Karácsony Gergely a szomszédban zajló háborúról és a bántalmazott gyerekekről: Le kell győzni a közönyt
Karácsony Gergely főpolgármester szerdán közzétett ünnepi videóüzenetében a közöny legyőzésére szólított fel, egyebek mellett az állami gondozott gyerekek bántalmazását és a szomszédban zajló háborút is érintve – írta a 444.hu. A főpolgármester szerint sokak lelkét üli meg a düh és a felháborodás a legmélyebb erkölcsi meggyőződések megsértése miatt. Alapvető igazságnak nevezte, hogy a gyengéket meg kell védeni, az elesetteket pedig fel kell emelni.
– fogalmazott Karácsony Gergely.
„Emelkedjünk felül a fásultságunkon, a kimerültségünkön, és győzzük le a közönyt. Ne fordítsuk el a fejünket, ha magára maradt, segítségre szoruló embert látunk az utcán. A szomszédunkban zajló, családokat szétszakító esztelen háborút ne intézzük el egy legyintéssel, hogy ez nem a mi országunk” – szögezte le. A főpolgármester kitért arra is, hogy ma Budapesten minden második 30 év alatti hajléktalan ember korábban állami gondozott volt, míg az idősebbek körében ez az arány harmad-negyed.
Üzenetében felidézte annak a négyéves kisfiúnak a történetét, aki mentőt hívott beteg édesanyjához. „Na, szia mentő! – én ezt a mondatot viszem magammal az ünnepekre” – mondta, hozzátéve: „Mindig van kitől.” Szerinte a közösséget az intézményekbe és az emberi segítségbe vetett bizalom tartja össze.
A Társaság a Szabadságjogokért szerint azonban a bántalmazott gyerekeknek nem több rendészeti fegyelmezésre, hanem terápiára és segítségre van szükségük. A gyermekvédelmi rendszerben a szakemberek szerint súlyos a munkaerőhiány, egyes budapesti intézményekben az 50 százalékot is meghaladja. A háborúval kapcsolatban a kormányzat régóta azt hangoztatja, hogy Magyarország „a béke pártján áll”, elutasítja a fegyverszállításokat és a diplomáciai megoldást sürgeti.
Karácsony Gergely hangsúlyozta, Budapest azért ragaszkodik a szolidaritáshoz és az emberi méltóság egyenlőségéhez, „mert a nemzet fővárosa csak így teljesítheti be azt a morális felelősségét, hogy legyen honnan visszatérni, ha egyszer képessé válunk megbékíteni hazát, megbékíteni a lelkünket, és megtalálni újra mindazt, ami nemzetté emel bennünket”.
