Elmondta a szociológus, miért szavaznak a legszegényebbek a Fideszre, miközben a kormány a leggazdagabbaknak kedvez
A 24.hu Választás egy széteső világban című műsorának vendége Jaksity György közgazdász, a Concorde Értékpapír Zrt. alapítója és elnöke volt, akivel a magyar gazdaság helyzetéről és a pártok gazdaságpolitikai ajánlatairól beszélgetett Bánszegi Rebeka. A közgazdász szerint a kormány azért hanyagolja a kampányban a gazdasági témákat, mert a pártok azokkal a szavakkal próbálják tematizálni a közbeszédet, amelyekről azt gondolják, hogy a legmagasabb szimpátiát hozzák számukra. „A gazdasági elmúlt évekbeli teljesítménye, legalábbis a kormánypárti szempontból kétségkívül nem tartozik ezen témák közé” – jelentette ki Jaksity, aki szerint ennek sok belső és külső oka van, és a problémák egy része nem is csak az elmúlt évekre, hanem hosszú távra utal.
A magyar gazdaság krónikus problémái között említette a folyamatosan magas költségvetési hiányokat, a magas szinten ragadt államadósságot és a gyenge versenyképességet. Úgy véli, a választási ígéretekre addig van fedezet, amíg az ország fizetőképes, és megveszik a kötvényeinket, de ez nem feltétlenül jó a gazdaságnak és a társadalomnak. A 2010 utáni időszakkal kapcsolatban, amikor a rekordmagas gazdaságfejlesztési támogatások ellenére elmaradt a felzárkózás, Jaksity György azt mondta, szinte biztosan kijelenthető, hogy
Szerinte a másik probléma, hogy egy olyan gazdasági szerkezetet támogattak ezekkel a forrásokkal, amely idejétmúlt. „Tehát nem egy 21. századi versenyképes a világpiacon, a helyét abszolút magabiztosan őrző, vagy azt kivívó gazdaságnak a modellje, inkább egy ilyen 19-20. századi iparosodó országé” – fogalmazott. A közgazdász szerint Magyarországon a technológiai fejlődésnek kellene a növekedés homlokterében állnia.
Rövid távú teendőként a pénzügyi egyensúlyi mutatók konszolidációját nevezte meg, ami szerinte fájdalmas lépés lesz.
A gazdaság legnagyobb problémájának azt tartja, hogy a vállalkozások túlságosan rászoktak a támogatásokra. „Felsejlik egy olyan gazdaságnak a rémképe, ahol már szinte addikcióvá vált, hogy nagyon kevés olyan szektor, sőt nagyon kevés olyan vállalat van, ami tud működni állami, európai uniós támogatás nélkül, kedvezményes hitel nélkül” – mondta, hozzátéve, hogy a vállalkozói szférát gyakorlatilag egy kábítószerre szoktatták rá. „Egy kezemen meg tudom számolni, ha most hirtelen fel kellene sorolnom, hogy hány olyan komoly nemzetközi arénában magát megmérető céget tudok mondani, akinek ezek az extrák nulla százalékkal szerepelnek a történetében.”
A Tisza Párt gazdaságpolitikájával kapcsolatban, amely a kis- és középvállalkozásokra építene, Jaksity György megjegyezte, hogy ez 1990 óta minden kormányprogram része volt, de általában kimerült a kedvezmények és támogatások adásában.
„Kiszámíthatóság, ez Magyarországon rendkívüli módon hiányzik. Tehát, hogyha támogatni akarjuk a vállalkozókedvet, az innovációt, azt, hogy kockázatot vállaljanak az emberek, (...) akkor legalább annyit adjunk meg nekik, hogy úgy körülbelül tudjanak számolni azzal, hogy hogy alakul a gazdaságpolitika” – fejtette ki.
Az euró bevezetéséről azt gondolja, nincs más út Magyarország számára, mint a pénzügyi unióba való belépés. Úgy véli, már a felkészülés időszaka is komoly eredményeket hozna, hiszen csökkenteni kellene az államadósságot, a deficitet és a kamatokat. „Önmagában az európai monetáris unióban való belépés, az már hab a tortán. A sütemény az az addig eltelő idő” – mondta. A mesterséges intelligencia alkalmazásáról szóló tiszás ígéretekre reagálva kijelentette: „ahhoz, hogy a mesterséges intelligenciával barátkozzunk, ahhoz először a természetes intelligenciát kell fejleszteni, és itt vannak a komoly problémák.” Ugyanakkor az AI szerinte egyszerre fenyegetés és lehetőség. „Aki ezzel nem foglalkozik, és nem hatja át a gondolkodását, annak ez egyértelmű és száz százalékig fenyegetés. Aki ezzel foglalkozik, az kap egy esélyt.”
A műsor második felében Szikra Dorottya szociológus, a Társadalomtudományi Kutatóintézet főmunkatársa volt a vendég, aki az európai illiberális pártok szociálpolitikáját kutatta. Megállapításai szerint ezek a pártok meglepően konzisztensek: amit ígérnek, azt végre is hajtják. Nem feltétlenül építik le a jóléti államot, hanem szűkebbre szabják a kedvezményezettek körét, éles határvonalat húzva az „érdemesek” és „érdemtelenek” között. A Fideszt ebből a szempontból szélsőséges példának tartja, mivel a határvonalat a munka mentén húzza meg, miközben például az osztrák Szabadságpárt a bevándorlók és az osztrákok között tesz különbséget.
Szikra Dorottya szerint
Arra az ellentmondásra, hogy a Fidesz politikája a tehetősebbeknek kedvez, mégis a szegényebb rétegek körében a legnépszerűbb, a szociológus két magyarázatot adott. Egyrészt szerinte az emberek „magukévá tették” azt a fideszes szemléletet, hogy mindenki maga tehet a sorsáról. Másrészt a közmunka és az ahhoz kapcsolódó „lojalitási hálózat” is hozzájárult ehhez. A Fidesz családtámogatási rendszerét sikeres „politikai terméknek” nevezte, amelyet marketing- és propagandaeszközökkel sulykoltak, és azt a látszatot keltették, hogy mindenki részesülhet belőle, miközben például a csokot a családok mindössze 5 százaléka vette igénybe.
A Tisza Párt népszerűségében szerinte szerepet játszhat, hogy a Fidesz szociálpolitikája komoly hiányosságokkal küzd. „Igyekszik betölteni azt az óriási űrt, amit a Fidesz hagyott, például az univerzális mindenkinek járó ellátásoknak a befagyasztásával” – mondta Szikra, utalva a családi pótlék vagy a gyes 2008 óta változatlan összegére. Úgy látja, a Tisza Párt sikeresen lépett be abba a vákuumba, amit a Fidesz hagyott azzal, hogy tudatosan nem támogatta azokat a társadalmi csoportokat, mint például a gyermeküket egyedül nevelő anyák.
Az elmúlt 16 évből a szociológus kevés megtartandó elemet lát. Ilyenként a gyerekházakat és az ingyenes étkeztetést említette, bár utóbbi minőségén javítana. Az adókedvezményeken alapuló szociálpolitikát ugyanakkor rendkívül pazarlónak tartja. „Ez az adókon és különböző fiskális eszközökön keresztül nyújtott szociálpolitika, ez annyira elharapózott, azt kell, hogy mondjam, hogy ilyet megint csak a világon sehol nem látunk” – fogalmazott.
A legfontosabb, pártokon átívelő konszenzust igénylő feladatnak a gyerekszegénység elleni program felélesztését, a családi pótlék inflációkövetővé tételét és a minimálnyugdíj problémájának megoldását tartja.
„Ha mondjuk abban meg lehetne állapodni, hogy a családi pótlékot mondjuk az inflációval vagy a bérek emelkedésével minden évben a kormány színétől teljesen függetlenül megemelik, ez például egy olyan dolog lenne, ami rengeteg családnak segítene” – zárta gondolatait.
