KULT
A Rovatból

„Jobban örülnék, ha pesszimista hülyének bizonyulnék” – Interjú Spiró Györggyel

A neves író szerint sok a hasonlóság a Szent Szövetség kora és a Kádár-korszak Európája között, és nem örül neki, hogy Az imposztor ma is aktuális. Beszélt arról is, hogy az állami finanszírozású színházak minden korban ki vannak szolgáltatva a politikai akaratnak.


Tavaly decemberben tűzte műsorra a Pesti Színház Spiró György Az imposztor című drámáját Kern Andrással a főszerepben. Ebből az apropóból beszélgettünk.

– A híres, Major Tamás nevével fémjelzett Az imposztor előadást én már csak felvételről láthattam. Arra emlékszem, hogy a felnőttek azt mondták róla, a Kádár-rendszerről és a szovjet megszállásról szól. 1983-ban ugyan már nagyon közel volt a rendszerválttás, de senki sem gondolta, hogy valaha eljön. Abban a légkörben nyilván nem lehetett úgy nekiállni egy drámának, hogy „írok egy rendszerellenes darabot.” Kicsit meséljen arról, milyen légkörben, és milyen szándékkal született meg Az imposztor.

– 1981-ben jelent meg Az Ikszek című regényem, aminek Bogusławski a főszereplője, akárcsak a darabnak. Azt 1975-ben kezdtem írni, és azért ragadott meg a lengyel történelemnek ez a korszaka, az 1810-es évek, mert meglepő módon hasonlított arra, ahogy mi éltünk. Azóta a történészek is megírták, hogy a Szent Szövetség nagyon hasonlóan osztotta fel Európát, mint ahogy a győztes hatalmak 1945 után.

A regényt írva sok mindent találtam, amit meg sem kellett változtatnom, hogy arra emlékeztessen, amiben mi éltünk a Kádár-rendszer akkori szakaszában. A magyar olvasók is úgy gondolhatták, hogy róluk szól.

Egyszer csak felhívott Major Tamás, és megkért, hogy írjam színpadra Boguslawskit, szeretné eljátszani a Katona József Színházban. 1975-ben a Nemzeti Színházba kerültem ösztöndíjas dramaturgként. Marton Endre igazgató hívott, Major volt a főrendező, és néhány produkcióban én lettem a segédrendezője.

Szerintem Major nem olvasta Az Ikszeket, akkoriban már nagyon rosszul látott. De olyasvalaki ajánlhatta neki, akinek hitelt adott. '83 január vége felé leadtam Az imposztorból három példányt a Katona József Színház portáján. Egyet Major Tamásnak, egyet Zsámbéki Gábor főrendezőnek, egyet Székely Gábor igazgatónak. Jó ideig semmit sem hallottam felőlük, mígnem május környékén felhívott Zsámbéki, hogy beszéljük meg a szereposztást.

Egy kivételével ugyanazokban a szereplőkben gondolkoztunk. Nem csoda, mert rájuk írtam a darabot.

– Ki volt az az egy?

– Az idős színésznő szerepére Gobbi Hildát szerettem volna, de Zsámbéki azt mondta, ez túl kis szerep a Hildának.

– Az igaz egyébként, hogy a regényt majdnem ki sem adták?

– Sokáig ültek rajta, több fórumot megjárt. Mikor kiderült, hogy a kiadóban nincs példány – ez azt jelentette, hogy egyelőre nem engedélyezték a kiadást – biztonság kedvéért újból legépeltettem egyes sortávval, mert arra gondoltam, hogy ha betiltják, akkor lefényképeztetem, és kiküldöm valahova nyugatra. Ezt a sűrűn gépelt példányt aztán eldugtam a mélyhűtőbe, ha netán házkutatás tartanak, ne találják meg. Végül a Szépirodalmi Kiadó szuperlektora, Pándi Pál ütötte rá a pecsétet.

– Át kellett írni?

– Felhívott a Szépirodalmi Kiadó főszerkesztője, és már a telefonban megmondta, hogy húzni kell belőle. Előre eltökéltem, hogy ha kétharmadnál többet ki akarnak húzatni, akkor nem járulok hozzá a kiadáshoz. De mindössze három szót kellett kihúzni. Pontosabban egy szót, ami három helyen szerepelt. Azt, hogy „korrupció”. Miután az egész regény arról szól, boldogan kihúztam.

– Az eredeti változatnak kétségtelenül adott egy extra jelentéstartományt, hogy Major Tamás alakította a főszerepet. Major amellett, hogy szenzációs színész volt, abszolút a rendszer emberének számított. Bogusławski viszont a rendszeren kívül álló, azt kihasználó, de tevőlegesen nem támogató figura.

– Amikor 1975-ben megismerkedtem Majorral, akkor ő mint főrendező, már rég nem volt az a teljhatalommal bíró színházi ember, mint '45 után. A Katonában végképp nem volt potentát, „csak” egy színész. Addigra már megtapasztalhatta, milyen az a Bogusławski, aki már csak a színészetéből él.

– Mennyire más a mostani előadás?

– A darab végét, főleg az utolsó előtti jelentet kijavítottam. Hálás vagyok Rudolf Péternek, hogy erre alkalmam volt, mert ez mindig gondot okozott a rendezőknek. Vannak dolgok, amelyeken a rendező nem tud segíteni, írói feladat.

Sok helyen bemutatták nagyszerű színészekkel és rendezőkkel. Az eredeti bemutató után színre vitték Veszprémben, ahol Szabó Sándor játszotta a főszerepet, jó volt. Akit mindig jól játszanak, az Kaźiński, a direktor, őt most Fesztbaum Béla alakítja. Alighanem az a legjobban megírt szerep a darabban. Sinkó László is elképesztő volt annak idején. Amikor Sopronban Bogusławskit játszotta el, abban érdekes módon nem volt olyan jó. Jó szokott lenni a Rogowski szerepét játszó színész is, most Seress Zoltán játssza.

A kritikus pontja a darabnak az a rész, amikor próbálnak az esti előadásra. Ez az eredetileg három felvonásos darab középső része, olyan, mint egy óra a színművészeti főiskolán. Nem voltam bent Major óráin, de rajongtak érte.

Amikor írtam, még középiskolai tananyag volt Moliere-től a Tartuffe, de azóta ez is kiment a divatból. Nehezebb lett megértetni a közönséggel, mik azok a finomságok, amelyeket ez a nagyszerű tanár bemutat.

Eleve rizikós vállalkozás persze szövegelemzést vinni a színpadra, nem is tudom, próbálkoztak-e ilyesmivel valaha. Színház a színházban jelenetet sokan írtak, de az elemzés mégis csak statikus dolog, azt mozgásba hozni nem könnyű. Az idő majd megmutatja, hogy mennyire időtálló ez a megoldás, lehet, hogy rést ütöttem vele a darabon. Én a bemutatót láttam, azóta nyilván sokkal olajozottabb lett.

– Az nyilván nem a szerző döntése, hogy egy színház műsorra tűzi-e a darabját. De mit gondol, miért esett a választás pont most Az imposztorra?

– Rudolf Péter aktuálisnak tartotta. Annak idején nem az aktualitást kerestem, hanem próbáltam megcsinálni, amire Major kért. Most a próbák előtt megbeszéltük, hogyan húzzák meg, hol vágják ketté, és hová teszik bele a rendező és a dramaturg Hársing Hilda kedvenc mondatait Az Ikszekből. Az olvasópróbán én olvastam fel a darabot, azután legközelebb a bemutatón találkoztunk. Régi tapasztalatom, hogy nem jó az, ha a szerző beledumál a próbákba.

– Ma a darab kapcsán nehéz nem a hatalom által leuralt magyar színházi életre gondolni.

– Az állam által finanszírozott színházaknak az aktuális politikai vezetés hajlamos parancsolni, a magánszínházaknak pedig a befektetők. Az önálló színházak, amelyek nem nagyon vagy egyáltalán nem kapnak állami támogatást, hagyományosan nehezen élnek meg – ez így van a 19. század vége óta. Amióta csak magánszínházak vannak Magyarországon, a legnagyobb bajokkal küszködnek. Világszerte nehéz eltartani a színházat, csak a jegybevételre támaszkodva leginkább nem is lehet. Az állami színházak többnyire ki vannak szolgáltatva az aktuálpolitikai és ideológiai érdekeknek. Jobb korokban hagyják őket, hogy játsszák, amit gondolnak, rosszabb korokban beleszólnak. Ilyen volt az 50-es évek, 60-as évek, még a 70-es évek eleje is.

Az állami színházak élén azért váltogatják az igazgatókat, mert nem azt az ideológiát képviselik, ami a hatalomnak kedves. Hevesi Sándort is leváltották a Nemzeti éléről, és jött helyette Németh Antal, aki közelebb állt a kurzushoz. Én is ilyesmiben nőttem fel. Engem annyira nem lep meg, hogy megint beleszólnak. Az szokott meglepni, amikor ráhagyják a színházakra, mit és hogyan játszanak.

A '70-es, '80-as években nálunk is megindult az amatőr színházi mozgalom, remek tehetségekkel. Olyan avantgárd fogásokkal éltek, amelyek nálunk a '20-as, '30-as években kimaradtak. Nem a színházból éltek, valamit dolgoztak mellette, de közülük sokan bekerültek a kőszínházakba. Voltak olyan színházak, ahol a társulat jelentős része nem végzett színművészetit, például Kaposvár.

A rendszerváltás után az amatőr társulatok pályázati úton már kaphattak kisebb-nagyobb támogatásokat. Veszélyes útnak bizonyult, mert hozzászoktatta őket, hogy ebből vagy ebből is éljenek.

Az illetékesek az utóbbi években elhatározták, hogy megint az igazi amatőrök korszaka következzék, amikor nem az egyébként addig is szűkös megélhetésért csináljanak színházat, hanem merőben meggyőződésből és szenvedélyből.

– Ami talán még fájóbb, hogy az orosz megszállás mint olyan, ugyancsak aktuális, óhatatlanul eszébe jut az embernek Ukrajna.

– Nem kívánok sikeres drámaíró lenni csak azért, mert a világ olyan, amilyennek én ábrázoltam néhány darabomban. Jobban örülnék, ha pesszimista hülyének bizonyulnék.

