A Szex és New York hazugságot adott el nők egész nemzedékének
Cristine Odone szülei azáltal váltak ismertté, ahogyan testvére, Lorenzo gyógyíthatatlan betegsége ellen küzdöttek. Ebből készült a Lorenzo olaja című film. ADaily Mail női rovatában írt cikkében a Szex és New York sorozat káros társadalmi hatásairól értekezett. Visszaemlékezett arra, hogy valamikor 1999-ben Washingtonban élő édesanyja felháborodottan hívta fel őt: a városban mindenki arról a sorozatról beszél, amelyben egy szex-őrült, shopping-mániás, kiéhezett újságírónő végigszáguld Manhattanen három hozzá hasonlóan szingli és önmagától elájult barátnőjével.
„Hallottam a hangjában a rosszallást, mintha azt mondta volna: ugye te nem ilyen vagy? Aztán attól a pillanattól kezdve, hogy belenéztem a Szex és New York-ba, rájöttem, hogy anyám miért gyűlölte.
Úgy éreztem, nem hallok mást, csak négy intelligens felnőtt nőt, akik minden gátlás nélkül másról sem beszélnek, mint az ágyról.
Azt is tudtam, hogy nők milliói imádják. Volt egy sorozat, aminek az volt a célja, hogy érezzék magukat szingliként oldottnak és szexuálisan aktívnak. Ráadásul vicces volt és szellemes. Most azonban, hogy e kultusz-széria 20. születésnapját ünnepli, úgy érzem, hogy a Szex és New York keserű örökséget hagyott maga után” – írta Cristina Odone.
Az újságírónő brit statisztikákat idéz: a szigetországban a nőknek még 50%-a sem férjezett, és az idén első ízben fordult elő, hogy házasságot kötő nők átlag életkora meghaladja a 35 évet. Odone elismeri, hogy számos tényező van, ami a nőket az esküvő halogatására készteti, a karriertől az anyagi helyzetig, miként az is, hogy egyre nehezebb tartós kapcsolatot kialakítani – ami egyébként éppen a hét évadot megért Szex és New York egyik központi témája volt.
„A harmincas-negyvenes szinglik harci kiáltásává vált a világon mindenütt – írja Odone – felszabadult nőkről szólt, akik felforgató gondolatoknak adtak hangot: a szex akkor is élvezet, ha nincs mellette érzelmi kötődés; a nők használhatják a férfiakat csupán nemi kielégülésükre. Carrie és társai forradalmárok voltak, az Upper East Side Che Guevarái, akik kézigránátokat hajigáltak a szerelem, házasság, gyermekek hármas törvény építményére.
Ők nemzedékem számára szerepmodellek voltak és megmutatták a női érzelmek erejét. Barátságuk túlélt tragédiákat, megaláztatásokat, sőt, még a brutális őszinteséget is.”
Egy időben még barátnőivel azt játszották, hogy melyik szereplő karaktere áll hozzájuk a legközelebb. Aztán egyszer csak Cristina kezdte úgy érezni, hogy a sorozat hazugságot ad el nézőinak a partnerkapcsolatok terén. Őt Carrie-vel azonosították, és irigyelte is a figurát divatos öltözködése miatt, de mégsem volt számára követendő példa, mert hazudott önmagának: nagyvárosi, szabad gondolkodó szingliként beszélt, miközben ugyanolyan régi módi vágyai voltak a szíve mélyén, mint minden női hősnőnek, és valójában csőd volt az élete. „Akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy a sorozat mantrája – „boldog szingli mindörökké” – csak fantázia.
Cristine elárulta, hogy neki is akkor teljesedett ki az élete, amikor megtalálta a maga párját, megszületett a lánya. Akkor nőtt ki egyszer s mindenkorra a tv-hősnőkből. „Csalóka ígérete volt a sorozatnak: az, hogy a nők képesek olyan létre, amelynek ők maguk vannak a középpontjában, és tobzódhatnak szexuális kalandokban, amíg csak akarnak.” A film hősnői közül egyedül Samantha nem volt hajlandó szembenézni a valósággal.
„De mi van a rajongókkal? Húsz év elteltével hányan szinglik és gyermektelenek még mindig, amikor már nincsen senki, aki meghívja őket egy italra?”
– teszi fel a kérdést Odone, aki szerint az, ahogyan az orgazmusokról és a szex-játékokról beszéltek, valóban tabudöntögető volt, csakhogy éppen mechanikussá tette az intim együttléteket. Ugyancsak a sorozat rossz üzenetének tekinti, hogy a szereplők a végtelenségig elnézőek voltak önmagukkal szemben, és ezzel szemben kevésbé tűnt vonzónak a kompromisszumokra épülő családi élet.
Cristina Odone nem tagadja, hogy a sorozat kulturális jelenség lett, és végső soron jól szórakoztak éveken át. De ne feledjük: nagyon keveseknek adatik meg, hogy a Park Avenue hercegnői lehessenek.
