„Ez egy hozzá nem értésből és mérhetetlen hatalmi gőgből fakadó intézkedés” – a benzinkutasok elnöke a védett árról
Napok óta forr a levegő a magyar benzinkutak körül, miután a MOL levele alapján kiderült: elfogyott a kedvezményes, stratégiai dízelkészlet egy része. Ez azt jelenti, hogy a független töltőállomások egy részének mostantól ugyanannyiért kell adnia az üzemanyagot, mint amennyiért megveszi, azaz nullára csökkent az árrésük. A tarthatatlan helyzet miatt több kút drasztikus lépésre szánta el magát, és mennyiségi korlátozást vezetett be. A válság oka, hogy a kormány által fenntartott védett ár miatt a stratégiai üzemanyag-tartalékok rekordsebességgel apadtak. A kormány és az újonnan megválasztott miniszterelnök is a rendszer fenntartása mellett foglalt állást, miközben a szakértők szerint egy adócsökkentés hatékonyabb megoldás lenne.
Mi a valós helyzet a kutakon? Hogyan működik a védett ár, és miért termel gigantikus veszteséget a kiskereskedőknek? Meddig tartható fenn ez a rendszer, és milyen javaslatai vannak a szakmának a kormány számára? Erről beszélgettünk Gépész Lászlóval, a Független Benzinkutak Szövetsége Egyesület elnökével.
— A kormányfői tájékoztatón elhangzott, hogy újabb stratégiai készleteket szabadítanak fel, de valószínűleg csak hétfőtől. Milyen helyzetben vannak most a független benzinkutak?
— Ha ez a készlet valóban felszabadul, az egy kis levegővételt jelenthet. Nagyon helyesnek tartjuk, amit a miniszterelnök úr ezzel kapcsolatban mondott, hogy a törvényi kereteket ki kell dolgozni. Ha ez jogállami keretek között történik, akkor annak az érintett piaci szereplők bevonásával, a vélemények meghallgatásával kell lezajlania. Ezt messzemenőkig támogatjuk, ez egy nagyon jó gondolat.
— Kaptak már megkeresést a kormánytól?
— Még semmilyet nem kaptunk.
— Gondolom, várják, hogy bevonják önöket ebbe a munkába.
— Persze, de tudjuk, hogy még nem állt fel a minisztérium, és a jogászok most kezdik csak a munkát, tehát nem meglepő ez a helyzet. Ha ez a kijelentés komoly, márpedig reméljük, hogy komoly, és akkor ez ezt jelenti.
— Hogyan is működik pontosan ez a védett ár? Van bármilyen árrés, ami rentábilissá teszi a forgalmazást?
— Tisztázzuk a fogalmakat. Van egy védett ár, ami a kiskereskedelemre vonatkozik, ez az a bizonyos 595 és 615 forint. Van egy másik védett ár, ami a nagykereskedőkre vonatkozik, ami arról szól, hogy a nagykereskedő is pontosan ugyanennyiért adhatja el a terméket.
És ettől teljesen függetlenül vannak a stratégiai készletekből felszabadított áruk, amire egy külön rendelettel, egy külön kormányhatározattal egy másik fajta árat határoznak meg. Ez már eltér a védett ártól. Egy másik árban hozhatja ki a nagykereskedő, legyen az a MOL, az OMV vagy bármelyik, a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ) raktáraiból ezt az árut. A korábban érvényes rendszerben, az első fordulóban, ez a különbség 70 forint volt literenként. Azt határozták meg, hogy a nagykereskedő 70 forinttal olcsóbban hozhatja ki ezt az árut a készletből, és utána 35 forinttal olcsóbban kell odaadnia a kiskereskedőnek. Tehát ebből a 70 forintból 35 forint a nagykereskedő árrése, 35 forint pedig a kiskereskedőé, vagyis a benzinkút árrése.
— A piaci árakhoz képest mekkora veszteséget szenvedtek el a kutasok, mielőtt ez a rendszer belépett?
Egy kis kútnak az ár- és költségstruktúrája teljesen más, mint egy nagynak. Ráadásul a kutakra terhelődik egy csomó adófizetési kötelezettség, amit attól függetlenül is be kell fizetni, hogy veszteségesen dolgozik-e vagy normális piaci körülmények között. Gondolok itt az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer (EKR) miatt befizetendő díjakra, ami kútmérettől és sok mindentől függően 8-10 forint között van literenként. És itt van a kiskereskedelmi adó, amely 500 millió forint feletti árbevétel esetén (és ez csak a benzinkutakra vonatkozik) 3 százalék. Más kiskereskedőknél egymilliárd forintos árbevétel után kell csak fizetni, és annak is a huszadát, 0,15 százalékot. Tehát erőteljes túladóztatása van a benzinkutak esetében. Ha ezt kiszámoljuk, akkor ez kútmérettől, árbevételtől és egyebektől függően elérheti a 14-15 forintot literenként. Azon kívül az árut mozgatni kell, szállítani, oda kell vinni a benzinkútra, és még a benzinkutat fenn is kell tartani. Van rezsi, vannak munkabérek, munkabér után fizetendő járulékok, vannak egyéb, normál adók, amiket más kereskedők is fizetnek. És még figyelembe kell venni olyan műszaki és biztonságtechnikai előírásokat, amiket be kell tartani, és annak bizony komoly ára van, ahogy az éves felülvizsgálatoknak is. Vannak karbantartási költségek, van biztosítás, kell könyvelni. És ne felejtsük el azt is, hogy ez a szektor körülbelül 400 milliárd forintnyi jövedéki adót fizet be az államnak a működése során. Ez be van építve az árba, de ezt banki átutalással teszi, és ezt is terheli a 0,45%-os pluszadó. Az is hatalmas összeg, ha ilyen nagyságrendű pénzekről beszélünk. Ez azt jelenti, hogy egy benzinkúton (nem nyereségről beszélek, hanem árrésről) literenként 50 és 80 forint közötti összegnek kell megtermelődnie a kút méretétől és hatékonyságától függően ahhoz, hogy körülbelül nullán legyen. Ha e fölött sikerül valamit kicsikarnia, azt nevezhetjük nyereségnek.
Gondoljon bele, ha egy kis benzinkútra egy óra alatt bemegy tíz ember, és visznek fejenként 20 liter üzemanyagot, akkor az egy óra alatt 200 liter. Ha azon a 200 literen keletkezik 60 forint költsége literenként, akkor az 12 000 forint kiadás óránként, amit mindenképpen ki kell fizessen valamiből. Egy benzinkút átlagos nyitvatartási ideje mondjuk reggel 6-tól este 8-ig 14 óra. Innentől könnyen lehet számolni: ha ezt végigvisszük egy 365 napos működésre, akkor ott tartunk, hogy még a legkisebb benzinkút is 30-40-50 millió forintot veszít egy év alatt egy ilyen minimális forgalom mellett.
— A korábbi, 480 forintos ársapkánál volt egy olyan rendelkezés, hogy azokat a benzinkutakat, amelyek ezt nem tudják vagy nem kívánják vállalni, átveszi az állam. Létezik még ez a fenyegetés?
— Létezik, persze. Ugyanazt a rendelkezést alkalmazta az előző kormány megint, ugyanazokkal a brutális büntetési tételekkel és az elkobzás, egyfajta államosítás fenyegetésével. Ez ugyanúgy megvan most is. Értelme semmi nincs.
— Ez a rendszer arról szól, hogy egy állami feladatot, jelesül a piac és a fogyasztók védelmét nagyrészt áthárítja a magánszereplőkre, hogy ők a saját zsebükből lássák el ezt?
— Igen, lehet ilyen szépen is megfogalmazni.
Egy politikai döntés azt mondja, hogy márpedig legyen 480, vagy márpedig legyen 595, és ha a csillagok lehullanak az égről, és felrobban körülöttünk a világ, ennek akkor is annyinak kell lenni, mert a főnök megmondta. Körülbelül ez érződik.
— Magyar Péter tegnap azt mondta, fenntartják a védett ár rendszerét. Hogyan lehetne ezt úgy megcsinálni, hogy ne az önök vállán működjön a rendszer, hanem sokkal méltányosabb módon? Van erre kidolgozott tervük?
— Persze, ezt meg lehet valósítani, nincs ezzel különösebb gond. Nem az a fő probléma, hogy azt mondják, az ár legyen védett, hanem az a rendszer, amiben ezt működtetik. Ez egy vicc. Így nem lehet. Ez mindennek ellentmond: az Alaptörvénynek, az európai jognak, a józan észnek. Ha a cél a védett ár fenntartása, akkor mellé lehet tenni egy olyan rendszert, amiben ez a teher nem azoknak a vállát nyomja, akik működtetik a rendszert. Lehetne mondani, hogy legyen rajta száz forint árrés, és pont. Akkor a nagykereskedőre terheltük. Vagy ha azt mondjuk, hogy ezt átvállalja az állam, akkor mindenkire terheltük.
— Nem lenne jobb a védett ár helyett egy adócsökkentés? Európában kevés helyen avatkoznak be az árakba, inkább az adóoldalról próbálják csökenteni a lakosság terheit.
— Dehogynem. Első körben ki kéne vezetni és el kéne tüntetni az üzemanyagból azokat a speciális különadókat, amik csak Magyarországon vannak: a kiskereskedelmi adót, az EKR-t. Ez önmagában 20-valahány forintot jelent literenként. De nekünk nem ez a fő javaslatunk.
Jöjjön a piaci ár, essünk túl rajta. Ahhoz képest, hogy mennyivel emelkedett a kenyér, a tej vagy a legtöbb élelmiszer ára, az üzemanyag helyben topog, sőt, olcsó lett. Ha az most megdrágul, nem is érthető, mi ez a nagy hisztéria körülötte. Engedjük be a piacot, a magasabb árakat. Ezzel együtt beengedjük az importot is, mert akkor más is tud üzemanyagot hozni. Elmúlik a veszély, hogy kevés lenne. Elmúlik a veszély, hogy valami meghibásodik a finomítóban. Az államnak pedig sokkal magasabb lesz az árbevétele, mert sokkal magasabb adót fog beszedni a magasabb áron. Ebből a magasabb adóból pedig támogathatná az üzemanyag-spórolási technikákat, például a közösségi közlekedés olcsóbbá tételével, vagy támogathatna bizonyos fogyasztói csoportokat, akiknek a lakóhelye miatt a munkába járáshoz szükséges, vagy éppen szociális okokból rászorulnak. Millió módot lehet erre találni. Mi inkább ezt a megoldást szeretnénk. A magyar rendszerben a benzinkutak pénztárgépei alkalmasak arra, hogy a szükséges alapadatokat online felküldjék minden egyes tranzakció után a NAV-nak. Legyen az adószám, adóazonosító jel vagy rendszám, minden alapadatot meg tudunk adni egy ilyen rendszerhez.
— És akkor a jogosultak bizonyos időközönként megkapnák a kompenzációt?
— Persze. Millió módszer van erre, csak élni kellene vele. Szerintem sokkal igazságosabb és normálisabb rendszer lehetne, anélkül, hogy a piaci hatások ilyen változásokat hoznának az ellátásbiztonságban.
— Tehát önök kész tervekkel várják, hogy a kormánnyal egyeztethessenek?
— Ezeket a terveket mi már 2022-ben is leírtuk és átadtuk az akkori kormányzatnak, csak valahol jó esetben az íróasztal fiókjában, rosszabb esetben a szemeteskosárban végezték.
— Reméljük, van még egy példány belőle, hogy most is megpróbálkozzanak.
— Nálunk van.