KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Ma még ajándék, másnap teher – milyen sors vár a húsvéti nyulakra?

Még mindig divat nyuszit ajándékozni húsvétra, de sokan közülük csak az ünnep ideje alatt élvezhetik a szeretetet – utána mehetnek az utcára, vagy a levesbe. Szó szerint.


Ahogy közeledik a húsvét, egyre több helyen találkozhatunk az ünnep mára már jelképessé vált állatával, a nyúllal: húsvéti programokat hirdető plakátokon, a boltokban csoki- vagy plüssfiguraként, majd amikor véget ért az ünnepi varázs, már az utcán is, vagy éppen a tányérokon…

Ebben az időszakban mindig kapósak lesznek a nyulak a családok körében, hiszen jó ötletnek tűnik hazavinni az „igazi” húsvéti nyuszit, hogy még tovább éljen a gyerekekben a hit, hogy valóban létezik. Meg egyébként is, ki ne örülne, ha egy aranyos, bolyhos állatkát kapna ajándékba? Sokan azonban nem gondolnak arra, hogy ezek a rágcsálók húsvét után is élnek és ugyanolyan törődést és figyelmet igényelnek, mint húsvétkor. A legtöbben sajnos inkább megszabadulnak tőlük, mint hogy vállalják a gondozást, különösen akkor, ha már elmúlt a varázs és a gyerek is teljesen ráunt.

Az állatvédők évek óta harcolnak az élőnyúl-ajándékozás ellen, mégis mindig hallani olyan esetekről, amikor a nemrég még boldog családi környezetben ünnepelt nyuszik az utcán végzik, vagy még rosszabb történik velük.

Húsvét előtt rendszeresen megjelennek és terjednek a közösségi médiában is a különböző felhívások, amelyek arra biztatnak, hogy ne vegyen senki „alkalmi” nyuszit.

Például ezek:

Azonban nem csak az ilyesfajta képek hódítottak az elmúlt napokban a közösségi oldalakon a témával kapcsolatban. A Konyhafőnök című műsor 3. évadának győztese, Orbán Ágnes egy ilyen bejegyzéssel szállt szembe a fent bemutatott példákkal:

Orbán Ági konyhája

null

A kép hatalmas port kavart a Facebookon,

még a követői is megdöbbentek, hogy a szakácsnő arra biztatja őket, adják neki a megunt ajándéknyuszit, hogy „feldolgozhassa”.

Záporoztak a felháborodott kommentek a posztja alá, a legtöbben pedig egyáltalán nem fogták vissza magukat:

„Miért nem főzöd meg a kölyköd, kedves Ági? Neked úgy látom mindegy, hogy milyen hús….lassan ahogy megy el az eszed, lehet azt is megeszed. Remélem majd, ha felnő (már ha őt nem eszed meg húslevesnek) szembeköp és lehány téged.”

„Van egy kutyánk a nyuszink mellett, de már nagyon unjuk. Ha elküldöm, feldolgoznád azt is? (…)Látom van gyereked is. Annak is tanítsd meg, hogy a barátainkat megzabáljuk és még büszkék is vagyunk rá. Gratulálok, emberségből megbuktál...”

„Csak gratulálni tudok. Jut eszembe: ha esetleg meguntad valamely hozzátartozód, kérlek szólj nyugodtan, van boncmester ismerősöm.”

„A lányaidat esetleg nem akarod megenni? Őket is ellátod, jól tartod őket. Ideje lenne, nem gondolod?!”

„Te se vagy védett Orbán Ági! Akkor fel lehet téged is adni hirdetésbe? Egy-két ember jól szájba ...mit szólnál hozzá?”

Orbán Ágnes sem számított arra, hogy ekkora balhét gerjeszt, igyekezett is csillapítani a kedélyeket előbb a kommentek között, majd egy új bejegyzésben magyarázkodott:

„Kedves Facebook népe! A húsvéti nyúl témában kitett posztom, úgy nézem nagy port kavart és ott a kommentek tengerében hiába írom le, hogy mit is gondolok és mit is akartam, sajnos nem hallatszik a "hangom"!

Úgy látom, hogy még nem érett meg az idő egy ilyen "reklámra"! A poszt éppen a felelős állattartásról szól, csak épp egy húsevő szemszögéből!

Ha valaki esetleg nem tudja, egy farmocskán élünk és sok állatot tartunk. Az állataink mind "felelősen" tartottak. Tiszta helyen, jól tápláltan, DE nálunk a nyúl nem házi kedvenc, hanem étel. Erről szól ez a poszt. Ha nálunk kisnyulak születnek, azt az én gyerekeim is etetik, simogatják, de tisztában vannak azzal, hogy ez az állat az asztalra fog kerülni. Én örülök, hogy olyan alapanyagokból főzhetek nekik aminek az útját az elejétől a végéig ismerem.

Örülök, hogy a nagylányom már meg tudja nyúzni a nyulat és fel is tudja dolgozni. A gyermekeimet az állatok tiszteletére és szeretetére tanítom! DE nálunk az állat nem barát, nem családtag! Az állatot ellátom ahogy kell és elfogyasztom a húsát, tejét, tojását. Ez az élet rendje!

Ha valakinek a tálcás hús jobban tetszik akkor vásárolja azt.... élni és élni hagyni...De azt remélem tudja hogy az az állat sem a tálcán termett egy biológiai laborban. Ha valaki a kukába akarja dobni a megunt húsvéti nyulat akkor javaslom inkább adja oda olyannak aki örül ha havi 1x lát húst a tányérján. Ezzel ezt lezártnak tekintem.”

A magyarázat azonban még nagyobb haragot váltott ki a többségből. Különösen azon akadtak ki a kommentelők, hogy a Konyhafőnök győztese ezzel a felelős állattartást akarta támogatni. Az állatbarátok fel is hívták a figyelmét arra, hogy az általa megosztott képén egy törpe nyúl szerepel, amit szabad összekeverni a házi nyúllal, éppen ez volt a felháborodásuk kiváltó oka, nem maga a húsevés.

„Reklám mi? Felelős állattartás mi? Jaj a törpe nyulat is meg lehet enni mi? Csak hát kell belőle 10-12 db mi? Tiszteled az állatokat mi? Nagyon büszke lehetel magadra! Az még egy dolog, hogy gazdaságot vezetsz otthon, meg megeszed az állataidat, de buzdítani másokat? Hát van valami problémád a marketinggel!”

„Gratulálok, gyerekeid vannak? Felelős állattartás, tudod... idióta nőtől idióta poszt. Csak főzögessél inkább észosztás helyett, arra pont jó vagy.”

„Minden elmond rólad, hogy a kisállat nem barát, nem családtag… Hallgattál volna, bölcs maradtál volna…Sötét vagy!”

„(…)Felelős állattartás! Keress utána, mit jelent, és fuss neki még egyszer, hogy a plakátkád mennyire ellentmond ennek, és hogy mire buzdít.”

„Ágnes, még mindig nem sikerült megérteni, hogy a baj NEM azzal van, hogy esznek húst. A baj, azzal az ízléstelen plakáttal van, ami se nem vicces, se nem sarkall felelős állattartásra, se nem jópofa, se nem semmi. De ha már marketingből nem túl okos és még mindig fenthagyja a posztot, főzőcskézzen csak, az még megy.”

„Nem érted, hogy olyanra buzdítod az embereket, ami ellen küzdenek állatvédők... komolyan ennyire buta vagy? Itt most jelen esetben hiába magyarázol a tisztességes húsevésről, nem arról szól a postod!!!”

„Azt úgy tűnik nem fogtad fel, hogy a felelős állattartás kategóriájába nem fér bele az élő állat ajándékozás és arra buzdítás. A tartása és elfogyasztása természetesen igen, belefér. Mindössze ennyi a gond a hirdetéseddel, amihez nem nem nőtt még fel a világ, hanem az értelmesebbik fele már felháborítónak tartja és etikátlan reklámnak (…)”

„Bárhogy is magyarázza és beszél álszent módon állatok tiszteltéről, a hirdetés egy gusztustalan, lelketlen akció. Feltételezem, hogy szimpla gerilla marketing. Remélem, sok embernek elmegy a kedve ettől a konyhától!”

Ekkor már a kommentelők között is kezdett éles ellentét feszülni, mert azért támogatók is akadtak. Persze a szakácsnő sem hagyta magát, provokáló válaszokkal öntött még több olajat a tűzre:

„Köszönöm kedves kérdésed van négy lányom…nagyon szeretik a nyuszikat…”sülve-főve” együtt vannak!”

„Köszi a kedves szavakat, igyekszem. A nagylányom már remekül meg tudja nyúzni a nyulat!”

„Kösz a felajánlást de a törpe nyuszi nagyon kicsi....sok munka megnyúzni 10-12 darabot egy rendes adag kajába!”

Egy érdeklődő kérésére még részletesen el is magyarázta, hogyan kell megnyúzni a nyulat, ami szintén kiverte a biztosítékot sokaknál.

Később több alkalommal is elmondta, hogy nem számított ekkora közfelháborodásra, csak egy képes poénnak szánta, amire már többször is volt példa az oldalán. Szerinte az emberek egyszerűen nem értelmezték a fanyar humorát és a poszt valódi üzenetét, ami éppen a felelős állattartásra akart buzdítani.

A csetepatét követően több olyan Facebook-bejegyzést is megosztott, amelyekben még érezhető volt a humorral vegyített védekezés az ítélkezők ellen.

A botrányos kép viszont még inkább a figyelem középpontjába terelte az élőnyúl-ajándékozást, ami ellen az állatvédők már jóval húsvét előtt kampányolni kezdtek, Orbán Ágnes pedig csak felerősítette ezeket a hangokat.

„Sajnos ma Magyarországon abszolút legális bármilyen nyulat fogyasztani. Nyilván nekünk nem csak a törpe nyulak a szívügyeink, hiszen nagy számban élnek nálunk házi nyulak is, viszont együtt kell élnünk a tudattal, hogy őket sokan a húsukért tenyésztik” – mondta Bodnár Cintia, az Első Nyúlmentő Alapítvány képviselője. – „Ágnes posztjában egy törpe nyuszi szerepelt, és a törpe nyúl hobbi célra kitenyésztett fajta, hobbi állatot pedig elvből nem eszünk, ahogy kutyát, macskát sem. Én értem a viccet, akkor, ha jó... Viszont ez még viccnek is überbrutál, pedig nekem aztán beteg a humorom.”

Mint elmondta, a húsvéti nyúlvásárlást a világ legnagyobb badarságának tartja, mert szerinte így

10 év felelősséget veszünk magunkhoz úgy, hogy sokszor nem tájékozódunk arról, mire is vállalkozunk.

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a nyuszik körülbelül fél éves korukban ivarosodni kezdenek, ilyenkor vizelettel jelölnek meg mindent, ami az útjukba kerül – akár a gazdit is -, ráadásul sok támad, karmol és harap, így gyerek mellé nem túl ideális. Bodnár Cintia szerint egyáltalán nem mutatnak jó példát azok a szülők, akik húsvét után lepasszolják a nyulat, magukról pedig a felelősséget.

Sajnos azonban sokan mégis így tesznek, ami azt eredményezi, hogy az ünnep elteltével rengeteg nyúl válik otthontalanná (már ha nem kerül a következő napi ebédbe). A Facebookon mintegy 14 ezer támogatóval rendelkező csapat egész évben igyekszik megmenteni a bajba jutott, elszökött, rosszul tartott nyuszikat, húsvét idején viszont még több dolguk van.

„Sokszor már az ünnep előtt adnak le nagyon beteg pici nyulakat, hiszen a szaporító, akitől vásárolták sem korra, sem egészségügyi állapotra, genetikára nincs tekintettel. Valamint már egy hónappal húsvét előtt beindul a preventív munka is – árulta el Bodnár Cintia. - Húsvét után általában még több a dolgunk.

Sok esetben utcáról vadásszuk össze a nyuszikat, hisz az emberek nem tudják, hogy gerinces állat szabadon eresztése ma Magyarországon bűncselekmény, amit a törvény akár 2 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethet.

A nyúlmentők szinte minden évben találkoznak borzasztó esetekkel, például amikor a kuka mellett találtak egy nyuszit egy dobozban. Sokszor nagyon rossz egészségi állapotban kerülnek hozzájuk a kidobott állatok: például egy 5 hetes nyuszi folyton epilepsziás rohamokkal küzdött és pár nap múlva meghalt, egy másikat pedig 12 hetes korában már fogászatra kellett hordani és műtétre is szorult. Az orvosi ellátás akár közel 100 ezer forintos költségeket is jelenthet, amit szintén nem láthatnak előre a nyuszit vásárló szülők.

Bodnár Cintia arra hívja fel a figyelmet, hogy

ha valaki nyuszit szeretne, az ne csak az ünnepre szeresse, illetve ne olcsó nyuszit vegyen kereskedésben,

hanem jó tenyésztőtől, aki odafigyel a nyúl genetikájára, ennek köszönhetően ugyanis sokat meg lehet spórolni az állatorvosi számlán.

Tavaly a Zállatorvos egy hosszú Facebook-posztjában is kifejtette, hogy „a húsvéti élő nyúl ajándékozása a nem felkészült háztartásokban tulajdonképpen döglött nyúl ajándékozása, csak ki kell várni azt a néhány hetet, amíg a transzformáció bekövetkezik.”

Aki mindezek ellenére is esküszik arra, hogy a nyúl a legjobb ajándék a gyerekeknek húsvétra, előtte tájékozódjon körültekintően és mérlegelje, hogy képes lesz-e a család az állat hosszú távú gondozására. Ha mégis megválnának tőle, a felelőtlen és kegyetlen megszabadulási módszerek helyett keressenek új, szereti gazdit, vagy bízzák állatvédő egyesületekre a sorsát.

Címkép: Pixabay, fotók: Facebook


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elutasították a Duchenne-kóros Ádám havi 15 millió forintos gyógyszerkérelmét
A hatóság elutasította a Duchenne-kóros Ádám egyedi méltányossági kérelmét a Duvyzat nevű gyógyszerre. A család petíciót indított, miközben az országban 11 másik gyerek állami finanszírozással kapja a szert.


Egy 10 éves, Duchenne-szindrómás kisfiú, Ádám szülei hiába reménykedtek állami segítségben fiuk kezeléséhez: a hatóság elutasította az egyedi méltányossági kérelmüket. A döntés értelmében a családnak önerőből kellene előteremtenie a Duvyzat nevű gyógyszer havi 15 millió forintos költségét, amire képtelenek – írta a Blikk. A család nem adja fel, petíciót indítottak a döntés felülvizsgálatáért. Ádámnál hároméves korában jelentkeztek a betegség első jelei, amikor a szülei arra lettek figyelmesek, hogy egyre nehezebben megy fel a lépcsőn.

„Aztán jött a következő tünet, a vádlija elkezdett megvastagodni, ami a Duchenne-szindróma tipikus jele” – mondta az édesanya, Viktória.

Az anyuka a saját családjában már átélt egy hasonló tragédiát: a bátyja 17 évesen halt meg ugyanebben a betegségben. A Duchenne-szindróma egy genetikai betegség, ami egy fehérje hiánya miatt az izomzat fokozatos leépülésével jár. A leépülő izmok helyét zsírszövet veszi át, a betegek mozgása egyre nehezebbé válik, a betegség utolsó stádiumában pedig a szív- és légzőizmok is leállnak.

A kórt jelenleg nem lehet gyógyítani, de létezik egy gyógyszer, a Duvyzat, ami az Európai Gyógyszerügynökség adatai szerint a betegség romlásának lassítására engedélyezett, ambuláns, hat év feletti, szteroid mellett kezelt betegeknek.

Viktória egy ismerős családról is tud, ahol a szer hatására még kismértékű javulásról is beszámoltak. Magyarországon az ilyen, még nem általánosan támogatott gyógyszerekre egyedi méltányosság alapján lehet állami finanszírozást kérni. Jelenleg 11 Duchenne-szindrómás gyermek jut hozzá így a Duvyzat-kezeléshez. Ádám családját néhány napja a kisfiú neurológusa értesítette a negatív döntésről.

„Egyelőre a neurológusunk értesített, hogy Ádi nem kapta meg a méltányosságot, ám indoklást ő sem kapott, csak a hírt” – közölte az édesanya.

Hozzátette, várják a hivatalos értesítést, amiből reményeik szerint kiderül az elutasítás oka. A család értetlenül áll a döntés előtt, mivel a kisfiú elvileg minden feltételnek megfelel: elmúlt hatéves és még járóképes. Bár Ádám már csak a lakásban tud önállóan közlekedni, orvosa szerint is alkalmas a kezelésre.

„Most várjuk, hogy a hivatalos papír is megérkezzen, hátha abból megtudjuk, mivel magyarázzák a kérelem elutasítását” – mondta Viktória. A család nem akar beletörődni a helyzetbe, ezért indítottak petíciót, abban bízva, hogy a nyilvánosság segítségével sikerül elérniük a döntés felülvizsgálatát.

Ha segítene Ádámnak, itt teheti meg:

“Összefogunk Ádiért” Alapítvány

10300002-13877454-00014909

IBAN HU46 10300002-13877454-00014909


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Tisztelt rendőrség!” – Kiskapu alatt csúsztatta be segélykérő levelét a magányos néni
Lökösházán egy 86 éves asszony a rendőrséghez juttatta el segítségkérő levelét a határrendészet egykori épületének bejáratánál. A küldeményt megtaláló elmondta, hogy a levél mellett egy könyv is volt, és az egészet be is csomagolta a néni.


Egy Lökösházán élő 86 éves néni nagy magányában a hatósághoz fordult. Segélykérő levelét nem a megszokott módon juttatta el hozzájuk - írta a Blikk. A rendőrök nem mosolyogtak a szokatlan megkeresésen, hanem azóta is segítik őt, ahogy csak idejük engedi.

Lehoczki Zsolt, a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság raktárosa egy egykori határrendészeti épületet ellenőrzött, amikor a földön egy különös csomagra figyelt fel. „A kiürítés után én vettem át a területet, így rendszeresen járok oda ellenőrizni” – mondta Zsolt, aki néha a kiskapu környékét is alaposabban szemügyre veszi, mert olykor a környék macskái is bebújnak itt. Aznap azonban nem az állatok, hanem egy nejlonzacskóba csomagolt könyv és egy papírlap várta.

A raktárosnak azonnal feltűnt, hogy a csomagot szándékosan helyezték el.

„Gyanús volt a csomag, látszott, hogy nem véletlenül esett oda”

– emlékezett vissza Zsolt. A gondos csomagolásból arra következtetett, hogy a feladó mindenképp el akarta juttatni az üzenetét. „A könyvet szinte biztosan azért csomagolta bele a 'feladó', hogy egyfajta nehezék legyen és ne sodorja el a mellé tett levelet a szél. A nejlonzacskónak pedig az volt a szerepe, hogy nehogy egy eső eláztassa a fontosnak tűnő papírt.” Amikor felbontotta a zacskót, a levél megszólítása – „Tisztelt rendőrség!” – egyértelművé tette, kinek szánták a küldeményt.

Zsolt azonnal értesítette a békéscsabai bűnügyi osztályvezetőt, és átadta neki a levelet. „Néhány napja heverhetett ott, hiszen nemrégiben jártam a területen, akkor még nyoma sem volt” – idézte fel. A nyomozók intézkedni kezdtek, de a folyamatot lassította, hogy Lökösháza a Gyulai Rendőrkapitánysághoz tartozik, így az ügyet végül az ottani kollégáknak adták át. A néni asszonynéven írta alá a levelet, így némi nyomozásba telt, mire azonosították.

Mikor kiderült, ki a segélykérő, a rendőrök azonnal elindultak hozzá. Az idős asszony nagyon megörült, amikor becsöngettek hozzá. Elmondta, hogy

feledékenysége miatt már ritkán mozdul ki otthonról, de nagyon hiányzik neki a társaság, és nincs kivel beszélgetnie.

A Lökösházán szolgáló egyenruhások azóta már újra meglátogatták őt, és megígérték, hogy a jövőben is így tesznek, amikor csak idejük engedi. A Gyulai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője pedig jelezte a történteket a kistérségi szociális intézmény vezetőjének, így teljes lesz az odafigyelés. Lehoczki Zsoltnak, a levél megtalálójának pedig a történtek óta folyamatosan gratulálnak a kollégái.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ingyen fürdőbelépőt adnak a turistáknak – Így próbálják megmenteni a katasztrófa sújtotta Parajdot
A tavalyi bányabezárás után a Visit Parajd partnerszállásain foglalók ingyenes belépőt kapnak a helyi wellnessközpontba. A cél a turizmus élénkítése és a helyi gazdaság támogatása.


A tavalyi bányakatasztrófa után egy egész térség fogott össze Parajdon, hogy egy rendhagyó akcióval indítsák újra a turizmust.

A település wellnessközpontja március 23-án újranyitott, a helyi vállalkozók pedig ingyenes fürdőbelépővel próbálják visszacsábítani a vendégeket.

A program lényege, hogy aki a Visit Parajd partnerszállásain foglal, ingyenes belépőt kap a 2015-ben átadott helyi wellnessközpontba

– írja a Termál Online.

A kezdeményezést a Sóvidék-Hegyalja Turisztikai Egyesület indította, és már több mint ötven szállásadó csatlakozott hozzá.

A cél a turisták számának növelése mellett az, hogy a látogatók a jelenlegi helyzet ellenére is teljes értékű kikapcsolódásban részesüljenek, miközben a helyi gazdaság is új lendületet kap.

A gyógyfürdő vonzerejét az 1000 méter mélyről feltörő sós víz adja, amely elsősorban mozgásszervi, ízületi, bőrgyógyászati, nőgyógyászati és légúti betegségek kezelésére alkalmas.

A mentőakcióra azért volt szükség, mert 2025. május 27-én a heves esőzések miatt a Korond-patak vízhozama a százszorosára nőtt, és a víz utat tört magának a mélybe.

Május 30-án a parajdi sóbánya teljesen megtelt vízzel, ezért bezárták, később pedig a felszínen is beszakadások jelentek meg.

Via Sokszínű Vidék


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Élvezni egy süket-vak kutya bizalmát leírhatatlan megtiszteltetés, amit nem érhettem volna el a közös tánc nélkül”
Hanna a látás- és hallássérült border collie-jával teljesített egy megható produkciót egy dog dancing versenyen. Meggyőződése, hogy a közös tanulásnál semmi nem építi jobban a kutya-gazdi kapcsolatot, és Miának a legnehezebb gyakorlatokat is sikerült megtanítania a megvezetéses módszerrel és egy rezgős nyakörvvel.
Tóth Noémi - szmo.hu
2026. április 19.



Fejérné Schneider Hanna nemrég részt vett Miával, a vak és süket border collie-val egy dog dancing versenyen a Senior/Handicap osztályban (a videót ITT láthatod róluk). Kriz Orsi Dog Dancing kutyaakadémiáján készítették fel őket erre a műsorszámra, amelyen elég magas pontszámmal végeztek.

– Hogyan került hozzád a kutyus, mi az ő története?

– Miát 2023 őszén vittük haza: egy hónappal korábban augusztusban került be a Border Collie Fajtamentő Egyesülethez, KisVakond néven. Az előéletéről túl sokat nem lehet tudni, mivel az utcáról gyűjtötték be. Valószínűleg egy szaporítótól szökött meg, ahol kennelbe zárva tartották. Ezt onnan gondoljuk, hogy Mia a felelőtlen tenyésztés miatt született süketnek és vaknak egy olyan génhiba (duplamerle) miatt, amit a hozzáértő, felelős tenyésztők tudatosan kerülnek.

Azt, hogy kennelbe zárva tarthatták, azért sejtjük, hogy a fogai korához képest nagyon kopottak, nálunk is eleinte kényszeresen rágta a kennelt, még akkor is, amikor nem volt bezárva, mintha ez lenne az egyetlen létező elfoglaltság. Az emberekkel az első pillanattól kezdve nagyon kedves, bújós és nyakba ugrálós volt, viszont utána viszonylag hamar vissza is vonult. Más kutyák pedig egyáltalán nem érdekelték. Innen indult a mi közös utunk.

– Mennyiben kell más módszerrel tanítani egy hallás- és látássérült kutyát, illetve mik a határok és korlátok: mire lehet megtanítani, és mire nem?

– Mint egy átlagos kutyát, őt is megvezetéssel kezdjük tanítani, ez azt jelenti, hogy jutalomfalatot dugunk az orrához, és így csináltatjuk meg vele a feladatot, neki csak a falatot kell követnie. Még klikkert is tudunk nála használni, bár mivel nem hall, ezért a hagyományos klikkert egy rezgős nyakörvre cseréltük, ezzel tudjuk neki a lehető legpontosabban megmutatni azt, hogy mikor is csinálja jól a feladatot, ez pedig sokat segít abban, hogy megértessük vele, mi a dolga.

Amiben más, hogy nem tudom teljes mértékben kivenni a kezemet a feladatokból, hiszen azzal vezetem, azzal jelzem neki a különböző feladatokat, úgy is mondhatnám, kézzel adom a vezényszavakat. Itt néha nehézséget is szokott okozni számomra, hogy hogyan tudok annyi különféle apró jelet adni neki a kezemmel, hogy ő pontosan megértse, éppen milyen feladatot kell megoldania.

– Mi a legnehezebb feladat, amelyre immár Mia képes, dacára a hátrányos helyzetének?

– Bevallom, nem tudok arra válaszolni, hogy mik a határai. Régen voltak feladatok, amikről úgy gondoltam, hogy sosem lesz rá képes, például ugrani, vagy olyan tempóban csinálni egy láb közötti szlalomot vagy forgást, mint ahogy ma csinálja őket. Viszont ezeket a falakat szép lassan ledöntöttük, és most úgy érzem, végtelenek a lehetőségeink. Még nem találtam olyan feladatot, amit hosszabb, rövidebb idő alatt ne sikerült volna vele megértetni. Persze valószínűleg előbb utóbb határokba fogunk ütközni, hiszen minden kutyának vannak határai, de jelenleg nem érzem azt, hogy jobban be lennénk korlátozva, mint egy átlagos kutyával.

Mia jelenlegi legnehezebb trükkjei közül kettőt emelnék ki, amire nagyon büszke vagyok. Az egyik az úgynevezett “airplane” trükk, amikor a gazdi ül a földön, a kutyus körbefut körülötte, és átugrál a karjai fölött. A másik még nem 100%-os, de már közelít: ez a kézből való kihempergés, ami nálunk egyelőre úgy néz ki, hogy egy széken ülök, Mia felugrik az ölembe, ott lefektetem és onnan egy hempergéssel leveti magát a mélybe, gyönyörűen négy lábra érkezve.

– Mennyi idő volt erre a műsorszámra felkészíteni Miát?

– Miával 2024 március közepétől kezdtünk dog dancinget tanulni, és ahogy fejlődtünk a feladatokkal, viszonylag hamar körvonalazódott bennünk ez a produkció. Szűk fél évvel később falattal megvezetve már meg tudtuk csinálni ezt a kűrt, persze akkor még jóval esetlenebbül, lassabban és akadozósabban, mint most. A felkészülés legnehezebb részét az jelentette, hogy ezt a két és fél perces produkciót egy versenyen jutalomfalat nélkül kell végigcsinálni, és mint sok kezdő kutyánál, nála sem volt egyszerű eleinte fenntartani a figyelmet és a munkakedvet olyan hosszan, megerősítés nélkül. Végül újabb fél év múlva, 2025 májusában léptünk először pályára, ugyanezzel a kűrrel, és már ott is gyönyörűen teljesített a lányka. Tehát bő egy év alatt teljesen az alapoktól sikerült összerakni ezt a produkciót úgy, hogy az egy versenyen is megállta a helyét.

– Te mikor kezdted a dog dancinget és hogyan találtál rá erre a műfajra?

– Én 2023 őszén kezdtem el a dog dancing oktatói tanfolyamot, amit Kriz Orsi indított, oda iratkoztam be az – akkor alig egyéves – Larka nevű mudimmal. Akkoriban alapvetően nem érdekelt maga a sport, csak azért kezdtem el a tanfolyamot, mert én magam is kutyakiképző vagyok, és úgy gondoltam, hogy Orsi sok olyan technikát, szemléletet mutathat nekem, amit be tudok építeni a saját munkámba, hogy jobb kiképzővé váljak.

Aztán persze könnyen magával rántott a sport varázsa, főleg amiatt, amit Orsi is gyakran hangsúlyozott, hogy itt teljes mértékben a kutyánkra tudjuk szabni a produkciót, mert tulajdonképpen nincsenek kötelező elemek. Ez volt az a mondat, ami úgy igazán beindította a fantáziámat, hogy vajon Miához milyen feladatok illenének. Ahogy márciusban vége lett az oktatói tanfolyamnak, be is jelentkeztem Orsi óráira, de immár két kutyával.

– Mit adott neked a Miával közös produkció, mivel gazdagított téged a közös munka és táncolás?

– Azt hiszem nem túlzok, hogyha azt mondom, hogy Mia emiatt vált igazán az én kutyámmá. Persze ott van az az örökbefogadási szerződés, ami miatt papíron a miénk, de az együttélés még nem kovácsol minket igazán össze. Amikor Mia hozzánk került, annyira óvatos volt, hogy nem mert falatot elfogadni kézből, és eleinte minden emberrel el akart menni, akinek a szagát megérezte – neki mindegy volt, csak valaki szeresse.

Most pedig én vagyok a legfontosabb számára: persze szeret minden embert, de miután megkapta a simiadagját, jön vissza hozzám, egész nap a lábam mellett alszik, követ bárhova a lakásban, jön velem hegyet mászni és úszni is. Azt kell, hogy mondjam, élvezni egy süket-vak kutya kötetlen bizalmát leírhatatlan megtiszteltetés. Mindezt nem érhettük volna el a tánc nélkül. Nekem meggyőződésem, hogy a közös tanulásnál semmi nem építi jobban a kapcsolatot, mert tanítani csak úgy lehet, hogy folyamatosan őt figyelem. Nekem kell tudnom átadni úgy az anyagot, hogy ő azt meg tudja érteni, ehhez pedig a legapróbb mozdulatából tudnom kell, mi jár a buksijában. Neki is nagyon kell rám figyelnie, hiszen tanulni is csak maximális figyelemben lehet, meg kell tudnia érteni, a legkisebb mozdulatomból is, hogy mit szeretnék tőle.

A ringben állni vele pedig igazán felemelő. Mindkét versenyünk után úgy jöttünk le a pályáról, hogy könnyes szemmel jöttek oda az emberek, hogy gratuláljanak nekünk.

Nekem pedig Miával az oldalamon célommá vált, hogy megmutassuk az embereknek, hogy csak mert eltér a normálistól, attól még igenis képes nagyon sok mindenre. Remélem fel tudjuk nyitni az emberek szemét azzal kapcsolatban, hogy egy handicap-es kutyát – vagy bárkit – nem sajnálni kell, hanem elfogadni őt így teljes értékűnek, és meglátni benne a potenciált.

– Adj tippeket gyakorló kutyatartóknak egy konkrét trükkhöz, hogy hogyan tanítsák meg az adott mozdulatot a saját kedvencüknek!

– Én nem is egy darab konkrét trükköt mondanék, hanem egy kis játékot, ami az ember kreativitását fejleszti, a kutyának meg a figyelmét, és igazából bármilyen feladattal meg lehet csinálni. Az első lépés keresni egy egyszerű feladatot, amit a kutyusod könnyen meg tud csinálni: ez lehet akár egy ül, egy fekszik, forgás vagy pacsi, teljesen mindegy, a lényeg tényleg az, hogy a kutyusod ismerje.

Ha ez megvan, próbáld meg ezt a feladatot minél többféle kontextusban kérni a kutyusodtól. Mondok néhány példát a fektetéssel.

- Variáld a pozíciót: fektesd le mindenféle módon, például magad előtt, mellett, két lábad között, magad mögött – extra nehezítés, ha nem is fordulsz felé, csak például a tükörből nézed.

- Variáld a távolságot: fektesd le magad előtt egészen közel, és ha ez ment, következőnek úgy fektesd, hogy egyet hátralépsz, majd még egyet és így tovább. Figyelj arra, hogy ne induljon el feléd: csak úgy érvényes ha egy lépést sem mozdul bele.

- Adj közben zavaró testjeleket: ha fektetést kérünk, általában lefelé mutatunk a kutyusunknak a föld irányába. De vajon sikerül-e úgyis a feladat, hogy közben felemeled a kezedet? Vagy igazán nehéz szinten úgy kérd tőle, hogy feküdjön le, hogy közben te felugrasz a levegőbe.

Én nagyon szeretem az ilyen játékokat, hiszen egy egyszerű feladattal is jó sokáig el lehet vele szórakozni. Sőt, akár barátokkal is lehet versenyezni, hogy ki tud egy-egy feladatot többféle helyzetben és nehezítéssel is megcsinálni, a lehetőségeknek pedig csak a kreativitás szabhat határt!


Link másolása
KÖVESS MINKET: