SZEMPONT
A Rovatból

„Nem vagyunk hőstípusok, mindössze tanárok szeretnénk lenni – úgy, ahogy szerintünk érdemes”

Berta Beáta volt a szószólója annak a 24 tanárnak, akik a Karinthy Frigyes Gimnáziumból a tankerületi központhoz vonultak. Azt mondja, ha most nem sikerül változást elérni, akkor soha.
Láng Dávid - szmo.hu
2022. október 08.



Péntek reggel óriási, közel 1000 fős tömeg gyűlt össze a XVIII. kerületben, a Külső-Pesti Tankerületi Központ előtt, ahová a Karinthy Frigyes Gimnázium 24 tanára vonult ki, hogy személyesen vegyék át a tankerületi igazgatótól a nekik címzett figyelmeztető leveleket, miután szerdán polgári engedetlenségben vettek részt. A tanárok szószólójával, Berta Beátával beszélgettünk.

– Milyen érzés, hogy hirtelen az országos média érdeklődésének középpontjába kerültek?

– A többiekkel viszonylag keveset beszéltem, bár együtt maradtunk az események után. Mindenki fáradt mosollyal ült és próbálta feldolgozni az eseményeket, ki-ki a maga módján.

Elképesztően megható volt ez az egész, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ennyire sok erőt fog adni. Sem én, sem a kollégáim nem vagyunk kifejezett hőstípusok, mindössze tanárok szeretnénk lenni – úgy, ahogy szerintünk érdemes.

– Mire számítottak előzetesen, hányan jönnek el, hogy kiálljanak önök mellett?

– Nem tudtam volna megbecsülni, bár miután csütörtök dél körül megosztottam az első posztomat a témában, a rengeteg pozitív visszajelzésből már látszott, hogy valószínűleg sokan lesznek. A tömeg végét nem nagyon láttam, mivel nem vagyok túl magas, de ha tényleg majdnem ezren eljöttek, az nem semmi… Nagyon köszönjük mindenkinek!

– Hogyan lett ön a tankerülethez vonuló tanárok szószólója?

– Nem tudom megmondani, valahogy így alakult. Talán én vagyok a legnagyobb szájú… (nevet) Az viszont biztos, hogy hiába én lettem a szószóló, gyakorlatilag mindenki más is hozzájárult valamilyen ötlettel az akció sikeréhez, már a szerdai élőlánctól és performansztól kezdve. Különböző álláspontok voltak a tantestületen belül azzal kapcsolatban, mit kellene csinálnunk, az egyik véglettől (szinte semmit) az egészen szélsőséges ötletekig (például az iskola bezárásáig) számos lehetőség felmerült. Én az első perctől fogva egy középutas megoldást javasoltam, amibe a lehető legtöbben bele tudnak állni.

– Mióta tanít, és mikor érezte először, hogy nem ideálisak a körülmények?

– 23 éve vagyok a pályán, tanítottam szakközépiskolában és felnőttek iskolájában, majd nappali tagozatos gimnáziumban is. A Karinthyba hét éve jöttem át. Hogy mikor éreztem először a problémákat? Az alacsony fizetések nyilván már akkor is adottak voltak, amikor elkezdtem. De nem is ez a legfőbb követelésünk. Az igazi baj az, hogy nehéz reggelente tükörbe néznünk, mivel nem érezzük, hogy olyan ügyet szolgálunk, amit tényleg lehet hivatásként csinálni. Nagyjából öt éve már nagyon erősen így érzem.

Ez egy folyamat volt, ahogy egyre több mindent veszítettünk el, az utolsó egy-két évben pedig már egyértelműen látszott az elvárás, hogy csendben kéne maradnunk. Nem volt semmilyen párbeszéd, és ezzel egyszerűen nem lehet mit kezdeni: mi vagyunk ott, mi látunk rá arra, hogy mi működik és mi nem, de egyszerűen nem létezik olyan fórum, ahol meghallgatnák a tapasztalatainkat. A gyerekekkel és a szülőkkel ugyanez a helyzet, őket is teljesen semmibe veszik.

