Iványi Gábor: A szívgyógyász kérdezte, nem ért-e valami különleges izgalom vagy megpróbáltatás, mert a jobb szívkamrám nem működik rendesen
A Kontrollnak adott interjút Iványi Gábor, az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője, akit az ügyészség hatóság elleni erőszakkal vádol egy 2022-es NAV-razzia kapcsán. A lelkész a beszélgetésben beszélt a börtön lehetőségéről, a hatósági eljárásról, a problémák gyökerének tartott egyházi törvényről és a társadalomban érzékelt változásokról is.
Iványi Gábor az interjú elején elmondta, hogy az ügyészség által kért két év, öt évre felfüggesztett börtönbüntetés csak abban az esetben érvényes, ha beismeri a bűnösségét. Mivel ezt nem áll szándékában megtenni, szerinte a kérdés nyitott. Kiemelte, hogy az a bűncselekmény, amivel vádolják, öt és tíz év közötti szabadságvesztéssel is büntethető.
Hozzátette, nem kívánkozik börtönbe, de ha mégis bezárnák, az Oltalom Karitatív Egyesület és az egyház munkája nem állna meg, mert kiváló munkatársai vannak, akik nélküle is tovább tudnák vinni a feladatokat.
A 2022-es hatósági akcióval kapcsolatban Iványi elmondta, szerinte annak „az égvilágon semmi értelme nem volt”. Úgy véli, az egész egy erőfitogtatás volt, mivel soha nem dugtak el semmilyen iratot, sőt, a NAV kérésére egy külön szobában tároltak mindent. Ehhez képest állítása szerint a hatóság emberei nem oda, hanem az irodájába törtek be, és ott kezdtek kutakodni anélkül, hogy előzetesen bármilyen dokumentumot kértek volna tőle.
„Arra mentem át, hogy valaki átszaladt, hogy itt fegyveres zöldruhás emberek vannak, akik betörték az ajtót, és elkezdtek rámolni” – idézte fel az eseményeket. Állítása szerint ő nem a NAV-osok felé indult, hanem az irodájába akart felmenni, de az utat elállták. Az „izmozásnak” végül egy rendőr ezredesnő megjelenése vetett véget, aki Iványi szerint békésen felsétált és beszélt a razzia vezetőivel, ami után mindenki felmehetett az épületbe.
Iványi Gábor szerint az őket sújtó problémák a 2011-ben elfogadott új egyházi törvényre vezethetők vissza, amivel elvették az egyházi státuszukat. Kifejtette, hogy bár a Magyar Alkotmánybíróság és a strasbourgi bíróság is kimondta, hogy a státuszukat alkotmánysértő módon vették el, azt a mai napig nem állították helyre.
Elmondása szerint mindig, amikor megfeleltek egy feltételnek, a hatalom változtatott a szabályokon, hogy továbbra se kapják vissza a teljes körű egyházi elismerést. Jelenleg közel 114 ezer támogatóval a harmadik legtámogatottabb egyháznak számítanak, de még mindig csak „nyilvántartásba vett egyháznak” minősülnek, mert nem telt le az előírt öt naptári év.
„A törvény erejénél fogva nem lehet más az ember, csak vallási tevékenységet végző egyesület. Tehát egy olyan törvénytelen helyzetben vagyunk” – összegezte helyzetüket.
A lelkész a közelmúltbeli, mellette kiálló tüntetés kapcsán arról beszélt, hogy változást érez a társadalomban. Párhuzamot vont a Pride felvonulással, ahol szerinte az emberek azért mentek ki az utcára, hogy megüzenjék a hatalomnak: nem mondhatja meg nekik, mikor nyilváníthatnak véleményt.
Úgy véli, az emberek kezdik felismerni, hogy a passzivitás nem vezet eredményre. „Az emberek kezdik érezni azt, hogy nekik ebben részt kell venni, a kockázatot vállalni kell, különben nem lesz változás.”
Arra a kérdésre, hogy miért támadja a hatalom az övékéhez hasonló, elesetteket segítő szervezeteket, Iványi azt mondta, erre nincs racionális magyarázat. Szerinte „se politikailag, se szakmailag, se emberileg nincs értelme annak”, amit például a vidéki iskoláik bezárásával tettek. Úgy látja, a hatalom pusztán a saját rövid távú érdekeit nézi, és az önzés felülkerekedik az emberségen.
A lelkész ugyanakkor büszke az eddig elvégzett munkára.
Kiemelte a több millió kiosztott adag ételt, a náluk leérettségizett vagy diplomát szerzett fiatalokat, és azokat a hajléktalanokat, akik náluk kaptak menedéket és ellátást. Úgy gondolja, ezek a számok önmagukért beszélnek, és ez a munka akkor is megmarad, ha a jelenlegi rendszert szétverik.
Az interjú végén Iványi Gábor a saját egészségi állapotáról is beszélt. Elmondta, amíg szellemileg ép, folytatni akarja a munkát. „Ha az ember már csak négykézláb tud menni, akkor négykézláb kell menni, de nem kell kitérni a feladatok elől” – fogalmazott.
Ugyankkor 74 évesen úgy érzi, már elhasználódott.
Hozzátette, nem érzi magát nélkülözhetetlennek, de boldog, hogy azt a feladatot végezheti, amire hite szerint kiválasztották.
„Boldog vagyok, hogy az Isteni kiválasztás a fogamzás pillanatában milliók közül engem itt akart látni ezen a világon” – zárta gondolatait a lelkész.