– A Trump-Zelenszkij találkozóból is lehetne drámát írni…

– Néztem élőben, és felvételről is megnéztem néhányszor, de nem gondolom, hogy drámában meg kéne örökíteni. Rengeteg ilyen találkozó volt az elmúlt sok ezer évben. Soha nem volt érdemes színpadra vinni, mert ami a valóságban meghatározó a következő évtizedekre nézve, az a színpadon nem működik. A legjobb ebben a dologban Weöres Sándor Kétfejű fenevad című drámájának az a jelenete, amikor a bécsi császár és a török szultán eleinte bülbülszavú rózsámnak nevezi egymást, aztán káromkodni kezdenek. Az igazi drámai jelenet olyan, hogy legalább egy szereplő más emberként jön ki belőle, mint ahogyan belement. Minőségi változásnak kell végbe mennie a lélekben. Az a jelenet, amely úgy hagyja a szereplőket, ahogyan voltak, fölösleges.

Az Ovális Irodában tartózkodók jelleme semmiben sem változott, a karakterüknek megfelelően működtek. Az nem drámai. Az persze érdekes lenne, ha megtudhatnánk, hogyan jutottak el odáig. De sosem fogjuk megtudni.

– Kicsit nézzünk előre is. Azt olvashattuk, hogy májusban várható az új regénye…

– Még írom, és már március van. Van ilyen.

– Azt írják, az a címe, hogy Egy forradalmár felesége.

– Nem az a címe. Hosszú, idézhetetlen, nem lehet ragozni.

– Hanem?

– Még változhat.

– De az legalább igaz, hogy Seidl Terézről, Táncsics Mihály feleségéről szól?

– Sok száz szereplője van a 19. század Magyarországon.

– Úgy látom, kénytelenek leszünk megvárni, amíg kiadják, és utána megint beszélgetni egyet.

– Örömmel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Rémisztő vagy egy igazi zseni? Ki az a Korom Gábor, aki hidegvérrel kipöccintette Hajdú Pétert Az Árulókból?

Senki sem játszott eddig úgy Az Árulókban, ahogy Korom Gábor. Magyarország egyik legismertebb kutyás szakemberének nagy rutinja van az ilyen játékokban, de ez megmagyarázza-e azt, amit láttunk?


Elképesztő fordulattal zárult Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban című műsor hétfő esti adása. Korom Gábor olyan hidegvérrel pöccintette ki árulótársát, Hajdú Pétert a játékból, hogy az ember csak kapkodta a fejét. Na nem mintha nem lehetett volna érezni már ezt a levegőben, de ilyenre bizony még nem volt példa az RTL nagysikerű krimi-realityjének történetében.

Az idei évad szeptember 29-én indult, ezúttal 24 játékossal. Ahogy az lenni szokott, az első nap végén a műsorvezető, Árpa Attila kijelölte az Árulókat. Ezúttal három játékosra esett a választása: Péterfy Borira, Hajdú Péterre és Korom Gáborra. Míg Péterfy Bori láthatóan mindkét gyilkostársával jól kijött, az már az első pillanatokban kiderült, hogy Hajdú Péter és Korom Gábor, a két, meglehetősen kemény személyiség nem fogja sokáig bírni egymás szövetségeseként.

Gábor rögtön a kijelölés után kiszúrta, hogy Hajdú bizony a gyilkostársa lett, ám meg sem próbálta elterelni róla a figyelmet, sőt, azt hangoztatta, a tévés viselkedése megváltozott, és ő bizony gyanús lett neki. A feszültség az első konklávén is tapintható volt, Gábor közölte is Hajdúval, hogy annak ellenére vádolta be, hogy biztos volt benne: egy hajóban eveznek. A két férfi között innentől elindult egyfajta rivalizálást. Gábor céltudatosan kezdte meg Hajdú Péter aláaknázását, titkos szövetségeket épített, és különféle utalásokat tett. Majd a hatodik napon, azaz a hétfő esti adásban a kerekasztalnál előállt, és nyíltan bevádolta Hajdút.

A műsorvezetőt láthatóan hidegzuhanyként érte, hogy a saját társa dobja az oroszlánok elé, nem is tudott túl hitelesen védekezni, így végül őt szavazták ki a többiek.

Az Igazság körében ugyan a szabályokat is megszegve megpróbálta Gábort is besározni (Te is fiam, Brutus), ám egyelőre úgy tűnik, nem járt sikerrel.

„Nagyon rosszul éltem meg. Ez volt az az szituáció, amire nem számítottam, és nem is tudtam kezelni higgadtan. pedig hogyha higgadtan kezeltem volna, akkor lehet, hogy vissza tudom fordítani a dolgot” - mondta a történtekről Hajdú Péter az RTL kibeszélőjében. Hozzátette, egyáltalán nem számított arra, hogy pont a saját szövetségese próbálja megölni a játék ezen szakaszában. „Most még nem volt veszélyben a szövetségünk, egyikünk sem volt akkora veszélyben, hogy be kellett áldozni a másikat, nem volt rajtunk a fókusz. Ezért vettem ennyire a szívemre, és ezért hibáztam ekkorát.”

Ráadásul mindez pont azután történt, hogy a gyilkosokért hatalmas kockázatot vállalt.

„Megcsináltam előtte egy nyíltszíni gyilkosságot, amiért az a szó, hogy köszönöm, elhagyhatta volna a száját. Magamra vállaltam az egészet, megcsináltam, és utána a következő kerekasztalnál kinyírt. Nem volt elegáns szerintem ez a lépés. De a játék az ilyen. Ha én nagyobb geci vagyok, összefogok Thorgellével, akkor ki tudtuk volna őt csinálni, csak az a baj, hogy nekem ez meg sem fordult a fejemben.”

Az Igazság körében elkövetett szabályszegéséről azt mondta, szándékosan nem a Júdás 30 ezüstöt dobta be, mert azzal elárulta volna Korom Gábort. Szerinte a "Te is fiam, Brutus" nem ezt jelentette.

„Látva a játékot, ő folyamatosan arra készült, hogy engem kinyírjon, de én ott abból nem érzékeltem semmit.” Amikor beszéltek pár mondatot, úgy érezte, Gábor leszállt róla, és működnek a többiek előtt. A mai napig nem érti, miért volt a játék ebben a fázisában szükség az ő kiejtésére, amit „kamikaze-akciónak”, egy nagyon vakmerő húzásnak tart, és nagyon kíváncsi, Gábor ezek után „meddig fogja húzni”.

Kiss László csillagász szerint Gábor végig zavarosan beszélt, ami utólag visszanézve a stratégiája része volt. „De nagyon nehéz volt vele kommunikálni, mert állandóan belekezdett mondatokba, nem fejezte be őket, szavadba vágott.”

Hajdú Péter szerint Gábor „okos, rafinált pali, de nem a kommunikáció az erőssége. Ezt tudja magáról, és ebből faragott előnyt.”

Hajdú Péter kiejtését még talán meg is lehetne érteni, hiszen szokás mondani, hogy két dudás egy csárdában nem fér meg. De ami a konklávén történt, az már igencsak megosztó lehet a nézők számára is.

Gábor ugyanis közölte az egyetlen még játékban maradt gyilkostársával, Borival, hogy az ő nevét is bedobta az egyik Ártatlannak a kerekasztal után, ezzel pedig az énekesnőt is tulajdonképpen sarokba szorította.

Gábor az utóbbi két húzásával egészen biztos, hogy az idei évad abszolút központi figurájává vált, holott talán ő az, akiről a nézők a legkevesebbet tudnak, hiszen nem is az a klasszikus értelemben vett híresség, celeb, mint a többiek. De akkor ki is ő, mit érdemes tudni róla?

Korom Gábor az ország legismertebb kutyaszakértője, kutyakiképző, az úgynevezett Tükör Módszer és a speciális Kölyök Program megalkotója, valamint a Kutyasuli szakmai vezetője. Több mint 30 éve foglalkozik kutyákkal.

Saját bemutatkozásában úgy fogalmaz,

gyerekként még ő is csak arról álmodott, hogy legyen egy kutyája, akivel sülve-főve együtt lehet. Kamaszkorában pedig néha úgy érezte, hogy kutyájával jobban megértik egymást, mint embertársaival.

Gábor kezdetben a sportkutyázással ért el sikereket – a WUSV világbajnokságon is a legeredményesebb magyar versenyző volt –, később azonban figyelme a kutya–ember kapcsolat fejlesztése felé fordult.

Ő dolgozta ki azt az oktatási rendszert, amely a kutyák és gazdáik közötti viszony rendezésére, tanítására és közös életmód kialakítására épül. Nevéhez fűződik a Tükör Módszer bevezetése, az Ebathlon kutyás játék, és a mára már önálló K99-es vizsgarendszer kifejlesztése is. Hazánkban elsőként vezette be a póráz nélküli, szabad tanulócsoportos képzést, valamint ösztönözte a felelős kutyatartást. Jelenleg elsősorban a Kölyök Program fejlesztésére koncentrál, amely a 3–6 hónapos kutyák és gazdáik harmonikus, biztonságos együttélését alapozza meg.

Igaz, hogy nem klasszikus értelemben vett híresség, celeb, Gábor azonban kutyás körökben igencsak ismert, emellett számos tévés, rádiós műsorban szerepelt meghívott vendégként a kutyanevelés kapcsán, emellett műsorvezetőként is láthatják a nézők a Neveletlenek (M2) és az Egyik kutya, másik nem (TV2) című műsorokban. De két könyvet is írt Neked ugatok és a ZsEBeitkett címmel.

Amennyire tisztelik a munkásságát, személye annyira megosztó a kommentelők körében. Ez Az Árulók kapcsán még inkább igaz. A műsorral kapcsolatos posztok alatt, illetve a kibeszélő csoportok kommentszekcióiban is sokan arrogánsnak, nagyképűnek, önelégültnek és elnyomónak tartják.

Ezen a véleményen valószínűleg nem pont Hajdú Péter kiejtésével fog változtatni, sőt!

„Korom Gábor nem játszotta jól a játékot. A világon a legkönnyebb, legolcsóbb megoldás Árulónak egy másik Árulót bevádolni. Nem kell hozzá ész”

- fogalmazott egy kommentelő az egyik Facebook-csoportban. Véleményével nem volt egyedül, sokan mellé álltak, ugyanakkor voltak, akik jelezték, hogy Gábor nem szegett szabályt.

A Blikknek adott interjújában pedig azt is elárulta, hogy miért szeretett volna megszabadulni ilyen gyorsan az árulótársától.

„A kijelölés után rögtön észrevettem, hogy ő is gyilkos, és ezt azonnal meg is osztottam pár emberrel. Tettem ezt azért, mert eldöntöttem, hogy egy ilyen gyenge gyilkossal, aki azonnal elárulja magát, nem fogok együtt dolgozni.”

Azt mondta, Hajdú Pétert nem ismerte, tíz másodpercnél többet nem látott semmilyen szerepléséből, de nem is szimpátia vagy antipátia alapján működik együtt valakivel, hanem a koncepció mentén játszik.

Gábor ugyanis rutinos a hasonló játékokban, játékmesterként korábban számtalanszor játszott már gyilkosos társasjátékot.

„Meglehetősen kiterjedt szociális életet élek, táborok, közös nyaralások, különböző tréningek egyik eleme volt ennek egy változata, amit mi csak Mesterjátéknak hívtunk, és évtizedekig játszottuk” – mesélte a Blikknek.

A Népszigeten szervezett partikon gyakori játékostársa volt a híres nyelvész, Kálmán László, aki 2021-ben hunyt el. Korom Gábor a tévés szereplését is az ő emlékének ajánlotta.

De gyakran játszott családjával is, feleségével, akivel 35 éve vannak együtt, és lányaival. A nagyobbik lánya filmrendező, aki a Magyar Filmszemle legjobb kisjátékfilm-rendezője lett, a kisebbik pedig koreográfusként végzett Amszterdamban. Szerinte ők mindhárman jobb játékosok, mint ő.

Az Árulókban látható viselkedésének megértéséhez szerinte fontos látni, hogy ő egy karakterrel játszik, nem magát alakítja. „Természetesen hordozott belőlem elemeket, de egyáltalán nem az vagyok, akit az emberek látnak. A többiek teljes szívvel, általában a saját személyiségükkel vágtak bele, és emiatt személyes sérelmeket szenvedtek. Én nem” - mondta.

Az RTL egyik videójában arról is beszélt, hogy ebben a játékban muszáj hazudni.

„Hazudni förtelmes, hazudni a legrosszabb. Átégető, emésztő dolog, de ennek a játéknak nagyon fontos része, enélkül nincs játék."

Mindez szerinte akkor működik, ha pici a karakterben a hazugság, 1 százalék, és 99 százalék a valóság.

Bár volt olyan játékos, aki a műsor első részében megjegyezte, meglátszik Korom Gáboron, hogy kutyákkal és nem emberekkel foglalkozik, szerinte ennél nagyobbat nem is tévedhetnének a róla véleményt formálók.

Azt mondja, ő akkor is emberekkel foglalkozik, ha épp kutyákat tréningel, mert valójában a kutyák gazdáit kell megtanítani jó gazdának lenni. A tükörmódszer szerinte igazából a gazdáknak ad segítséget.

„A kutyák köszönik szépen, jól vannak. Ők egy gazdát szeretnének, aki mellé, mögé biztonsággal be tudnak állni. Ez nagyon fura, mert kutyaiskolának meg kutyakiképzési módszernek hívjuk, de valójában nem a kutyát, hanem a gazdát képezzük” - fogalmaz.

Ennek során olyasmiket is képes megfigyelni az embereken, amiket mások csak kevesen, mert nemcsak azt nézi, amit mondanak. „A program 70 százaléka testbeszéd, 20 százaléka arcjáték, és mindössze 10 százaléka verbális kommunikáció.”

A Reggeliben pedig nemrég arról beszélt, nagyon jól jött volna Az Árulók forgatásakor odabenn is egy kutya, hogy segítsen levezetni azt a rengeteg stresszt, ami felhalmozódott a kastélyban.

Hajdú Péter az RTL Kibeszélőjében azt mondta, nem haragszik Gáborra a történtek miatt.

„Ez játék. Gáborral köszöntünk egymásnak, meg is öleltük egymást. Ne felejtsük el, ez egy játék. Bármennyire is rossz az, amikor az ember kiesik. Ettől még akár barátok is lehetünk.”

Hogy a későbbiekben Az Árulókon belül segít-e Korom Gábor emberismerete és rutinja, mennyire válik be taktikája, és hogy a játékosok mit szólnak majd akkor, ha esetleg kiderül, mit tett, az a következő adásokban bizonyára kiderül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
2025 eddigi legjobb mozijában Leonardo DiCaprio a lányáért küzd – Az Egyik csata a másik után instant kultfilmmé válhat
A kopott, koszos fürdőköpeny mostantól hivatalosan is a menőség jelképe! A Boogie Nights és a Vérző olaj rendezőjének pedig kijárna már egy Oscar-díj!


Leonardo DiCaprio mindig alaposan megválogatja a szerepeit, filmjeit. Talán ezért is van az, hogy pl. az utóbbi 10 évben mindössze 4 filmben szerepelt (2015: A visszatérő, 2019: Volt egyszer egy… Hollywood, 2021: Ne nézz fel!, 2023: Megfojtott virágok). Nem híve a gyártósornak, s talán épp emiatt számít máig minden DiCaprio-film kiemelkedő filmes eseménynek, az idén 51 éves színész pedig az egyik utolsó filmsztárnak.

Legújabb választása, az Egyik csata a másik után pedig igazából egy a hollywoodi mennyekben köttetett kapcsolatból alakult ki.

DiCaprio már igen régóta szeretett volna együtt dolgozni Paul Thomas Andersonnal, a tizenegyszeres Oscar-jelölt író-rendezővel, aki olyan filmekkel vonult be eddig a filmtörténet halhatatlanjai közé (többek között), mint a Boogie Nights (1997), a Magnólia (1999), a Vérző olaj (2007), a Fantomszál (2017) vagy a Licorice Pizza (2021). Legújabb rendezése, az Egyik csata a másik után, amit egy korábbi filmjéhez, az Beépített hibához (2014) hasonlóan szintén Thomas Pynchon egyik könyve (a Vineland) inspirált, egyértelműen DiCaprio után kiáltott, így összejött a régóta vágyott közös meló. És milyen hatalmas szerencse, hogy összejött!

A sztori szerint a szerelmespár, „Ghetto” Pat Calhoun (DiCaprio) és Perfidia Beverly Hills (Teyana Taylor) egy szélsőbaloldali forradalmi csoport, a Francia 75 tagjai. Perfidia bevándorlókat szabadít ki az idegenrendészet egyik telephelyéről, és megalázza a parancsnokot, Steven Lockjaw-t (Sean Penn), aki szexuális vonzalmat érez iránta. A Francia 75 ezután politikusok irodáira, bankokra és az áramellátó hálózatra támad, Lockjaw pedig Perfidiára vadászik, s el is kapja, de elengedi, miután a nő beleegyezik, hogy szexel vele.

Perfidia nem sokkal később megszüli a kislányát, Charlene-t, de Pat nem tudja rávenni, hogy családként éljenek. A nő elhagyja őket, hogy folytassa forradalmi tevékenységét, de elkapják, s hogy elkerülje a börtönt, beárulja a Francia 75 tagjait. Pat és Charlene így kénytelenek Bob és Willa Ferguson néven bujkálni a Baktan Cross nevű menedékvárosban. Tizenhat évvel később Patet/Bobot már paranoiás piásként és drogosként látjuk viszont, aki túlzottan védelmezi a közben felcseperedett Willát (Chase Infiniti). Lockjaw azonban továbbra is vadászik rájuk. Mivel épp felvételt akar nyerni egy a fehér felsőbbrendűséget hirdető elit klubba, ezért, hogy eltitkolja faji keveredésű kapcsolatát, mindenképp meg akar bizonyosodni arról, hogy Willa az ő lánya-e. A Francia 75 riasztása után Willának nyoma vész, Bob pedig mindent megtesz, hogy felkutassa és megmentse élete egyetlen megmaradt értelmét.

Hogy mindez milyen műfajban fogant? Azt nehéz pontosan megállapítani. Talán a krimi és a dráma ugranak be először, ez azonban nem elegendő, tekintve, hogy nem kevés akciójelenetet is kapunk, ami pedig még váratlanabb, jól működő humort is.

Szóval az akció-krimi-dráma talán találóbb, egy csipet vígjátékkal nyakon öntve. Paul Thomas Anderson számára tehát ez egyfajta karrierösszegző film, hiszen szinte minden korábbi rendezésének zsánerét mixelte itt egybe. De még hogy!

Az Egyik csata a másik után talán egy kicsit nehezen adja magát az elején, főként a fent felvázolt, igen hosszú expozíció miatt (a film maga sem épp rövid a kb. 160 perces játékidejével). Sok minden történik az első 45 percben, akciók, időugrások, montázsok, mintha kapkodna egy kicsit a forgatókönyv, nem könnyű felvenni a ritmust és a hangulatot. Majd, amikor megtörténik a 16 éves ugrás, hirtelen egy másik filmben találjuk magunkat.

Innentől kezdve kb. egy nap történéseit sűríti bele Anderson a hátralévő játékidőbe, méghozzá annyi feszültséggel, izgalommal, kiváló dialógussal, káosszal, erőszakkal és teljesen őrült jelenetekkel, amelyek láttán bátran kijelenthető, hogy egy új, instant filmklasszikus született, s egyben 2025 eddigi legjobb filmje is.

A Bob és Willa utáni hajsza ugyanis egész Baktan Crossra hatással van, konkrét utcai lázadások törnek ki, az illegális bevándorlóknak pedig menekülniük kell, így a központi Lockjaw-Willa-Bob-tengely kiegészül kiváló mellékszálakkal is. Például a Willa karatetanárát alakító Sergio szenszeiével (Benicio Del Toro), aki a helyi menekültek Oskar Schindlere és egyben Bob egyetlen segítsége az elkeseredett harcban a hatalmas katonai túlerő ellen. Del Toro és DiCaprio pedig azért nagyszerű páros, mivel Sergio szenszei folyamatos, még a legnagyobb zűrök közepette is megingathatatlan nyugalma kiváló egyensúlyban van Bob pörgős, kétségbeesett, ideggóc figurájával, akinek a játékidő kb. kétharmada alatt folyamatosan hordott fürdőköpenye a végére már szinte saját karakterrel bír, minden bizonnyal gyakran jelennek majd meg Bob Fergusonnak öltözött vendégek a jövő beöltözős bulijain.

Annál is inkább, mivel az Egyik csata a másik után biztosan nem merül majd a feledés homályába, kultfilmmé nemesedik nem is olyan sokára, és minden bizonnyal kiemelt helye lesz majd a 2026 márciusában sorra kerülő 98. Oscar-gála legfőbb kategóriáiban is.

Az például elég furcsa lenne, ha Sean Penn nem kapna újabb jelölést (vagy akár a harmadik díját a Titokzatos folyó és a Milk után) a legjobb férfi mellékszereplők közt, mivel teljesen ellopja a show-t az eszement, folyton megfelelni akaró, perverz, gyerekes és kicsinyes ezredes szerepében. Minden rezdülése arany, régóta látott már a nagyvászon ennél emlékezetesebb filmes gonoszt. Persze a többiek is remekelnek: DiCaprio is parádés, ahogy azt tőle megszokhattuk, Chase Infiniti Willaként egyszerre törékeny és tűzrőlpattant, Del Toro maga a megtestesült csi, és Teyana Taylor is emlékezetes, bár nem sokan zárják majd a szívükbe a rendkívül antipatikus karakterét.

S hogy az akciókról is ejtsünk néhány szót, ami korábban azért egyáltalán nem volt P.T. Anderson stílusa: nos, még e tekintetben is kapunk egy az év végi toplistákon minden bizonnyal előkelő helyet érdemlő autósüldözéses jelenetet a fináléban, ami úgy lett hihetetlenül látványos és izgalmas, hogy az egymást üldöző kocsik több száz méterre vannak egymástól, és csupán egy kietlen pusztán áthaladó autóúton száguldanak. Elképesztő szcéna egy elképesztő filmhez.

Az Egyik csata a másik utánról tehát bátran kijelenthető, hogy Anderson egyik legjobb filmje (a Vérző olajjal vetekszik), ahogy Leonardo DiCaprio és a többi színész filmográfiájának is az egyik legfőbb ékköve lesz. Fürdőköpenyöveket becsatolni!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Durva vége lett: Társa szúrta hátba az egyik árulót, kiszavazták az ártatlanok a kerekasztalnál a tévést
Korom Gábor vádbeszéde ellen nem tudott mit tenni gyilkostársa. Bár egymásnak feszülnek, de az Ártatlanok nem hittek Hajdú Péter magyarázkodásának.


Drámai fordulatokkal búcsúzott egy szereplő az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című műsorból. Az idei évadában az első perctől feszültség volt a két gyilkos, Hajdú Péter és Korom Gábor között. A kerekasztalnál ez csúcsosodott ki, amikor Korom Gábor nyíltan Hajdú ellen fordult.

Korom szerint napok óta élt benne a gyanú, és most eljöttnek látta az időt, hogy ezt kimondja. „Ha valaki nyomoz, az nem hangos, mert abban a pillanatban, ahogy kiderül, mi után nyomoz, nem éli meg a másnapot. Az elmúlt napokban fogva tartott valami, ami után nyomoztam, aki pedig Hajdú Peti volt” – fogalmazott.

A vádakra Hajdú idegesen reagált. „Itt most levegőt nem kapok, annyi mindent összehordtál. Iszonyú hangulatingadozásaid vannak, hatalmas amplitúdók között mozogsz. Ha mondasz bármilyen konkrétumot, megvédem magam, de ennek se füle, se farka” – mondta.

A vita hevében Hajdú személyeskedő megjegyzést is tett: „Te olyan zavart vagy, hogy vagy gyógyszert szedsz, vagy pedig áruló vagy.” Többen ezt kifogásolták, köztük Veiszer Alinda is.

A kerekasztal végén az ártatlanok Hajdú Pétert szavazták ki. Távozás előtt így búcsúzott: „Néha az ember onnan kapja a pofont, ahonnan a legkevésbé várná. Az ártatlanok nem tudnak semmit. A ma estéről nekem egy idézet jut eszembe, mégpedig az, hogy ‘Te is fiam, Brutus’”, majd felfedte, hogy valóban áruló volt.

Hajdú azt mondta, hogy Korom egy percig nem nyomozott, és elárulta a szövetségesét.

VIDEÓ: Hajdú Péter reakciója


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ryan Murphy új Szörnyetege: Ed Gein története még Dahmernél is gyomorforgatóbb, ő az igazi texasi láncfűrészes gyilkos, csak nem Texasban
Ryan Murphy Dahmer után ismét egy legendás „szörnyhöz” nyúlt: Ed Geinhez. Ő volt az 1950-es évek egyik legbizarrabb bűnözője, akinek tettei a későbbi horrorikonok, mint Norman Bates, Bőrpofa vagy Buffalo Bill alapjául szolgáltak.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. október 06.



A ’60-as és ’70-es években annyira megszaporodtak a Geinhez hasonló ügyek, hogy az FBI 1972-ben létrehozta a kifejezetten sorozatgyilkosok és pszichésen zavart elkövetők felderítésére szakosodott Behavioral Science Unitot, amit a nézők már jól ismerhetnek David Fincher kiváló szintén Netflixes Mindhunter sorozatából.

Sokan rajongunk a valóságon alapuló bűnügyi dokumentumfilmekért és dramatizált krimikért, Ryan Murphy neve pedig különlegesen hathat ebben a műfajban.

Ő jegyzi a Glee – Sztárok leszünk!, az Amerikai Horror Story vagy a Scream Queens sorozatokat is. Munkáira erőteljes, könnyen felismerhető stílusjegyek jellemzőek: harsány, látványos, gyakran provokatív, ugyanakkor képes finoman reflektálni a másság és a társadalmi különbségek kérdéseire is. Messze áll a dokumentarista ábrázolástól, ennek ellenére kétségtelenül izgalmas alkotó.

