársulás. A hegy gyepein különleges orchideafélék (többféle bangó), piros kígyószisz, leánykökörcsin, tavaszi hérics, apró nőszirom egyaránt előfordulnak. A hegyen előforduló leggyakoribb nem őshonos növénytársulás a feketefenyves, melyet a 19. század végi kopárfásítás során telepítettek a Budai-hegység erdei termőtalajának rehabilitálása céljából. Mostanra értük el azt a kort, amikor az erdészetek fokozatosan cserélhetik őshonos erdőállományokra ezeket a fenyveseket.
Pecsételni a turistaút melletti kerítésnél és a Hármashatárhegyi Kirándulóközpontnál tudunk.
A fentről nyíló kilátás pedig magáért beszél. A sziklagyepes területeken is csodaszép a panoráma, de az igazán szép kilátást a különleges, nyolcszögletű Guckler Károly kilátóból csodálhatjuk meg. Guckler Károly erdőhivatali vezető volt a 19. és 20. század fordulóján, és sokat tett a terület visszaerdősítéséért. Így illendő volt, hogy a hegycsúcson, egy egykori lövegállás helyén épített kilátót a Pilisi Parkerdő Zrt. róla nevezze el. Fentről a Duna szalagja, a szélesen terpeszkedő főváros, a Pilis, a Visegrádi-hegység, a Budai-hegység és a Börzsöny panorámája tárul a szemünk elé.
A Kirándulóközpont felé haladva feketefenyvesen ereszkedünk lefelé. Érdemes kitérőt tenni balra a térképen is jelzett természetes kilátópontra, ahol a dolomitszikla szirten egy kis magányra is lelhetünk, ha már unjuk a jelzett turistaút zsongását.
Talán az egész túra legnagyobb kihívást jelentő része a Vihar-hegy felé vezető szakasz, ahol igen meredek ereszkedés és emelkedés váltja egymást. A Virágos-nyereg felé közeledve azonban enyhül az út. A nyeregben egy jelzőtáblára erősítve találjuk az OKT bélyegzőt. Továbbhaladva egy hosszú, többnyire erdőben haladó levezető szakaszon érkezünk meg a túra végpontjára, a Rozália Téglagyárhoz. Utolsó bélyegzésünket követően már csak a buszmegállóig kellett elsétálnunk.
