Gépfegyver, házilag – Európai terroristák és neonácik kezébe is fegyvert ad a 3D nyomtató és Iván, a Troll

A kínai Xpeng elektromosautó-gyártó a kantoni AI Day rendezvényen leplezte le IRON nevű humanoid robotját, amelynek mozgása annyira élethű volt, hogy a cég képviselői a színpadon kénytelenek voltak felnyitni a burkolatát, hogy bizonyítsák, nem egy ember rejtőzik benne – írta a Live Science. A bemutató után a vállalat közölte, hogy a robot első példányai 2026-tól jelenhetnek meg kereskedelmi környezetben, például a cég saját bemutatótermeiben.

Az IRON természetesnek ható, „modell-szerű” mozgását egy rugalmas, emberhez hasonló gerinc, sok ponton mozgó ízületek és bionikus izomzat teszi lehetővé. Összesen 82 szabadsági fokkal rendelkezik, ebből 22-22 a két kézben található. A gép agyát három egyedi MI-chip adja, amelyek együttesen 2250 billió műveletet végeznek el másodpercenként. Az Xpeng saját fejlesztésű robotikai architektúrája révén a robot a vizuális ingereket közvetlenül fizikai cselekvéssé alakítja, anélkül, hogy előbb nyelvi formára kellene fordítania azokat. A „belülről született” dizájnkoncepció jegyében

A vállalat szerint az IRON az első humanoid robot a világon, amely teljesen szilárdtest-akkumulátort használ. Ez a technológia a hagyományos lítiumion-akkumulátorokban lévő gyúlékony folyadékok helyett kerámiát vagy polimereket alkalmaz, így biztonságosabbá teszi a robot működését zárt terekben. A cég a közeljövőben kizárta a házimunka-alkalmazásokat, mert egy kiszámíthatatlan háztartási környezet biztonsági kockázatokat rejtene.

„A következő generációnak nagyon rugalmasak a csontjai, erős bionikus izmai és puha bőre van. Reméljük, hogy magasságban és arányokban is hasonló lehet az emberhez” – mondta He Hsziao-peng, az Xpeng elnök-vezérigazgatója. Hozzátette:

A humanoid robotok piacán az utóbbi időben nagy a mozgás. A szintén kínai Unitree startup nemrég mutatta be piruettező, karate-rúgásokat bemutató H2 modelljét, de annak még nincs hivatalos megjelenési dátuma, így az Xpeng jó eséllyel előbb juttathatja el robotját a boltokba vagy irodákba. Az IRON bejelentése a cég szélesebb körű „fizikai MI” stratégiájának része, amely a robotikát, az önvezető járműveket és az MI-fejlesztést egységes platform alá vonja. A vállalat korábban egy repülő autó prototípusát is bemutatta.

A bemutatót követően a nemzetközi és a kínai sajtó is sokat foglalkozott a színpadi demonstrációval és a kétkedőknek szánt „felnyitásos” bizonyítással. He Hsziao-peng a Douyin nevű kínai közösségi oldalon egy videót is közzétett, amelyben olyan részletekről beszélt, mint a robot hűtéséből adódó zaj, a kezek mérete vagy a fej „fülszerű” mikrofonnyílásai.

Már jóval a ChatGPT Atlas 2025. októberi bejelentése előtt sejteni lehetett, hogy az OpenAI saját böngészőn dolgozik. A techszektorban nyílt titokként emlegették a projektet, hiszen a vállalat 2023–2024 folyamán sorra igazolta le a Google Chrome eredeti csapatának kulcsembereit – ami rögtön nyilvánvalóvá is tette, hogy a legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező szoftver babérjaira tör.

Később, már 2025 júliusában három, a tervet ismerő forrás megerősítette a Reutersnek, hogy az OpenAI rövidesen piacra dob egy mesterséges intelligenciával felvértezett böngészőt, amit a több mint hárommilliárd felhasználóval rendelkező Chrome kihívójának szán. A szoftver fejlesztése ezt követően is a háttérben zajlott: hivatalosan semmit sem kommunikáltak róla, a létezését sem erősítették meg, egészen addig, amíg kész állapotban nyilvánosságra nem hozták.

Az előjelek szinte tökéletes hiánya ellenére a háttérben tudatos stratégia rajzolódik ki. Sam Altman vezérigazgató korábban is utalt rá, hogy a vállalat nagy álmokat dédelget egy internetböngészővel kapcsolatban, aztán egy áprilisi kongresszusi meghallgatáson elejtette, hogy ha az amerikai trösztellenes perek nyomán a Google-nak el kellene adnia a Chrome-ot, az OpenAI „érdeklődne a felvásárlás iránt”.

Ezzel az OpenAI fel is rohant a pályára, amelyet a ’90-es évek böngészőháborúi óta lényegében a Google és az Apple ural – nem agyonverve, de azért partvonalra szorítva a Microsoftot, illetve például a Mozilla Firefoxot. Kevesen gondolták volna, hogy lesz olyan versenyző, aki nemhogy szóhoz jut, de le is futhatja a klasszisokat.

Tényleg kell a világnak még egy böngésző? Mit akar ezzel az OpenAI?

Felmerül a kérdés, hogy az OpenAI mégis miért ment neki egy annyira telített piacnak, mint amilyen az internetböngészőké. Szakértők szerint a döntés mögött stratégiai megfontolások sora áll, és az egyik, ha nem a legfontosabb, egy új generációs virtuális asszisztens létrehozásának szándéka. Az AI-ügynök felépítéséhez meg kell ismerni a felhasználók szokásait és igényeit, aminek a böngésző kiváló eszköze lehet.

És az OpenAI éppen ezt akarja. Ahogy a ChatGPT Atlas bemutatkozó oldala is kifejti: a böngésző az a felület, ahol a felhasználó minden munkaeszköze és információforrása összefut. Ha a ChatGPT nemcsak helyet kap benne, hanem a középpontjába kerül, akkor az AI átlátja a teljes kontextust, és személyi asszisztensként segítheti a felhasználót.

A fejlesztők ezen túl saját ökoszisztéma kiépítésére is törekednek, hiszen nem akarnak kiszolgáltatott helyzetbe kerülni a nagy platformokkal szemben. A böngésző birtoklása védőhálót jelentene például akkor, ha a Google vagy az Apple úgy döntene, lekorlátozza a külső AI-szolgáltatások hozzáférését a rendszereihez.

A Reuters az OpenAI-nál dolgozó forrásától megtudta: a vállalat korántsem elégedett meg azzal, hogy legértékesebb terméke más gyártó böngészőinek egyszerű bővítményeként létezzen tovább, hanem azt akarta, hogy teljes értékű, saját böngészővel jelenjen meg, ha lehet, több százmillió eszközön. A szoftver segítségével ugyanis ellenőrzése alá vonhatja a felhasználói interakciók során keletkező adatokat.

A saját böngésző kiadásával az OpenAI egyenesen a Google egyik legfőbb erősségét veszi célba: olyan óriási mennyiségű adatra akar szert tenni, mint a kereső cég a Chrome-mal, hiszen látja, hogy a megfelelő adathasznosítás évente akár százmilliárd dolláros reklámbevételt hozhat.

A ChatGPT Atlas létrehozása mögött nem utolsó sorban ott húzódik a küldetéstudat: Altmanék szerint az AI fejlődése ritka lehetőséget kínál annak újragondolására, hogy hogyan is használjuk az internetet.

Alapjaiban más böngésző, mint a többi

A ChatGPT Atlas különlegessége, hogy a mesterséges intelligenciát nem utólagos kiegészítőként tapasztották hozzá – ahogy a Microsoft tette a Bing Chattel az Edge böngészőben –, hanem az egész szoftver eleve erre épül. Egy rövid tesztelés során számunkra is egyértelművé vált, hogy a böngésző alapja a nyelvi modell – annak minden előnyével.

Az Atlas a Chromium motorjára épül (mint a Chrome, az Edge vagy az Opera), de a kezelőfelülete és a funkciói az AI köré szerveződnek. Megnyitáskor nem a hagyományos Google-keresőoldal nyílik meg, hanem egy ChatGPT-alapú kezdőlap – keresőmezővel és intelligens javaslatokkal.

A ChatGPT-ben megismert „Kérdezz bármit” mező egyszerre használható webcímek beírására és természetes nyelvű kérdések megfogalmazására, a böngésző pedig ChatGPT-válaszokkal, valamint hagyományos találati listával, a keresésre vonatkozó kép- és videótalálatokkal is reagál. Ez mindjárt eggyel több lehetőség, mint amit a hasonló módon, csak éppen a címsorból mindössze az ismert Google-keresést indító Chrome nyújtani tud.

Url begépelésére persze rögtön a weboldalt nyitja meg, de a hagyományos keresés is működik, és a találatok meglepően sokoldalúak, egyben letisztultak. Ahelyett, hogy vége-hossza nincs lista fölött hunyorogva vadásznánk arra, amire éppen szükségünk van, részletes információkat kapunk. Az Etele Mozira keresve például nem linkgyűjtemény érkezik, mint a Google-ben, hanem egy pontokba szedett leírás az ott található szolgáltatásokról, árakról, nyitvatartásról, elérhetőségekről és persze a megközelíthetőségről. Ez a főmenü, ami teljes egészében a ChatGPT-re épül: annak felületét és funkcióit idézi. Mellette ugyanakkor megjelenik a webes keresés, amivel a megszokott linkgyűjteményt kapjuk, illetve a képek és a videók gombja.

Az Atlas használatának igazi előnye, hogy egyszerű csevegésben koncentráltan és pontosan dobja ki azokat a tartalmakat és információkat, amelyekre szükségünk van. Ez rengeteg időt spórolhat, ha szabadidős programokat, híreket, nevezetességeket vagy éttermeket keresünk.

De a böngésző főleg akkor jön jól, ha speciális kéréseket fogalmazunk meg. Egy teletal.hu-s rendelésnél például a diétánknak, vagy ételérzékenységünknek megfelelő menüsort keres vagy állít össze (utóbbit kissé hanyagul), de az sem hozza zavarba, ha meg kell terveznie egy tömegközlekedési útvonalat a Népligetből a Nyugatiba olyan személynek, aki fél a mozgólépcsőn, így elkerülné az ezzel járó csomópontokat.

És kérdezni roppant egyszerű, az Atlas állandóan tettre kész. Bármely oldalra is látogassunk el, a jobb felső sarokban mindenhol ott a „Kérdezd a ChatGPT-t” gomb, amelyre oldalsáv nyílik. Ebben szabad szöveges kérdéseket tehetünk fel, összefoglalót vagy további információkat („Segíts tanulni”) kérhetünk, illetve van dinamikusan változó tipp is, ami annak függvényében más és más, hogy milyen oldalon járunk. Politikai hírt olvasva például „alternatív nézőpontokat” kérhetünk, míg egy helyszínre rákeresve hasznos tevékenységekhez kérhetünk ötletet („Mit csinálhatok itt?”) – mindezt anélkül, hogy új lapot kellene nyitni.

A böngésző – ha engedélyt adunk rá – emlékszik a korábbi beszélgetéseinkre és kereséseinkre, így kérhetünk tőle összefoglalót például a múlt héten talált receptekről vagy ingatlanhirdetésekről, illetve más információkról, amelyeket e képesség hiányában a többi böngészőben sokáig tart újra előtúrni – ha sikerül egyáltalán.

Ezek a „böngészőmemóriák” az OpenAI szerint opcionálisak és átláthatóak: a felhasználó bármikor megtekintheti, archiválhatja vagy törölheti őket, és a böngészési előzmények törlésével együtt a memóriába mentett információk végleg törlődnek.

Az igazi sci-fi élmény ugyanakkor a fizetős Plus, Pro és Business csomagok felhasználóinak előzetes verzióban hozzáférhetővé tett Ügynök mód lehet. Ez lényegében egy automatizált asszisztens, amely konkrét feladatokat tud elvégezni helyettünk a weben, így az Atlasba integrált ügynök képes űrlapok kitöltésére, időpontfoglalásra, online vásárlásra és információgyűjtésre – egyetlen utasítás alapján.

Az OpenAI külön kiemelte, hogy az ügynök módot a biztonság jegyében alakították ki: a háttérben futó AI nem futtathat tetszőleges kódot, nem telepíthet bővítményeket, és az olyan érzékeny oldalak előtt, mint a webbank vagy az e-mail, magától megáll, mielőtt bármit is tenne az ott lévő adatokkal.

A legfőbb újítás, és amit a legtöbben értékelhetnek a ChatGPT Atlasban az az, hogy már nem kell egy külön chatbotba szöveget másolgatni, hiszen a böngésző egy ablakban összefűzi az olvasást és a kérdezést. Hasonló módon az ügynök képes végignézni akár több korábban meglátogatott állásportált, majd összeírni az azonos követelményeket – persze önállóan, mintha egy asszisztens tenné helyettünk. Ezek a funkciók így együtt azt a benyomást keltik, hogy a ChatGPT Atlas tényleg több egy hagyományos értelemben vett böngészőnél: már most egyfajta asszisztensnek tekinthető, ami személyre szabott, intelligens folyamatokká alakítja a böngészési élményt.

Mindez elég ígéretes, de a tesztelők egyelőre vegyes fogadtatásban részesítik. A The Verge például nincs elragadtatva tőle, mivel az új böngésző „olyan, mint egy Google-kereső, csak extra lépésekkel”, és bár az Atlas tényleg ügyes az AI-válaszok előállításában, a keresései egyelőre „nem érnek fel” az ismert megoldásokhoz. Magyarán: ha az AI-modell válaszáról átkattintunk a klasszikus linkgyűjteményre, akkor a kapott eredmények nem mindig relevánsak. További probléma, hogy egy térképes keresés esetén (pl. éttermek vagy nevezetességek a közelben) ugyan megjeleníti a térképrészletet, az értékeléseket és nyitvatartást, de a véleményekbe vagy forrásokba nem lehet beleklikkelni, így a részletekig már nem jutunk el.

A New York Magazine szintén nem esett hanyatt attól, amit látott, hiszen úgy véli, „megkapjuk gyakorlatilag ugyanazt a ChatGPT-élményt, csak épp a böngészőbe sütve”. Sok újdonságot tehát ők sem fedeztek fel az Atlasban a többi böngészőhöz képest, leszámítva, hogy itt nem egy külön weboldalon vagy bővítményben fut a chatbot, hanem szerves része a böngésző felületének. És ez még nem teszi radikálisan új böngészővé az Atlast. A valódi innovációt e teszt szerint is az ügynök mód jelentheti, ami, ha egyelőre nem különösebben hasznos, legalább látványos, és látszik rajta, hogy van benne potenciál.

Merre tovább? – Az OpenAI tervei és az Atlas jövője

A böngészőről érkezett első visszajelzések összességében óvatos optimizmust tükröznek, ami már elég lehet a folytatást tervező OpenAI-nak. A cég egyértelművé tette, hogy a ChatGPT Atlas csak a kezdet, és folyamatos fejlesztésekkel igyekszik teljes értékű alternatívát kínálni a megszokott böngészőkre – hamarosan minden nagy operációs rendszeren. Az Atlas egyelőre csak macOS-ra érhető el, de a cég bejelentette, hogy hamarosan érkezik a Windows, iOS és Android verzió is.

A fejlesztési tervek között szerepel a többfelhasználós profilok támogatása, a haladó felhasználóknak szánt fejlesztői eszköztár megjelenítése, valamint a ChatGPT-re épülő külső alkalmazások (ún. ChatGPT-appok) jobb integrációja is. Az OpenAI ezenkívül utalt rá, hogy a webfejlesztőkkel együttműködve új szabványokat – például speciális tageket – is kialakítana, amelyek segítségével a weboldalak könnyebben együttműködnek majd az Atlas ügynökfunkcióival.

Várható továbbá, hogy az Atlas szorosabban összefonódik más OpenAI-termékekkel és a vállalat partnereinek szolgáltatásaival. Utóbbiakra már most akadnak izgalmas példák: a Spotify vagy a Booking.com integrálásával a chatbot közvetlenül képes dallistát összeállítani és szállást foglalni.

Ezek az alkalmazások eddig különálló pluginokként működtek a ChatGPT-ben, de elképzelhető, hogy a jövőben natívan jelennek majd meg az Atlas böngészőben. A TechRadar értékelése szerint a nyilvánosságra hozott fejlesztési tervek „ambiciózus elképzeléseket” vetítenek előre: appok böngészőn belül futtatását, illetve még szorosabb integrációt harmadik felek szolgáltatásaival.

Az OpenAI egyébként megerősítette, hogy hallgat a felhasználói visszajelzésekre, és megígérte, hogy az Atlas funkciói olyan ütemben fognak bővülni, ahogy a felhasználók igényei diktálják. A böngésző termékfejlesztését vezető Adam Fry ennek megfelelően nemrég terjedelmes listát is közzétett a userek által javasolt módosításokról és javításokról.

Sokan felvetik azt is, hogy az Atlas valójában csak egy lépcsőfok az OpenAI még nagyobb szabású tervei felé. Altman korábban egyértelműen utalt rá, hogy a vállalat saját hardver fejlesztésébe is belefog, és ennek első lépéseként idén – 6,5 milliárd dollárért – felvásárolta Jony Ive, az Apple egykori legendás formatervezőjének AI-eszközökre specializálódott startupját, az io-t.

Szakértői vélemények szerint nem kizárt, hogy ennek a titokzatos készüléknek építik a szoftveres ökoszisztémát: a ChatGPT Atlas, a hozzá kapcsolódó AI-szolgáltatások és a jövőbeli app-integrációk együttesen akár egy AI-központú operációs rendszert alkothatnak – például vadonatúj AI-okostelefonokhoz.

A böngészők versengése – Kinek mekkora szelet jut a tortából?

Ahhoz, hogy megértsük, mi vár a ChatGPT Atlasra, érdemes tisztában lenni a böngészőpiac jelenlegi erőviszonyaival. A globális mezőnyben toronymagasan a Google Chrome vezet: világszerte a webes böngészések több mint kétharmada ebben a böngészőben történik.

Források: Reuters, Demandsage, Statcounter

Ezek a számok rávilágítanak, hogy a böngészőpiac mennyire koncentrált és mennyire nehéz lehet új szereplőként felférni a térképre. A Chrome és a Safari esetében ráadásul nem csupán önmagában egy böngészőről van szó, hanem ökoszisztémába ágyazott dominanciáról: a Chrome a Google számtalan szolgáltatásával integrálódik (Gmail, YouTube, Google Drive stb.), a Safari pedig az Apple zárt világának része (összehangolódva az iMessage-dzsel, az Apple Pay-jel vagy at iClouddal). Vagyis: egy új böngészőnek nem pusztán technológiailag kell jónak lennie, de meg is kell győznie a felhasználót, hogy kiszakadjon a megszokott digitális környezetéből, és esélyt adjon valami újnak.

Megtörhető a Chrome uralma? – Az OpenAI esélyei

„Az emberek többsége nem szívesen vált böngészőt. „Ha megpróbálod lenyomni az emberek torkán a saját böngésződet, fellázadnak” – idézi a Business Insider Brendan Eicht. A Brave böngészőt fejlesztő cég vezérigazgatója, aki maga is új szereplőként harcolt a felhasználók kegyeiért, figyelmeztet: a Microsoft régi trükkje (az Internet Explorer erőltetett összecsomagolása a Windowszal) ma már visszafelé sülne el.

A felhasználók hozzászoktak a Chrome-hoz és a Safarihoz, olyannyira, hogy talán évek óta nem is gondolnak rá, pontosan milyen böngészőt is használnak, csak nap mint nap megnyitják az alapértelmezett szoftvert. Hiába innovatív tehát a reklámblokkolással és kriptotárcával rendelkező Brave, kb. 90 millió aktív felhasználót gyűjtött, ami bár szép, eltörpül a nagyok számaihoz képes. A szintén újító Arc is csak pármilliós lelkes táborig jutott el, és a fejlesztői végül úgy döntöttek, inkább teljesen új, AI-központú böngészőre (Dia) fókuszálnak.

Tudja ezt az OpenAI is, és óriási előnyt jelent számára, hogy van egy kész felhasználói bázisa, amire építkezhet: a ChatGPT aktív heti felhasználóinak globális száma 700–800 millió fő lehet, szóval van miből kiindulni.

Ha az Atlas elnyeri a felhasználók bizalmát, azzal a Google is lépéskényszerbe kerül: fejlesztenie kell saját AI-megoldásait a Chrome-ban, és talán az eddig zárt platformok is nyitottabbá válnak az AI-integrációra. Az Apple például lassan halad a Safari „okosításával”, de rajta is nőhet a nyomás, ha az Atlas és más AI-böngészők terjedni kezdenek.

Az OpenAI számára pedig nem a közvetlen böngészőpiaci bevétel a legfontosabb, hanem az ökoszisztéma és az adatok felett gyakorolt kontroll. A böngésző révén közvetlen csatornát kap a felhasználóhoz: ahelyett, hogy egy külső platformon (Chrome, iOS) keresztül kellene eljuttatnia hozzájuk a szolgáltatását, a saját felületen is megteheti. Ez hasonló stratégia, mint amit a Google követett a Chrome 2008-as indításakor: azért hozott létre saját böngészőt, hogy a felhasználókat mélyebben bevonja a saját ökoszisztémájába, és ne csak egy tőle származó szolgáltatást (a keresőt) használjanak.

Ha a vállalatnak akár csak részben sikerül átcsábítania a ChatGPT felhasználóit az Atlasra, az hosszú távon megtérülő befektetés lehet. Egyrészt csökkenti a függését a Google-től és más riválisoktól, másrészt új bevételi modelleket nyithat meg. Elképzelhető, hogy az Atlas a jövőben saját keresőszolgáltatást kínál, ami után az OpenAI részesedést kap a hirdetési bevételekből – hasonlóan ahhoz, ahogy az Apple évi milliárdokat kasszíroz azért, mert a Google a Safari alapértelmezett keresője.

Az is egy opció, hogy a ChatGPT ügynökfunkcióján keresztül végrehajtott vásárlásokból az OpenAI jutalékot szed (például, ha az AI vesz nekünk valamit az Amazonon vagy lefoglal egy szállást, abból háttérmegállapodások alapján részesedést szerezhet). Mindez egyelőre csak lehetőség, de a trend eléggé adja magát: az OpenAI azt szeretné, ha a mesterséges intelligencia nem a böngészés mellékes kiegészítője, hanem annak központi eleme lenne.

Meglepő áttörés jöhet az akkuk világában: kutatók bebizonyították, hogy a vas több elektront tud leadni és visszavenni, mint amennyit eddig lehetségesnek tartottak. Az Interesting Engineering beszámolója alapján olyan vasalapú katódok jöhetnek, amelyek egyszerre erősebbek és olcsóbbak – írta a Portfolio.hu.

A kulcs egy új, nanoszerkezetű anyag: lítium–vas–antimon–oxid. A kutatók ennek kristályszerkezetét úgy hangolták finomra, hogy a vasatomok akár öt elektront is képesek legyenek leadni és visszavenni, szemben a korábban ismert kettő–hárommal.

Az elején nem ment zökkenőmentesen: a minták a töltési ciklusok alatt többször is szétestek. A megoldás az extrém lekicsinyítés lett: 300–400 nanométeres szemcsenagyságnál stabil állapotot értek el. „A részecskék lekicsinyítése óriási kihívás volt, de ez tette lehetővé, hogy a kristály stabil maradjon” – mondta az egyik kutató.

A felfedezés hatása túlmutathat az energiatároláson: a vas új elektronikus és mágneses tulajdonságai hatással lehetnek MRI-berendezésekre, mágnesvasúti technológiára, sőt akár a szupravezetők fejlődésére is.

A fordulatot egy 2018-as elmélet indította el: William Gent vetette fel, hogy a vas magasabb oxidációs állapotba kényszeríthető, ha a szomszédos atomok távolsága megfelelő. A következő lépés a nagyobb méretű prototípusok gyártása és a hosszú távú ciklustesztelés. A kutatók szerint néhány éven belül ipari fejlesztések indulhatnak az új technológiára építve, és megkezdődhet az akkumulátorok „új vaskorszaka”.

Az idei TEDx Danubia „napindító mélymerülése” a jövőről, innovációról, társadalomról szólt. A Lakner Zoltán vezette beszélgetésben Csepeli György szociálpszichológus, média-szakértő, Duda Ernő innovátor és Simó György kockázati tőkebefektető voltak. Természetesen a jövő első számú alakító tényezőjeként mindannyian a mesterséges intelligenciát jelölték meg, innen ágaztak el a felsejlő problémák is.

A háromnegyedórás beszélgetés végén az nyilvánvalóvá vált, hogy nemhogy 30 vagy 10, de 5 évre is nehéz tervezni, miközben az új technológia utópisztikus, de disztópikus jövő-forgatókönyveket is tartogathat a számunkra. Simó Györggyel beszélgettünk arról, mi várhat ránk.

– Nagyanyám annak idején azt mondta nekem, örül, hogy most már nem él sokáig, mert ő nem bírna abban a világban élni, amiben én gyerekként belecsöppentem. De mindig ezt mondja minden idősödő generáció. Mi az, amitől most tényleg más a helyzet? Egyáltalán: más?

– Részben ez is igaz, amit mondasz: ehhez is hozzá fogunk majd szokni. Ugyanakkor az eddigi technológiai fejlődés általában megsokszorozta, kiterjesztette az ember képességeit valamilyen módon, de nem fenyegette. Segített legyőzni például a távolságot, az időt, vagy a gravitációt. Az ipari forradalom először a fizikai termeléssel kapcsolatos képességeinket fejlesztette, miközben a kontroll, a döntéshozatal, az értelmezés, az értelem, a kommunikáció az ember privilégiuma maradt: a gép csak eszköz volt. Most viszont, a mesterséges intelligencia új hulláma segítségével olyan módon modellezzük már az emberi gondolkodást, a gondolatképzést, a döntéshozatalt, a beszédet, a kommunikációt, hogy egy ponton mindegy lesz, ember adja-e a választ vagy sem. Ahogy az is mindegy, hogy a repülőgép nem úgy repül, mint a madár, mert a legtöbb helyzetben ez elég, sőt több is: a madár nem tudja elvinni az embert, a repülő viszont igen; persze a madár be tud repülni a fák közé, a repülő nem. Alapvetően azonban ez az új technológia a döntéshozatali és gondolkodási folyamatainkat, az emberi agy eddigi monopóliumát, s vele a kommunikáció, ami a társadalomképzés legfontosabb eleme, nemcsak kiterjeszti, hanem exponenciálisan teszi hatékonyabbá és helyettesíthetővé. Most az a kérdés, hogy

mint ahogy az korábban a nukleáris eszköztárnál történhetett volna. Szerencsére az, legalábbis eddig kontroll alatt maradt. Könnyű viszont belátni, hogy ez a technológia sokkal erősebben, sokkal gyorsabban fejlődik annál, mint amit egyelőre kontrollálni tudnánk, vagy amihez adaptálódhatnánk. A következő években ki fog derülni, hogy az adaptációs képességünk sebessége tartja-e a lépést a fejlődéssel. Mikor ezt a technológiát meglovagoljuk, nem szabad kicsúsznia a kezünkből.

– De van az egésznek egy másik oldala is. Mik lehetnek az előnyök?

– Ha a mai mindennapokat összeveted a néhány száz évvel ezelőtti élettel, akkor bár van egy csomó azonosság, mégis alapvetően egy másik világ volt. Tömegessé vált az, ami régen egyrészt csak egy nagyon szűk elit kiváltsága volt, elképzelhetetlen mértékben javult a tömegek életminőség a világ nagyobbik részén. Most egy hasonlóan nagy ugrás következhet: nagyon hosszú élet, nagyon erős eszközök, hogy ezt az életet értelmessé és tartalmassá tegyük.

Persze ez a világ teljesen új minőségeket is hoz: például, hogy az ember és a gép közötti határ pszichológiailag is feloldódik. Amit most az AI-nál látunk, a mátrix és az algoritmusok logikája sok szempontból már megjelenik a mindennapos mobiltelefon-használatunkban is: ha a kezedben ott van a mobil, százszor tájékozottabb vagy, pár gombnyomással hozzáférsz a világ elérhető tudásainak jó részéhez. Már eddig is egy gibsoni, Neurománc-szerű világban előképében éltünk. Az AI-eszközökkel nagyon gyorsan fog fejlődni az ember-gép interfész: a robotok mellett jönnek a testbe épített kiegészítők, később az idegpályákkal közvetlenül kommunikáló megoldások, mint amin a Neuralink dolgozik. Erre is megyünk, ez kicsit lassabb lesz, de közben az úgynevezett AGI, az általános mesterséges intelligencia is érkezőben van. És ennek a megjelenése nem egy pillanat lesz, hanem ez egy folyamat, ami már zajlik. Ma is tud olyan dolgokat csinálni az AI, amelyekben sokkal jobban teljesít, mint az ember. Mondok egy nagyon konkrét példát: ma már szinkronban, száz nyelven „beszél” tökéletesen, és minden internetezőnek elérhető.

A nyelvek közötti elválasztó falak leomlása drámai hatással lehet majd a nemzetállami keretek jövőjére, a nemzetek közötti előítéletek oldódására, a nemzeti identitások egymás mellett élésére. Lásd még, nyelvében él a nemzet.

– Egyszerre tűnik vonzónak és zavarba ejtőnek egy ilyen világ...

– Sokan ellene vannak ennek, ez természetes, de szerintem nincs alternatívája akkor sem, ha ez a további globalizáció felé lök. A mai társadalmi konvenciók fel fognak lazulni. Fellazulnak az emberi fizikum és a gép közötti interfész határai: lesz egy átmeneti állapot, aztán egy idő után felismerhetetlenné válhat, mi az emberi és mi a gépi produktum, legalábbis nagyon sok területen. Én ma eddig látok.

– Ahogy egy csomó munka feleslegessé válik, érdekes módon először a szellemi munkák kerültek veszélybe, míg a korábbi ipari forradalmaknál inkább a fizikai munkákat váltották ki a gépek. De persze jönnek a humanoid robotok, és a fizikai munkát is kiváltják. Rengeteg ideje lesz az embernek. Ez óriási lehetőség, de veszélyes is. És az is kérdés, ha nem lesz munka, honnan lesz jövedelme az embereknek? A kapitalizmus mint rendszer tudja-e azt kezelni, hogy az emberi munka feleslegessé válik? Vannak, akik szerint az alapjövedelem a megoldás.

– Én az alapjövedelmet egy primitív koncepciónak tartom; ennél sokkal bonyolultabb lesz a feladvány, de abban egyetértek, hogy nagyon jelentős átalakulás előtt állunk. Hogy ez az átalakulás olyan lesz-e, mint a feudalizmus és a kapitalizmus közötti váltás, azaz elindul egy új korszak, egy posztkapitalista korszak, vagy inkább olyasféle korrekció történik, mint a 60-as években, vagy korábban is, amikor a szocialista–kommunista mozgalmak elkezdtek felerősödni, ez még talán nyitott. Akkor is úgy tűnt, a rendszer képtelen válaszolni az emberi igényekre, mégis egy lényegi megújulás jött a rendszer keretein belül. A kapitalizmus eddig hihetetlen adaptációs képességről tett tanúbizonyságot. A 60-as évek diáklázadásai után is eljutottunk oda, hogy a rendszer átalakult, magába olvasztott különféle szociális szempontokat, de közben megtartotta a versengés logikáját. És ez még Amerikában is így volt. Nem tudjuk, paradigmaváltás előtt állunk-e, vagy „csak” egy hatalmas kihívás előtt.

Szerintem a jelenlegi rendszer nem tudja ezt lekezelni; az biztos, hogy kiforratlan elgondolás, hogy ha alapjövedelmet biztosítunk mindenkinek, az válasz lesz a tömegesen felszabaduló emberi energiák lekötésére. A rendszer attól rendszer, hogy nagyon sok elemből áll. A feudalizmus születésékor progresszív alternatíva volt a korábbiakhoz képest, valamiféle választ adott a káoszra. A kapitalizmus ugyanígy a feudalizmus válságára adott megújulási választ.

Hogy ez hogyan jön létre, milyen kanyarokon, ellenállásokon át, és egyáltalán létrejön-e, azt nem tudjuk.

– Meddig látunk előre??

– Attól függ. Annyi átalakulást látunk egyszerre, hogy szerintem most senki nem lát tisztán. De a nagy francia forradalom is érdemben elképzelhetetlen volt a forradalom előtt – hiába zajlott le korábban az angol forradalom. Az új rendszer lényege sokáig versengő obskurus eszmék formájában van jelen, nagy a zaj.

A domináns liberális médiában csak egy defenzív aggodalom van jelen a liberális demokráciák alapértékeinek megkérdőjelezése, fenyegetettsége kapcsán. Eközben, talán az amerikai Republikánus Párt jobb szélén, a híres Project 2025 környékén, és világszerte a szélsőjobboldal köreiben már bőven kacérkodnak alternatív elméletekkel, és ez történik a radikalizálódó baloldalon is. Csak nehezen mondják ki, mert ma ez jórészt még tabu. Például a Trump harmadik ciklusáról szóló ötlet is az ilyen gondolkodás lakmuszpapírja. De nincsen koherens, például a marxihoz hasonló jövőkép, nincsenek domináns ideológusok és kapaszkodók, inkább a meglévő lebontásának narratívája dominál. A technológiai fejlődés íve viszont eléggé látszik, de az is csak három–öt évre előre.

– 2000-ben biztosan nem gondoltuk, hogy ez lesz, ami most van. Annak ellenére, hogy Arthur C. Clarke már a 60-as évek közepén megírta a 2000-ig szóló jóslatainak összegzését, és megszületett a 2001 Űrodüsszeia, ami a mesterséges intelligenciát állította a középpontba. Tehát mégsem a semmiből robbant be ez a világ.

– Bár egy zseni volt, természetesen Arthur C. Clarke is sokszor tévedett. Vannak egyszerű dolgok, amiket látni lehet, hogy majd jönnek, de az előrejelzések gyakran évtizedeket tévednek.

– A hagyományos szociológiai fogalmak egyáltalán le tudják-e írni azt, ami történik a társadalommal?

– A hagyományos fogalmak között is vannak kapaszkodók. Okos történetírói szintézisek, jó becslések jöhetnek, megelőző korok tapasztalatainak érzékeny projekciója segíthet, de sosem pontosan az lesz, amit előre gondolnánk.

Aztán jött pár évtized, de a második világháború előtt sem tudták elképzelni a holokauszt szintű totális pusztítást, vagy az atombomba hatásait. Sok váratlanra kell felkészülni. És ez most csak a dolgok erőszakos oldala; mondhatnám az iPhone-t is: senki sem tudta elképzelni, hogy a fél világ egész nap önmagát fotózza majd.

– Ha már a világháborúknál tartunk: egy ilyen elképzelhetetlen rettenet is benne van a pakliban?

– A világháborút két dolog tartotta vissza ’45 után. Az egyik a holokauszt rettenete, illetve tágabban az egész második világháború rettenete: nemcsak Európában, hanem például Kínában is elpusztult kb. 20 millió ember a japán–kínai konfliktusban, csak ezt mi ritkán emlegetjük. Az oroszoknál is óriási volt a veszteség. Ez a véres tapasztalat mostanra kopik ki: a szüleim generációjának elmentével mindez megy ki az emlékezetből, és Izrael kapcsán is láthatod, hogyan halványul.

Ha fenntartható, akkor szerintem nincs világháborús veszély, mert ez visszafogja a háborúk eszkalációját is. Lehetnek továbbra is proxy háborúk, amelyek egyes nemzeteket rommá tesznek, de általános világháborúvá nem fajulnak. Csakhogy az AI-jal a nukleáris eszközökhöz való hozzáférés esélyei is megváltoznak. A globális rendet valójában nem a nemzetközi intézmények tartják fenn, hanem a nukleáris fegyverek és az azokat birtoklók monopóliuma. Ha ez felbomlik, bármi megtörténhet: lehetséges, hogy valamilyen renitens szereplő kezébe iszonyú erejű eszköz kerülhet. Amikor ez megtörténik, az szörnyű lesz, de lehet, hogy épp ez vált majd ki egy újabb „védőreakciót”: felrobban valahol egy bomba, a világ elborzad, és megáll folyamat.

És azon, azokon az eseményeken múlik majd, hogy a világ nagyhatalmai a kölcsönös elrettentés logikáját fenn tudják-e tartani. Ezt viszont nem fogod megtudni az újságokból: az ilyen alkuk mindig háttércsatornákon zajlanak.