Fábián László a MOB-ról: „Nem szabad elmismásolni a helyzeteket.”

Az olimpiai, világ –és Európa–bajnok egykori sportoló tíz éven keresztül volt a MOB sportigazgatója. Szűk egy hónappal a jelenlegi, főtitkári kinevezése után beszélt a feladatairól, terveiről, céljairól, arról, hogy Gyulay Zsolttal, a MOB elnökével gondolkodásban „egy kaptafára szabták őket”, és 2028–ban szeretne ott lenni a Los Angeles-i olimpián.

– Azt le sem tagadhatná, hogy nincs elég feladata, hiszen folyamatosan csörög a telefonja. A főtitkári pozícióval ennyire megnőttek a teendők? Az egyik lába itt, a másik ott?

– Igen. Más jellegű, mint a sportigazgatói poszt, ott a sportszakmai feladatok voltak előtérben, sok–sok olvasással, elemzéssel. Meg kellett ismernem a tudományos értekezéseket, és rendszerezésüket. Ezzel szemben, egy főtitkárnak sok–sok emberrel kell beszélnie naponta, hogy állnak a feladatok, miben tudok én személy szerint segíteni a fejlődésben, a legapróbb részletektől kezdve a legnagyobbakig. Van kihívás benne, nem is kicsi.

– Végigjárta a ranglétrát a Magyar Olimpiai Bizottságon belül. A főtitkári kinevezésre számított?

– Az nagyképűen hangzik, hogy vártam erre, de titkos vágyam volt, hogy egyszer betöltsem ezt a pozíciót. Bizonyítsak magamnak, hogy kipróbálhassam, miként tudok egy ilyen szerepkörben helytállni.

– Alig három hete tölti be új feladatkörét. Melyek most a legégetőbb feladatai?

– Ha hiszik, ha nem, a 2028–as Los Angeles-i olimpia már itt van a nyakunkon, és bár addig sok minden történik, azon feladatok már itt tornyosulnak előttem. Borzalmasan nehéz ezt így egyben megfogalmazni. A napi működésen óriási hangsúly van, lényeges, hogy mindent pontosan megtervezzünk: mi, hogyan történik majd másnap.

Folyamatosan készülünk a következő célokra, de összességében a feladatom az, – prózaian megfogalmazva –, hogy jól működjön a magyar sport a különböző területeken is. Mozgolódnunk kell olyan terepen is, amelyeken az elmúlt 3–4 évben nem történt jelentős előrelépés.

– Melyek ezek a területek?

– Sportszakmai területekről és az olimpiai sportágak szövetségeikről beszélünk, amelyeket abban támogatunk, hogy minél jobb eredményeket érjenek el, de nem feltétlenül az aranyérmekre gondolok. Inkább arra, hogy minél több felkészült szakember legyen a sportban, minél több gyerek áramoljon a sport világába. Az sem baj, ha nem lesznek élsportolók, de a munkájukat, számításaikat megtalálják ezen a területen: legyen munkahelyük, tanulhassanak. Tehát a célunk nem csak az, hogy azokat támogassuk, akik a dobogó legtetején állnak.

– Milyen a megítélése most a Magyar Olimpiai Bizottságnak?

– Nagyon bízom benne, hogy jó, hiszen az egyik legrégebbi civil szervezetről van szó, amely létezik Magyarországon. 126 éves múltra tekint vissza a történelmünk. Az olimpia, mint fogalom, mindenki számára pozitív élmény, ezzel társítható a MOB, de azzal is tisztában vagyok, hogy távolinak tűnhet a munkánk.

Sokak fejében az él, hogy különböző bizottságokban ülnek öltönyös emberek, akik döntenek fontos ügyekről. Azt kell megmutatnunk, hogy ezek az urak és hölgyek hétköznapi sportolók, akik nem az élsportolók felkészülését irányítják, nem edzésterveket terveznek, hanem nyugodt feltételeket biztosítanak a versenyzők számára.

– Az elmúlt 3–4 hónapban voltak kellemetlen események, amelyek a Magyar Olimpiai Bizottságra nem vetettek jó fényt. Ezeket a váltásokkal próbálják orvosolni, gondolok itt Liu Shaoang esetére, mikor számonkérte a Bizottságot a sajtón keresztül, hogy a téli olimpiákon résztvevő versenyzők nem ugyanolyan bánásmódban részesülnek Magyarországon, mint a nyári ötkarikás játékokon szereplő versenyzők?

– Nem ez az oka a váltásnak. Az viszont egyértelmű, ha egy sportoló kritikát fogalmaz meg, arra oda kell figyelni, főleg, ha olimpiai bajnokról van szó. Minden kis mozzanat fontos. A cél, hogy semmi se zavarja meg őket.

Az más kérdés, hogy Liu Shaoang esetében nem feltétlen ez volt a legszerencsésebb megoldás kommunikációs szempontból, mert a Magyar Olimpiai Bizottság ajtaja mindenki előtt nyitva áll, de az tény, igaza volt sok mindenben. Egyértelmű, hogy nem szabad elmismásolni ezeket a helyzeteket, és azon kell dolgoznunk, hogy ilyen többet ne forduljon elő.

– Ez azt jelenti, hogy ön is személyesen felkeresi a sportolókat?

– Eddig is az volt a dolgom, hogy a felkészülésük során szorosan tartsam velük a kapcsolatot edzőtáborokban, versenyeken. Ez nem változik a jövőben sem. Továbbra is folytatom ezt a munkát, hiszen fontos, hogy ne csak négy évente találkozzunk egymással. Támogatni akarjuk sportolóinkat, és ezt csak személyes kapcsolattartással lehet.

Fotó: Tomka Tivadar

– Gyulay Zsolttal a MOB elnökével milyen a viszonya és milyen vele együtt dolgozni?

– Ragyogó a kapcsolat közöttünk. Több mint négy évtizedes múltra tekint vissza barátságunk, a Bp–i Honvédban egymás mellett dolgoztunk, együtt versenyeztünk, maximálisan egy kaptafára húztak minket. Könnyű dolgozni vele, de persze nehéz is, mert itt nincs helye hibáknak, vagy legalábbis csak minimálisan. A terveket meg is kell valósítanunk, de jó "főnököm" van.

– Mik a célok?

– A sportért rajongó ember, amit ismer, az az olimpiai szereplés. A magyar sport az elmúlt több mint egy évszázadban értékes helyet vívott ki magának a nemzetközi porondon, ezt illene megtartanunk és a presztízs is fontos. Nem csak az olimpiákon, hanem a VB–ken és EB–ken is. Ezen lehet még mit javítani, és kell is. A magyar állam segítségét is élvezzük. Azon versenyzők kezét sem szeretnénk elengedni, akik befejezték sportpályafutásukat. Támogatnunk kell őket abban is, ha edzők szeretnének lenni, vagy sportot szerető emberek, esetleg lelkes szülők.

– Az állam részéről van elvárás?

– Persze. Kell is, hogy legyen. Olyan támogatást ad a jelenlegi kormány, ami nem volt az elmúlt 4 évtizedben. Látható eredményeket kell felmutatnunk. Az olimpiai részvételtől kezdve, a dobogós számokon át egészen addig, hogy a sportolókból jó munkaerő legyen.

– Generációváltáson megy keresztül a magyar sport. Ezt hogyan éli meg? Hosszú Katinka, Lőrincz Tamás és még sokan mások, vagy befejezik pályafutásukat vagy már be is fejezték!

– Nagy Viktor nevét is említhetjük, aki a vízilabda válogatott kapusa volt. Valóban többen búcsút intettek sportkarrierjüknek, vagy hamarosan befejezik pályafutásukat a "nagy" nevek közül, de a magyar sport mindig nevel újakat, talál fiatal tehetségeket. Szinte lehetetlen pótolni a régieket, de mindig születnek új Szilágyi Áronok, Milák Kristófok. A 2028–as los angelesi olimpia jegyében olyan programok fussanak, amelyek ennek eredményét, részvételét már biztosítják – ez a célunk.

– Anélkül, hogy "leöregezném", bírja még a tempót?

– Nem egyszerű, valóban. Egykori öttusázóként a napi 10 órás tempót bírom. Ez a feladat, ehhez hozzászoktam, és úgy néz ki egyelőre, hogy megy.

– Amikor van egy kis lélegzetvételnyi ideje, akkor mit csinál?

– Van 4 gyerekem, próbálok velük lenni a hétköznapokon legalább az esti órákban. A két kisebbel városnézés, a külföldi utazások még beleférnek, a két nagyobb azonban már kirepült. A foci most ritkább, néha elmegyek futni, de azt nem annyira szeretem. Remélem, hogy marad időm a jövőben magamra is.

– Mit kívánhatok Önnek a jövőre?

– Talán sokan megértik, hogy régi álmom eljutni a Los Angeles-i olimpiára. Remélem, 2028–ban ez tényleg sikerül! (1984–ben az akkori politikai döntés értelmében, nem vehettek részt hazánk sportolói a Los Angeles–i olimpián, így Fábián László sem indulhatott el öttusázóként a versenyen – a szerk.)