Ha nagyon akarnék egy pontot mondani, ami után elgondolkodtam rajta, érdemes-e tovább csinálni, az a tavaszi események után jött el. Az akkori sztrájk és polgári engedetlenségi akciók világosan megmutatták, mekkora az elégedetlenség, erre mi volt a válasz? A sztrájktörvény teljes kiüresítése. Az egyszerűen nem sztrájk, hogy az óráink felét tartsuk meg, a végzősöknek meg az összeset, ráadásul a résztvevőktől a bérük másfélszeresét vonják le. Tavasszal hat napot sztrájkoltunk, amiből három volt tényleges sztrájk, a másik hármon a törvény miatt tanítanunk kellett. Minden órán elmondtam a diákoknak, hogy mi amúgy most is sztrájkolunk, csak épp így jön ki a matek…

– Mi az, ami mindezek ellenére még a pályán tartja?

– Én tényleg nem akarok más lenni, mint tanár. Szeretem azt, amiről ez a hivatás szól: hogy a gyerekekkel közösen hozunk létre valamit. Én abszolút partnerként kezelem őket, nagyon tetszik, ahogy a világot látják.

A Karinthyban különösen erős az együttműködés szelleme, ők se érzik úgy, hogy nálam van a tudás egyetlen forrása, és én se gondolom, hogy csak az lehet helyes, amit én mondok.

Nap mint nap rá tudok csodálkozni a látásmódjukra, rengeteg olyan dolog van, amihez már csak a korom miatt is teljesen máshogy állok. A kollégáimmal kapcsolatban ugyanezt érzem: a sok kicsi dolog, amit a napokban összetettünk, együtt igazán működőképes. Ezt az együttműködést jelenti valójában az iskola, nem egy épületet.

– Miben különbözik ön szerint a szeptemberben kezdődött tiltakozási hullám a korábbiaktól?

– Az elején nagyon csalódott voltam, mivel a májusi hullám kifejezetten erősnek tűnt, aztán elvitte az érettségi. Persze szóba került, hogy azzal lehetne igazán nagyot ütni, ha megpuccsolnánk a vizsgákat, de ezt egyszerűen nem tehettük meg a diákjainkkal. Jött a nyár, amikor minden leült, majd szeptemberben se nagyon éledt újjá. Nehezen jutottunk konszenzusra abban, mit kellene csinálnunk, ahogy említettem, elég széles skálán mozogtak az ötletek.

Azt hiszem, a pénteki eseményekben nagyon sokat segített nekünk, amit a szerdai tüntetésen éltünk át. Ahogy 40 ezer ember egységesen kiállt az ügyért, abból már éreztem, hogy van hátszél mögöttünk.

A mi iskolánkban is maximálisan támogatóak voltak a szülők és a gyerekek egyaránt, semmi negatív komment nem érkezett, inkább mindenki azt kérdezte, miben tudna segíteni.

– A tantestületnek nagyjából a harmada vett részt az akcióban. A többieknek mi a hozzáállásuk?

– Voltak olyanok, akik azért nem álltak bele, mert ők még radikálisabb megoldást szorgalmaztak, akár az iskola teljes bezárását. A többi távolmaradó motivációival nem foglalkozom, mindenkinek a saját szempontjait kell mérlegelnie, amikor eldönti, részt vesz-e egy ilyen közös kiállásban. De biztos vagyok benne, hogy a mostani történések után, az óriási támogatást látva még többen fognak csatlakozni.

– Mi kellene ahhoz, hogy a kormány meghallja a tiltakozók hangját? Van erre esély egyáltalán?

– Ha nem gondolnám úgy, hogy van esély, akkor tényleg nem lenne értelme csinálni. A legfontosabb, hogy ne fogadjuk el adottnak azt a rendszert, amiben vagyunk.

Csomó gyerek úgy tekint az iskolára, mint valamire, amit egyszerűen csak túl kell élni, mert ez a dolgok rendje. Szerintem az a döntő, hogy szakítsanak ezzel a hozzáállással: igen is lehet élvezni azt a 13 évet, amit az érettségiig tanulással töltenek! Muszáj lenne beszélgetni arról, mitől lenne jobb a helyzet, csak kellene olyan fül is, aki meghallgatja.

– És hogyan lehetne elérni, hogy legyen ilyen fül?

– A ma történtek alapján azt mondom, hogy pont az ilyen akciókkal. Csak minden tankerületben minden napra kellene jutnia legalább egy hasonlónak. Van egy kritikus tömeg, ami már átüti a falat.

– Tényleg megtörténhet ez?

– Úgy gondolom, hogy ha most nem, akkor soha.

– Beszéltek már arról, mindannyian beleállnak-e a polgári engedetlenség folytatásába, és ha igen, mikor lesz a következő alkalom?

– Nem egyszerre jöttünk ki a tankerülettől, ráadásul a többségnek rögtön vissza kellett mennie órát tartani, mivel jó előre jelezték felénk, hogy ellenkező esetben újabb polgári engedetlenségként kezelnék a hiányzást. A 24 ember emiatt még nem tudott együtt lenni azóta, de nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy megnézzük, vannak-e újabb támogatóink a tantestületből. Ha esetleg nincsenek, a 24 se rossz. Hétvégén vagy jövő hét elején mindenképp beszélni fogunk arról, mi legyen a következő lépés.

Mert abban gondolkodunk, hogyan tovább, nem abban, hogy ennyi volt.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Megláttam az árakat, ez nem a magyaroknak szól” - így költöttünk Budapesten augusztus 20-án
Kimentünk a Várkert Bazárhoz, a tömegben kérdeztük az ünnepi rendezvényeken résztvevőket, hogy mit és mennyiért fogyasztanak, vásárolnak. Meglepően különböző válaszokat kaptunk.


Idén tizenötödik alkalommal rendezték meg a Magyar Ízek Utcáját a Várkert Bazárnál, amely mára a Szent István-napi ünnepségek egyik legnagyobb gasztronómiai eseménye lett.

A háromnapos fesztiválon több mint 150 kiállító mutatta be portékáit, az idei év kiemelt tematikája a „Vadat és halat”, a díszvendég pedig Kárpátalja, így a magyarországi vad- és halételek mellett a kárpátaljai konyhával is találkozhattak az érdeklődők.

Stábunk kiment a helyszínre, és megkérdezte az embereket arról, mit vesznek, mit esznek-isznak, és hogy drágának vagy elfogadhatónak találják az árakat:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos Hatvanpusztáról: Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát
A műemléki védettségű épületegyüttes lerombolása lehet Orbán egyik banánhéja, amin elcsúszhat 2026 után, állítja a független képviselő, akit kedden újabb incidens ért a birtoknál. Arra is gyorsuló ütemben gyűlnek a bizonyítékok, hogy ami ott épül, az nagyon más, mint egy gazdaság.


Hadházy Ákos szép lassan Hatvanpuszta szakértőjévé képezte ki magát. Amit ugyanis a kormányfő majorságnak, édesapja gazdaságának nevez, arról a független képviselő azt állítja, hogy az valójában Orbán Viktor uradalma, kastélya. Minderről a fényképes bizonyítékok mellett, most már hivatalos, földhivatali papírok is vannak: az állítólagos üzemről lakóépületként készült energetikai tanúsítvány.

Hatvanpuszta eredetileg József nádor, Habsburg főherceg mintagazdasága volt, majd fokozatosan romló állaggal állattenyésztés folyt a falak között. A papíron Orbán Győző tulajdonában álló épületegyüttest, mely elvileg műemléki védettség alatt állt,

a tulajdonváltás után földig rombolták, majd újra felépítették, mai építőanyagokkal, technológiával, megváltozott belső kialakítással és funkcióval.

Bár a tulajdonos-építtető az ott dolgozóktól elveszi telefonjaikat, de mégis egyre több olyan fotó kerül ki, melyek a korábbi és mostani drónfelvételekkel egybecsengően egyre inkább megnehezítik Orbán állítását. Ami korábban sejtés volt csak, és szóbeszéd, például a föld alatti hatalmas hűtőkamrák megléte, az mára bizonyított tény. És vajon mikor kerül elő bizonyíték a ma még szintén csak sejtetett szivarszobáról, és moziteremről? Egyáltalán: hogyan kerül egyre több fotó Hadházy Ákoshoz? Erről is kérdeztük a politikust.

– Amióta Hatvanpusztával foglalkozik, egyre könnyebben küldenek Önnek újabbakat. A forrásvédelmet figyelembe véve mennyit tud elárulni arról, hogyan érkeznek Önhöz ezek a képek?

– Például a tüntetés alkalmával is jutott el hozzám kép, amikor valaki személyesen odajött hozzám. Ez csak az első volt, utána továbbiak is érkeztek, amelyeket már ennek hatására küldtek el.

– Korábban ez elképzelhetetlen lett volna?

– Korábban is láttam képeket, sőt videót is bentről, tehát én tudom, hogy mi van ott bent. Csak hát van az, amit én mondok, és van, amikor képekkel tudom alátámasztani. Az utóbbi nyilván sokkal erősebb, bizonyítékként szolgál. A képek persze nem bizonyítanak mindent, például a lakott részek kérdésében. De például azt az információt, hogy egy nagy széfet is beemeltek, egymástól függetlenül többen is állítják. Ez azért mégis hozzátesz valamit ahhoz, hogy el lehessen dönteni: mezőgazdasági épületről van szó, vagy valami másról.

Az információk, amiket közzéteszek, olyanok, amelyeket adott esetben bizonyítani is tudok.

De természetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket elmondanak nekem, csak a forrás nem vállalja, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek.

– Tehát ön ennél többet is tud, de a források némelyike nem járul hozzá, hogy ezt nyilvánosságra hozza?

– Igen, ahogy mondtam: láttam olyan videókat, képeket, amelyeket a forrás nem mert átadni. Például az úgynevezett „Tiszti lakban”, ami konkrétan a miniszterelnöki család lakhelye,

egy hatalmas, antiknak tűnő nagy cserépkályha van, illetve olyan intarziás parketta, amit csak a bécsi Burgban lát az ember.

Ezeket el kell hinni, mert a képeket nem kaptam meg, nyilvánosan nem tudom bemutatni. De például az, amiről korábban csak információként beszélhettem, hogy hatalmas hűtőkamrák vannak az egyik épület alatt, ahol több hónapra vagy akár évre is lehet tárolni élelmiszert, most ezekre már van bizonyíték.

– Vannak olyan információk, amelyek megerősítésre várnak még?

– Igen, például az egyik nagy épületben,

amit ők vendégháznak neveznek, és amiről a miniszterelnök azt állítja, hogy mezőgazdasági üzem, ott több szoba van, moziterem, szivarszoba, és hasonlók.

Ezeket egyelőre nem tudom bizonyítani, mert az ezekről készült képeket nem kaptam meg. A széf jelenléte is ilyen: többen, egymástól függetlenül állították, de bizonyítékom egyelőre nincs róla. Viszont arra már tudtam egy nagyon komoly bizonyítékot bemutatni, hogy ez nem üzem, hanem lakóépület: egy honfitársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyilvános adatként elérhető az épület energiatanúsítványa, amely szerint az új épület lakóépületként van besorolva.

– Tehát amit eddig Ön állított, azt most papírral is alá tudja támasztani. De azokról a képekről, amelyeket kap, tudja minden kétséget kizáróan állítani, hogy valóban Hatvanpusztán készültek? Hiszen ha látunk egy alagsort páncélajtóval, az akár máshol is lehet.

– Erről láttam videót, amelyen belépnek egy folyosóra, ami ugyanaz a folyosó, amiről aztán képeket kaptam. Így

a videó elején látható külső nézet összeköthető azzal a belső térrel, melyet a publikálható fotókon láthatunk.

– Tehát ez az az eset, amikor egy olyan videóra tud hivatkozni, amit nem tud megosztani, de látott, és így tudja azonosítani a helyszíneket?

– Igen.

– Említette azt is, hogy a dolgozóktól származó információk szerint az egyik boltozott járat kívülről vastag betonnal van megerősítve, míg belül díszes burkolat van. Erről is van bizonyíték?

– Igen, ezt megerősítette egy olyan drónfelvétel, amit magyar fotósok készítettek, amikor fölé repültek. Azokon jól látszik, hogy ezek a járatok valóban vasbetonnal vannak megerősítve.

– Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan készülhetnek ezek a képek. Hiszen tudjuk, hogy az ott dolgozóktól elveszik a telefonokat. Vannak, akik kijátszották ezt, becsempésztek készüléket, és kockáztatták a munkájukat?

– Ez nem olyan nehéz. Ha lead egy telefont, de van egy másik (nekem is kettő van), akkor könnyen megoldható. Az egyik forrásom például elmondta, hogy

volt egy régi telefonja, amit csak zenehallgatásra használt, és az nála maradt, azzal készítette a képeket.

Az éberség természetesen csökkenti a lehetőségek számát, de nem zárja ki teljesen.

– Térjünk rá a műemlék-rombolás ügyére. Itt egy nagyon komoly állítást tett: azt mondta, hogy ez lehet Orbán Viktor egyik „banánhéja”. Meg is mutatta, hogy belül itong van, azon vasbeton, és végül apró tégla. Tehát ön szerint egy műemléket gyakorlatilag porig romboltak. Mennyit lehet kapni egy ilyen rombolásért, és hogyan lehet bizonyítani, hogy ki rendelte el?

– Itt nemcsak műemlék-rombolásról van szó, hanem hivatali visszaélésről is. Egyszerűen nem lehetett volna ezt engedélyezni. Végigjártam ezeket a hivatalos utakat, nem volt könnyű, de kaptam válaszokat a kormányhivataltól. Kiderült, hogy megadták az engedélyt. Aki kiadta az engedélyt, az nyilván vádalkuval majd elmondhatja, ki utasította erre. Hadd ne mondjak most konkrét büntetési tételeket, de nagyon súlyos bűncselekményről van szó.

Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát.

Hatvanpuszta ledózerolása körülbelül ugyanilyen súlyú ügy, mivel kiemelt műemléki besorolású épület volt.

– Beszéljünk egy kicsit a politikai vetületéről is. Orbán Viktor mostanában beszél is Hatvanpusztáról az úgynevezett interjúiban.

– Igen, valószínűleg azért, mert érzékeli, hogy ez ügyben mondania kell valamit. Nyilván mérik, hogy ez a téma a fideszes szavazókat is zavarba hozza, ezért reagál rá.

– Csakhogy mindig ugyanazt mondja: hogy ez egy majorság, és az édesapjáé, kérdezzük meg az édesapját. Aztán amikor megkérdezik, ő nem válaszol.

– Lehet, hogy ma már úgy gondolja, okosabb lett volna hallgatni. Ha nem mentünk volna oda több ezer emberrel, talán még jó ötletnek is tűnt volna. A propaganda sok mindent el tud hitetni, de én hálás vagyok annak a több ezer embernek, aki eljött, és segített leleplezni ezt az ordas hazugságot.

– Attól nem tart, hogy a most meghirdetett bejárásokkal idővel elkopik a téma?

– Ezeket közkívánatra hirdettem meg, sokan jelezték, hogy a nyári szünet miatt nem tudtak eljönni. Szívesen megmutatom nekik. Persze minden téma előbb-utóbb „elkopik”, de a rendszer lényege épp az, hogy újabb és újabb ügyekkel feledtessék az előzőeket. Ez a téma viszont azért került újra elő, mert maga a miniszterelnök hozta fel, nyilván azért, mert azt mérik, hogy ez még a fideszeseket is zavarba hozza. Ezért ez ellenzéki feladat: ne hagyjuk elcsendesedni ezt a témát.

Az interjú után nem sokkal a képviselő újra Hatvanpusztán járt, ahol a biztonsági örök két autóval jelentek meg, és le akartak szorítani az útról. Végül az egyik autójuk járt pórul, és felborult. Az incidensről kétszer is posztolt Hadházy Ákos, a Szeretlek Magyarországnak pedig ezt mondta:

– Mit gondol, mi volt a céljuk ezzel? Megfélemlítés? Vagy több?

– Ha ezt parancsra csinálta a biztonsági őr, akkor igen, a megfélemlítés miatt adták a parancsot. Ha önszorgalomból, akkor lehetett mögötte egy megfelelési kényszer a főnöke felé, de persze szimpla gyűlölet is felém.

– Mit tervez? Feljelentést tesz? Későbbiekben folytatja-e a birtok felderítését, akár egyedül is, vagy inkább visz magával több embert?

– Én azt hiszem, már mindent felderítettem, amit lehet. De igen, a cél az, hogy minél többen személyesen meggyőződjenek arról , hogy mi folyik ott. Ezért is ajánlom fel, hogy aki augusztus elején lemaradt, de szeretné saját szemével látni, hogy mi folyik ott, azt egy újabb időpontban elviszem - akár több alkalmat is szervezhetünk. De egyedül biztosan nem megyek vissza oda.

– Mi lehet a teendő egy új kormány számára ezzel az ingatlannal? Vannak, akik a megnyitásáról beszélnek. Mi ennek a realitása?

– A kérdés az, hogy a rendszerváltás választáson történik-e, vagy egy elcsalt választás után egy hibrid forradalommal, esetleg forradalommal, ha az kell. A cél nyilván az, hogy az elkövetők ne élvezhessék ezt a lopást. Hogy az épület sorsa mi lesz, az más kérdés. Például meg lehet vizsgálni azokat a számlákat, amelyek alapján az autópálya-építésekhez követ vásároltak. Ezeknek jogi következményei is lehetnek, hiszen

a miniszterelnök apja 30-40%-os haszonnal adja el a követ, míg más bányák 3-4%-os haszonnal dolgoznak. Ez nyilvánvaló hűtlen kezelés, és innen el lehet jutni a kastélyig is.

– Ön szíve szerint milyen funkcióban látná Hatvanpusztát 2026 után?

– Például nagyon szép hely lenne egy szanatórium számára. Nagyon alkalmas lenne rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET: