KULT
A Rovatból

100 éve született Jancsó Miklós: a hatalom természettudósa, aki a végén már csak röhögött az egészen

Digitálisan felújítva mutatják be újra a Szegénylegényeket a kerek évforduló alkalmából. Szerzőnk először 54 éve látta a filmet, ez ihlette a visszaemlékezését.


1967, Római Magyar Akadémia, itt élünk már egy éve diplomata édesapám révén. Rendszeresen bemutatják itt a legújabb, vagy éppen olaszországi forgalmazásra szánt magyar filmeket. Szinte egyik vetítést sem hagyom ki. Egyik este a Szegénylegények kerül műsorra, a rendező jelenlétében. Az Akadémiának nincsen szélesvásznú vetítője, ezért az alakok furcsán megnyúlnak, mint El Greco figurái.

Nem biztos, hogy éppen egy 11 éves fiúnak való élmény, nem is tudok mit kezdeni a hosszú csendekkel, járkálásokkal, de egész testemben összerezzenek, amikor hátulról lelőnek egy embert, valósággal megdermedek a vesszőfutás képsorán, a végére azonban némiképp világossá válik, hogy a foglyoknak, bármit tettek, semmi esélyük nem volt a szabadulásra. Emlékszem, némi zavarodottság fogadta a vetítést, mintha még a felnőttek sem tudták volna befogadni ezt az új filmnyelvet, ezt a tökéletes kriminél is feszültebb, rafináltabban bonyolított történetet. És emlékszem arra is, hogy hamarosan Rómában megjelentek a Szegénylegények filmplakátjai I disperati di Sandor (Sándor reményvesztettjei) címmel. (Franciaországban ugyancsak "reményvesztettek" volt - Les sans-espoir - angol nyelvterületen viszont Round-Up, azaz bekerítés).

Azóta a Szegénylegények a filmművészet egyetemes klasszikusa lett, én magam is tucatszor láttam, és ha nem is úgy, mint 11 évesen, máig megdöbbent az a szigorú, lecsupaszított, mérnöki pontossággal szerkesztett képi világ, a fekete-fehér színellentétek, de még inkább emberi gonoszság e kifinomult tárháza – és mindez szinte balladai keretek közé komponálva. Rendezője, Jancsó Miklós, ma lenne 100 éves és ez alkalomból tűzik műsorra ismét a hazai mozik e remekművének digitálisan felújított változatát.

Jancsó Miklós egy régi interjújában, többek között éppen a Szegénylegények kapcsán azt mondta, hogy a hatalom lényege és módszerei a Caesarok ideje óta ugyanazok, legfeljebb a technikák változtak.

A filmet, amely Rózsa Sándor egykori betyárjainak, az 1848-49-es szabadcsapatok tagjainak befogásáról és elítéléséről szól, sokszor nevezték már „történelmi parabolának”, sőt, egyenesen az 1956 utáni megtorlások filmjének, valójában sokkal többről van szó: az emberi gyengeségeknek, a félelemnek, a gyávaságnak, a hiúságnak, a lelkiismeretfurdalásnak, sőt, a hiszékenységnek végsőkig való kiaknázása rendszerektől függetlenül minden hatalom sajátja, miként az „oszd meg és uralkodj” alkalmazása, amely valóban az ókorig nyúlik vissza, és a 21.században sem felejtették el.

A lényeg, hogy az emberek mindenre kaphatók legyenek, miután elvesztették önbecsülésüket. Ezt az időtlenséget jelzi a magyar történelemben a hatalmi erőszakot szimbolizáló csendőrök megjelenése, hiszen amikor elvileg a film játszódik, a testületet még nem hozták létre. Mindehhez társul Somló Tamás egészen hihetetlen mozgásra képes kamerája – erre a legjobb példa a menekülőket körbefogó, a semmiből előtűnő lovasok –a Banovich Tamás által felépített rideg sánc és a kietlen puszta kontrasztja – és nem utolsósorban a kor legnagyobb színészeinek feszültséggel teli játéka. Görbe János élete legnagyobb alakítását nyújtja a kétségbeesett élni akarásból lealjasuló „szörző embör” szerepében, de emlékezetes Latinovits Zoltán Veszelkája, aki vagy azonos a Kakastollassal, vagy nem. Vagy Agárdi Gábor, aki azáltal lesz mindenki árulója, hogy elhiszi a Köpenyesek ígéretét.

