KULT
A Rovatból

„Ez a szerep a színészi karrierem esszenciája” – interjú Seress Zoltánnal a Blokádról

Az Antall Józsefet megformáló színész azt mondja, a forgatás alatt többször eszébe jutott édesapjával való viszonya. Azzal a kritikával nem ért egyet, hogy Göncz Árpádból bohócot csináltak volna a filmben.


Gyermekkorában nem gondolta volna, hogy valaha színész lesz, a sport sokkal inkább érdekelte, aztán az élet úgy hozta, hogy mégis felvételizett a Színművészeti Főiskolára, ahol Marton László osztályába járt. Innen egyenes út vezetett a Vígszínházba. Volt a Bárka színház igazgatója, szerepelt filmekben, tv-sorozatokban, de azt mondja, élete legfontosabb szerepét 60 esztendősen kapta meg. A Blokád című filmben, Seress Zoltán alakítja Antall Józsefet, aki a rendszerváltás után hazánk első miniszterelnöke volt. Ez az az alkotás, amelyet Oscar-díjra nevezett Magyarország.

- A szerepet, úgymond egy véletlennek köszönheti.

- Igen, az egyik barátomat kísértem el a film castingjára, ahol Tősér Ádám rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró fogadott minket. Aztán megkért a kollégám, hogy a dialógusoknál legyek partnere a szereplőválogatás alatt. Megtettem, majd a casting végén megkértek, hogy menjek vissza, mert megnéznek engem is, végül így kaptam meg a főszerepet a filmben.

- Hogyan készült a szerepre?

- Rengeteg információt kellett begyűjtenem, ez nem vitás, mert túl sok mindent nem tudtam Antall József magánéletéről, de ezzel szerintem nem voltam egyedül ebben az országban. A rendszerváltásáról, az ellenzéki kerekasztalról nyilván voltak emlékeim, illetve az interneten is utána lehetett járni dolgoknak, de a családi életéről, a múltjáról vajmi kevés részlettel rendelkeztem.

A legfontosabb számomra a szerep megformálásában az volt, hogy megértsem a személyiségét, adott szituációban hogyan cselekszik, miként reagál bizonyos helyzetekre, milyen ember is volt ő valójában.

Az előzetes felkészülés során természetesen sokat beszélgettem a forgatókönyvíróval, Köbli Norberttel, Antall Györggyel, a fiával, Kónya Imrével, egykori párttársával, akik mind-mind olyan információkat osztottak meg, amelyek nagyon relevánsak és érdekesek voltak. Kaptam tőlük egy kis csomagot útravalóul, ami nagyon hasznosnak bizonyult, és mindenki igyekezett teljeskörű képet adni Antall József személyiségéről.

- A kritika vegyesen fogadta a filmet, de egytől-egyig mindegyik kiemelte az ön kiváló színészi játékát. Mindezt hogyan éli meg?

- Életem egy nagy pillanata ez a szerep. Nem akarom túlmisztifikálni, de annyira összetett volt a munka, annyira kellett összpontosítanom, hogy miként formáljam meg hitelesen Antall Józsefet, hogy bizony sok mindent felkavart bennem. A 32-33 évvel ezelőtti önmagam köszönt vissza. Nem szeretnék most romantikus húrokat pengetni, de többször eszembe jutott a forgatás alatt az édesapámmal való viszonyom, és ezek akkor és ott mind rámszakadtak. Képek jöttek elő bennem az én családi viszonyulásaimról, pillanatok, amelyek nagyon mélyen vannak bennem. A kritika kapcsán azt mondom, kétfajta újságíró van: a Pulitzer-díjas és a Wurlitzer-díjas. Az utóbbi az, aki pénzért, - melyet én dobok be - lejátssza az előre bekészített lemezt, az általam kiválasztottat.

Arra számítani lehetett, sőt kellett is, hogy politikai témájú film kapcsán különböző vélemények lesznek. Ezzel nincs is semmi baj, sőt az lenne a rossz, ha egyáltalán nem lenne vélemény.

Olvastam olyan kritikát is, ahol azt írták: a filmből nem derül ki, hogy milyen ember is volt Antall József. Hátha ez nem derül ki egy Wurlitzer-díjas újságíró számára a Blokádból, akkor ehhez nincs mit hozzáfűznöm.

Seress Zoltán Antall József szerepében a Blokád című filmben

- Többen megemlítik Göncz Árpád szerepét a filmben. Sokak szerint a Blokádban egy bohócot látni, semmint egy rokonszenves köztársasági elnököt. Erről mi a véleménye?

- Ha címkézünk, azzal nincsen gondom. A megbélyegzéssel viszont van. Az olyan, mint amikor az állatokat forró vassal megbillogozzák. Nem gondolom, hogy bohóc lett a karakter. Volt szerencsém személyesen is találkozni Göncz Árpáddal, és két órán keresztül beszélgetni vele, így valamelyest megismerhettem őt.

Göncz Árpád szerepét Gáspár Tibor alakítja, ő pedig remek színész, és sokkal jobb ízlése van annál, minthogy bohócot csináljon az egykori köztársasági elnökből.

Ezzel a kritikai észrevétellel személy szerint én nem tudok mit kezdeni.

- Emlékszik arra, hogy 32 évvel ezelőtt, a taxisblokád idején ön hol volt, és mi történt akkor?

- A III. Richárd bemutatója volt a Vígszínházban. Mi, színészek izgultunk is, hogy lesz-e előadás, hiszen nem tudtuk, hogy a nézők, hogyan jutnak el a színházba. Sokáig kérdéses volt, hogy meg tudjuk-e tartani a premiert, de aztán a nézők nagy része kerékpárral, vagy gyalog eljutott a színházba és az előadás rendben lezajlott.

Ám milyen a történelmi párhuzam, a III. Richárd a Rózsák háborújának végét jelentette, ahol Henrik a dráma végén azt kéri: fejezzük be a csatározásokat. Az utolsó monológot én mondtam a darabban, megismételhetetlen pillanat volt, amikor éppen az utcán történtekkel találkozott Shakespeare.

- Karrierjében hol helyezkedik el ez a film és mit vár tőle a jövőben?

- Nagyon sok szép és jó emlékem van, amelyek meghatározók voltak a pályafutásomban: filmek, tévéjátékok, színházi darabok, de nem hiszem, hogy ezt felül lehetne múlni: ez a szerep a színészi karrierem esszenciája. Hálás vagyok, hogy ebbe mindent belerakhattam, amit csak szerettem volna, bár amikor megnéztem a filmet, voltak olyan pillanatok, amikor azt éreztem, hogy ezt lehetett volna másképp is, de ez már megtörtént. Annyit tudok mondani, hogy a Seress most itt tart. Ha kifejezetten emiatt a film miatt jönnek majd olyan szerepek, amikor rám gondolnak, örülni fogok, de ezek a dolgok nem rajtam múlnak. Soha nem voltam az a taposós típus. Úgy vagyok vele, hogy lesz, ahogy lesz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk