prcikk: Saját szövetségesei szavazzák le rendszeresen Baranyi Krisztinát – Miért tört ki politikai hidegháború Ferencvárosban? | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Saját szövetségesei szavazzák le rendszeresen Baranyi Krisztinát – Miért tört ki politikai hidegháború Ferencvárosban?

Egyre gyakoribbak a konfliktusok a kerületben, de az ellenzéki pártok biztosak benne, hogy a 2024-es választáson újra győzni fognak. Utánajártunk, mi áll a vita hátterében.


A 2019-es önkormányzati választáson Budapest sok másik kerületéhez hasonlóan Ferencvárosban is az ellenzék került hatalomra: polgármesternek a függetlenként induló Baranyi Krisztinát választották, a képviselő-testületben pedig kétharmados többséget szerzett az MSZP, DK, Momentum, Párbeszéd, Jobbik és LMP által alkotott összefogás.

A győzelem után viszont hamar felszínre kerültek a törésvonalak a független polgármester és a pártok politikusai között. A testületi többség a közelmúltban leszavazta többek között a részvételi költségvetést, egy ukrán menekülteknek szóló adományszámla létrehozását, a Bakáts Bunker nevű underground kulturális tér fejlesztését (ezt még nem véglegesen), valamint a kerületi lap költségvetésének megemelését – bár erről nem a testület döntött, innen nemrég a főszerkesztőt is kirúgták.

Tavaly nyáron nem a szakmai bizottság által javasolt jelöltet választották a Pinceszínház igazgatójának, és a köztisztaságért felelős önkormányzati cég élére is olyanokat szavaztak meg, akiknél a polgármester szerint sokkal alkalmasabb pályázók is indultak. Mindeközben Baranyi tiltakozása ellenére visszamenőleges hatállyal felemelték a saját fizetésüket.

Ebben a cikkben mindkét oldalt megszólaltatva annak jártunk utána, mennyire mély valójában a konfliktus, veszélyeztetheti-e a kerület működését a ciklus hátralévő részében, és borulhat-e emiatt akár a 2024-es összefogás is.

A polgármester vétózhatna, de nem teszi

Baranyi Krisztina szerint Ferencváros azért is speciális helyzetben van, mert ez az egyetlen olyan önkormányzat, ahol a polgármesterjelölt személye előválasztáson dőlt el, nem a pártok alkui alapján.

Ennek viszont nem volt része a képviselő-testület tagjainak kiválasztása. Bár kérte, hogy a győzelme esetén abba is beleszólhasson, a pártok ettől mereven elzárkóztak: közölték vele, hogy kizárólag akkor egyeznek bele az előválasztásba, ha a polgármester elfogadja a döntést a jelöltek személyéről.

Ennek következtében a képviselő-testületben mindössze az LMP-s Reiner Roland Baranyi Krisztina eredeti támogatója. Bekerült viszont öt fideszesen és a Lokálpatrióták nevű szervezet szintén kormánypártokhoz húzó jelöltjén kívül tíz olyan képviselő, akik a 2019-es választás előtt a saját jelöltségük mellett abban is megállapodtak, hogy Jancsó Andrea lesz a közös polgármesterjelölt. Baranyinak végül mégis sikerült kiharcolnia az előválasztást, ahol 71-29 arányú győzelmet aratott.

A polgármester azt mondja, ő előzetesen a testület nagyjából felét gondolta alkalmasnak, jelen állás szerint viszont csak 1-2 embert tudna említeni, akikkel konfliktusosan bár, de együtt tud dolgozni. Szerinte főként a döntések megalapozatlanságával, a részletesen alátámasztott érvelés hiányával van probléma.

„Ez egyrészt a szakmai hiányosságokra, másrészt az alapvető önkormányzati ismeretek hiányára vezethető vissza. Nagyon sok új képviselő szerzett mandátumot 2019-ben, akik korábban nem politizáltak, így nem feltétlenül vannak tisztában a hivatal működésével, a polgármester szerepével, sőt adott esetben az önkormányzati törvénnyel sem” – fogalmaz, hozzátéve: ebből számos konfliktus adódik, olyan felvetésekről kell hosszasan vitatkozni, amelyek konkrétan törvényellenesek, tehát napirendre se kellene tűzni őket.

Reiner Roland és Baranyi Krisztina

Ilyennek tartja például a már említett visszamenőleges illetményemelést, ami szerinte törvényt sért, mégis bármiféle egyeztetés nélkül megszavazták. A polgármester ezért panaszt tett a kormányhivatalnál, de egyelőre nem érkezett meg az állásfoglalásuk.

„Más témákban is nagyon ritka az előzetes egyeztetés, ezért konkrét ügyeket is magán a testületi ülésen kell megvitatni, adott esetben meggyőzni őket, miért szavazzák meg. Pedig ennek nem ez lenne a terepe.”

A Baranyival együtt hatalomra jutott ellenzéki tömb egyébként nem egységes: az MSZP és a DK által alkotott Demokraták frakciószövetségben 4 megválasztott képviselő dolgozik, de a döntések forrásaink szerint nagyobb körben születnek. Több más külső szereplővel együtt rendszeresen részt vesz a frakcióüléseken Pál Tibor, a szocialisták korábbi kerületi erős embere is, aki a Baranyi által kirobbantott parkolási botrány egyik érintettje volt.

A másik, Új Pólus nevű frakciószövetségnek pedig jelenleg 3 momentumos (köztük az előválasztáson alulmaradt Jancsó Andrea) és egy jobbikos képviselő a tagja, miután 1-1 párbeszédes, LMP-s és momentumos már kilépett. Ők azóta függetlenként politizálnak, de gyakran szavaznak együtt volt frakciótársaikkal a polgármester ellenében.

Baranyinak ugyan hivatalosan van vétójoga a testületi döntések felett, de ezzel eddig egyszer sem élt. Elmondása szerint azért, mert a kerület szempontjából fontos döntéseknél vannak prioritások.

„Ha egy-két elemükkel nem értek egyet, attól még nem fogom megvétózni, mert fontosabb, hogy az adott döntés megszülessen. Például ha a költségvetésben bizonyos dolgokra kevesebbet, másra többet szeretnének áldozni, mint én, számomra az egész csomag elfogadása fontosabb annál, mint hogy érvényesítsem a részletekbe menő akaratom.”

A szavazások eredményét ezzel amúgy se lehetne semmissé tenni, csak annyit érne el vele, hogy a következő testületi ülésen újratárgyalják az adott témakört.

Az alpolgármester-választás, mint ősbűn

Baranyi utólag visszatekintve úgy látja, az alpolgármester-választás volt az első komolyabb konfliktus közte és a testület tagjai között. A pártok öt alpolgármestert akartak, ő viszont ebbe nem ment bele – elmondása szerint azért, mert a Fidesz is kettővel vezette a kerületet, és nem szerette volna azzal kezdeni a munkáját, hogy felemeli ezt a kvótát a két és félszeresére.

„Gyakorlatilag ez is a pártok egyik kifizetőhelyeként működött volna, mivel a feladatkörök úgy lettek volna elosztva, hogy egyik sem tesz ki teljes állást” – állítja. A pártok ezt határozottan cáfolják: az Új Pólus frakciószövetség vezetője, Takács Krisztián szerint a feladatköröket végül meg se határozták, mivel a személyek kiválasztásáról Baranyi egy személyben döntött. „A vádakkal ellentétben elfogadhatatlannak tartjuk a kifizetőhelyek fenntartását” – teszi hozzá.

Az alakuló ülésen végül megszavazták a Baranyi által javasolt két alpolgármestert, a kutyapártos Döme Zsuzsannát és az LMP-s Reiner Rolandot, de a polgármester szerint érezhető volt a feszültség, ő ezért legkésőbb innen, de még inkább az előválasztástól eredezteti az azóta is tartó hidegháborús légkört.

Baranyi ugyan egy momentumos és egy DK-s képviselőnek is felajánlotta, hogy legyenek az alpolgármesterei, de ezt mindketten visszautasították, mivel a pártjuk más személyeket szánt volna a posztra. Ők viszont Baranyi számára nem voltak elfogadhatók, így végül meghiúsult az egyezség.

Torzsa Sándor, a Demokraták frakciószövetség vezetője szerint a polgármester ezzel felrúgta az előzetes megállapodást.

„Mi sem zsűrizzük az ő kabinetjének tagjait, ezért cserébe elvárható lenne, hogy ő is elfogadja a Demokratikus Koalíció, mint autonóm párt által kiválasztott jelöltet” – érvel Torzsa, aki szerint az előválasztáson természetes versenyszituáció volt, az ottani sebek beforrasztásáért pedig ők is sokat tettek.

Utána viszont hidegzuhanyként érte őket, amikor Baranyi deklarálta, hogy mivel ő pártfüggetlen jelöltként győzött, a továbbiakban is ennek szellemében szeretne döntéseket hozni. Torzsa szerint a sajtóból tudták meg azt is, kiket szeretne alpolgármesternek, mégis megszavazták őket, mivel törekedtek a partnerségre.

Az első hónapokban még Döme Zsuzsanna szerint is viszonylag zökkenőmentes volt a munka, akadtak ugyan szakmai viták, de a lényeges ügyekben végül mindig összezárt a testület. Ezután viszont kitört a járvány, beszüntették a testületi és a bizottsági üléseket, így teljesen újfajta működésre kellett átállni.

„A képviselők ebben lényegében nem vettek részt. Mindenről folyamatosan tájékoztatást kaptak, de számottevő ötleteik nem voltak, mindössze maszkot osztani segítettek az elején” – állítja Döme.

Takács Krisztián árnyalja a fentieket: szerinte más önkormányzatoknál bevett gyakorlat volt, hogy a polgármester bevonta a képviselőtestületet a döntések meghozatalába, így biztosítva a demokratikus működést. Ferencvárosban ugyanakkor ez nem valósult meg, a képviselők a meghozott döntésekről kaptak utólagos tájékoztatást – állítja.

Baranyi azt mondja, a képviselők sok javaslatát befogadták, akár a költségvetéssel, akár a rehabilitáció folytatásával vagy kulturális ügyekkel kapcsolatban. Tehát állítása szerint nem volt olyan, hogy pusztán a feszültség miatt elutasított olyasmit, ami a kerület érdekét szolgálta.

„Sokszor a saját pártjuk által hangoztatott elvekkel mennek szembe”

A testületi ülések tavaly tavasszal kezdődtek újra, Döme szerint már akkor több olyan fontos rendeletmódosítás terítékre került, ami sokáig húzódott a képviselők ellenállása miatt. Ilyen volt például a lakáspályázatok ügye.

„Szinte már hülyének éreztem magam, hogy hétről hétre azt kell mondanom a néninek, aki várja, hogy a fideszes évek után végre átlátható pontrendszer legyen, hogy sajnos a legutóbbi ülésen se sikerült megszavazni” – fogalmaz az alpolgármester.

Baranyi azt állítja, a lakásrendeletnél már az első javaslatba beépítették a képviselők releváns észrevételeit, végül mégis csak harmadszori nekifutásra szavazták meg. Két ügy van még, amit nagyon súlyosnak tart, az egyik az önkormányzati cégek vezetőinek kinevezése, a másik pedig a Pinceszínház igazgatóválasztása.

„Ebben nagyon rigorózus vagyok: szeretném, ha megfelelő szakmai háttérrel és tapasztalattal rendelkező emberek kerülnének pozícióba, mert csak akkor tud jól működni az adott cég. Ugyanezt gondolom a kultúráról és a médiáról is.”

A köztisztasági és zöldfelületekért felelős cég vezetőjének személye a polgármester szerint pártalkuk mentén dőlt el, az egymás között leosztott pozíciók következményeként.

„Több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakembereket szavaztak le, végül egy olyan jelölt lett a befutó, akinek az önéletrajzában cserepes növények gondozása szerepelt, mint referencia” – állítja Baranyi.

A kiválasztott ügyvezető ráadásul alig egy év után nyugdíjba ment, ezért újra pályáztatni kellett, de a polgármester szerint itt is sokkal jobb jelentkezőket szavaztak ki egy kevésbé alkalmas jelölt kedvéért.

„Ő ráadásul egyértelműen pártember, korábban a frakciótitkáruk volt, egy másik cég felügyelőbizottságában pedig pártdelegáltként vett részt. Lényegében a saját emberüket szavazták pozícióba” – állítja.

A Pinceszínház igazgatóválasztása is komoly hullámokat vetett egy évvel ezelőtt: Döme szerint itt meglett volna a lehetőség, hogy a Fidesz politikai kinevezéseit joggal kritizáló ellenzék végre megmutassa, hogy képes egy ilyen kérdésben a szakmai vélemények mögé beállni, de ez nem történt meg. A testületi többség végül a szakmai zsűri javaslatával ellentétesen szavazott (ők a legnagyobb arányban dr. Komáromi György pályázatát támogatták).

„Sokszor a saját pártjuk által hangoztatott elvekkel mennek szembe, hiszen a Momentum például rengetegszer elmondta, hogy minden kinevezést kizárólag szakmai alapon támogatnak. Az itteni pártalkuk során ezt viszont elfelejtették” – mondja Baranyi.

Torzsa Sándor szerint ők a végsőkig törekedtek a kompromisszumra, de egyszerűen rutintalannak érzik a városvezetést, ráadásul politikai nézeteltérések helyett egyre gyakoribb, hogy kőkemény szakmai vitákat kell folytatniuk.

„Ki kell mondani, hogy szakmaiatlan, nem megfelelően előkészített projektek futnak, amelyekbe muszáj a képviselő-testületnek beavatkoznia, különben jogi és gazdasági problémák sora következne. A kerület annak köszönhetően tud működni, hogy mi folyamatosan korrigálunk.”

Szerinte amikor valamit leszavaznak, azt mindig jó indokkal, kizárólag szakmai érvek mentén teszik. Döme Zsuzsanna ezzel szemben úgy érzi, az utóbbi időben előfordultak olyan esetek, amikor inkább már a személye miatt blokkoltak egy adott szavazást, nem a konkrét ügy miatt.

Ilyen volt szerinte a Public Art köztéri művészeti pályázat keretének csökkentése, legutóbb pedig a részvételi költségvetés leszavazása. Utóbbit azért is érthetetlennek tartja, mert egy mindössze 10 millió forintos összegről lett volna szó, miközben máshol akár 80-100 millió forint elköltéséről is a helyi lakosok dönthetnek.

Döme szerint ő valóban nem a „füstös szobákban megbeszéljük, ki kinek az embere” hozzáállást képviseli, de abban is biztos, hogy eddigi két és fél éves alpolgármestersége alatt egyetlen olyan döntést sem hozott, ami nem a kerület érdeke lett volna, hanem a sajátjáé vagy a pártjáé.

Baranyi Krisztina különösen méltatlannak tartja, hogy a legutóbbi testületi ülésen a képviselők a saját fizetésüket kivétel nélkül megemelték, a hivatalosan társadalmi megbízatású (ezért eleve kevesebbet kereső) Döme Zsuzsannáét viszont változatlanul hagyták.

Döme fizetése ezért most annak ellenére alacsonyabb, mint a képviselőké, hogy napi átlag 10 órát tölt a hivatalban, míg a többieknek csak havi egy testületi és néhány bizottsági ülésen kell részt venniük, más elvárás nincsen velük szemben.

Torzsa Sándor nem tagadja, hogy elégedetlenek Döme Zsuzsannával, szerinte több szempontból is erős kritika illeti az alpolgármester munkáját.

A bevezetőben említett Bakáts Bunker esetében például nehezményezték, hogy egy mindössze háromsoros szakmai előterjesztés alapján hozták létre, a felújítására pedig eredetileg 10 millió forintot szántak, de az összeg végül 50 millióra emelkedett.

Takács Krisztián szerint a részvételi költségvetésre azért szavaztak nemmel, mert előkészítetlen volt a pályázat kiírása, lassan haladt megvalósítás, az egyre magasabb infláció miatt ezért úgy döntöttek, hogy inkább másra használják fel az összeget.

Ez az ügy is belejátszott abba, hogy az Új Pólus nem szavazta meg Döme fizetésemelését, mivel szerintük szakmai mulasztást követett el. Takács azt is megemlíti, hogy az alpolgármester hiába felel a kultúráért, vannak olyan aspektusok, amiket nem tart kellően fontosnak, például az egyházakkal való kapcsolattartást.

Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy Döme a pandémia idején egyszer már kapott emelést, a képviselők illetménye viszont 2014 óta nem változott.

Döme Zsuzsanna (fotó: Déri Miklós)

Mi lesz így 2024-ben?

Baranyi érteni véli, hogy a korábbi konfliktusok miatt a képviselők szeretik megnehezíteni a közös munkát, de szerinte ezzel együtt is muszáj a kerület érdekét szem előtt tartaniuk, hiszen nem vállalhatják fel, hogy szembemennek a választóik akaratával.

„A legfontosabb dolgokkal ezért nem mennek szembe, az pedig, hogy nekünk valamivel több ősz hajszálunk lesz, másodlagos szempont, ha a kerület jó irányba megy. Márpedig a visszajelzések szerint ez a helyzet, nagyon sok előremutató, jó gyakorlatot sikerült itt megvalósítanunk, amelyek országos szinten is pozitív elismeréseket kaptak” – mondja a polgármester. Ebből adódóan nem tart a 2024-es választástól, annak ellenére sem, hogy állítása szerint a képviselők kijelentették: külön polgármester- és képviselőjelöltekkel indulnak majd.

Szerinte a kerület érdeke, hogy továbbra is sikeres városvezetés legyen, ő pedig minden probléma ellenére úgy látja, hogy ez adott. Számos eredményt értek el az elmúlt két és fél évben, ezek közül is kiemelkedőnek tartja a forgalomcsökkentést, a pályázati rendszer átalakítását, valamint az önkormányzat átláthatóvá tételét, amit már többen is díjaztak.

„A választók fogják kikényszeríteni az előválasztást, ahogy 2019-ben. Nem hiszem, hogy megbocsátanák, ha egy esetleges külön indulás miatt a Fidesz kerülne ki nevető harmadikként” – összegez Baranyi, aki ezért biztos benne, hogy meg tudnak majd egyezni. Ha viszont mégsem, ragaszkodni fog az előválasztáshoz, mivel annak semmi értelmét nem látja, hogy két tömbben induljanak a Fidesz ellen.

Torzsa Sándor és Takács Krisztián is egyetértenek abban, hogy egyik vita sem olyan mély, ami ellehetetlenítené a kerület működését. „Ameddig én önkormányzati képviselő vagyok, nincs olyan Isten, hogy annyira elfajuljanak a dolgok” – fogalmaz Torzsa, aki szerint az ügyek nagy része csak fel van fújva, a polgármester a hangulatkeltés miatt szellőzteti meg őket a sajtóban és a Facebookon.

Abban mindketten biztosak, hogy a ciklust fennakadás nélkül végig fogják csinálni, és a következő választáson is győzelmet aratnak majd. Arról viszont nem akartak nyilatkozni, támogatják-e Baranyi újraindulását, vagy ha saját jelöltet állítanak, akkor az előválasztást.

Szerintük ez a kérdés még nem aktuális, de ha eljön az ideje, le fognak ülni tárgyalni és meg fognak egyezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szabó Andrea: Ha a Fidesz elveszíti a választást, minden további nélkül fogják átadni a hatalmat
A szociológus szerint a választás kimenetelét a Fidesz számára korábban győzelmet hozó peremszavazók dönthetik el, akik most a TISZA Párt felé mozdulhatnak. Ezt a réteget a kegyelmi botrány és a kormányzóképesség megrepedése bizonytalanította el, miközben a pénzosztások sem tudták őket visszahozni.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 03.



Szabó Andrea szociológus, politológus a Dull Szabolcs által vezetett Ötpontban podcast vendégeként elemezte a választás előtti utolsó napok politikai helyzetét, a pártok esélyeit és a választás utáni lehetséges forgatókönyveket. A szakértő szerint a legfontosabb kérdés, hogy a pártok a potenciális szavazótáborukból mennyi embert tudnak elvinni az urnákhoz, és aktuális szavazóvá tenni.

Szabó Andrea szerint a listás szavazást és az egyéni mandátumok kérdését ketté kell választani.

„Nekem az a szakmai álláspontom, hogy a listás választást nem fogja tudni elveszíteni a TISZA”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy az elmúlt időszakban megjelent négy, egymástól független közvélemény-kutatás is a TISZA Párt szavazótáborának növekedését mérte, miközben a Fidesz támogatottsága stagnál. A szociológus szerint ez azt jelenti, hogy potenciálisan a TISZA listás szavazótábora már most is nagyobb, mint a Fideszé. A 21 Kutatóközpont friss, kétharmad közeli eredményt mutató felmérésére reagálva azt mondta, a TISZA-szavazók rendkívül elszántak és nagy bennük az akarat egy rendszerváltás végrehajtására.

A jelenlegi helyzetet egy úgynevezett kritikus választásnak nevezte, ami nemcsak a választók, hanem a pártstruktúra szempontjából is változást hoz. Szerinte Magyarországon eddig két ilyen volt: 1990-ben és 2010-ben. Úgy véli, 2010 politikatudományi értelemben rendszerváltás volt, amikor az emberek a posztszocialista rendszer leváltásáról döntöttek. Emlékeztetett, hogy a Fidesz hatalomra kerülése egy 2006-ban kezdődő, háromlépcsős folyamat volt, amelynek a 2010-es választás már csak a betetőzése volt, ahol a kérdés nem a győzelem, hanem a kétharmad volt. Szabó szerint a mostani helyzetben a 2024-es EP-választás hozott egy fordulópontot, ami után a pártrendszer kétosztatúvá vált, és az egykori ellenzéki szavazók másfél hónap alatt a TISZA mögé sorakoztak fel.

Az egyéni választókerületekkel kapcsolatban úgy fogalmazott, ott „106 különböző választás történik”. Bár a magyar választók jellemzően ugyanúgy szavaznak listán, mint egyéniben – a szavazatok kongruenciája 90 százalék feletti –, a helyzet mégis bonyolult. Míg a legtöbb kutatás alapján a TISZÁ-nak van esélye megszerezni a győzelemhez szükséges 60 körüli mandátumot, addig a Nézőpont Intézet ennek az ellenkezőjét, 66 fideszes győzelmet jósol.

Ez utóbbi esetben szerinte előállhatna az a helyzet, hogy listán a TISZA nyer, de az egyéni mandátumok miatt a Fidesznek lesz többsége, így a választásnak két győztese lenne.

Szabó Andrea saját, fél évvel ezelőtti kutatásukra hivatkozva azt állította, hogy már akkor is a TISZA vezetett a kisvárosi szintig, és csak a községekben volt enyhe Fidesz-többség, ami már akkor is a TISZA enyhe többségét vetítette előre az egyéni körzetekben is.

A választás kimenetelét szerinte alapvetően a közhangulat dönti el. „Ha a közhangulat eldől, és kialakul egy országban egy kormányváltó hangulat, akkor nincs az a szervezettség, nincs az a szavazatvásárlás, (...) amelyik ezt meg tudná akadályozni” – mondta. Egy ilyen hangulat kialakulásához magas részvétel és a társadalomban minden szinten érezhető düh és feszültség szükséges, ami szerinte még nem látható mindenhol. Az utolsó napok botrányairól, lehallgatási ügyekről és hangfelvételekről azt mondta, egy-egy ilyen ügynek négy-öt hétre van szüksége, hogy az egész társadalomban szétterjedjen, így az utolsó másfél hétben már csak egy elementáris erejű esemény tudna érdemi változást hozni. A szociológus szerint nem is az egyes ügyek tartalma a lényeges. „Nem önmagában az ügynek van jelentősége, hanem annak a zajnak, hogy folyamatosan olyan hírek jönnek, amik nem kedvezők a Fidesznek.” Szerinte most megfordult a szél, és a korábbi választásokkal ellentétben most a Fidesz került védekező pozícióba.

A választások előtti pénzosztásokról úgy vélekedett, hogy azok megállították a Fidesz összezuhanását és stabilizálták a táborát, de a közhangulatot érdemben nem tudták megváltoztatni. A Fidesz-szavazók egy része szerinte a 2014 és 2019 közötti „aranykor” visszatérésében bízva szavaz a pártra, de a kegyelmi botrány súlyos sebeket ejtett a táboron. „Konkrétan az, hogy például a peremszavazók nem jöttek vissza a Fideszhez. Ez a legnagyobb újdonsága a 26-os választásnak” – hangsúlyozta.

A választói döntések időzítéséről elmondta, a kutatások szerint a szavazók 80%-a már hónapokkal a kampány előtt tudja, kire fog szavazni, de van egy 10%-nyi réteg, aki az utolsó héten, sőt, az utolsó napon dönt.

A két nagy politikai vezető hozzájuk beszél, amikor folyamatosan azt hangsúlyozzák, hogy „én vagyok a többség”, mert a magyar választókra erősen hat a győzteshez húzás pszichológiája. Szerinte árulkodó jel, hogy míg korábban Orbán Viktornak ezt nem kellett mondania, mert természetes volt, most folyamatosan bizonygatnia kell.

A várható részvételről azt mondta, a 80% feletti arányt túlzónak tartja. „Én azt gondolom, hogy 75% alatti részvétel várható.” Ezt azzal indokolta, hogy a kispártok csalódott szavazói otthon maradhatnak, illetve a fiataloknál gyakran eltér a szavazási szándék a tényleges részvételtől. A fiatalokról szólva kiemelte, hogy a Z generáció egy kettős szocializációban nőtt fel: az Orbán-rezsim hivatalos világa és az internet által közvetített globális valóság feszültségében. „Számukra nincs ilyen, hogy magyar vagy európai. Mi egyszerre vagyunk magyarok és európaiak” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a Fidesz nem érti ezt a generációt, amely számára a lázadás most egy X-szel valósulhat meg.

A magas részvétel korábban a Fidesznek kedvezett, de Szabó szerint egy kormányváltó hangulat esetén a peremszavazók most a TISZA mögé állhatnak be, így a magas részvétel nekik kedvezhet. A kispártok esélyeiről azt mondta, a DK-nak és a Magyar Kétfarkú Kutyapártnak nincs esélye bejutni a parlamentbe.

„Azok a szavazók, akik most arra gondolnak, hogy a DK-ra fognak szavazni, illetve a Magyar Kétfarkú Kutyapártra fognak szavazni, azoknak a szavazatai könnyen elképzelhető, hogy nem fognak hasznosulni”

– állította. A Mi Hazánk bejutását viszont valószínűnek tartja, hacsak a párt vissza nem lépteti jelöltjeit a Fidesz javára az utolsó pillanatban. Szerinte egy esetleges Fidesz–Mi Hazánk összebútorozás mozgósítaná az ellenzéki szavazókat. „Mindenképpen ez egy kétélű fegyver, hogyha a Mi Hazánkot és a Fideszt megpróbálják összerakni” – tette hozzá.

A választás napján a 13 órás részvételi adatokat és azok területi megoszlását érdemes figyelni. Minél magasabb a részvétel a nagyvárosokban, annál valószínűbb a TISZA listás győzelme.

A szavazatvásárlásról elmondta, hogy a kutatások ezt a réteget nem érik el, de a megnövekedett politikai érdeklődés és a társadalom „őrzőkutya” funkciója miatt idén kisebb lehet a hatása. A mozgósításról szólva a Fidesz professzionális, állami eszközökkel támogatott gépezetét állította szembe a TISZA lelkesedésen alapuló önkéntes hálózatával. „A tankönyvek azt mondják, hogy a lelkesedés háromszor többet ér, mint a professzió, mert a lelkesedésből dolgozó az elmegy éjfélig, és hajnal háromkor meg újra kezdi a munkát.”

A választás másnapjáról azt mondta, az este 11-kor vagy éjfélkor elhangzó vezetői beszédek döntik el, mi fog történni. „Képes-e mind a két politikai vezető államférfiként működni” – tette fel a kérdést. Szerinte a győztesnek és a vesztesnek is gesztusokat kell tennie a másik tábor felé. Úgy véli, ha a Fidesz veszít, át fogja adni a hatalmat, de nem mindegy, mekkora arányú a vereség. Egy szűk ellenzéki győzelem esetén a „mély állam” megfojthatja az új kormányt, ezért elemi érdeke a TISZÁ-nak a kétharmad megszerzése.

„Én azt hiszem, hogy ha a Fidesz elveszíti a választást, minden további nélkül fogják átadni a hatalmat”

– jelentette ki, de hozzátette, hogy az új parlament megalakulásáig a Fidesz a meglévő kétharmadával még megpróbálhatja megnehezíteni az új kormány dolgát. „Ez itt még nem Belarusz. És remélem, hogy ez a szavam nem fog rosszul öregedni.”

Ha Magyar Péter nyer, első és legfontosabb dolga a gesztusgyakorlás a fideszes szavazók felé a társadalmi polarizáció csökkentése érdekében, de ezzel párhuzamosan el kell indítania az elszámoltatási folyamatokat is. A választóknak azt tanácsolta, tájékozódjanak, és lelkiismeretük szerint menjenek el szavazni. „Mindenkinek kívánom, hogy vértezze fel magát erre a következő másfél hétre. De aztán vége van. Mindenképpen vége lesz, és föl fog kelni a nap. Április 13-án, reggel 6 órakor.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Orbán Gáspár azt mondta, a magyar katonák vérrel fognak tapasztalatot szerezni Csádban - állítja volt bajtársa
Pálinkás Szilveszter szerint a miniszterelnök fia a csádi misszió tervezésekor azzal számolt, hogy a magyar katonák fele meg fog halni. Orbán Gáspár egyébként a kiválasztási folyamatot megkerülve végezhette el a Brit Királyi Akadémia 30-40 millió forintba kerülő katonai képzését.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 02.



Pálinkás Szilveszter százados, a Magyar Honvédség korábbi arca két órás interjút adott a Telexnek, ebben Orbán Gáspárról is sokat beszélt, akivel együtt végezte el a világ egyik leghíresebb és legdrágább katonai képzését Nagy Britanniában.

Pálinkás 2019-ben, a Honvédelmi Minisztérium ösztöndíjasaként jutott ki a Brit Királyi Katonai Akadémiára. Néhány hónappal később telefonhívást kapott az akkori vezérkari főnöktől, aki egy fontos politikai személy érkezését jelezte.

„Úgy fogalmazott, hogy etessem, itassam, pisiltessem, győződjek meg arról, hogy elvégzi ezt az akadémiát, mert ha nem, akkor elveszítjük a munkánkat.”

Nem sokkal később megérkezett Orbán Gáspár főhadnagy, akivel Pálinkás szerint barátok és bajtársak lettek. A problémát abban látta, hogy a miniszterelnök fiát a rövid alapkiképzés után küldték ki a 30-40 millió forint értékű elitképzésre.

„Neki nem kellett a hivatalos kiválasztási folyamaton átmennie, csak azért, mert ő a miniszterelnök fia, alanyi jogon járt neki az, hogy a világ legdrágább és legjobb akadémiájára elküldjük.”

Pálinkás szerint a katonákra mindez demoralizálóan hatott. „Nyilván azért, mert ez abszolút igazságtalan. Azért, mert a katonaságban törekszünk arra, hogy egyenlőek legyünk. Törekszünk arra, hogy a parancsnoki rendszer igazságos legyen. Törekszünk arra, hogy betartsuk úgymond a parancsnoki hierarchiát. Tehát hogy a rendfokozati rendszer, és az, hogy minden szabály mindenkire vonatkozik, szerintem ez az alappillére egy hadseregnek.”

A százados biztos abban, hogy Orbán Gáspár „a saját képességeiből fakadóan, úgy, hogy nem a miniszterelnök fia, nem jutott volna ki.”

Szerinte mindez azért történt, mert az akkori katonai vezetés jó pontot akart szerezni a miniszterelnöknél.

Ugyanakkor a kiképzés során nem kivételeztek a miniszterelnök fiával.

Orbán Gáspár hazatérve egyből a miniszteri kabinetbe került. „Én készültem már fel az amerikai felderítő tanfolyamra, ő pedig egyszer csak felkerült a Karmelitába, egy irodát kapott főhadnagyként, és elkezdte tervezni az afrikai misszióját.”

Pálinkás szerint az szintén nagyon szokatlan volt, hogy ilyesmi történjen egy főhadnaggyal. „Arra, hogy ő stratégiai szinten részt vegyen tervező folyamatokban, rendfokozatából vagy a beosztásából fakadóan, arra egyébként nem lett volna esélye, hogyha nem a miniszterelnök fia.”

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter ezt akkoriban azzal indokolta, hogy speciális jogi ismeretei és nyelvtudása miatt van rá szükség a csádi misszió előkészítésében. A miniszter akkor hozzátette: „ez egy hadsereg, nem kívánságműsor, és ő feladatot teljesít.”

Csakhogy Pálinkás százados azt állítja, az egész csádi misszót Orbán Gáspár találta ki.

„A brit katonai akadémián nagyon sokat beszélt arról, hogy ő az önkéntes keresztény missziója során, amit Afrikában hajtott végre, ott találta meg Istent. És valójában az égből szólt neki Isten, hogy „gyere és mentsd meg ezeket az afrikai embereket, mentsd meg az afrikai keresztényeket”. És valahogy ez a narratíva, ez a – nevezzük téveszmének – benne maradt a fejében.”

Pálinkás szerint az, aki a katonai vezetésben dolgozott, nagyon jól tudta, hogy igazából ez Orbán Gáspár magánakciója. Tudták, hogy nemzeti érdekünk nem fűződik ehhez a misszióhoz, és szakmailag, pénzügyileg vagy logisztikailag sem állunk készen arra, hogy Afrikában egy önálló hadműveletet hajtsunk végre.

Csakhogy senki sem mert a miniszterelnök fiának nemet mondatni. „Olyan körökben és olyan szinteken mozgott, ahol valójában rájuk is fenyegetettséget jelentett – tehát az ő székükre is. Ki tudja, hogy Orbán Gáspár egyébként a vasárnapi ebédnél otthon mit fog elmondani. Vagy éppenséggel a saját tervei szempontjából kit tekint majd akadálynak.”

„Számomra ez elfogadhatatlan volt: a Honvédelmi Minisztérium és a katonai vezetés kiszolgálja a miniszterelnök fiának az akaratát, legyen az bármekkora hülyeség is.” - fogalmazott a százados.

Ennél is rémisztőbb volt Pálinkás számára, amikor Orbán Gáspár beszélt neki a részletekről.

„Volt egy beszélgetésünk, ahol megosztotta velem a tervezésének a részleteit, ahol elmondta azt, hogy ő kint, a misszió során 50%-os harcérték-veszteséggel számol. Ami azt jelenti, hogy az általa vezetett misszióban a magyar katonák 50%-a meg fog halni.”

Pálinkás azt mondja, próbálta meggyőzni, azokat az érveket hozta fel, amiket Sandhurstben tanultak. Szerinte egy ilyen misszióban, ha tudják azt, hogy a katonák 50%-a meg fog halni, és nem fűződik hozzá nemzeti érdek, akkor nem szabad kockáztatni a magyar katonák életét.

„Erre az volt a válasz, hogy ahhoz, hogy mi egy fejlett, tapasztalatokkal rendelkező hadsereg legyünk, tapasztalatot vérrel fogunk szerezni.”

A szakmai vita miatt a baráti kapcsolatuk ezután megszakadt, Pálinkás elhatárolódott tőle. A csádi misszót ugyan nem hajtották végre, de a százados szerint elképzelhető, hogy csak a választás miatt tették félre, és a következő ciklusban folytathatják, ha nyer a Fidesz.

„Számomra egyébként megdöbbentő az, hogy a kormány jelenlegi kommunikációja az, hogy Ukrajnába, vagy esetlegesen – fogalmazzunk így – háborúba nem küldünk magyar katonát meghalni. De hogyha arról van szó, hogy a miniszterelnök fiának afrikai missziója, oda viszont küldünk meghalni magyar katonát” - tette még hozzá a százados, aki arra számít, hogy az interjúja után elküldik a hadseregből.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Annyi a kiábrándult katona, hogy a Magyar Honvédség addig létezik, amíg a háborús veszélyhelyzet fennáll” - Kitálalt a Honvédség korábbi toborzóarca
Pálinkás Szilveszter szerint a katonák 90%-a nem a Fideszt támogatja. Az ukrajnai háborúval kapcsolatos kormányzati kommunikációt a katonák körében „vicc tárgyának” nevezte.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 02.



Pálinkás Szilveszter százados, a Honvédség korábbi toborzóarca a Telexnek adott interjúban beszélt arról, miért döntött úgy, hogy a nyilvánosság elé áll. A katona szerint egy háborús veszélyhelyzetben minden állampolgárnak joga van egy igaz helyzetképhez a magyar honvédség vonatkozásában, különösen, hogy az adófizetők pénzéből tartják fenn. Tudatában van annak, hogy az interjúval megszegte a szolgálati szabályzatot, amiért fegyelmi eljárás vár rá.

„Úgy gondolom, hogy meg fogják szüntetni a szolgálati viszonyomat”

– jelentette ki. Döntését az elmúlt négy hétben hozta meg, miután a tavaly nyáron benyújtott leszerelési kérelme után hónapokig sikertelenül próbálta visszaépíteni a rendszer által elveszített hitét.

A százados elmondása szerint 2017-ben csatlakozott a Honvédséghez, mert fizikai kihívásra vágyott. A katonaságot hivatásnak tekinti, és az esküjét, miszerint élete feláldozása árán is megvédi a hazát, nagyon komolyan vette. Amikor 2023-ban felkérték, hogy legyen a toborzókampány arca, kihívásként tekintett a feladatra. Állítása szerint a miniszter sajtófőnöke hívta fel, majd másnap Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszternél kellett jelentkeznie. Mielőtt a miniszterhez ment volna, az akkori katonai vezetés egyértelművé tette számára, hogy ha nemet mond, az a karrierje végét jelenti.

„Bármit is kér a miniszter úr, és ha arra én nemet mondok, akkor véget vetnek a katonai karrieremnek”

– idézte fel a százados, hozzátéve, hogy azzal is megfenyegették, hogy egyetlen beosztásban fogja tölteni a hátralévő idejét, és nem mehet külföldre tanulni.

A toborzókampány során Pálinkás szerint egyre nagyobb ellentmondást érzett, mert egy olyan pozitív képet kellett közvetítenie, ami szerinte nem volt valós, miközben látta, hogy katonatársai szenvednek és sorra adják be a leszerelési kérelmüket.

„Közvetítenem kellett egy olyan képet a Magyar Honvédségről, ami abszolút nem volt valós. Hogy itt minden rendben van, itt minden nagyszerű, gyertek és vonuljatok be katonának”

– mondta. A kampány social media anyagaival kapcsolatban is kritikát fogalmazott meg: úgy érezte, a miniszteri kabinet sajtóosztályának katonai tudás híján készült videóival „a legszebb hivatás humor tárgya lesz”.

Leszerelési kérelme után a minisztérium azt közölte, hogy egy fontos feladattal bízták meg Tatán, amit követően közös megegyezéssel távozhat. „Ezt a fontos feladatot a mai napig egyébként keresem” – fogalmazott Pálinkás, aki szerint a tatai beosztás valójában „egy száműzés, egyfajta büntetés” volt, mert felderítőként Szolnokon tudta volna a leghasznosabban szolgálni az országot.

A leszerelési kérelmét a miniszteri kabinetfőnök állítása szerint úgy kommentálta, hogy ő egy „hazaáruló”, és a miniszter „nem veszítheti el a honvédség arcát a választásokig”.

Pálinkás elmondása szerint a kabinetfőnök azt is közölte vele, hogy Böröndi Gábor vezérezredeshez kerül, hogy „szolgálatot és alázatot tanítson” neki. Azt is a fejére olvasták, hogy ne merje azt mondani, nem volt katonai karrierje, mert „tőzsét álltam a miniszter mellett”.

Pálinkás Szilveszter szerint Szalay-Bobrovniczky Kristóf a leszerelési kérelmét politikai helyezkedésnek vette, és Magyar Péterhez, valamint Ruszin-Szendi Romuluszhoz hasonlította. A százados szerint

a miniszterben „abszolút egy csőlátás alakult ki”, és mindenhol Ruszin-Szendi követőit látta, akiket „minden áron írtani” akart.

Pálinkás úgy véli, a miniszternek semmilyen katonai tapasztalata nem volt a kinevezése előtt, ami alapvető probléma. „Valójában hiába ültetsz magad mellé jó katonai tanácsadókat, honvédelmi miniszterként, hogyha egyébként a kérdést sem érted, amiben dönteni kell” – jelentette ki.

A százados szerint

a 2023-as „fiatalítás” valójában arról szólt, hogy a miniszter eltávolította az utolsó olyan felsővezetői generációt, amelyik még önálló véleménnyel rendelkezett, és lojális emberekkel töltötte fel a pozíciókat.

Ezt követte a katonák jogállásáról szóló új kormányrendelet, amely szerinte csak elvett a katonáktól: eltörölték a túlórapénzt, a pótlékokat, és bevezették a sávos illetményrendszert, ami szerinte „túl nagy hatalmat ad az alakulatparancsnokok kezébe” és „kiskirályságok” kialakulásához vezethet.

Pálinkás legsúlyosabb állítása, hogy rengeteg a leszerelési kérelem.

„Olyan sok leszerelési kérelem van beadva, és annyi kiábrándult katona, hogy a Magyar Honvédség és az országvédelem az addig létezik, amíg a háborús veszélyhelyzet fennáll. Amint ezt feloldják, mindenki le fog szerelni, és a védelmi képességünk közelíteni fog a nullához”

– mondta. Arra a kérdésre, hogy tud-e jót mondani a miniszter négy évéről, egyértelmű nemmel felelt: „Olyan döntést, amivel katonai szakmailag egyetérzek, olyat nem tudok mondani.” Hozzátette:

„Nem gondolom, hogy a Magyar Honvédség történelmének, vagy a Honvédelmi Minisztérium történelmének volt ennyire rossz minisztere.”

A százados beszélt a katonák rossz körülményeiről is: szerinte sokan saját pénzből veszik a felszerelésüket – az övé például másfél millió forintba került –, az egyenruha könnyen elszakad, a laktanyák állapota lepusztult, a gyakorlatokon pedig az élelmezés minősége is hagy kívánnivalót maga után. Kritizálta az „Embert a vasra” kampányt is, amely során az új, fiatal katonáknak bruttó 737 ezer forintos fizetést ígértek, ami szerinte „óriási bérfeszültséget” okozott a régóta szolgáló, jóval kevesebbet kereső állománnyal szemben.

A politikai helyzetről szólva Pálinkás azt állította, a katonák 90%-a nem a Fideszt támogatja. Az ukrajnai háborúval kapcsolatos kormányzati kommunikációt a katonák körében „vicc tárgyának” nevezte.

Elmondása szerint a magyar kormány oroszbarátnak tűnő álláspontja miatt a NATO-szövetségesek bizalmatlanok. „Több olyan NATO gyakorlaton vettem részt, az ukrán-orosz konfliktus kirobbanása óta, ahol más NATO tagállamok katonái konkrétan megkérdezték tőlünk, magyar katonáktól, hogy egyébként ti az oroszokkal vagytok?” – mesélte, hozzátéve, hogy felderítőként több olyan NATO-ülésre sem engedték be, ahol az ukrán-orosz konfliktusról volt szó.

Pálinkás Szilveszter a brit királyi katonai akadémián (Sandhurst) tanult, ahová állítása szerint Orbán Gáspár kiválasztási folyamat nélkül, pusztán azért került be, mert ő a miniszterelnök fia. Azt is elmondta, hogy az akkori vezérkarfőnök többször is felhívta azzal a kéréssel, hogy mindenben segítse Orbán Gáspárt.

„Úgy fogalmazott, hogy etessem, itassam, pisiltessem, győződjek meg arról, hogy elvégzi ezt az akadémiát, mert ha nem, akkor elveszítjük a munkánkat”

– állította.

A százados szerint a csádi misszió Orbán Gáspár személyes projektje volt, amit egyfajta vallási meggyőződés vezérelt. Pálinkás azt állítja, Orbán Gáspár egy beszélgetésük során azt mondta neki, hogy a misszió során 50%-os harcértékveszteséggel számol, ami azt jelenti, a magyar katonák fele meghalhat.

Amikor Pálinkás ezt szóvá tette, szerinte Orbán Gáspár azt válaszolta: „de ahhoz, hogy mi egy fejlett, tapasztalatokkal rendelkező hadsereg legyünk, tapasztalatot vérrel fogunk szerezni.” A százados szerint a katonai vezetés sem örült Orbán Gáspár jelenlétének a Honvédségben, mert fenyegetést jelentett a pozíciójukra.

Végül a Sárkányok Kabul felett című filmről is beszélt, amelynek katonai szakértője volt. Állítása szerint a forgatás alatt két, darabonként 5-10 millió forintot érő éjjellátó is eltűnt. Azt is elmondta, hogy a Honvédség és a produkció között nem volt hivatalos együttműködési megállapodás, a katonákat és a haditechnikát mégis kirendelték, amit ő „súlyos szolgálati szabályzatszegésnek” és a katonák „öncélú alkalmazásának” tart. Miután benyújtotta leszerelési kérelmét, a produkció megszakította vele a kapcsolatot, nevét katonai szakértőként levették a stáblistáról, és a bemutatóra sem hívták meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Szijjártóról vastag dosszié lehet Nyugaton, viselkedése kimerítheti a kémkedés fogalmát - hangzott el egy szakmai konferencián
A magyar külügyminiszter és Lavrov kapcsolatán és az orosz befolyás miatti titkosszolgálati játszmákon kívül a Republikon rendezvényén szóba került az is, vezethet-e erőszakhoz a választási eredmény, mi történhet, ha a Fidesz nyer, és mi történhet, ha veszít.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 03.



A Szabadság útjai címmel rendezett a Republikon Intézet pódiumbeszélgetést a Dohány utcai Magvető Caféban. Az intézet alapítója, egyben a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke, Horn Gábor azzal kezdte a beszélgetést, hogy számára is meglepetés volt, hogy a kampány utolsó napjai a rögvalóságról szólnak, nem a két nagy párt témáiról. „Ugye nem beszélünk a háború vagy béke kérdéséről, ami Orbán kedvenc témája, sőt arról sem, hogy az ukránok milyenek – szintén Orbánnál –, és arról sem beszélünk, hogy milyen lenne az a másik Magyarország, amit esetleg – ha felhatalmazást kapna – Magyar Péter képviselne.”

„Ehelyett arról beszélünk, ami van: az én megítélésem szerint egy végtelenül rohadt rendszer végnapjairól.”

Hozzátette, azt persze nem tudja, hogy valóban az Orbán-rendszer végnapjait látjuk‑e. Horn Gábor szerint a kampányfinist meghatározó témákra jó példa a kiszivárgott Szijjártó-Lavrov beszélgetés, amit ő egy furcsa, „apa-fiú, vagy inkább főnök és beosztott” viszonyként jellemzett.

Krekó Péter politológus szerint ők már 17-18 éve foglalkoznak az orosz befolyással, de sokáig paranoiásnak vagy russzofóbnak nevezték őket. Szerinte a friss leleplezések, amelyek nagyrészt európai titkosszolgálati forrásokból származnak, azt mutatják, hogy „Magyarország a leginkább oroszbarátabb tagállammá vált az Európai Unióban”. Bár Szlovákia is ott van az oroszbarát-blokkban, Magyarország a vétóival gyakran egyedül marad. Az is egyértelművé vált szerinte, hogy a magyar kormány mennyire Oroszország érdek‑kijárójává vált a nemzetközi politikában.

Krekó szerint nehéz magyar érdeket találni abban, hogy a tenger nélküli Magyarország külügyminisztere orosz tengeri olajszállító cégek vagy a titkosszolgálatokkal szoros viszonyt ápoló vallási vezetők (Kirill pátriárka) szankciós listáról való lekerüléséért lobbizzon. Ez egyben azzal is járt, hogy Magyarország nagyon fontossá vált Oroszország számára. „Ha Magyarország az egyetlen, amely sok kérdésben egyedül vétóz az Európai Tanácsban, például legutóbb az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós segély folyósításáról, akkor felértékelődik Magyarország szerepe a nemzetközi politikában” - fogalmazott a szakértő.

Ugyanakkor a helyzet paradoxona szerinte az, hogy a sorozatos elővágások, leleplezések miatt az orosz tervek végrehajtása nehezebbé válik.

„Végső soron ennek az lehet a pozitív mellékhatása, hogy az orosz befolyás a magyar választás rögvalóságában a végén kisebb lesz, mint amilyenre számítottunk, és amilyenre a dokumentumok alapján joggal számíthattunk.”

Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója szerint a történtek visszaigazolják azt a képet, ami a Völner–Schadl-ügy és a Magyar Péter-féle hangfelvétel óta kirajzolódott a rendszer működéséről. Úgy látja, Szijjártó Péter nem szuverén magyar külügyminiszterként viselkedik, hanem egy „rezsimkijáróként”, aki a nemzetközi térben „sokkal inkább alázatos és alárendelt”.

Telkes András, az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese saját tapasztalatai alapján elemezte a helyzetet. Mint mondta, huszonöt évet dolgozott a hírszerzésnél, kilenc évet élt Oroszországban és kilenc évig dolgozott diplomataként is.

Szerinte amit Szijjártó csinál, az „minden, csak nem külügyminiszterség”. Lavrov viszont mesterien kezeli a magyar külügyminisztert. „Azt mondanám: nem feltétlenül ügynök – mert valaki lehet úgy is ügynök, hogy nem is tud róla, hogy ügynökként kezelik. Ahogy ezt a szakzsargonban szokták mondani: nem kell valakit beszervezni ahhoz, hogy ügynökként funkcionáljon.”

Kijelentette, hogy Szijjártó „akkorát esne egy nemzetbiztonsági ellenőrzésen, hogy napokig nyalogatná utána a sebeit.”

Arra reagálva, hogy a külügyminiszter fogja magát, kimegy a szünetekben, és egyeztet Lavrovval, Telkes elmesélte, hogy évekig ő is dolgozott a NATO-ban.

„Ott nagyon alaposan nézte mindenki azt, hogy nincs‑e az ülések szünetében is valamiféle szivárgás. Amikor én ott dolgoztam, még működött az Oroszország–NATO Tanács, mert volt egyfajta szorosabb partnerség Oroszországgal a 2000‑es évtized második felében, és az oroszok ott partnerként beláthattak a NATO‑központ bizonyos szegmenseibe. Ilyenkor azért bennünk volt – nemcsak azokban, akik ilyen helyeken dolgoztak, mint én, hanem a „normál” diplomatákban is –, hogy néztük, a tanácskozások szünetében nehogy az oroszok bármilyen információhoz hozzáférjenek. Ehhez képest, hogy én kimegyek, és abban a pillanatban tudósítok arról, mi történik – ez teljesen példátlan.”

Szijjártó Péter viselkedése Telkes szerint kimerítheti a kémkedés fogalmát az EU intézményei ellen.

„Ez a 261‑es paragrafus: nem a „sima” kémkedés, hanem a kémkedés az Európai Unió intézményei ellen. Ez semmi mást nem jelent, mint hogy valaki hírszerző tevékenységet folytat az Európai Unión kívüli harmadik ország számára. És nem kell, hogy minősített legyen az információ: itt egyszerűen arról van szó, hogy valaki ezeket szisztematikusan összeszedi, rendszerezi, és átadja.”

De szerinte Szijjártó nem csak ezt csinálja. „Minden hírszerző vagy titkosszolgálati munkának két ága van: az egyik az információszerzés, a másik pedig a befolyásolás, érdekérvényesítés – hívják ezt aktív intézkedéseknek is, kevésbé elegánsan piszkos trükköknek. Szijjártó ezt is csinálja az oroszok számára.”

Telkes szerint természetes, hogy a nyugati titkosszolgálatok lehallgatják Lavrovot, akit immár, az ukrajnai háború óta nem ellenfélként, hanem ellenségként azonosítanak és kezelnek.

„Ugye Szijjártó azt mondja, hogy példátlan beavatkozás történik a nyugati titkosszolgálatok részéről. Én meg azt gondolom, hogy a nyugati titkosszolgálatok semmi egyebet nem csináltak, mint hogy a saját nemzetbiztonsági és kémelhárítási feladataiknak eleget tettek” - fogalmazott a volt főigazgató-helyettes.

Úgy látja, a 2020-as első felvétel idején még Lavrovot hallgathatták le, de utána a helyzet megváltozhatott. „Ha Szijjártó itt fennakad – mert egy szövetségi rendszer tagjaként az ellenségnek ad át információkat –, szerintem azóta kiemelt figyelemben részesül.”

„Ha egy nyugati hírszerző szolgálat vagy elhárítás – a BND vagy a BfV Németországban, az MI6, MI5 Nagy‑Britanniában vagy a francia szolgálatok – felfigyelnek egy ilyenre, és utána azzal a személlyel külön kiemelten nem foglalkoznak, akkor szakmailag alkalmatlanok lennének a feladatuk ellátására.”

„Tehát én azt feltételezem, hogy Szijjártóról is dosszié van; és ha kinyomtatnák, elég vastag lenne.”

A legújabb fejleménynek Telkes András azt tartja, hogy a nyugati szolgálatok a tények kiszivárogtatásával próbálják megakadályozni az orosz terveket. „Most egy teljesen új jelenséget látunk: elkezdtek egyfajta „softos” befolyásolást csinálni, ami abban különbözik az orosz, meg a magyar befolyásolástól, hogy nem fake news‑ra épül, hanem a tényeket dobják be a köztudatba, kiszivárogtatják a sajtónak, a nyilvánosságnak; mert ha ezek az infók kiszivárognak, akkor azt, amit az oroszok terveznek, sokkal nehezebb megcsinálni, vagy egyszerűen nem is lehet.”

Magyar Bálint szerint kulcsfontosságú, hogy a „nemzeti érdek” helyett „rezsimérdekről” beszéljünk, mert ez világítja meg a kormány valódi motivációit.

Amikor a kormánypárt politikusai nemzeti érdekről beszélnek, az szerinte valójában mindig a Fidesz, azaz a regnáló rezsim érdekeit jelenti.

„Hogyan kerültünk abba a helyzetbe, hogy Lavrov egyáltalán beszélt Szijjártóval arról, hogy valamelyik kedvenc oligarchának a nővérét mentesítsék a szankciók alól? Az semmilyen partneri viszonyba, semmilyen nemzeti érdekbe nem fér bele; rezsimérdekbe belefér” - fogalmazott a szociológus.

„Magyarország – ez a rendszer, ez a rezsim – egy csatlós maffiaállam, alárendelve Putyinnak, és ez a viszony egy egyenlőtlen viszony, amelyben anyagi javakkal van jutalmazva a magyar fél, és politikai javakkal fizet ezért cserébe – a felforgató aktivitásával az EU‑ban, és így tovább” - magyarázta.

Ennek megértése kulcsfontosságú, mert a cél Magyar Bálint szerint az, hogy Oroszország védőszárnyai alá helyezzék Magyarországot egy belarusz típusú rendszerben. Viszont új helyzet van: a kiszivárgott beszélgetések ezt a viszonyt nagyon széles társadalmi réteg számára tették nyilvánvalóvá.

A beszélgetés ezután a jövőbeli forgatókönyvekre terelődött. Ha ismét a Fidesz nyerne, és Magyarország elveszítené a szavazati jogát az EU-ban, Krekó Péter szerint kevésbé lenne értékes Oroszország és Kína számára is.

Azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor győzelme esetén konszolidálódhatna-e a rendszer, Krekó azt mondta, „ez a rendszer nem képes konszolidációra, és azt látjuk, hogy biztonsági szempontból néha – a rezsimérdekkel szembemenve is – eszkalálódik.”

Magyar Bálint szerint kialakulhat olyan helyzet, amilyen Grúziában, Belaruszban vagy Szerbiában. „Majd jönnek a katonai megfigyelők, segítenek bennünket megvédeni, ha az ukránok meg akarnak támadni minket. Katasztrófa lenne, ha ez bekövetkezne.”

Szerinte a választások kérdése nem pusztán az, hogy „Kelet vagy Nyugat”, ez egy eufémizmus. Nagyon örül annak, hogy a Tisza gyűlésein a közönség azt skandálja, hogy „ruszkik haza”, mert ez egy világosabb értéket hordozó ellenállás. Az a fajta politizálás, amely valamiféle pragmatizmuson, vagy az úgynevezett konnektivitáson alapul, az eddigi „eredményei” alapján Magyar Bálint szerint azt mutatja, hogy ahogy nem lehet két lovat egyszerre megülni, „egy fejjel nem lehet két ló seggében sem lenni”.

Ligeti Miklós egyetértett, hogy ez a rendszer nem képes konszolidálódni, ugyanakkor szerinte Magyarország a Fidesz győzelme esetén gazdaságilag működésképtelenné válna.

Az is szóba került, mi történik, ha a Tisza nyer, de nem kétharmaddal. Ligeti szerint nem lenne könnyű a helyzet, de

„számtalan példa igazolja, hogy az apparátusban dolgozók többsége tisztességes szakember, aki nem arra esküdött föl, hogy ennek a rezsimnek a szekerét tolja.”

„Az ügyészség szervezete valóban kétharmados. De a nyomozás megindítása és a feladatellátás nem kétharmados dolog. Tehát utasításba lehet adni az adóhatóságnak, a nyomozóhatóságnak, hogy a vagyongyarapodásokat vizsgálja. Utasításba lehet adni a minisztériumnak, hogy a magántőkealapok tényleges tulajdonosait hozza nyilvánosságra” - vélte.

Krekó Péter szerint a köztársasági elnök, a Köztársasági Elnöki Hivatal, a legfőbb ügyészség, a Költségvetési Tanács (amely tandemben egyébként az államfővel megbuktathatja a következő parlamentet, megakadályozhatja a költségvetés elfogadását) – nagyon ellenséges intézményi környezetet jelentenek, de azt, hogy ezek a pozíciókban dolgozó emberek mindig a Fidesz érdekét szolgálják, nem vehetjük biztosra. „Magyarországon láttunk már pragmatikus megoldásokat hatalomváltásokhoz közeledve az egyéni túlélés érdekében.”

Bár a lengyel példa Krekó szerint azt mutatja, hogy a bebetonozott káderek sokáig tudják akadályozni az új kormány munkáját, de a Fidesz kevésbé ideologikus, inkább pénz- és hatalomközpontú, így a lojalitás is ingatagabb lehet.

Telkes András arra számít, hogy a választások után az a fajta lejárató cunami, amit eddig próbáltak csinálni a Tisza Párttal szemben, folytatódni fog valamilyen mértékben. Minél kisebb arányú a győzelem, annál erőteljesebben.

„Ráadásul itt még egy provokáció esélye is megvan a választások után: elég valami kis, nagy kárt nem okozó robbantást csinálni, meg atrocitásokat elkövetni, és utána lehet azt mondani: na tessék, a Tisza Párt itt van, és nem képes a rend fenntartására.”

Ugyanakkor az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese úgy látja, a rendőrség és a titkosszolgálatok is megosztottak, de „a túlnyomó többségnek tele van a hócipője azzal, ami történik ebben az országban.”

Gundalf szerepléséből szerinte kiderült, hogy valaki az Alkotmányvédelmi Hivatalból rettentő érzékeny információkat szivárogtatott ki. „Az, hogy az AH-ból ilyen infók kikerülhetnek, azt jelenti, hogy olyan mértékű az elégedetlenség, hogy egyszer csak ez túlcsordult, és valaki felvállalta ezt a kockázatot, hogy meg fogja csinálni.” Mindez annak ellenére történt, hogy akció végrehajtóit valószínűleg a „royalisták” köréből válogatták, akik értik a szakmát, és feltétel nélkül kiszolgálják a hatalmat. „Az alapvető szempont az, hogy nehogy legyen ebből szivárgás. Hát még így se sikerült.”

Ráadásul szerinte Pintér Sándor is elég határozottan azon az állásponton van, hogy a választásokat békésen és mindenféle erőszak nélkül kell lebonyolítani. Ugyanakkor ha változna a belügyminiszter személye, az komoly kérdéseket vetne fel.

Magyar Bálint szerint a Fidesz ugyan jogilag megteremtette a lehetőséget, hogy elhalaszthassa a választást, vagy utólag az Alkotmánybírósággal érvényteleníttesse, de kérdés, mikor érdemes ezeket az eszközöket használni. „És azt hiszem, az orosz mintához képest más a szituáció.” Putyinnak nem volt olyan nagyságrendű, szervezett kihívója, mint a Tisza Párt jelenleg. „Nyemcov meggyilkolása, Navalnij meggyilkolása mögött sem állt ilyan tömeg – végképp nem szervezett, kommunikálni és fellépni képes tömeg.”

Másrészt Magyar Bálint nem hiszi, hogy a Tisza Párt elfogadná a választás „meghekkelését”.

„Szerintem ha ilyen előfordulna, nem az történne, mint Belaruszban, Magyarországon, Szerbiában: tüntetnek, hazamennek, eltart fél évig. Ennél sokkal erősebb népi ellenállás alakulna ki ebben az esetben Magyarországon. És a kérdés, hogy ezt bevállalják-e, hogy ezzel szembemenjenek. Nekem meggyőződésem, hogy sem a honvédség, sem a rendőrség százezres, többszázezres tömeg erőszakkal való feloszlatásában nem fog részt venni: át fognak állni, ha egyébként egy megnyert választást akarna ez a rendszer elcsalni.”

Magyar Bálint szerint ugyanakkor Orbánék „köztörvényes bűnözők”, akiknek egy választási vereség egzisztenciális kérdés. Számukra az elszámoltatás élethalál-harc lesz. „Ha ez megtörténik és elkezdődik, akkor nem véletlen, hogy a klánhoz tartozó szereplők jelentős része a vagyonát elkezdi kimenteni az országból. Ez mutatja, mire számítanak.”

Az utolsó tíz nap eseményeivel kapcsolatban egyetértés volt, hogy a Tisza Párt előnye annyira masszívnak tűnik, hogy azt már nem lehet demokratikus eszközökkel megfordítani. Ligeti Miklós szerint talán Orbán Viktor rendelkezik még valamilyen „csodafegyverrel”, például a hálószoba-felvétellel, de azt már nem meri bevetni, mert

már nem bízhat a saját rendszerében, embereiben, és egy esetleges leleplezésre azonnal jöhetne a válasz egy másik, még súlyosabb szivárogtatással.

„Ez póker: mennyire biztos abban Orbán Viktor, hogy nem jön egy újabb szivárogtatás a saját rendszeréről. Mert a saját rendszerét már sokkal kevésbé fogja, mint akár hetekkel ezelőtt hitte. Lehet, hogy van nála egy royal flush – benne van a pakliban, nem tudjuk. Csakhogy nem biztos, hogy ki meri játszani, mert fogalma sincs, mivel írják majd felül. Tudja, hogy neki egy van – ha van egyáltalán –, és azt is tudja, hogy az ő rezsimjére végtelen számú ilyet lehet rádobni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk