KULT
A Rovatból

„Ez a szerep a színészi karrierem esszenciája” – interjú Seress Zoltánnal a Blokádról

Az Antall Józsefet megformáló színész azt mondja, a forgatás alatt többször eszébe jutott édesapjával való viszonya. Azzal a kritikával nem ért egyet, hogy Göncz Árpádból bohócot csináltak volna a filmben.

Link másolása

Gyermekkorában nem gondolta volna, hogy valaha színész lesz, a sport sokkal inkább érdekelte, aztán az élet úgy hozta, hogy mégis felvételizett a Színművészeti Főiskolára, ahol Marton László osztályába járt. Innen egyenes út vezetett a Vígszínházba. Volt a Bárka színház igazgatója, szerepelt filmekben, tv-sorozatokban, de azt mondja, élete legfontosabb szerepét 60 esztendősen kapta meg. A Blokád című filmben, Seress Zoltán alakítja Antall Józsefet, aki a rendszerváltás után hazánk első miniszterelnöke volt. Ez az az alkotás, amelyet Oscar-díjra nevezett Magyarország.

- A szerepet, úgymond egy véletlennek köszönheti.

- Igen, az egyik barátomat kísértem el a film castingjára, ahol Tősér Ádám rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró fogadott minket. Aztán megkért a kollégám, hogy a dialógusoknál legyek partnere a szereplőválogatás alatt. Megtettem, majd a casting végén megkértek, hogy menjek vissza, mert megnéznek engem is, végül így kaptam meg a főszerepet a filmben.

- Hogyan készült a szerepre?

- Rengeteg információt kellett begyűjtenem, ez nem vitás, mert túl sok mindent nem tudtam Antall József magánéletéről, de ezzel szerintem nem voltam egyedül ebben az országban. A rendszerváltásáról, az ellenzéki kerekasztalról nyilván voltak emlékeim, illetve az interneten is utána lehetett járni dolgoknak, de a családi életéről, a múltjáról vajmi kevés részlettel rendelkeztem.

A legfontosabb számomra a szerep megformálásában az volt, hogy megértsem a személyiségét, adott szituációban hogyan cselekszik, miként reagál bizonyos helyzetekre, milyen ember is volt ő valójában.

Az előzetes felkészülés során természetesen sokat beszélgettem a forgatókönyvíróval, Köbli Norberttel, Antall Györggyel, a fiával, Kónya Imrével, egykori párttársával, akik mind-mind olyan információkat osztottak meg, amelyek nagyon relevánsak és érdekesek voltak. Kaptam tőlük egy kis csomagot útravalóul, ami nagyon hasznosnak bizonyult, és mindenki igyekezett teljeskörű képet adni Antall József személyiségéről.

- A kritika vegyesen fogadta a filmet, de egytől-egyig mindegyik kiemelte az ön kiváló színészi játékát. Mindezt hogyan éli meg?

- Életem egy nagy pillanata ez a szerep. Nem akarom túlmisztifikálni, de annyira összetett volt a munka, annyira kellett összpontosítanom, hogy miként formáljam meg hitelesen Antall Józsefet, hogy bizony sok mindent felkavart bennem. A 32-33 évvel ezelőtti önmagam köszönt vissza. Nem szeretnék most romantikus húrokat pengetni, de többször eszembe jutott a forgatás alatt az édesapámmal való viszonyom, és ezek akkor és ott mind rámszakadtak. Képek jöttek elő bennem az én családi viszonyulásaimról, pillanatok, amelyek nagyon mélyen vannak bennem. A kritika kapcsán azt mondom, kétfajta újságíró van: a Pulitzer-díjas és a Wurlitzer-díjas. Az utóbbi az, aki pénzért, - melyet én dobok be - lejátssza az előre bekészített lemezt, az általam kiválasztottat.

Arra számítani lehetett, sőt kellett is, hogy politikai témájú film kapcsán különböző vélemények lesznek. Ezzel nincs is semmi baj, sőt az lenne a rossz, ha egyáltalán nem lenne vélemény.

Olvastam olyan kritikát is, ahol azt írták: a filmből nem derül ki, hogy milyen ember is volt Antall József. Hátha ez nem derül ki egy Wurlitzer-díjas újságíró számára a Blokádból, akkor ehhez nincs mit hozzáfűznöm.

Seress Zoltán Antall József szerepében a Blokád című filmben

- Többen megemlítik Göncz Árpád szerepét a filmben. Sokak szerint a Blokádban egy bohócot látni, semmint egy rokonszenves köztársasági elnököt. Erről mi a véleménye?

- Ha címkézünk, azzal nincsen gondom. A megbélyegzéssel viszont van. Az olyan, mint amikor az állatokat forró vassal megbillogozzák. Nem gondolom, hogy bohóc lett a karakter. Volt szerencsém személyesen is találkozni Göncz Árpáddal, és két órán keresztül beszélgetni vele, így valamelyest megismerhettem őt.

Göncz Árpád szerepét Gáspár Tibor alakítja, ő pedig remek színész, és sokkal jobb ízlése van annál, minthogy bohócot csináljon az egykori köztársasági elnökből.

Ezzel a kritikai észrevétellel személy szerint én nem tudok mit kezdeni.

- Emlékszik arra, hogy 32 évvel ezelőtt, a taxisblokád idején ön hol volt, és mi történt akkor?

- A III. Richárd bemutatója volt a Vígszínházban. Mi, színészek izgultunk is, hogy lesz-e előadás, hiszen nem tudtuk, hogy a nézők, hogyan jutnak el a színházba. Sokáig kérdéses volt, hogy meg tudjuk-e tartani a premiert, de aztán a nézők nagy része kerékpárral, vagy gyalog eljutott a színházba és az előadás rendben lezajlott.

Ám milyen a történelmi párhuzam, a III. Richárd a Rózsák háborújának végét jelentette, ahol Henrik a dráma végén azt kéri: fejezzük be a csatározásokat. Az utolsó monológot én mondtam a darabban, megismételhetetlen pillanat volt, amikor éppen az utcán történtekkel találkozott Shakespeare.

- Karrierjében hol helyezkedik el ez a film és mit vár tőle a jövőben?

- Nagyon sok szép és jó emlékem van, amelyek meghatározók voltak a pályafutásomban: filmek, tévéjátékok, színházi darabok, de nem hiszem, hogy ezt felül lehetne múlni: ez a szerep a színészi karrierem esszenciája. Hálás vagyok, hogy ebbe mindent belerakhattam, amit csak szerettem volna, bár amikor megnéztem a filmet, voltak olyan pillanatok, amikor azt éreztem, hogy ezt lehetett volna másképp is, de ez már megtörtént. Annyit tudok mondani, hogy a Seress most itt tart. Ha kifejezetten emiatt a film miatt jönnek majd olyan szerepek, amikor rám gondolnak, örülni fogok, de ezek a dolgok nem rajtam múlnak. Soha nem voltam az a taposós típus. Úgy vagyok vele, hogy lesz, ahogy lesz.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: