Herczog Mária: A net azokat a gyerekeket szigeteli el, akikre amúgy is figyelni kellene
Régóta közismert, hogy Bill Gates, Steve Jobs és a Szilíciumvölgy más vezetői szigorú keretek közé szorították gyermekeik informatikai eszközhasználatát. Gates már 2007-ben korlátozta lányának az internet használatát, amikor észrevette, hogy függőség kezd nála kialakulni. Gyerekei 14 éves korukig nem is kaptak mobiltelefont. Jobs az iPad használatát tiltotta meg gyermekeinek.
Milyen hatással van a mobil, a net, a közösségi média a gyerekekre? Herczog Mária szociológust, a Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület vezetőjét, az ENSZ Gyermekjogi bizottságának tagját kérdeztük.
– Sok családban sajnos nincs internet, és esély sincs a hozzáféréshez. Más családokban is sok függ attól, hogy milyen módon használják. Sokaknál a fegyelmezés, jutalmazás eszköze az internet (Ha elrakod a holmid, internetezhetsz egy órát, ha egyest hoztál, nincs internet egy hétig stb.) Másoknál a tévézéshez hasonlóan jelentősen leszűkíti a kommunikációt, a család tagjai (nem feltétlenül mindenki) a telefonjába mélyed, számtógépezik. Nem egy helyen a szülők szeretnék, vagy ténylegesen is szűrik az információkat, tartalmakat, de a családok többségben a szülők nem eléggé ismerik az internetet és működési mechanizmusait, szoronganak, hogy mi lesz, de nem nagyon tudnak beavatkozni.
Nem hiszem, hogy az internet változtatta meg alapvetően a nevelési és kommunikációs szokásokat, ahol korábban intenzív és érdemi volt a kommunikáció, azt biztosan nem változtatta meg.
Bizonyosan fokozza az izolációt, olyan esetekben, amikor amúgy is kommunikációs deficit van. A szülők (főleg anyák) jelentős része rengeteg nevelési és más hasznos, vagy annak tűnő információt gyűjt az internetről, de nem egyszerű hiteles információhoz jutni, és a chatoldalakon rengeteg színvonaltalan, rémes beszélgetés zajlik például arról, hogyan szabályozzák, akadályozzák stb. az internet használatát, mit csináljanak, hogy ne használja, jóra használja, stb.
– Milyen pozitív és negatív hatásai vannak a rengeteg netezésnek?
– Az esélyeket feltétlenül nagy mértékben növeli a hozzáférés az információkhoz, elvileg szegény, izolációban, kistelepüléseken, vidéken élő, fogyatékos, és más különösen védtelen gyerekcsoportoknak óriási lehetőséget jelent ismeretek, készségek megszerzéséhez, kapcsolódáshoz. Ennek persze egyrészt feltétele, hogy hozzáférjenek, másrészt, hogy tudják jól használni, legyen elég jó minőségű és elérhető, vonzó információ, ami kreativitást, nyitottságot, érdeklődést generál, esélyeket ad. Másrészt természetesen fokozottan kell(ene) ügyelni arra, hogy kellő védelem is legyen, ami ugyanakkor nem jelent cenzúrát és értelmetlen korlátozást.
Álláspontom szerint a gyerekeket kell védetté tenni azzal, hogy tudják milyen veszélyek leselkednek rájuk, tudják kiben bízhatnak, kihez fordulhatnak segítségért, és nem dőlnek be.
– „Örökölhető” vagy „példaértékű” a függőség?
– A függőség minden fajtája mindig jelenség, jelzés, nem az alapprobléma, tehát amennyiben a problémák – érzelmi zavarok, kötődési problémák, elhanyagoltság, stb. „öröklődik”, akkor nyilván nagyobb esélyű a függőség átörökítése is. Másrészt ebben is igaz a tünetváltás lehetősége, aki valamitől függ, az válthat függőséget is, és gyakran ezt gyógyulásnak tekintik sokan, pl. a munkamánia, workoholizmus, vallásossá válás elfogadott csere.
– Hogyan áll Magyarország ezzel a problémával, és hogyan kezelik azt a szülők, iskolák és egyéb nevelési intézmények? Mi a helyzet e téren Nyugat-Európában, Amerikában, esetleg a legfejlettebb ázsiai országokban?
– Magyarországon tradicionálisan nagyon gyenge a közösségek ereje, és az átlagos magyar a felmérések szerint nagyon kicsi körben, főképp családban mozog, alig vannak gyerek, ifjúsági, lakóhelyi, hobbi stb. szerveződések, közösségek, ez szerintem alapvető gond. Másrészt lassan semmiféle ingyenes lehetőség nincs (sport, kultúra, szórakozás, önképzés) , minden drága, közlekedni kell hozzá. Az internet nyilván még inkább láthatóvá teszi ezt, de azt gondolom, hogy ez azokat teszi izolálttá elsősorban, akikre amúgy is figyelni kellene, mert kicsi vagy nem létező a hálózatuk, nem tagjai közösségeknek, nem vesznek részt iskolai stb. aktivitásokban, nem elérhetőek. Sok országban merül fel, hogy súlyosan érinti a közösségi tevékenységeket az internet, de nem hiszem, hogy érdemi kutatások ezt alátámasztanák. A riasztó példák (pl. japán bezárkózó és szuicid, vagy totálisan izolálódó fiatalok) egy általános kulturális, kommunikációs, érzelmi válság tünethordozói, nem hiszem, hogy az internet okozza, inkább láthatóvá teszi, felerősíti. Ugyanakkor az internet összehoz, közösségeket teremt, kapcsolatot tesz lehetővé földrajzi távolságtól, időtől, kortól függetlenül, őrületes lehetőségeket elvileg a szerveződésre (lásd még politika, tiltakozások, választások, stb).
A magyar gyerekek számára sajnos a közösségi beilleszkedést nem az internet rombolja, hanem a jelenlegi közhangulat, a szakpolitikák, elsősorban az oktatás, szociálpolitika, családpolitika.
Nagyon kellenének persze kutatások nagy számban, hogy jobban értsük mindezt és finomíthatók legyenek mindezek az álláspontok. Itthon főleg a félelem, a korlátozás, a veszélyek dominálnak, és elesnek a gyerekek attól a fantasztikus lehetőségtől, amit a társadalmi mobilitás, közösségteremtés, esélykiegyenlítés, oktatás terén az internet jelenthetne.
