Geréb Ágnes lánya kiállt édesanyja mellett: "Lehet őt nem szeretni, de az érdemeit elvenni nem lehet"
Herner Dorka pszichológus, újságíró, író (legújabb könyve tavaly jelent meg Gyerekes gondolatok címmel), egyben Geréb Ágnes lánya, akit a napokban ítéltek két éves börtönbüntetésre egy 2003-as és egy 2007-es otthonszülés kapcsán. Az első esetben egy ikerpár egyik tagja meghalt, a másodiknál szülés közben elakadt a csecsemő válla, és az anyukát kivérezve vitték kórházba. Az ítélet jogerős.
Geréb büntetése ellen a hír bejelentése óta többen is felszólaltak. A Facebookon összefogás indult érte, és többek között Szalóki Ági is nyíltan kiállt mellette.
Most lánya, Herner Dorka fogalmazott meg pár sort arról Facebook-oldalán, hogy milyen gondolatok játszódnak le benne édesanyja jövőbeni bebörtönzése kapcsán.
"Kell az erőtök, nagyon is. Tartsátok még picit, duplázzátok meg, és adjátok, mikor kérjük majd. Nem olyan sokára"
- zárja a sorait.
A teljes bejegyzést változtatások nélkül közöljük!
"'Akkor add neki az erőt, mikor kéri!' - ezt a mondatot Geréb Ágnestől, az anyukámtól tanultam. Hogy ne fecséreljem az elviselhetetlen fájdalom miatt érzett tehetetlen dühömet arra, hogy a fejemből nyomjak. A méh ereje és a gyerekemmel való közös munka viszont előre visz, de annak megvan a saját ideje.
Tudok azonosulni a tehetetlen dühvel, hogyne tudnék. De ha belülre figyelek, érzem, hogy nem az ökölrázás, nem a habzó száj az, ami segít most. A harag és a düh nagy erő. Arra kérlek/ünk Titeket, hogy őrizzétek meg ezt az erőt, és adjátok anyukámnak és az ügynek, mikor kérjük.
A szelíd csönd elementáris ereje - anyukám ezt tudja, ez a fegyvere közel 40 éve folyamatosan. Ha ő 1979-ben, mikor az első apukát csempészte be a szülőszobára és ezért büntetésből fél évig a szülőszoba környékére sem mehetett, az öklét rázva, tajtékozva üvöltött volna a főnökével, hogy ez méltánytalan, biztosan kirúgják. Ehelyett csöndben maradt, és gyűjtötte és megőrizte és megduplázta az erejét. Hogy fölhasználja arra, hogy menjen tovább azon az úton, amin járva társadalmi változásokat ért el.
Lehet őt nem szeretni, megítélni, lehet az otthonszüléssel nem szimpatizálni. De annak az érdemét elvenni, hogy ő az, aki kijárta az útját, hogy a kórházban sem kell már fölkötött lábbal, fekve, egyedül szülni, nem lehet.
A saját bőrét vitte vásárra. Ez egészen más kategória, mint amit ebben az országban bármelyikünk is megtett a szülés, a szülő nők érdekében. Utat törni, járatlan utat járttá tenni, rendszerszintű szemléletet formálni nem kispályás történet. Ezért érdemli meg a szabadságot, ezért érdemli, hogy véget érjen a meghurcoltatása végre.
Kell az erőtök, nagyon is. Tartsátok még picit, duplázzátok meg, és adjátok, mikor kérjük majd. Nem olyan sokára. Köszönjük."