„Jobban örülnék, ha pesszimista hülyének bizonyulnék” – Interjú Spiró Györggyel

Elképesztő fordulattal zárult Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban című műsor hétfő esti adása. Korom Gábor olyan hidegvérrel pöccintette ki árulótársát, Hajdú Pétert a játékból, hogy az ember csak kapkodta a fejét. Na nem mintha nem lehetett volna érezni már ezt a levegőben, de ilyenre bizony még nem volt példa az RTL nagysikerű krimi-realityjének történetében.

Az idei évad szeptember 29-én indult, ezúttal 24 játékossal. Ahogy az lenni szokott, az első nap végén a műsorvezető, Árpa Attila kijelölte az Árulókat. Ezúttal három játékosra esett a választása: Péterfy Borira, Hajdú Péterre és Korom Gáborra. Míg Péterfy Bori láthatóan mindkét gyilkostársával jól kijött, az már az első pillanatokban kiderült, hogy Hajdú Péter és Korom Gábor, a két, meglehetősen kemény személyiség nem fogja sokáig bírni egymás szövetségeseként.

Gábor rögtön a kijelölés után kiszúrta, hogy Hajdú bizony a gyilkostársa lett, ám meg sem próbálta elterelni róla a figyelmet, sőt, azt hangoztatta, a tévés viselkedése megváltozott, és ő bizony gyanús lett neki. A feszültség az első konklávén is tapintható volt, Gábor közölte is Hajdúval, hogy annak ellenére vádolta be, hogy biztos volt benne: egy hajóban eveznek. A két férfi között innentől elindult egyfajta rivalizálást. Gábor céltudatosan kezdte meg Hajdú Péter aláaknázását, titkos szövetségeket épített, és különféle utalásokat tett. Majd a hatodik napon, azaz a hétfő esti adásban a kerekasztalnál előállt, és nyíltan bevádolta Hajdút.

Az Igazság körében ugyan a szabályokat is megszegve megpróbálta Gábort is besározni (Te is fiam, Brutus), ám egyelőre úgy tűnik, nem járt sikerrel.

„Nagyon rosszul éltem meg. Ez volt az az szituáció, amire nem számítottam, és nem is tudtam kezelni higgadtan. pedig hogyha higgadtan kezeltem volna, akkor lehet, hogy vissza tudom fordítani a dolgot” - mondta a történtekről Hajdú Péter az RTL kibeszélőjében. Hozzátette, egyáltalán nem számított arra, hogy pont a saját szövetségese próbálja megölni a játék ezen szakaszában. „Most még nem volt veszélyben a szövetségünk, egyikünk sem volt akkora veszélyben, hogy be kellett áldozni a másikat, nem volt rajtunk a fókusz. Ezért vettem ennyire a szívemre, és ezért hibáztam ekkorát.”

Ráadásul mindez pont azután történt, hogy a gyilkosokért hatalmas kockázatot vállalt.

„Megcsináltam előtte egy nyíltszíni gyilkosságot, amiért az a szó, hogy köszönöm, elhagyhatta volna a száját. Magamra vállaltam az egészet, megcsináltam, és utána a következő kerekasztalnál kinyírt. Nem volt elegáns szerintem ez a lépés. De a játék az ilyen. Ha én nagyobb geci vagyok, összefogok Thorgellével, akkor ki tudtuk volna őt csinálni, csak az a baj, hogy nekem ez meg sem fordult a fejemben.”

„Látva a játékot, ő folyamatosan arra készült, hogy engem kinyírjon, de én ott abból nem érzékeltem semmit.” Amikor beszéltek pár mondatot, úgy érezte, Gábor leszállt róla, és működnek a többiek előtt. A mai napig nem érti, miért volt a játék ebben a fázisában szükség az ő kiejtésére, amit „kamikaze-akciónak”, egy nagyon vakmerő húzásnak tart, és nagyon kíváncsi, Gábor ezek után „meddig fogja húzni”.

Kiss László csillagász szerint Gábor végig zavarosan beszélt, ami utólag visszanézve a stratégiája része volt. „De nagyon nehéz volt vele kommunikálni, mert állandóan belekezdett mondatokba, nem fejezte be őket, szavadba vágott.”

Hajdú Péter szerint Gábor „okos, rafinált pali, de nem a kommunikáció az erőssége. Ezt tudja magáról, és ebből faragott előnyt.”

Hajdú Péter kiejtését még talán meg is lehetne érteni, hiszen szokás mondani, hogy két dudás egy csárdában nem fér meg. De ami a konklávén történt, az már igencsak megosztó lehet a nézők számára is.

Gábor az utóbbi két húzásával egészen biztos, hogy az idei évad abszolút központi figurájává vált, holott talán ő az, akiről a nézők a legkevesebbet tudnak, hiszen nem is az a klasszikus értelemben vett híresség, celeb, mint a többiek. De akkor ki is ő, mit érdemes tudni róla?

Korom Gábor az ország legismertebb kutyaszakértője, kutyakiképző, az úgynevezett Tükör Módszer és a speciális Kölyök Program megalkotója, valamint a Kutyasuli szakmai vezetője. Több mint 30 éve foglalkozik kutyákkal.

Saját bemutatkozásában úgy fogalmaz,

Gábor kezdetben a sportkutyázással ért el sikereket – a WUSV világbajnokságon is a legeredményesebb magyar versenyző volt –, később azonban figyelme a kutya–ember kapcsolat fejlesztése felé fordult.

Ő dolgozta ki azt az oktatási rendszert, amely a kutyák és gazdáik közötti viszony rendezésére, tanítására és közös életmód kialakítására épül. Nevéhez fűződik a Tükör Módszer bevezetése, az Ebathlon kutyás játék, és a mára már önálló K99-es vizsgarendszer kifejlesztése is. Hazánkban elsőként vezette be a póráz nélküli, szabad tanulócsoportos képzést, valamint ösztönözte a felelős kutyatartást. Jelenleg elsősorban a Kölyök Program fejlesztésére koncentrál, amely a 3–6 hónapos kutyák és gazdáik harmonikus, biztonságos együttélését alapozza meg.

Igaz, hogy nem klasszikus értelemben vett híresség, celeb, Gábor azonban kutyás körökben igencsak ismert, emellett számos tévés, rádiós műsorban szerepelt meghívott vendégként a kutyanevelés kapcsán, emellett műsorvezetőként is láthatják a nézők a Neveletlenek (M2) és az Egyik kutya, másik nem (TV2) című műsorokban. De két könyvet is írt Neked ugatok és a ZsEBeitkett címmel.

Amennyire tisztelik a munkásságát, személye annyira megosztó a kommentelők körében. Ez Az Árulók kapcsán még inkább igaz. A műsorral kapcsolatos posztok alatt, illetve a kibeszélő csoportok kommentszekcióiban is sokan arrogánsnak, nagyképűnek, önelégültnek és elnyomónak tartják.

Ezen a véleményen valószínűleg nem pont Hajdú Péter kiejtésével fog változtatni, sőt!

- fogalmazott egy kommentelő az egyik Facebook-csoportban. Véleményével nem volt egyedül, sokan mellé álltak, ugyanakkor voltak, akik jelezték, hogy Gábor nem szegett szabályt.

A Blikknek adott interjújában pedig azt is elárulta, hogy miért szeretett volna megszabadulni ilyen gyorsan az árulótársától.

Azt mondta, Hajdú Pétert nem ismerte, tíz másodpercnél többet nem látott semmilyen szerepléséből, de nem is szimpátia vagy antipátia alapján működik együtt valakivel, hanem a koncepció mentén játszik.

Gábor ugyanis rutinos a hasonló játékokban, játékmesterként korábban számtalanszor játszott már gyilkosos társasjátékot.

„Meglehetősen kiterjedt szociális életet élek, táborok, közös nyaralások, különböző tréningek egyik eleme volt ennek egy változata, amit mi csak Mesterjátéknak hívtunk, és évtizedekig játszottuk” – mesélte a Blikknek.

De gyakran játszott családjával is, feleségével, akivel 35 éve vannak együtt, és lányaival. A nagyobbik lánya filmrendező, aki a Magyar Filmszemle legjobb kisjátékfilm-rendezője lett, a kisebbik pedig koreográfusként végzett Amszterdamban. Szerinte ők mindhárman jobb játékosok, mint ő.

Az Árulókban látható viselkedésének megértéséhez szerinte fontos látni, hogy ő egy karakterrel játszik, nem magát alakítja. „Természetesen hordozott belőlem elemeket, de egyáltalán nem az vagyok, akit az emberek látnak. A többiek teljes szívvel, általában a saját személyiségükkel vágtak bele, és emiatt személyes sérelmeket szenvedtek. Én nem” - mondta.

Az RTL egyik videójában arról is beszélt, hogy ebben a játékban muszáj hazudni.

Mindez szerinte akkor működik, ha pici a karakterben a hazugság, 1 százalék, és 99 százalék a valóság.

Bár volt olyan játékos, aki a műsor első részében megjegyezte, meglátszik Korom Gáboron, hogy kutyákkal és nem emberekkel foglalkozik, szerinte ennél nagyobbat nem is tévedhetnének a róla véleményt formálók.

Azt mondja, ő akkor is emberekkel foglalkozik, ha épp kutyákat tréningel, mert valójában a kutyák gazdáit kell megtanítani jó gazdának lenni. A tükörmódszer szerinte igazából a gazdáknak ad segítséget.

„A kutyák köszönik szépen, jól vannak. Ők egy gazdát szeretnének, aki mellé, mögé biztonsággal be tudnak állni. Ez nagyon fura, mert kutyaiskolának meg kutyakiképzési módszernek hívjuk, de valójában nem a kutyát, hanem a gazdát képezzük” - fogalmaz.

Ennek során olyasmiket is képes megfigyelni az embereken, amiket mások csak kevesen, mert nemcsak azt nézi, amit mondanak. „A program 70 százaléka testbeszéd, 20 százaléka arcjáték, és mindössze 10 százaléka verbális kommunikáció.”

A Reggeliben pedig nemrég arról beszélt, nagyon jól jött volna Az Árulók forgatásakor odabenn is egy kutya, hogy segítsen levezetni azt a rengeteg stresszt, ami felhalmozódott a kastélyban.

Hajdú Péter az RTL Kibeszélőjében azt mondta, nem haragszik Gáborra a történtek miatt.

Hogy a későbbiekben Az Árulókon belül segít-e Korom Gábor emberismerete és rutinja, mennyire válik be taktikája, és hogy a játékosok mit szólnak majd akkor, ha esetleg kiderül, mit tett, az a következő adásokban bizonyára kiderül.

Leonardo DiCaprio mindig alaposan megválogatja a szerepeit, filmjeit. Talán ezért is van az, hogy pl. az utóbbi 10 évben mindössze 4 filmben szerepelt (2015: A visszatérő, 2019: Volt egyszer egy… Hollywood, 2021: Ne nézz fel!, 2023: Megfojtott virágok). Nem híve a gyártósornak, s talán épp emiatt számít máig minden DiCaprio-film kiemelkedő filmes eseménynek, az idén 51 éves színész pedig az egyik utolsó filmsztárnak.

DiCaprio már igen régóta szeretett volna együtt dolgozni Paul Thomas Andersonnal, a tizenegyszeres Oscar-jelölt író-rendezővel, aki olyan filmekkel vonult be eddig a filmtörténet halhatatlanjai közé (többek között), mint a Boogie Nights (1997), a Magnólia (1999), a Vérző olaj (2007), a Fantomszál (2017) vagy a Licorice Pizza (2021). Legújabb rendezése, az Egyik csata a másik után, amit egy korábbi filmjéhez, az Beépített hibához (2014) hasonlóan szintén Thomas Pynchon egyik könyve (a Vineland) inspirált, egyértelműen DiCaprio után kiáltott, így összejött a régóta vágyott közös meló. És milyen hatalmas szerencse, hogy összejött!

A sztori szerint a szerelmespár, „Ghetto” Pat Calhoun (DiCaprio) és Perfidia Beverly Hills (Teyana Taylor) egy szélsőbaloldali forradalmi csoport, a Francia 75 tagjai. Perfidia bevándorlókat szabadít ki az idegenrendészet egyik telephelyéről, és megalázza a parancsnokot, Steven Lockjaw-t (Sean Penn), aki szexuális vonzalmat érez iránta. A Francia 75 ezután politikusok irodáira, bankokra és az áramellátó hálózatra támad, Lockjaw pedig Perfidiára vadászik, s el is kapja, de elengedi, miután a nő beleegyezik, hogy szexel vele.

Perfidia nem sokkal később megszüli a kislányát, Charlene-t, de Pat nem tudja rávenni, hogy családként éljenek. A nő elhagyja őket, hogy folytassa forradalmi tevékenységét, de elkapják, s hogy elkerülje a börtönt, beárulja a Francia 75 tagjait. Pat és Charlene így kénytelenek Bob és Willa Ferguson néven bujkálni a Baktan Cross nevű menedékvárosban. Tizenhat évvel később Patet/Bobot már paranoiás piásként és drogosként látjuk viszont, aki túlzottan védelmezi a közben felcseperedett Willát (Chase Infiniti). Lockjaw azonban továbbra is vadászik rájuk. Mivel épp felvételt akar nyerni egy a fehér felsőbbrendűséget hirdető elit klubba, ezért, hogy eltitkolja faji keveredésű kapcsolatát, mindenképp meg akar bizonyosodni arról, hogy Willa az ő lánya-e. A Francia 75 riasztása után Willának nyoma vész, Bob pedig mindent megtesz, hogy felkutassa és megmentse élete egyetlen megmaradt értelmét.

Szóval az akció-krimi-dráma talán találóbb, egy csipet vígjátékkal nyakon öntve. Paul Thomas Anderson számára tehát ez egyfajta karrierösszegző film, hiszen szinte minden korábbi rendezésének zsánerét mixelte itt egybe. De még hogy!

Az Egyik csata a másik után talán egy kicsit nehezen adja magát az elején, főként a fent felvázolt, igen hosszú expozíció miatt (a film maga sem épp rövid a kb. 160 perces játékidejével). Sok minden történik az első 45 percben, akciók, időugrások, montázsok, mintha kapkodna egy kicsit a forgatókönyv, nem könnyű felvenni a ritmust és a hangulatot. Majd, amikor megtörténik a 16 éves ugrás, hirtelen egy másik filmben találjuk magunkat.

A Bob és Willa utáni hajsza ugyanis egész Baktan Crossra hatással van, konkrét utcai lázadások törnek ki, az illegális bevándorlóknak pedig menekülniük kell, így a központi Lockjaw-Willa-Bob-tengely kiegészül kiváló mellékszálakkal is. Például a Willa karatetanárát alakító Sergio szenszeiével (Benicio Del Toro), aki a helyi menekültek Oskar Schindlere és egyben Bob egyetlen segítsége az elkeseredett harcban a hatalmas katonai túlerő ellen. Del Toro és DiCaprio pedig azért nagyszerű páros, mivel Sergio szenszei folyamatos, még a legnagyobb zűrök közepette is megingathatatlan nyugalma kiváló egyensúlyban van Bob pörgős, kétségbeesett, ideggóc figurájával, akinek a játékidő kb. kétharmada alatt folyamatosan hordott fürdőköpenye a végére már szinte saját karakterrel bír, minden bizonnyal gyakran jelennek majd meg Bob Fergusonnak öltözött vendégek a jövő beöltözős bulijain.

Az például elég furcsa lenne, ha Sean Penn nem kapna újabb jelölést (vagy akár a harmadik díját a Titokzatos folyó és a Milk után) a legjobb férfi mellékszereplők közt, mivel teljesen ellopja a show-t az eszement, folyton megfelelni akaró, perverz, gyerekes és kicsinyes ezredes szerepében. Minden rezdülése arany, régóta látott már a nagyvászon ennél emlékezetesebb filmes gonoszt. Persze a többiek is remekelnek: DiCaprio is parádés, ahogy azt tőle megszokhattuk, Chase Infiniti Willaként egyszerre törékeny és tűzrőlpattant, Del Toro maga a megtestesült csi, és Teyana Taylor is emlékezetes, bár nem sokan zárják majd a szívükbe a rendkívül antipatikus karakterét.

S hogy az akciókról is ejtsünk néhány szót, ami korábban azért egyáltalán nem volt P.T. Anderson stílusa: nos, még e tekintetben is kapunk egy az év végi toplistákon minden bizonnyal előkelő helyet érdemlő autósüldözéses jelenetet a fináléban, ami úgy lett hihetetlenül látványos és izgalmas, hogy az egymást üldöző kocsik több száz méterre vannak egymástól, és csupán egy kietlen pusztán áthaladó autóúton száguldanak. Elképesztő szcéna egy elképesztő filmhez.

Az Egyik csata a másik utánról tehát bátran kijelenthető, hogy Anderson egyik legjobb filmje (a Vérző olajjal vetekszik), ahogy Leonardo DiCaprio és a többi színész filmográfiájának is az egyik legfőbb ékköve lesz. Fürdőköpenyöveket becsatolni!

Drámai fordulatokkal búcsúzott egy szereplő az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című műsorból. Az idei évadában az első perctől feszültség volt a két gyilkos, Hajdú Péter és Korom Gábor között. A kerekasztalnál ez csúcsosodott ki, amikor Korom Gábor nyíltan Hajdú ellen fordult.

Korom szerint napok óta élt benne a gyanú, és most eljöttnek látta az időt, hogy ezt kimondja. „Ha valaki nyomoz, az nem hangos, mert abban a pillanatban, ahogy kiderül, mi után nyomoz, nem éli meg a másnapot. Az elmúlt napokban fogva tartott valami, ami után nyomoztam, aki pedig Hajdú Peti volt” – fogalmazott.

A vádakra Hajdú idegesen reagált. „Itt most levegőt nem kapok, annyi mindent összehordtál. Iszonyú hangulatingadozásaid vannak, hatalmas amplitúdók között mozogsz. Ha mondasz bármilyen konkrétumot, megvédem magam, de ennek se füle, se farka” – mondta.

A vita hevében Hajdú személyeskedő megjegyzést is tett: „Te olyan zavart vagy, hogy vagy gyógyszert szedsz, vagy pedig áruló vagy.” Többen ezt kifogásolták, köztük Veiszer Alinda is.

A kerekasztal végén az ártatlanok Hajdú Pétert szavazták ki. Távozás előtt így búcsúzott: „Néha az ember onnan kapja a pofont, ahonnan a legkevésbé várná. Az ártatlanok nem tudnak semmit. A ma estéről nekem egy idézet jut eszembe, mégpedig az, hogy ‘Te is fiam, Brutus’”, majd felfedte, hogy valóban áruló volt.

Hajdú azt mondta, hogy Korom egy percig nem nyomozott, és elárulta a szövetségesét.

VIDEÓ: Hajdú Péter reakciója