A Szörnyeteg című antológia sorozat sajátos vállalkozás, minden évad a középpontba állít egy hírhedt gyilkost, és az ő szemszögükből igyekszik megmutatni rémtetteiket. Az első évad homoszexuális kannibál gyilkos Jeffrey Dahmer történetét dolgozta fel, aki a ’90-es években tartotta rettegésben Milwaukee-t. A sorozatot egyszerre dicsérték és bírálták: Evan Peters alakítása zseniális volt, ugyanakkor sokak szerint a történet túlzottan is megértően ábrázolta Dahmert. A második évad a Menendez testvéreket vette górcső alá, akik szüleik meggyilkolásával kerültek a címlapokra a ’80-as években. A széria ekkor is hatalmas figyelmet kapott, sőt, a valódi Menendez fivérek is megpróbálták elérni ügyük újratárgyalását, sikertelenül. Most pedig elérkeztünk a harmadik évadhoz, amely minden sorozatgyilkosok archetípusát, Ed Geint helyezi a középpontba.

Gein története szinte mitikus: egy jámbornak tűnő, de szellemileg sérült, skizofrén férfi, aki anyja halála után saját démonaival küzdve szörnyű bűntettekbe sodródott.

Halott édesanyja hangja és árnyéka kísértette, tetteit pedig beteg fantáziája és környezete torz tükröződése hajtotta az ’50-es években. Figurája óriási hatást gyakorolt a popkultúrára, hiszen belőle születtek a modern horror legismertebb antihősei. A sorozatban Charlie Hunnam kelti életre Geint, mellette Laurie Metcalf a kegyetlen Augusta Gein szerepében brillírozik, aki bigott vallásosságával és elnyomó természetével megalapozta fia lelki összeomlását.

A történet nem csak Gein életét mutatja be, hanem a kulturális párhuzamokat is. Feltűnik Alfred Hitchcock (Tom Hollander) és Anthony Perkins (Joey Pollari) is, a Psycho születésére reflektálva. Bár a rendező és színész kapcsolatát a sorozat kissé ízléstelenül állítja párhuzamba Geinnel, mégis érdekes fényt vet arra, hogy a horror műfaj mennyire meghatározta mindkettejük pályáját. Innen haladunk tovább a Texasi láncfűrészes gyilkoshoz Bőrpofájához, a Bárányok hallgatnak Buffalo Billjéhez, egészen a modern horrorig, bemutatva, mennyire mélyen ivódott be Gein alakja a filmművészetbe.

A részletek gyakran gyomorforgatóak, a sírokból kiásott holttestek és megszentségtelenítésük, a női bőrből készített ruhák és a nekrofíliába hajló perverziók mind-mind azt bizonyítják, mennyire beteg elme lakozott a jámbor külsejű férfi mögött.

A sorozat végére a Mindhunter világába is visszakacsintunk, megjelennek ugyanis Douglas és Ressler ügynökök (ők voltak a Fincher sorozat ügynökeinek alapjai), valamint több hírhedt gyilkos is, köztük Ted Bundy és Ed Kemper. Ez a játékos összekapcsolás egyértelműen tisztelgés Fincher sorozata előtt, hiszen a kéjgyilkos Jerry Burdost ugyan az a színész alakítja mindkét szériában. Ez talán reményt ad arra, hogy egyszer folytatást kap a Mindhunter is, mert az tényleg egy kiemelkedő darab volt.

Hunnam alakítása meglepően erős. Finom, halk beszéde és visszafogott játéka alatt felsejlik a kontrollt vesztett, veszélyes figura. Nem könnyű feladat Dahmer után egy maradandó újabb szörnyeteget életre kelteni, de sikerült elérnie, hogy a néző egyszerre sajnálja és rettegje Ed Geint.

A történet végig az ő torz szemszögéből bontakozik ki, így gyakran nem tudjuk, mi valóság, és mi csupán az ő tévképzete.

Ez a megbízhatatlan mesélő több esetben is előkerül az évad során. A sorozat hangulata hideg, nyomasztó és kegyetlen. A látványvilág és a maszkok kifejezetten hatásosak, a brutalitás sokszor már-már gyomorforgató. Murphy ismét hozza jellegzetes kézjegyeit, amelyek felismerhetővé teszik a művet, még ha az atmoszféra szezonról szezonra változik is.

Jogosan merül fel a kérdés: nem romantizálják-e ezek a produkciók a gyilkosokat? Valóban veszélyes, ha egy ilyen történet szimpátiát vált ki az elkövetők iránt. Szerencsére ebben az évadban inkább az elrettentés és a háborodott elme hangsúlyozása dominál, bár Gein karaktere így is könnyen sajnálatot ébreszthet egyes nézőkben. Fontos azonban emlékezni arra, hogy a valódi áldozatok tragédiáját semmi sem ellensúlyozhatja.

Hogy ajánlom-e a harmadik évadot? A válasz a befogadótól függ. Erős idegzet és kellő háttérismeret szükséges hozzá, de ha valaki kedveli a valódi bűneseteket feldolgozó sorozatokat, akkor mindenképp figyelemre méltó.

Látszik rajta a gondos kivitelezés és a Netflix anyagi támogatása, bár tempója lassú, de kellően átgondolt. Ryan Murphy még akkor is képes szórakoztatni, ha néha túlzásokba esik. Már most biztos, hogy érkezik a negyedik évad, amely Lizzie Borden történetét dolgozza majd fel. Érdekes választás, hiszen nem Ted Bundy vagy BTK kerül a középpontba, hanem egy „klasszikus” gyilkos az 1800-as évek végéről. Kíváncsian várom, mit hoz majd Murphy legközelebb.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk