Izrael az iráni nukleáris program szívét vette célba: Natanzból sűrű, fekete füst szállt fel
A Natanz melletti komplexumban állította elő Irán nukleáris üzemanyagának zömét – az elmúlt három évben pedig ott készült a csaknem bombaminőségű dúsított urán is, amelynek révén az ország már karnyújtásnyira van az atomfegyvektől.
Az elmúlt hónapokban a nemzetközi ellenőrök jelezték: Irán gyorsított ütemben dúsít. Netanjahu közvetlenül a támadás megindulása után arról beszélt, hogy Iránnak már kilenc atomfegyverhez elegendő anyaga van, és egy éven belül felfegyverezheti ezeket. Ez egybevág a nemzetközi jelentésekkel is.
Az biztos, hogy a natanzi dúsítókomplexumot találat érte, a közösségi médiás felvételeken lángokat és sűrű fekete füstöt lehet látni. A jelentések szerint akár 10 robbanás is történhetett a létesítményben, de nem világos, hogy ezek mekkora károkat okoztak. Natanz nem túl mélyen található, de
És akkor még ott van a másik fontos helyszín: Fordow. Az a létesítmény az Iráni Forradalmi Gárda egyik bázisán található, jóval mélyebben, egy hegy gyomrában, pont azért, hogy Izrael számára elérhetetlen legyen.
Rafael Mariano Grossi, a NAÜ főigazgatója járt ott, szerinte csaknem 800 méterrel a földfelszín alatt fekszik. Mivel ott működnek Irán legmodernebb centrifugái, ha a létesítmény túlélte a támadást, akkor jó eséllyel a technológia is megmaradt. Márpedig az amerikaiak szerint Izraelnek nincsenek olyan mélybunker-romboló bombái, amiket bevethetett volna ellene.
A két ország korábban közösen fejlesztette ki a Stuxnet nevű vírust. Ezt úgy programozták, hogy titokban megfertőzze a natanzi urándúsító üzemben működő centrifugák vezérlőrendszerét. Ezek a centrifugák az urán izotópjainak szétválasztásához kellenek, ami alapfeltétele az atomfegyver-gyártásnak.
A Stuxnet vírussal az volt a cél, hogy meghibásítsa a centrifugákat anélkül, hogy azonnal észrevennék, a centrifugák működését felgyorsítsa vagy lelassítsa, miközben a megfigyelő rendszerek továbbra is normális működést jeleztek, és ezzel időt nyerjen a nemzetközi közösségnek Irán atomprogramjával szemben. Az „Olimpiai Játékok” fedőnevű akció még George W. Bush idején indult, és Barack Obama alatt teljesedett ki.
A támadás 2010-ben derült ki a nyilvánosság számára, amikor a vírus elszabadult az iráni rendszerekből és megjelent más számítógépeken is világszerte.
Ezután az irániak néhány év alatt visszaépítették, és minden korábbinál nagyobb kapacitással folytatták a programot. A centrifugák egészen 2015-ig forogtak, amikor létrejött az atomalku. Ennek értelmében Irán lemondott a dúsított anyag 97 százalékáról, és lényegében leállította a dúsítást Natanzban. Az egyezmény azt is előírta, hogy a dúsítás csak olyan szintre történhet, amely nukleáris energiatermeléshez elegendő, de fegyver előállításához kevés.
Három évig úgy tűnt, sikerült kordában tartani Natanzot. Amerikai tisztviselők úgy vélték, bár az alku nem számolta fel a programot, de megállította azt. A létesítmény kibocsátása minimálisra csökkent.
Ezután azonban Donald Trump elnök 2018-ban kiléptette az Egyesült Államokat a megállapodásból, és katasztrófának nevezte azt. Néhány év alatt Irán újra felpörgette a dúsítást, és modernebb centrifugákat helyezett üzembe.
A New York Times szerint napokba vagy akár hetekbe telhet, mire kiderül, mennyivel vetette vissza a mostani Izrael az iráni atomprogramot.
A lap szerint Netanjahu nemcsak egy hosszú háborút kockáztat, hanem azt is, hogy Irán kilép az atomsorompó-egyezményből, föld alá viszi a programját, és őrült tempóban kezd atomfegyver fejlesztésébe – vagyis épp azt teszi, amit mindenáron meg akartak a mostani csapással akadályozni.