„Ha Irán kilép az atomsorompó-egyezményből, akkor ennek a háborúnak nem igazán lesz győztese”
Nehéz megítélni, mekkora károkat okoztak az amerikai B-2-es bombázók Irán nukleáris létesítményeiben. Miközben Donald Trump „teljes és totális megsemmisítésről” beszélt, nyilvánosságra került a Védelmi Hírszerző Ügynökség titkos jelentése, ami alapján a centrifugák nagy része ép maradt, és csak 3-5 hónappal vethették vissza az atomprogramot. Igaz, John Ratcliffe, a CIA igazgatója később kijelentette, a csapások „súlyosan károsították” Irán nukleáris programját, és évekbe telne a három lebombázott helyszín újjáépítése. Az iráni parlament mindenesetre továbbra is harcias: elfogadtak egy törvényt, ami alapján felfüggeszhetik az együttműködést a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel, igaz, a végső döntést a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács hozza majd meg.
Közben egyre többen aggódnak Iránban Ali Hámenei ajatollahért, aki egy hete teljesen eltűnt a nyilvánosság elől. A támadások idején azt mondták, egy bunkerben van, minden elektronikus kommunikáció nélkül, és csak emberein keresztül tartja a kapcsolatot a külvilággal, azonban azóta sem látta senki. Megrendülhet-e az iráni rezsim? Sikerült-e véget vetni Irán atomprogramjának? És mit nyert a 12 napos háborúbal Izrael? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kemény Jánossal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének Közel-Kelet szakértőjével.
– Mennyire lehet tartós a kedden életbe lépett tűzszünet?
– Nem fogadnék nagy összegben rá.
– Izraelnek miért érte meg lezárni a konfliktust?
– Az izraeliek mindenképpen kihozták ebből, amit tudtak. Ne felejtsük el, hogy az izraeli légierőnek ez a közel két hét rendkívül megterhelő volt. Közvetlen rálátásom nincs, de általános tapasztalatok alapján mondom: a repült órák száma, pilótánként és gépenként is jelentősen megnőtt. Nem tudni, mekkora volt a lőszerkészletük a háború előtt, de egy jó részét valószínűleg felhasználták. Ez a művelet komoly logisztikai háttérrel futott, amit mi nem láttunk, de folyamatosan zajlott.
amikből veszteségek adódhatnak. Ez nem tett volna jót sem a presztízsüknek, sem az önérzetüknek. Ezért várható volt, hogy pár héten belül igyekeznek lezárni a konfliktust.
– Izrael elérhette a hadműveleti céljait?
– A baj az, hogy nem látjuk pontosan, mik voltak a céljaik. Az ismert nukleáris infrastruktúrában komoly károkat okoztak, főként az amerikai beavatkozásnak köszönhetően. Ezen túl számos egyéb célpontot is támadtak: iráni légvédelmet, a Forradalmi Gárda különböző egységeit, vezetőit. Például hírek szerint megölték a teheráni rendőrség hírszerzési főnökét, a Forradalmi Gárda belbiztonsági részlegének több tagját, és katonai szárnyukból is jó néhány magas rangú tisztet.
A nukleáris létesítmények elleni fellépés szerintem csak egy ága volt a műveletnek. Egy másik fontos cél az volt, hogy a rezsim belső, elit katonai és biztonsági erőit megrendítsék, vezetésben és létesítményekben egyaránt.
– A politikusok és a hírszerzési elemzők között egyre nagyobb a vita arról, milyen károkat okozott ez a háború Irán nukleáris képességeiben.
– Az iráni atomprogram több ponton szenvedett kárt: vezetőik egy részét célzott merényletekkel próbálták likvidálni, az infrastruktúra is sérült, és a háttérintézmények működését is igyekeztek ellehetetleníteni. Nyílt forrásokból nem lehet megmondani, hogy mindez mennyire vetette vissza őket.
De a fejükbe nem látunk bele, és a háború kifutása is még számos ismeretlennel terhelt. Irán jelezte, hogy kiléphet az atomsorompó egyezményből. Ez azt jelentené, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség többé nem ellenőrizhetné, hogy az atomprogramjuk békés célú-e. Ez komoly bizonytalanságot szülne, és akár egy regionális fegyverkezési versenyt is elindíthatna. Több állam rendelkezik olyan technikai háttérrel, hogy ha akarják, ők is elindíthatnak egy katonai célú programot. Jelenleg minden érintett állam részese az egyezménynek, kivéve Izraelt, de hosszabb távon ez a helyzet komoly fenyegetéssé válhat.
– Megrendült az iszlám köztárasaság?
– Ezt még nem látjuk. Természetes reakció, hogy ilyenkor a társadalom összezár a külső támadóval szemben. De elképzelhető, hogy a korábbi törésvonalak mentén újra fellángolhatnak a tüntetések. Az iráni nép az elmúlt 16 évben többször próbálta megdönteni a rezsimet. Gondoljunk a 2009-es zöld forradalomként ismert eseménysorra, Ahmadinezsád második győzelme után, annak csúnya vége lett.
Nem tudjuk megítélni, hogy egy újabb hullámban milyen erőt tud mozgósítani a rezsim. Az izraeliek például támadták a Baszidzs milícia infrastruktúráját is Teheránban. Ez egy, a Forradalmi Gárda alá tartozó, belbiztonsági célokra bevetett, részben részidős erő. Érdekes lesz látni, hogy a rezsim milyen intézkedéseket hoz, ha újra fellángol a belső elégedetlenség. Az is lehet, hogy nem lesz, aki újra megpróbálja, mivel eddig elég hatékonyan elnyomták ezeket a kezdeményezéseket.
– A fiaskó, amit az irániaknak el kellett szenvedniük, miszerint az izraeli ügynökök gyakorlatilag ki-be járkáltak Iránban, és szinte mindent tudtak, nem vezethet a rezsim keményedéséhez? Jöhetnek a tömeges letartóztatások?
– Ez részben már most is történik. Az elmúlt másfél hétben is volt egy-két kivégzés, feltételezett izraeli ügynököket akasztottak fel. Volt letartóztatási hullám is: több európai turistát is őrizetbe vettek kémkedés vádjával, mivel állítólag katonailag érzékeny létesítmények környékén fényképeztek. Valószínűleg inkább a túlzott gyanakvás mozgatja az iráni szerveket, és ez az élmény biztosan mély nyomot hagy a rezsimben, abban biztos vagyok.
– Ilyenkor mindenki győztesként hirdeti magát. Izrael céljairól és eredményeiről már beszéltük? Iránban mit tudnak eladni győzelemként?
– Elmondhatják, hogy kibírták az amerikai és izraeli támadások másfél hetét. A rendszer legfontosabb vezetői, a legfelsőbb vezető, az elnök, a miniszterek sértetlenek maradtak. Ez valószínűleg azért van, mert az izraeliek nem törekedtek a rendszer teljes megbuktatására. Ez túl merész lépés lett volna, hiszen nem tudták volna, ki következik utánuk, és ez mindig kockázatos.
– Külső szemmel nézve ki a győztes?
– Ez attól függ, hogyan lép tovább az iráni rezsim.
csak visszatérünk a kiindulási pontra, ráadásul átláthatatlanabb körülmények között. Politikailag talán Netanjahu tudott ebből profitálni. Több hírforrás is azt találgatja, hogy előrehozott választásokat akar, de ezt még meglátjuk. Az tény, hogy az izraeli fél katonailag, technológiailag egyértelműen felülmúlta az irániakat. A hírszerzésük sokkal hatékonyabbnak bizonyult. A kérdés az, hogy mennyi erőforrásukat használták el, mi maradt meg, és ezáltal egy újabb válsághelyzetben milyen mozgásterük lesz.
– Az izraeliek állítása szerint Iránnak most már jóval kevesebb rakétája van. De van-e Iránnak olyan hadiipari kapacitása, hogy ezeket ütemesen pótolja, azaz hosszú távon is fenyegetést jelentsen?
– Az iráni ipar képes az általuk most használt arzenál önálló előállítására. A kérdés az, hogy a gyártókapacitásukat érte-e csapás, amit nem látunk. A meglévő állománnyal kapcsolatban további két tényezőt kell figyelembe venni: egyrészt a rakéták számát, másrészt az indítóállásokét. Az izraeliek szerint az indítóállások kétharmadát már sikeresen megsemmisítették, de azt ezt az információt nem tudjuk ellenőrizni.
A háború előtt több forrás szerint is több ezer különböző rakétával rendelkeztek, de ezek közül sok a kis hatótávolságú. A nagy hatótávolságúak aránya nem ismert pontosan. Szintén nem tudjuk, hogy ezek mekkora részét semmisítették meg.
– A jelenlegi tűzszünet azt is jelenti, hogy megszűnt az a fajta terrorfenyegetés, amit eddig Irán jelentett? Vagy a proxykon keresztül továbbra is ügyeskedhet?
– Ez nem feltétlenül jelenti az ilyen fenyegetések végét. Ott azért nehéz egyértelműen megmondani, hogy Irán áll-e egy-egy akció mögött, tehát nem zárnám ki, hogy a közeljövőben látunk kisebb-nagyobb akciókat a térségben vagy azon kívül is.
