Így kereshetnek háromszor annyi pénzt a napelemesek - új lehetőség nyílhat meg jövőre

Egy új szolgáltatás jelenhet meg a magyar napenergia piacon: egy cég a bruttó elszámolásban lévő háztartási méretű kiserőművek (HMKE) tulajdonosai számára háromszoros bevételi lehetőséget ígér a visszatáplált áramért. Az ígéret szerint az eddigi 5 forint helyett akár bruttó 15 forintot is fizethetnek kilowattóránként. Bár a konstrukció még nem végleges, és a részletek kidolgozása folyamatban van, az első szerződéseket 2025 elején köthetik meg az érintettek.

Az új modell lényege, hogy az ügyfelek a többlettermelésüket egy úgynevezett aggregátor cégen keresztül értékesítik. Az aggregátor kezeli az adminisztrációt, szerződik a kereskedőkkel, és a napenergia piaci árának változásaihoz igazítva segít optimalizálni a bevételeket. Ez a cég például a HUPX tőzsdei árainak 60 százalékát ajánlja ügyfeleinek, és ígérete szerint a regisztráció egyszerű, online folyamat lesz. Valóban ez lehet a megoldás a bruttós napelemtulajdonosoknak? Dunai Bálinttal, a Magyar Energiaközösségek és Rugalmassági Szolgáltatók Szövetsége (MERSZ) elnökségi tagjával beszélgettünk.

– Mi is ez az új modell, ami most megjelent a piacon?

– Idén január óta, tehát lassacskán 11 hónapja, megjelent az a jogszabály, miszerint a háztartási méretű kiserőművel rendelkező tulajdonosok az általuk megtermelt energiát az egyetemes szolgáltatón, az MVM Nexten kívül bárki másnak is értékesíthetik. Azonban viszonylag hamar kiderült, hogy ez akkor csak elvi lehetőség. Ugyanis minden csatlakozási pontnak van egy ún. POD száma, és a szabály szerint – az elosztói szabályzat és más szabályzatok szerint is – egy POD csak egy kereskedőhöz tartozhat. Viszont ha valaki szeretett volna a rezsicsökkentésben maradni, akkor továbbra is az egyetemes szolgáltatóval kellett szerződnie. Így a termelését se tudta technikailag senki másnak eladni. Elvben lehetett volna lehetősége arra, hogy elmegy a szabad piacra, és onnan kér egy árajánlatot egy kereskedőtől, de egyrészt nem kapott ilyen ajánlatot, mert egyetlen háztartási fogyasztóval semmilyen kereskedő nem áll szóba. Másrészt, ha lett is volna ilyen, akkor is

hiszen az olcsó fogyasztással együtt, hiába az olcsó termelési átvétel, összességében mégis pénzügyileg jobban jár az ügyfél.

– Mi változik most?

– Az hogy a háztartási erőműveknél a villanyórának vannak úgynevezett OBIS-kódjai. Ez az 1.8.0 és 2.8.0. Az egyik a fogyasztás a hálózatról, a másik a termelés a hálózatba, és ezekre a kódokra a jövőben két POD számot kaphat majd a csatlakozási pont, tehát külön tudják választani a vételezést és a termelést technikailag is.

Annyiban ugyanakkor azért óvatosnak kell lenni, hogy ugyan az elosztói szabályzati bizottsági döntést már elfogadták a virtuális POD-ról, de ezt még az Energiahivatalnak jóvá kell hagynia, és ez még nem történt meg. Egyelőre még az is benne van a pakliban, hogy mégsem lesz ilyen lehetőség.

– Ez eddig jól hangzik, de nyilvánvalóan, ha valaki keres egy szabadpiaci szereplőt, akkor az nemcsak többért, hanem adott esetben kevesebbért vagy akár negatív áron is átveheti az áramot, nem?

– Manapság az a jellemző, hogy a kereskedők mind az ellátást, mind a termelést valamilyen tőzsdéhez indexált függvény formájában számolják el a szereplőkkel. És valójában ez a cég is a tőzsdei árnak a 60 százalékát ajánlja a fogyasztóknak az átvett villamos energiáért. De van még egy óriási probléma.

És ha a fogyasztók ettől a menetrendtől, legalábbis portfóliószinten eltérnek, akkor kiegyenlítő energiát kell majd fizetni.

– Itt azért van időjárásfaktor, akkor ez hogy néz ki?

– Mindenki megdörzsöli a kicsi gömbjét, belenéz, és gondol valamit. Minden fogyasztó, minden kereskedő, minden termelő menetrendeket ad (vagy valaki ad helyettük), ezeket a menetrendeket összenézik a MAVIR-nál. Ha van különbség, akkor megpróbálják importból fedezni, de mivel mindenki tudja, hogy ezeket úgyse lehet pontosan tartani, ezért van a kiegyenlítő energia intézménye. Aki nem tartja be, amit mondott, annak ezt ki kell fizetnie.

hogy pl. kevés a termelés, hirtelen többre van szükség, mert belepte a felhő Magyarországot, és a naperőművek nem termelnek úgy, ahogy eredendően gondolták. Ezeknek a többletkapacitásoknak van egy díja, természetesen jó drága, és ezt utána azokkal az ügyfelekkel fizettetik meg, akik tévedtek a menetrendjüket illetően.

– Ez azt jelenti, hogy ebbe a bizonyos 5 forint helyett ígért 15 forintba már bele van kalkulálva bizonyos mennyiségű kiegyenlítő energiadíj, mint levonás?

– Nem. Tudomásom szerint ez a cég a 15 Ft-os díj megálmodásakor azt tette meg, ami védhető, hogy a 2023-as évi day ahead, azaz az egy nappal előre megadott HUPX villamosenergia-árakat reggel 8 és este 8 között kiátlagolta, majd ezeknek vette a 60 százalékát, és arra jutott, hogy ez 15 forint. A valóság valójában szerintem nem ez, mert egyrészt nem tudom egész évben a reggel 8 és este 8 közötti időszakot venni, mert nem mindig termelnek a naperőművek reggel 8 és este 8 között. Ráadásul a HMKE-k esetében többlettermelésről van szó, amiből jellemzően a háztartások fogyasztása még lejön, tehát még jobban beszűkül a kalkuláció a többlettermelést illetően, és nincsen számolva kiegyenlítő energia sem.

– Eszerint az ígért 15 forint ön szerint bajosan teljesíthető?

– A másik helyzet az még, hogy ne adjak rá teljesen egyenes választ: a tőzsdén egyre gyakrabban fordulnak elő negatív áras időszakok. 2024-ben jellemzően sokkal-sokkal többször, egy nagyságrenddel többször, mint 2023-ban, és arra számítunk, hogy ez a trend nemcsak hogy folytatódik, de akár erősödni is fog. Ami azt jelenti, hogy ezeket az árakat a negatív árak is fogják módosítani, nemcsak a kiegyenlítő energia. Tehát létezik olyan módszertan, amely szerint kimutathatóan 15 forintot keresett volna valaki 2023-ban, ha minden optimális, de azért inkább nagy valószínűséggel nem lesz az 15 forint, legalábbis az én véleményem szerint. De nem ismerjük a jövőt, tehát akár több is lehet, hiszen ha drágul a villamosenergia, akkor természetesen ez is drágulni fog.

– De ha a naperőmű-tulajdonosok szerződést kötnek az aggregátorral, akkor nekik ez a 15 forint ezek szerint garantált?

– Nem, ez semmiképp nem garantált. A cég ászf-je szerint a díj a HUPX árhoz van kötve, és a villamosenergia-tőzsdei árak változása befolyásolhatja.

– Tehát ez a 15 forint egy „akár” kezdetű mondat.

– Igen, akár többet is, akár kevesebbet kaphat, ki tudja. A számítási módszertanuk szerint 2023-ban ennyit kapott volna valaki. Ez tulajdonképpen így igaz is lehet optimális esetben.

– Ön belevágna egy ilyen szerződésbe?

– Én semmiképp. Azért, mert ez egy induló piac. A MERSZ-nek több tagvállalata is van, amely dolgozik hasonló terméken. Az elkövetkezendő félévben egész biztos vagyok benne, hogy legalább három-négy szereplő meg fog jelenni valamilyen ajánlattal. Van például olyan megközelítés is, hogy a vállalkozás vezérlőt telepít az ügyfelekhez. Mégpedig abból a meggondolásból, hogy

Azaz a kiegyenlítő energia kockázatát kevésbé viseli. Kétségkívül a most megjelent ajánlat gyorsabb és egyszerűbb, de az ő ügyfélkörük inkább azokból az ügyfelekből tevődhet össze, akiknek nincsen akkumulátoruk vagy elektromos autótöltőjük. Vezérlőt inkább oda érdemes telepíteni, ahol eleve ezek a kiegyenlítési lehetőségek adottak.

– Telepített vezérlővel, azaz kontrolláltabb módon magasabb díj is elérhető akár, mint ez a bizonyos 15 forint?

– Egész biztosan, mert van nagyjából 20 ezer olyan rendszer, amely az elmúlt két pályázatból akkumulátort is kapott, például a 100 százalékos komplex pályázat nyertesei vagy az NPP pályázat résztvevői. A 100 százalékos pályázatosok egy része ugyan szaldós, akik időben megtették az igénybejelentéseket, de egy részük nem. Az MPP-sek mindenképpen bruttósak, tehát nagyságrendileg 15-20 ezer bruttós ügyfél van akkumulátorral. Az esti áramár pedig sokszor elég magas. Én már láttam 1000 eurós árakat is, de az 5-700 eurós megawattóránkénti ár viszonylag gyakori, ami 500 eurónál 200 forint kilowattóránként.

– Az történne, hogy ezekben az esti időszakokban termelnék ki az akkumulátorokból az eltárolt áramot, így sokkal magasabb díjért tudnák eladni, ellentétben azokkal az ügyfelekkel, akiknek nincs tárolójuk, tehát csak akkor tudják eladni az áramot, amikor süt a nap, amikor olcsóbb is?

– Így van.

– Mennyivel lehet fölé lőni ennek a 15 forintnak?

– Azt gondolom, hogy optimális esetben akár a duplája is lehet. De már láttam olyan számítást is, amely szerint piaci alapon is megérhetné odavinni az akkumulátort az ügyfelekhez.

– Tehát nem az ügyfél tulajdona lenne az akkumulátor, nem is rendelkezne fölötte, hanem kifejezetten a kereskedőé?

– Németországban van ilyen cég pl. a Sonnen, amelyik ebben a modellben működik már legalább öt-nyolc éve.

– Tehát van jövője ennek a konstrukciónak.

– Egyrészt mindenképpen érdemes megvárni, hogy egyáltalán a virtuális POD intézménye megvalósul-e. Mert tulajdonképpen, ha mélyebben belegondolunk ebbe az egészbe, akkor mi történik? Az MVM Next olcsó, 5 forintos villamosenergiáját elveszik, és kiviszik a szabad piacra. Ez az MVM Nextnek viszont fájhat, ha ez tömegesen történik.

– Leginkább azért, mert az MVM Next hatóságilag arra van kötelezve, hogy olcsóbban adja az elektromos áramot a rezsicsökkentés miatt, mint amennyiért adhatná?

– Igen, meg az 5 forintos átvételi ár is hatóságilag van neki meghatározva.

– Van olyan európai ország, ahol a lakossági ügyfeleknek sima piaci áron adják az elektromos áramot?

– A legtöbb helyen ez piacon megy. Valójában a villamosenergiának a költségét valaki megfizeti. Nálunk a lakosság a villamos energiát olcsóbban kapja, de ezt kompenzálni kell egy rezsivédelmi alapból.

Tehát a villamosenergia díját a nap végén úgyis kifizetjük, csak a kenyér árában meg a benzin árában.

– Közvetlenül a rezsicsökkentés csökkentése előtt észre lehetett venni, hogy egyik pillanatról a másikra jócskán megemelkedett az ugyanolyan végösszegű áramárban a rendszerhasználati díj. Így hirtelen radikálisan csökkent az áram ára. Gondolom, ez sem könnyítette meg az MVM Next helyzetét.

– Összességében igaz, hogy az elosztói hálózatok le vannak robbanva, mert amíg külföldi tulajdonban voltak, és fix áron kellett őket üzemeltetni, aztán, miután magyar tulajdonba kerültek, ugyancsak fix áron kellett őket üzemeltetni. Nem volt a feleknek az az érdeke, hogy túl sok forrást fordítsanak ezek fejlesztésére, mert nem engedték, hogy elszámolják ezeket a fejlesztéseket. Ezért ma az elosztói hálózatok nincsenek túl jó állapotban, ezért is örültek nagyon az RRF-forrásoknak, hogy ezek segítségével végre a hálózatokat gatyába lehetne rázni. Alapvető versenyképességi kérdés az, hogy a vállalkozások milyen áron jutnak energiához, és milyen áron lehet a rendszert fenntartani. Nyilván minél rosszabb állapotban van, annál drágábban lehet fenntartani a rendszert.