Jancsót a hatalom természetrajza, forgandósága és emberi dimenziói később is foglalkoztatták a Csillagosok, katonáktól (1967) egészen a Kék Duna keringőig (1991), legtöbbször példázatokba, allegóriákba burkolva. Aztán ahogy telt az idő, látásmódja egyre szarkasztikusabb lett. A rendező sosem volt sem kegyelt, még kevésbé kegyenc „odafent” a rendszerváltás előtt sem. Lehet, hogy csak egy „elvarázsolt” művészt láttak benne, akit úgy is kevesen értenek. A fordulat után, amikor a frissen megszerzett szabadság azonnal veszélybe került, az elsők között volt a Demokratikus Charta aláírói között, majd hamarosan rájött, hogy az ország nem tud mit kezdeni az ölébe hullott nagy lehetőséggel. „Én már csak röhögök az egészen” – mondta nekem pipája mellől Miki bácsi 75.születésnapján, és ebből az érzésből születtek a Kapa-Pepe filmek, amelyeknek már-már nonszensz abszurditását csak mindennapjaink tudták felülmúlni.

Az a rendező, aki 1963-ban elkészítette a gyökereit kereső fiatal magyar értelmiség alapfilmjét, az Oldás és kötést, nyolcvanhoz közelítve két született lúzer botladozásaival tette elviselhetőbbé csődtömegeinket. Amikor azonban 90 évesen utoljára kamera mögé (és elé) állt a Magyarország 2011 című skeccsfilm utolsó epizódjában, már nem viccelt.

Miután végignézte egy elbűvölő balerina táncát, a lány arra a kérdésére, hogy "mit forgatunk”, azt felelte: „Itt nem forgatni kell, itt ordítani kell”. És a zárókép egy semmibe vesző sínpárt mutatott….

Azon a római estén nem kerülhettem közel hozzá, de a sors később bőségesen kárpótolt. Elmondhatom, hogy újságírói pályám szerencsés csillagzat alatt született, mert egy-két beszélgetés után olyan emberek tiszteltek meg barátságukkal, mint Jancsó Miklós, akiről igazi megismerkedésünk idején kedvenc római filozófusom, Seneca jutott eszembe, akinek bölcs gondolatait időről időre leveszem a polcról.

Hadd elevenítsek fel néhány számomra kedves pillanatot. A már említett születésnapján otthonában, a „hivatalos” interjú után még vagy két óra hosszat áradtak belőle a vidám, groteszk és nemegyszer „18 éven felülieknek” való sztorik és poénok, miközben nem kicsit néztünk a pohár fenekére, kiváltva felesége, Zsuzsa asszony aggodalmát. Valamikor a 2000-es évek végén Párommal a Vígszínházba mentünk, és az előcsarnokban találkoztunk Miki bácsival.

Illendően bemutattam Asszonyomat, akinek a magyar film élő klasszikusa enyhe meghajlással kezet csókolt. Ott voltam mellette A mohácsi vész premierjén, és akkor is, amikor bemutatták a magyar zsidóság emlékeit feldolgozó sorozatának, A kövek üzenetének DVD-jét. 2007-ben jelent meg a Hatvannyolc akkor és azóta című esszékötetem, és a könyvbemutatóra a Pallas Kiadó vezetője, Gáspár István, mintegy meglepetésként, meghívta Miki bácsit, hogy könyvem kapcsán beszéljen 68-as élményeiről, Rómáról, barátjáról, Pier Paolo Pasoliniról. Így ért össze kettőnk közös története. Édesapám filmre vette ezt az eseményt, amelyet azóta is féltve őrzök – a teljes Jancsó-életmű mellett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET: