SZEMPONT
A Rovatból

„Ha valakit bántanak, akkor nem hogy mer, de tud is majd segítséget kérni” - új, jól működő gyermekvédelmi törvényt alkotnának az áldozatok és a szakemberek

Ivák Bencét hét éven át zaklatták gyerekként. A kedden megtartott első gyermekvédelmi kerekasztal egyik kezdeményezőjét arról kérdeztük, minek kellene változnia, és mennyi esélyt látnak erre.


„Kedves túlélő! Elsőként hozzád szeretnénk szólni: tudjuk, hogy milyen nehéz ez a teher, amit cipelsz. Szeretnénk, ha tudnád, hogy ez nem a te szégyened. Ami most történik, az nincs rendben, és azért dolgozunk, hogy te bátran beszélhess. Ne félj felemelni a hangod, ne félj kiállni magadért, mert igazad van. Veled vagyunk, nem félünk” - így kezdődött hat gyerekbántalmazást túlélő felhívása, amelynek nyomán az Országos Közös Akarattal közösen megszervezték az első gyermekvédelmi kerekasztalt.

A bicskei gyermekotthon korábbi lakója, Pop Mert, a gyerekként hét éven át zaklatott Ivák Bence, egy máig hivatalban lévő politikus áldozata, Kozma Lilla Rita, és a papok által molesztált Hodász András, Pető Attila és Pion István már korábban névvel és arccal vállalták a történetüket, most pedig összefogtak, hogy szakértők és civil szervezetek segítségével

egy működőképes gyermekvédelmi törvényt dolgozzanak ki, és a pártok konszenzusával a parlament elé vigyék.

Dialógus a gyerekekért néven kedd délután rendezték meg a VDSZ Benczúr utcai székhelyén az első gyermekvédelmi kerekasztalt. Herczog Mária a kerekasztalt követő sajtótájékoztatón azt mondta, most fantasztikus lehetőség nyílt, hogy elinduljon egy olyanfajta társadalmi párbeszéd, amiben mindenen érintett aktivizálódhat. A tervekről Ivák Bencével, aki az Elmondhatom Alapítvány alapítójaként, és persze áldozatként vesz részt a munkában.

– Azt gondolnám, hogy aki abúzusban érintett volt, az inkább menekül az egésztől, dehogy akar ő ezzel még aktivistaként tovább foglalkozni.

– Talán a menekülni szó egy kicsit erős, de értem a felvetést, és azt gondolom erről, hogy vannak a gyógyulásnak stációi. Én nagyon sokat dolgozom a gyógyulásomon, és elmondhatom, hogy már előrehaladott állapotban vagyok, ezért is, és valószínűleg a habitusomból fakadóan is nem félek beszélni erről. Ráadásul az is motivál, hogy nagyon sokaknak tudunk ezzel most segíteni.

– Meg lehet ebből gyógyulni?

– Egyedi esetekről beszélünk, hogy kivel mi történt, milyen sűrűséggel, milyen intenzitással, hány éves korban, nem kisebbítve vagy nagyobbítva ezzel bármelyik bántalmazás tényét és módját. Ugyanakkor azt gondolom, hogy

nem lehet ebből meggyógyulni, de jó esetben meg lehet tanulni együtt élni vele.

– Milyen stációkon, megy keresztül az, aki elszenved valamilyen bántalmazást gyermekkorában?

– A saját tapasztalatomra tudok hagyatkozni. Először van a felismerés, utána egy nagyon hosszú önhibáztatás következik. Ezután még hosszabb szégyen, aztán szerencsés esetben egy segítségkérés, még szerencsésebb esetben meg is érkezik a segítség. Közben folyamatosan a szégyen és az önvád. Utána jó esetben következik a terápia, és ha egy sikeres terapeutát talál az ember, akkor elindulhat egy gyógyulás, ahol már jöhet annak a felismerése, hogy ez nem miattam van, nem én vagyok a rossz, nem az én szégyenem, és méltó vagyok én is arra, hogy méltóképpen éljek.

– Ön most már a terápiánál tart?

– Igen, természetesen én is járok terápiára. És mindenkinek javaslom, hogy kezdjen el ezeken dolgozni, mert meglepődik majd, amikor talál egy jó terapeutát, hogy mennyivel könnyebben lehet élni. Mert mit csinálsz, ha fáj a fejed? Beveszel egy gyógyszert. Mit csinálsz, ha a lelked fáj? És most nem azt mondom, hogy vegyél be gyógyszert, hanem hogy azt ugyanúgy kezelni kell, ugyanúgy foglalkozni kell vele, hogy igen, itt most valamit jelez a rendszerem, fáj a hasam, szorít a mellkasom, nem tudok koncentrálni. Ez mind-mind azért kiált, hogy ott valamit tessék helyre tenni. Aki teljesen egészséges életet él, és rendben van mentálhigiénés szempontból, én még neki is javasolnám, hogy kétévente menjen el egy pszichológushoz, hogy csak nézzen rá aktuálisan, hol is tart. Milyen nehézségekkel küzd adott esetben. Ennek teljesen hétköznapi dolognak kellene lennie. Hiszen már nem azt a világot éljük, amit öreganyáink, öregapáink rendre mondtak, hogy jaj, bezzeg mi még kint kapáltunk a földön. Oké, de valószínű, kapálás közben ugyanúgy szorongtak, mint én, csak akkor még nem volt erre eszköz. Most már szerencsére van, éljünk vele.

– Mi most itt beszélgetünk a Benczúr utcában, Budapestnek szinte a kellős közepén. De nézzünk egy kicsikét messzebb. Itt könnyű itt erről beszélni, de vannak olyan tájai is az országnak, ahol ez még mindig elérhetetlen.

– Iskolapszichológusnak mindenhol kell lennie.

– Na, de van?

– Hát nincs. Ezért vagyunk itt most, hogy emberek, tessék figyelni, és tessék fejleszteni magatokat, és követeljétek ki a rendszertől azokat a minimumokat, amiket ki kell, hogy a mindenkori Bencék sokkal könnyebben nőjenek föl, és nem úgy, ahogyan például én.

– Jelenleg az iskolapszichológus, a fejlesztő pedagógus általában hiányoznak az iskolákból, illetve még alsó tagozaton csak-csak, de felsőben szine egyáltalán nincsen, és minél távolabb megyünk Budapesttől, annál inkább nincsen.

– Ezt a rendszernek kell mindenhol egységesen biztosítania, tehát egy olyan rendszert kell kiépíteni, ami rendszeresen monitorozva van, hogy tényleg úgy működik, ahogyan erre hivatott. És ez szerintem csak a nulla pont. De ha mindenhol lenne például iskolapszichológus, akkor hosszú távon természetessé válna a jelenléte és megszűnnének azok az előítéletes hangok, hogy „miért mész pszichológushoz, bolond vagy?”

– Egy jó iskolapszichológus ki fogja szúrni azokat a gyerekeket, akik még a rejtegető stációban vannak a traumáik feldolgozásában?

– Azon dolgoztunk most itt, és a következő hetekben is azon fogunk dolgozni, hogy a rendszer álljon készen ezekre a helyzetekre. Egy ilyen rendszer esetében a válaszom igen lesz. Szükséges, hogy legyenek valóban képzett szakemberek, akiknek rendelkezésére áll a megfelelő infrastruktúra, háttér, a tudás, értelemszerűen az anyagi biztonság is, egy motiváló pálya, akkor megtalálják a problémás gyerekeket, igen. Ha azt felismerjük, hogy egy olyan szociális hálót kell létrehoznunk magunk alatt, amire szükség van, akkor

ha valakit bántanak, akkor nem hogy mer, de tud is majd segítséget kérni, és tudni fogja a szakember, hogy mire kell figyelni, még ha a gyerek nem is mondja.

Mert sok esetben egyébként nem mondja, illetve nem úgy mondja, ahogyan azt mi gondoljuk. De a saját nyelvükön elmondják, és ezt a szakembernek fel kell tudnia ismerni, és egy jó rendszerben tudnia kell azt is, hogy utána hova küldje ezt a gyereket, tudnia kell, hogy ő mit tehet.

Az Országos Közös Akarat munkaterve

– De bármilyen szép tervek is születnek itt, abból nem lesz semmi, ha ezt nem sikerül elfogadtatni a törvényhozással.

– Éppen ezért történik most az, hogy megvolt az első kerekasztal beszélgetés, és a következőre várjuk a pártokat, a kormánypártot is várjuk természetesen.

Azt kértük az összes párttól, hogy dolgozzon ki egy saját gyermekvédelmi tervet,

és a következő kerekasztal beszélgetésen ezen tervekből kívánunk létrehozni egy közös asztalra letehető anyagot, hogy a döntéshozóknak lehetőségük legyen mindezt törvénybe önteni.

– És erre minden párt nyitott, jönnek, csinálják, együttműködnek?

– Beszéljünk két hét múlva erről, és akkor ki fog derülni a gyakorlatban, hogy mi történt.

Még most is várják a magyarázatot

A gyerekvédelmi kerekasztalt kezdeményező áldozatok szerint a politikának még van egy másik adóssága is. Felhívásukban ezt írják:

„A mostani, nehéz időszak sokunkban fájdalmas emlékeket ébresztett, amikor láttuk, hogy hogyan kezelik a felelős döntéshozók a rájuk bízottak ügyeit. Szeretnénk újra emlékezteti a hatalmat arra, hogy még mindig lehetnek tisztességesek és dönthetnek úgy, hogy tovább nem titkolóznak, és rejtegetik mindazt, ami történt, hanem az emberi méltóságot választják. Ahogyan az áldozatoknak is joguk van az igazsághoz, úgy a lemondott köztársasági elnöknek is joga van elmondani azt.

Ez persze nem könnyű feladat, de a legnagyobb felemelkedések jellemzően ilyen mélységekből indulnak.

Bár elhangoztak ígéretek, és látunk gesztusokat a politikai vezetés részéről, továbbra is várjuk a magyarázatot a kegyelmi döntésről, mert azt gondoljuk, hogy a bocsánatkérés mellett az áldozatok ezt is megérdemlik.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: