KULT
A Rovatból

Így emel fel és tesz tönkre Hollywood – Gary Oldman Oscar-gyanús David Fincher filmjében

Főhajtás az Aranypolgár forgatókönyvírója előtt. Amanda Seyfried is élete eddigi legjobb alakítását nyújtja a Netflix-moziban.


Gyerekek, hallottatok már Orson Wellesről, minden idők egyik legnagyobb filmrendezőjéről? Aki nem, annak itt a lehetőség, ráadásul egészen furmányos módon mutatja be nekünk Wellest minden idők másik legnagyobb mai filmrendezője, David Fincher (Harcosok klubja, Zodiákus, A közösségi háló). Szerintem egy laikusnak nem ciki nem ismerni sem az Aranypolgárt, Welles második nagyjátékfilmjét, sem magát az író-színész-rendezőt - de nem is ettől a filmtől fogja megkedvelni Wellest. Viszont szerintem az Aranypolgárt talán igen és ezzel Fincher máris teljesített egy fontos küldetést.

Mert Fincher filmje ambiciózus, erőszakos, indulatos és csípőből alkotó csodagyereknek mutatja be Wellest, igazából olyannak, amilyennek később Hollywood megismerte, és a sors iróniája, hogy egy picit olyannak is, amilyennek ő maga ábrázolja az Aranypolgár főhősét: egy kíméletlen úthengernek.

Nála azonban Finchert jobban érdekelte a főhős, Mank, azaz Herman J. Mankiewitz, az Aranypolgár társírója, aki a film sztorija szerint gyakorlatilag maga írta a forgatókönyvet, a kreditet úgy kellett kikövetelnie magának, de így is megosztva nyerte a film egyetlen Oscarját Wellessel, a társ-forgatókönyvíróval, aki néha felhívta, mondott egy-két mondatot, de Fincher sztorijában kábé ennyit tett hozzá Mank életének főművéhez. Aki nem látta az Aranypolgárt, nézze meg, ma is teljesen működő, a korát meghaladó, lenyűgöző film.

Az 1930-as években járunk, Amerika, válság, nemrég váltott át az ipar a hangosfilmre (a forradalom rárímelhet a mai streaming-forradalomra és a mozik válságára is). Fincher a fekete-fehér képi világot és Welles világítási és beállítási - pl. a mélység-élességgel való játék - módszereire jellemző, ugyanakkor sokszor magára a korszak naiv vizualitására is reflektáló

"szerelmesfilmet" készített Hollywoodról, ami ha levél lenne, akkor olyan szerelmes levél, amiben minden szépségét és fájdalmát megírja a búcsúzó szerelmes.

Biztosan nem véletlenül nyilatkozott mostanában olyan keserűen Fincher bizonyos filmekről, például a Jokerről, mert ő maga most olyan mélyre ásta magát egy nagyon érzékeny témában, hogy mániákusan maximalista rendezőként úgy érezhette, ennél mélyebbre nem lehet menni, és ennél komolyabban nem lehet alkotni. Hogy valóban igazi komoly, nagyszabású és felejthetetlen alkotás a Mank, az tény.

És olyan színészi alakításokkal van tele, amire szintén szinte csak Fincher képes. Kíváncsi lennék, hogy vajon egy Netflix-produkcióban megcsinálhatta-e ugyanazt, amit pl. A közösségi háló nyitójelenetével, melyben Jesse Eisenberg és Rooney Mara beszélgetnek egymással, és több, mint kilencvenszer (!!) vette fel a "biztonság kedvéért" és a maximális teljesítményért az igencsak hosszú dialógból álló jelenetet. Fincherrel forgatni állítólag felér egy filmes iskola elvégzésével, mert mind a tárgyi világ, mind a teljes közeg, a zenék, és a legapróbb részletek a lehető legautentikusabban jelennek meg a filmjeiben. Így van ez a Mankben is.

Mank (Oldman, aki lenyűgöző) egy leépülőfélben lévő, alkoholista forgatókönyvíró, aki élete ajánlatát kapja: írjon egy forgatókönyvet az ifjú zseninek, Orson Wellesnek. Meg is írja, a first draft - az első változat - több, mint 300 oldal,

közben pedig próbál feleségétől távol, egy kedves fiatal ápoló személyzet (Lily Collins sem volt még ilyen jó, akárcsak Amanda Seyfried, aki Mank múzsáját alakítja) társaságában regenerálódni, bár igazából csak életben maradni, és alkotni valami maradandót. Mank a 90 napos határidőhöz képest Welles utasítására 60 napot kap - és ő csakazértis megírja ágyban fekve az Aranypolgárt.

Amiről eddig is tudtuk, hogy egy valós személy ihlette: William Randoph Hearst sajtómágnás, ráadásul a csodás feleségéhez fűződő viszonya, ellentmondásos személyisége és megalomán tettei, karrierje. Ez pedig nyilván nem feltétlenül tetszik a Hearsthöz közel állóknak, így megismerkedhetünk Hollywood piszkos oldalával is: a megfélemlítésekkel, az átverésekkel, a politikai érdekek összekapcsolódásával, kíméletlenségével, valamint azzal, amit a mai napig érezhet egy forgatókönyvíró, ha olyan helyzetbe kerül: hogy nincs önállósága, "udvari bolond".

Persze tehetsége van, és Mank ezt az egyet és a kitartását tudja arra használni, hogy megtartsa munkáját, pozícióját és életben maradjon. A többi maradjon a film titka, nézzétek meg. Megéri. Különösen Gary Oldman nagyjelenete miatt, ami egy csodás, arculcsapóan őszinte, tökrészeg monológ, aminek a végén elhányja magát egy díszes társaság előtt, majd közli, hogy feljött a hal is a borral.

A Fincherre oly jellemző fekete humor tehát itt is jelen van, különösen a Mank egészségi állapotával kapcsolatos jelenetekben, valamint a filmmel mint médiummal kapcsolatos kikacsintós reflexióiban:

sokszor elmegy a hang, a kép, felvillannak a régi fekete-fehér mozikból ismert cigaretta-égetett képhibák - a filmes önreflexió már a Harcosok klubjában is jellemző volt rá, csak ott máshogy használta ezeket a vagány képi poénokat -, látszanak a vetített hátterek stb.

És csodák csodája, mintha Hollywoodban lennénk, sikerül elérnie, hogy 2020-ban megnézzünk egy fekete-fehér filmet a Netflixen, egy olyan ember tragédiájáról, akit eddig nem is ismertünk, és egy eddig ismeretlen háttérsztoriról, ami nem nagy szám, "csak" egy ember drámája. Ezért mindenképp főhajtás neki. És még egy tény, ami a legárulkodóbb, hogy ez Fincher legszemélyesebb mozija: a forgatókönyvet apja, a 2003-ban elhunyt Jack Fincher írta, s filmográfiájában egyetlen film szerepel: a Mank.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: