prcikk: Hogyan vált komolyan vehető teóriává, hogy egy vuhani laboratóriumból szabadult ki a koronavírus? | szmo.hu
TUDOMÁNY
A Rovatból

Hogyan vált komolyan vehető teóriává, hogy egy vuhani laboratóriumból szabadult ki a koronavírus?

Ami kezdetben képtelen összeesküvés-elméletnek tűnt, ma már sok tudós és politikus szerint egy lehetséges magyarázat. De egyelőre perdöntő bizonyítékkal senki sem állt elő.


A koronavírus-világjárvány eredetére másfél évvel kirobbanása után sem sikerült hitelt érdemlően fényt deríteni, holott ez több milliárd embert tudna megnyugtatni, és/vagy felkészíteni a jövőbeli hasonló esetekre. Több mint 3 millió halott és a globális gazdasági válság után érthető, hogy válaszokat vár az emberiség.

Ezalatt a 18 hónap alatt, mint ahogyan az ilyen esetekben lenni szokott, számtalan összeesküvés-elmélet született, kezdve onnan, hogy az egészet Bill Gates kezdeményezte, hogy mikrochipet ültethessen mindenkibe, egészen odáig, hogy a vírust a Vuhani Virológiai Intézetből (WIV) szabadították a világra. A konteók többségét a józanul gondolkodók elvetették. A vuhani labor elméletét azonban ma már komolyan vizsgálják.

Ez részben azzal is magyarázható, hogy mind a mai napig nem sikerült megtalálni a vírus természetes forrását.

A Washington Post szerint az első tweet, amely azt sugallta, hogy Kína alkotta meg a vírust, 2020 január 5-én jelent meg. Egy @GarboHK nicknevű felhasználó azt írta: „18 évvel korábban Kína közel 300 hongkongit ölt meg SARS-vírussal, a fertőzéseket eltitkolták, és hagyták, hogy a kínai turisták utazzanak a világban, és terjesszék a vírust. Ma a gonosz rezsim ismét lecsap egy új vírussal”.

Ezt még senki nem vette komolyan, de nem sokkal később a Daily Mail címoldalán hozta a hírt, a vuhani laboratóriumban tényleg veszélyes vírusokat tanulmányoztak, többek között a SARS és az ebola vírusát. Az amerikai biobiztonsági szakemberek ráadásul a lap szerint már 2017-ben figyelmeztettek annak a veszélyére, hogy esetleg elszabadulhat onnan egy kórokozó.

Ugyanekkor jelent meg a Lancetben kínai kutatók tanulmánya, amely az első 41, vuhani kórházban ápolt beteg vizsgálatából született. Megállapították, hogy 13 fertőzöttnek - köztük a legelső regisztráltnak - semmilyen kapcsolata nem volt azzal a halpiaccal, ahonnan a hivatalos kínai magyarázat szerint a koronavírus-fertőzés eredhetett.

2020. február 6-án azután Potao Hsziao, a dél-kínai műszaki egyetem molekuláris biomechanika-kutatója egy cikkben azt állította, hogy a koronavírus valószínűleg a vuhani laboratóriumból származik, és a kísérletek során bekövetkezett balesetre utalt. Néhány héttel később azonban visszavonta cikkét, miután a kínai hatóságok azt hangoztatták, hogy nem történt baleset.

Kína ezután ahol csak tudta, cáfolta az elméletet. A WIV kutatói például a Nature-ben számoltak be arról, hogy a világszerte terjedő vírus a denevérektől eredhet, mivel a SARS-CoV-2 genomja 96,2%-ban megegyezik a denevér-koronavírusáéval. Nem sokkal később a Lancetben 27 tudós tett közzé nyilatkozatot, amelyben leszögezték, hogy a koronavírus természetes eredetű, és elítélték az ennek ellentmondó teóriákat.

Ennek ellenére egy március 27-i amerikai katonai hírszerzési jelentésben ismét felbukkant az az elmélet, hogy az új koronavírus a kínai laboratórium biztonsági szabályainak megsértése miatt szabadulhatott el. A következő hetekben Donald Trump elnök, majd Mike Pompeo külügyminiszter is szóba hozta ezt a verziót. Pompeo az ABC-nek adott interjúban egyenesen arra utalt, hogy nem ez az első eset, amikor kínai laboratóriumi hiányosságok vírusfertőzésnek tették ki a világot.

Július 4-én a londoni Times jelentette, hogy a koronavírussal 96%-ban azonos vírust találtak 2012-ben egy elhagyott kínai rézbányában. Akkor hat ember kapott tüdőgyulladást, közülük hárman meghaltak, miután a denevérürüléket kellett kilapátolniuk a bányából. A cikk szerint ezt a vírust 2013-ban begyűjtötték, majd a WIV-ben tárolták.

Válaszul Si Cseng-li interjút adott a Science-nek, amelyben a professzornő leszögezte: a WIV egyetlen dolgozója és diákja sem fertőzödött meg, és bocsánatkérésre szólította fel Trump elnököt. Ugyanakkor elismerte, hogy bizonyos koronavírus-kutatásokat 2-es biobiztonsági szinten végeztek el, nem a legszigorúbb 4-es szinten.

Tavaly novemberben David A. Relman, a Stanford egyetem mikrobiológusa a PNAS-ban arra hívta fel a figyelmet, hogy a koronavírus eredettörténetéből hiányzik néhány kulcsfontosságú részlet, például a vírus részletes közelmúltbeli fejlődésének bemutatása, legközelebbi őseinek beazonosítása, és nem utolsósorban az első emberi fertőzés helye, ideje, és az átadás mechanizmusa.

2021. január 15-én, néhány nappal Donald Trump hivatali idejének lejárta előtt az amerikai külügyminisztérium kiadott egy tájékoztatót a WIV-ről, amelyben leszögezik: az amerikai kormánynak jó oka van azt hinni, hogy a vuhani intézet több kutatója már 2019 őszén, a járvány első regisztrált esete előtt megbetegedett, és olyan tüneteket produkáltak, amelyek mind a covid-19-nél, mind a szezonális influenzánál előfordulnak.

Idén februárban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) küldöttsége Vuhanban járt. A szervezet és a kínai kormány közös nyilatkozatot adott ki, amelyben kijelentették:

„Az eredmények azt sugallják, hogy a laboratóriumi baleset feltételezése rendkívül valószínűtlen magyarázat a vírus emberek közti elterjedésére.”

Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó azonban aggodalmát fejezte ki a WHO-jelentés kapcsán és olyan független vizsgálatot szorgalmazott, amelyben a szakértők jelentésébe nem avatkoznak be a kínai hatóságok és nem másítják meg azt. „A járvány jobb megértéséért és azért, hogy felkészülhessünk a következőre, Kínának hozzáférhetővé kell tennie adatait a járvány legelső napjaitól kezdve. - mondta.

Március 4-én a világ számos vezető tudósa intézett nyílt levelet a WHO-hoz, amelyben szintén új vizsgálatot követeltek a vírus eredetéről, mert az előzőt hiányosnak tartották.

Március 22-én az Australian számolt be arról, hogy a korábbi cáfolatok ellenére a WIV több koronavírus-kutatóját már 2019 novemberében covid-19-re jellemző tünetekkel szállították kórházba.

A CBS 60 Minutes című műsorában pedig Matt Pottinger volt nemzetbiztonsági tanácsadó titkosszolgálati jelentéseket idézve azt állította, az intézet közvetlen parancsot kapott Pekingtől, hogy semmisítsék meg az összes vírusmintát, és nem is akarták megosztani azok génszekvenciáját.

Május 5-én Nicholas Wade, a New York Times korábbi tudományos újságírója a Bulletin of the Atomic Scientist-ben ismét a laboratóriumból kiszabadult vírus teóriája mellett tette le voksát. Mindenekelőtt a vírus-szekvencia úgynevezett furin hasítási helyét hozta fel erre utaló jelként.

Fertőzéskor a vírus a tüskefehérje segítségével kapcsolódik az emberi sejthez. A tüske két összekapcsolt félből áll, az egyik feladata a célpont megtalálása, a másiké, hogy lehetővé tegye a vírus összeolvadását az emberi sejttel. Ez azonban csak akkor aktiválódik, ha a feleket elválasztják. Míg a hagyományos SARS vírus esetén ez a szétválasztás csak nehezen történik meg, a SARS-CoV-2-ben a tüske két felét elválasztó rész pont azt a négy aminosavat tartalmazza, és pont abban a sorrendben, ami aktiválja az emberi szervezetben jelen lévő egyik fehérjevágó enzimet, a furint. Wade szerint nagyon valószínűtlen, hogy a furin hasítási hely természetes úton alakult ki, még ha nem is teljesen lehetetlen. Ráadásul abban a formában, ahogy a SARS-CoV-2-ben jelen van, főként laboratóriumokban használják.

Két héttel ezelőtt újabb nyílt levél jelent meg 18 jeles tudós aláírásával a Science-ben. Új vizsgálatot követelnek, mivel úgy látják: jelenleg mind a laboratóriumból való kiszabadulás, mind pedig az állatról emberre való terjedés elmélete egyformán hihetőnek tűnik.

Május végén Joe Biden utasította a hírszerzést, hogy 90 napon belül mondják meg, honnan ered a koronavírus.

Amíg mindenki a vizsgálat eredményére vár, a Facebook bejelentette, többé már nem tilos azt állítani a felületükön, hogy ember hozta létre a koronavírust. Ezzel tulajdonképpen elismerték, hogy mára ez is egy komolyan vehető lehetőséggé vált, még akkor is, ha perdöntő bizonyíték egyelőre nem került elő az ügyben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Hirtelen 10 fokot zuhan a hőmérséklet – a NASA szerint a közelgő napfogyatkozás félelmetes és lenyűgöző élmény lesz
Két különleges eseményre is készülhetünk, az első idén nyáron lesz, majd 2027-ben az évszázad egyik legsötétebb napfogyatkozása lesz látható. Aki a legjobb helyről szeretné látni, annak érdemes időben elkezdeni a szervezést.


Az asztroturizmus, vagyis az égbolt csodáinak megfigyelésére épülő utazás egyre népszerűbb, és a következő években két különleges napfogyatkozás is vár az érdeklődőkre.

Az első 2026. augusztus 12-én lesz,

amelynek különlegessége, hogy Izlandról is megfigyelhető lesz – írta a Blikk.

A valódi csúcspont azonban

2027. augusztus 2-án következik, amikor sokak szerint az évszázad egyik legsötétebb napfogyatkozása lesz látható. A teljes fázis 6 perc 23 másodpercig tart majd, ami rekordközeli időtartam.

Összehasonlításképpen a 2024-es észak-amerikai esemény 4 perc 28 másodpercig volt élvezhető, míg az 1999-ben Magyarországról is látható teljes napfogyatkozás 2 perc 23 másodpercig tartott. A rendkívül hosszú időtartam a Hold és a Nap különleges pályájának köszönhető, ami egy ritka együttállást eredményez.

Dr. Kelly Korreck, a NASA napfogyatkozási programjának kutatója szerint

a Föld az egyetlen ismert bolygó, ahol ilyen típusú napfogyatkozás előfordulhat.

„A Hold mérete és távolsága tökéletes ahhoz, hogy a Napot teljesen eltakarja, de mégis láthatóvá tegye annak külső rétegeit, például a napkoronát” – magyarázta a tudós. Ez az égi tünemény a tudósokat is lázban tartja, mivel a napkorona vizsgálatára csak ilyen alkalmakkor nyílik lehetőség.

A 2027-es napfogyatkozás több nagyvárost is érint, köztük Cádizt és Malagát Spanyolországban, Tangert Marokkóban, valamint Dzsidda és Mekka városait Szaúd-Arábiában. A legjobb helyszínnek mégis Egyiptom ígérkezik, különösen Luxor városa, ahonnan a leghosszabb ideig lehet majd látni a jelenséget. Dr. Korreck szerint a napfogyatkozást élőben végignézni semmihez sem fogható élmény. „A képek gyönyörűek, de nem adják vissza a teljes fizikai élményt” – mondta.

A jelenség során a hőmérséklet drámaian, akár 10 fokkal is csökkenhet. A hirtelen sötétség szokatlan érzéseket válthat ki, de a látvány mindenkit lenyűgöz.

Tiszta égbolt esetén a napkorona finom szerkezetei mellett még csillagokat és bolygókat is meg lehet pillantani. „Ez az élmény egyszerre félelmetes és lenyűgöző. Akárhányszor is látjuk, mindig újra és újra át akarjuk élni” – tette hozzá a kutató.

A napfogyatkozás megfigyelésekor a szem védelme kiemelten fontos. A teljes fázis rövid időtartamát kivéve speciális, az ISO 12312-2 szabványnak megfelelő szemüvegre van szükség. Ezek a szemüvegek több ezerszer sötétebbek, mint a hagyományos napszemüvegek. Alternatív megoldásként lyukprojektort is lehet használni, amelynek elkészítéséhez a NASA honlapján található útmutató.

A napfogyatkozások időtartamának elméleti maximuma 7 perc 32 másodperc. A NASA számításai szerint a leghosszabb ismert napfogyatkozás a civilizált emberiség korszakában 7 perc 28 másodperces volt, amelyet Kr. e. 743. június 15-én lehetett észlelni. A jövőben 2168-ban és 2186-ban is várható 7 perc 26 másodpercet meghaladó esemény. Mivel a 2027-es napfogyatkozás várhatóan milliókat vonz majd a legjobb megfigyelési pontokra, érdemes már most elkezdeni a tervezést, mert a legjobb helyek gyorsan betelhetnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
Áttörés a részecskefizikában: a CERN egy sosem látott, szupernehéz protont talált
A genfi Nagy Hadronütköztető felfedezése a kvantum-színdinamika elméletének eddigi legpontosabb tesztjét teszi lehetővé.


A Genf mellett működő Nagy Hadronütköztető kutatói egy franciaországi tudományos konferencián, a Rencontres de Moriond eseményen jelentették be az áttörést. A tudósok a detektorok friss, átfogó fejlesztése után bukkantak rá a Xi-cc+ nevű barionra, amely a kvantumvilág legfinomabb, legbonyolultabb szabályait is próbára teszi. A felfedezés horderejét jól mutatja, hogy a részecskefizikában az öt szigmás statisztikai bizonyosság már megkérdőjelezhetetlen tényt jelent, a mostani eredmény pedig jócskán meghaladja a hét szigmás küszöböt is. Körülbelül kilencszáztizenöt rögzített esemény bizonyítja, hogy a kvantum-színdinamika tankönyveiben új fejezet nyílik.

A most azonosított barion lényegében a hétköznapi proton egyfajta nehézsúlyú rokona.

Míg a protont két könnyű „up” és egy „down” kvark építi fel, addig a Xi-cc+ esetében a két „up” kvark helyét két jóval nehezebb „charm” kvark veszi át, a harmadik alkotóelem pedig egy „down” kvark marad. A charm kvarkok jelentős többlettömege miatt ez az új részecske közel négyszer nehezebb a protonnál, ami egyben a rendkívül rövid élettartamát is megmagyarázza. „Ez az első új részecske, amelyet az LHCb-upgrade óta azonosítottunk, és mindössze a második eset, hogy két nehéz kvarkot tartalmazó bariont figyelünk meg” – hangsúlyozta Vincenzo Vagnoni, az LHCb-kísérlet szóvivője.

A mostani eredmény előzménye a 2017-ben azonosított Xi-cc++, amely a most megtalált részecske legközelebbi rokona, úgynevezett izospin-partnere. A két barion kvarkösszetétele csak egyetlen elemben tér el, ám

az elméleti modellek szerint ez a kis különbség drámai következményekkel jár.

A fizikusok azt jósolták, hogy a Xi-cc+ élettartama a kvantummechanikai hatások, például a Pauli-interferencia miatt akár hatszor rövidebb is lehet a 2017-ben megfigyelt testvérénél, ezért a detektálása sokkal nagyobb kihívást jelentett.

Ez a rendkívül rövid életidő volt az oka, hogy a részecske eddig rejtve maradt a kutatók elől.

A siker kulcsa az LHCb detektor 2023-ban befejezett, átfogó modernizációja volt. A korábbi, kétszintű, hardveres előszűrést egy teljesen szoftveralapú adatgyűjtő rendszer váltotta fel, amely másodpercenként negyvenmilliós kiolvasási rátával működik. Ez lehetővé teszi, hogy a kísérlet a proton-proton ütközések összes adatát rögzítse, és a bonyolult, hadronokká széteső részecskék nyomait sokkal nagyobb hatékonysággal válassza ki, mint korábban.

A kutatók a Xi-cc+ nyomára a bomlástermékeinek aprólékos visszafejtésével bukkantak rá a 13,6 teraelektronvolt energiájú ütközésekből származó adatokban. Az elemzés során gépi tanulási algoritmusokat is bevetettek, hogy a hatalmas adatmennyiségből kiszűrjék a valódi jeleket a háttérzajból. A felfedezés egy két évtizedes bizonytalanságot is lezár. A SELEX nevű kísérlet kutatói 2002-ben már bejelentették a Xi-cc+ észlelését, de egy jóval alacsonyabb tömeggel, amit a későbbi kísérletek soha nem tudtak megerősíteni.

A mostani, rendkívül erős jel egyértelműen bizonyítja a részecske létezését, méghozzá pontosan ott, ahol az elméleti modellek és a 2017-es rokonlelet alapján várták.

A kettős nehézkvarkot tartalmazó barionok egyedülálló „kozmikus laboratóriumként” szolgálnak a kvarkokat összetartó erős kölcsönhatás, a kvantum-színdinamika tesztelésére. Ezek a rendszerek segítenek megérteni az egzotikusabb, négy vagy öt kvarkból álló részecskék, a tetra- és pentakvarkok viselkedését is. „Ez a nagy eredmény remek példa arra, hogyan vezetnek az LHCb-fejlesztések közvetlenül új felfedezésekhez” – mondta Mark Thomson, a CERN főigazgatója. A kutatók következő lépésként a részecske pontos élettartamát és egyéb tulajdonságait mérik majd meg, miközben már a család egy még ritkább tagja, a két charm és egy strange kvarkból álló Ωcc+ után kutatnak.

Via LHCb Outreach


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Összekent tükrök, karcolások a fényezésen: nem vandálok támadják az autódat, hanem egy tragikus félreértés áldozatai
A tavasz hormonális változásokat indítanak be a madarakban, ami felerősíti a területvédő agressziót. Magyarországon főként barázdabillegetők és gerlék támadják az autókat.


Ha reggel a parkoló autódhoz érve karcolásokat találtál a visszapillantó tükrön vagy az üvegen, valószínűleg dühös lettél a képzelt vandálokra.

A valóság azonban sokkal meglepőbb, és egyben drámaibb is: a tettes egy madár, amely éppen a saját tükörképével vív élethalálharcot.

A jelenség minden tavasszal menetrendszerűen visszatér, és miközben az autótulajdonosoknak komoly bosszúságot, esetenként anyagi kárt okoz, a szárnyas támadók számára egyenesen végkimerüléssel fenyegető csapda.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület részletes magyarázata szerint a madarak a költési időszak kezdetén, a hosszabbodó nappalok hatására komoly hormonális változásokon mennek keresztül. Izgalomba kerülnek, és a hímek – bár bizonyos fajoknál a tojók is – keményen védelmezni kezdik a kiválasztott territóriumukat.

Amikor egy ilyen felajzott állapotban lévő állat meglátja magát egy autó sötét metálfényezésében, az ablaküvegben vagy a visszapillantó tükörben, nem a saját képmását ismeri fel.

Egy betolakodó riválist lát, akit azonnal el kell űznie a fészek közeléből.

A természetben az éles, stabil és folyamatos tükröződés rendkívül ritka. Egy pocsolya vagy egy tó víztükre hullámzik, megtörik a fényt, és a kép hamar eltűnik. Az ember által létrehozott környezet azonban tele van tökéletes tükrökkel.

„Nem alkalmazkodtak az üveg ember alkotta találmányához, így meglátják a tükörképüket, és harcolni kezdenek vele” – mondta az Audubon magazinban egy amerikai szakértő.

Mivel a tükörkép sosem menekül el, sosem adja meg magát, és mindig pontosan ugyanolyan agresszívan támad vissza, a madár képtelen lezárni a küzdelmet.

Magyarországon a leglátványosabb harcot a barázdabillegetők vívják. Ez a faj előszeretettel énekli körbe a területét, és a parkoló autók kiváló, magaslati megfigyelőpontként szolgálnak számukra. Innen pillantják meg a tükörben a vélt ellenséget. A balkáni gerlék és más, emberközelben élő fajok szintén gyakran esnek ebbe a csapdába. Máshol a vörösbegyek és a verébfélék a leggyakoribb áldozatai a saját tükörképüknek.

A harc így napokon keresztül, sőt, akár hetekig is elhúzódhat. A madár mániákusan kopogtatja az üveget, csipkedi a tükröt, és közben folyamatosan ürít a járműre, ahogy a tükör körül fel-alá futkos.

Egy hazai példa szerint Sásdon egy fehér gólya napokig verte ugyanannak az épületnek az ablakait a saját tükörképe miatt.

Külföldön is rengeteg autótulajdonos számol be hasonló esetekről. „Egész nyáron néztem, ahogy a pulykák szétverték a szomszéd BMW-jét” – fakadt ki a Redditen egy szemtanú.

Ez a szélmalomharc rengeteg energiát emészt fel. A madár a folyamatos támadás miatt kevesebb időt tölt táplálkozással, elhanyagolja a fiókák etetését, és a végkimerülés szélére sodródik. A nagyobb testű fajok ráadásul komoly fizikai sérüléseket szenvedhetnek, és akár be is törhetik az üveget. Fontos azonban tisztázni, hogy ez a lassú, ismétlődő támadás nem azonos azzal a jelenséggel, amikor a madarak nagy sebességgel, végzetes erővel csapódnak neki az ablakoknak.

Az utóbbi egy navigációs tévedés, ami azonnali halált okozhat, míg itt egy elhúzódó, területi vitáról van szó.

A megoldás pofonegyszerű, és nem igényel drága beruházást. A legfontosabb lépés a tükröződés megszüntetése a forrásnál, méghozzá az épületek és a járművek külső oldalán. Ha az autódat pécézte ki egy szárnyas, parkolás után azonnal hajtsd be a visszapillantó tükröket. Ha fix tükröd van, húzz rá egy egyszerű papírzacskót vagy egy rongyot. A szakemberek külön kiemelik, hogy a papír sokkal jobb választás a műanyagnál, mert az utóbbi a melegben megmarhatja a drága lakkréteget.

Épületek esetében a külső szúnyogháló felszerelése a legtökéletesebb fegyver: egyszerre veszi el az üveg tükröződését, és védi meg a madarat a halálos becsapódástól.

Ha nincs szúnyogháló, ideiglenesen a külső üvegfelületre ragasztott karton, matt fólia vagy akár szappannal húzott csíkok is segíthetnek.

Via MME


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Belehajtott a tornádóba, és túlélte – egy kutató elképesztő története a vihar gyomrából
A szél szilárd tárgyként csapódott az autójának, a sötétségben pedig még a kamerája sem működött. Egyetlen kétségbeesett manőver mentette meg az életét.


„Láttam egy szörny közepét” – mondta Perry Samson, a Michigani Egyetem légkörkutatója, aki egyike azon keveseknek a Földön, aki autóval belehajtott egy tornádóba és túlélte, hogy elmesélje a történetét.

A tudós egyetemi hallgatókkal tanulmányozta a kansasi szupercellás zivatarokat, amikor egy hirtelen kialakuló tornádó egyenesen a csapata felé fordult.

Míg a diákok más járművekkel el tudtak menekülni, az ő autóját pillanatok alatt elnyelte a repülő törmelék olyan sűrű felhője, hogy még a motorháztetőt sem látta.

„Ahogy fogytak a lehetőségeim, kétségbeesett manőverbe kezdtem: közvetlenül a szélnek fordítottam az autót, abban bízva, hogy a jármű aerodinamikája a földhöz szögez, ahelyett hogy játékszerként felborítana” – emlékezett vissza a kutató.

Az örvény belsejében a fülét szinte szétfeszítette a gyors nyomásváltozás, a szél pedig úgy csapódott a karosszériának, mintha szilárd tárgy lenne. A közelben mért 241 km/órás széllökéseknél a tornádó magjában valószínűleg még jóval erősebb szél tombolt.

A filmekkel ellentétben a tornádó belseje nem egy tiszta „szem”, hanem egy sötét, barnás-fekete törmelékgolyó, amelyben annyira sötét volt, hogy a kamerája képtelen volt bármit is rögzíteni. A tankönyvi tanács szerint ilyenkor árokba kell feküdni, de a szél ereje ezt lehetetlenné tette.

„De a szél olyan erős volt, hogy ki sem tudtam nyitni az autóajtót. Csak lekuporodtam, és imádkoztam” – mondta Samson.

Amikor a vihar elvonult, Perry Samson bérautója sárba ragadva állt, antennája derékba hajlott, és a karosszéria minden résébe szalmaszálak fúródtak.

A tornádók kialakulásához több légköri összetevő erőszakos együttállása szükséges: a talaj közelében lévő meleg, párás levegő, amely felett szárazabb légréteg helyezkedik el.

Ezt a feszültséget egy stabil légréteg, egyfajta „sapka” tartja kordában, amíg a feláramlás át nem töri. Ezt a folyamatot segíti a szélnyírás, vagyis a különböző magasságokban eltérő irányból és sebességgel fúvó szél, amely vízszintes forgásba hozza a levegőt, ez pedig a feláramlással együtt függőleges tengelyűvé válik, létrehozva a mezociklont.

A kutatók nem a veszélyt keresik, amikor viharokat üldöznek.

Céljuk, hogy megmérjék azokat a kis méretű folyamatokat, amelyek a tornádók kialakulásáért felelősek, és a talaj közelében, percek alatt zajlanak le.

Ezeket a jelenségeket a radarok, műholdak és a hagyományos időjárás-állomások gyakran nem észlelik, ezért a helyszíni mérések kulcsfontosságúak a pontosabb előrejelzésekhez.

Via ScienceAlert


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk