KULT
A Rovatból

Éveket öregedünk Az ifjúság forrása nézése alatt – Sajnos nem Guy Ritchie hozza el nekünk az új Indiana Jonest

Ilyen sztárokkal, ilyen sztorival, ilyen látvánnyal, ilyen akciókkal, ennyi pénzből, ennyi helyszínen csak győzni lehet, nem? Hát nem.


Hogy mit volt az ígéret? Guy Ritchie kalandfilmet készít fantasyelemekkel, furmányos rejtvényekkel, egy történelmi, legendás kinccsel, látványos akciókkal, változatos terepekkel (Egyiptom, London, Bécs stb.), nagy sztárokkal a főszerepben (John Krasinski, Natalie Portman) és új kalandfilmes hősökkel, akikre talán fel lehet építeni a jövőben egy franchise-t. Mit vártunk? A következő Indiana Jonest, A nemzet aranyát, A Da Vinci-kódot, ezek keverékét, vagy valami hasonlót.

S ehhez képest mit kapunk? Egy szép nagy pofára esést. Lássuk, mi minden ment itt félre!

Az örök fiatalság forrásával, illetve annak legendájával leginkább összefüggésbe hozott személy a XVI. századi spanyol felfedező, Juan Ponce de León, ő volt ugyanis az első európai, aki elérte Floridát. Lehet, hogy hallott pletykákat az ifjúság forrásáról, de nincs dokumentum, amely megerősítené, hogy ő az örök fiatalságot kereste, ehelyett inkább a földek és a hatalom megszerzésével volt elfoglalva. Történészek szerint valószínűleg a riválisai találhatták ki a történetet, hogy bolondnak állítsák be, és tönkretegyék a hírnevét.

Az ifjúság forrása mindenesetre a művészet rengeteg ágának művelőjét ihlette meg, köztük a filmeseket is. A mítosz vagy annak ilyen-olyan, egyéb műfajba oltott átirata olyan mozgóképekben tűnt fel többek között, mint A Karib-tenger kalózai – Ismeretlen vizeken (2011), a Selyemgubó (1985), a Star Trek – Űrlázadás (1998), A forrás (2006) vagy legutóbb A szer (2024).

A jó ideje évente egy filmmel jelentkező, vagyis keményen gyártószalagon dolgozó Guy Ritchie (csak az utóbbi 5 évben: Egy igazán dühös ember, Fortune-hadművelet – A nagy átverés, A szövetség, Úriemberek-sorozat, A piszkos hadviselés minisztériuma) idei menetében a régi regét helyezte modern köntösbe, de egy klasszikus kalandfilmes körítéssel.

Hogy a folyamatos forgatások között nincs idő rendesen kidolgozni, átgondolni, létrehozni egy minőségi filmet, annak pedig sajnos épp Az ifjúság forrása a legfőbb, igen szemléletes példája.

A sztori szerint a kincsvadász Luke Purdue (John Krasinski) a legújabb küldetésébe kénytelen beszervezni a húgát, Charlotte-ot (Natalie Portman), aki az apjuk halála után visszavonult a kalandozástól, hogy családot alapítson, és rendes munkát vállaljon, bár most épp válófélben van, és persze megy a vita a gyerek, Thomas (Benjamin Chivers) feletti felügyeletről. Luke azonban minden elkövet, hogy Charlotte csatlakozzon hozzá és a csapatához, Debhez (Carmen Ejogo) és Patrickhez (Laz Alonso), mivel szükség van az eszére és a tudására ahhoz, hogy megtalálják az ifjúság forrását. A kutatást a milliárdos Owen Carver (Domhnall Gleeson) pénzeli, aki halálos májrákban szenved, így az életet adó víztől várja a gyógyulását. Megindul tehát a hajsza földön-vizen-piramisban, miközben az Interpol és a thaiföldi maffia is őket üldözik, így nincs könnyű dolguk.

A fenti summárum nem is feltétlen hangzik rosszul, az igen változatos minőségű forgatókönyveket író James Vanderbilt (A sötétség leple, Az Amazonas kincse, Zodiákus, A csodálatos Pókember, Gyagyás gyilkosság 1-2, Sikoly 5-6) eredeti szkriptje azonban képtelen rendesen kiaknázni a sztoriban rejlő lehetőségeket.

Hiába áll rendelkezésére a sármja, humora (A hivatal) és fizikai adottságai, harci képességei (Jack Ryan) kapcsán is igen meggyőző John Krasinski, vagy az Oscar-díjas Natalie Portman, képtelen belőlük szórakoztató, vicces, érdekes és emlékezetes főhősöket faragni, a testvéri cívódásaik legalábbis egy idő után elég fárasztóvá válnak, és nagyjából ennyiben ki is merül a kapcsolatuk.

A gyenge párbeszédek és papírmasé karakterek (Carmen Ejogo és Laz Alonso például csak szimpla biodíszletek, mintha ott sem lennének) mellé ráadásul kevés emlékezetes akció és kép dukál itt, talán csak a tengerfelszínre emelt hajóroncson játszódó szcéna érdemel igazán említést. Írjuk ezt úgy, hogy az egyik gízai piramisban játszódik a finálé, de még ezt a klasszikus kalandfilmes terepet sem tudták rendesen kihasználni Ritchie-ék.

Egyértelműen hatalmas csalódás tehát Az ifjúság forrása, amely bátran vagy éppen pofátlanul nyúl a klasszikus kalandfilmek elemeiből, de képtelen azokból összegyúrni valami komplexet.

A poénkodni próbáló, de humortalan karakterek, a fárasztó egymásnak feszülések és a fantáziátlan akciójelenetek pedig folyamatosan kizökkentenek minket a sztori követéséből, ami, bár nem bonyolult (és még csavar is akad), még így is egy óriási katyvasznak érződik.

Nem csoda, hogy a gyártó Apple nem gondolkozott mozis bemutatóban (ahogy a júniusban érkező F1-nél), egy nagyobb költségvetésű, és cikinek persze azért nem mondható, de teljesen jellegtelen streamingfilm lett belőle.

S úgy tűnik, Guy Ritchie is ivott már a forrásból, mivel fáradhatatlan, továbbra sem áll le. Idén érkezik még egy filmmel, a Jake Gyllenhaal és Henry Cavill főszereplésével forgatott akciófilmmel, az In the Greyjel, illetve már leforgatta a Wife and Dog című thrillert is Benedict Cumberbatch-csel, Rosamund Pike-kal és Anthony Hopkinsszal. Reméljük, ezek kidolgozására már több időt fordít, az mindenesetre talán jó hír, hogy újra a saját forgatókönyveiből dolgozik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A romantikus komédia, ami se nem vicces, se nem romantikus, de épp ettől lesz jobb és több – Kritika a Többesélyes szerelemről
Mondd, te kit választanál? A dúsgazdag, magas, jóképű és sármos üzletembert, vagy a csóró, magas, jóképű, sikertelen színész exedet? Itt a szerelem ötven árnyalata!


Celine Song nevét 2023 januárjában kezdte hajtogatni szinte mindenki az amerikai filmes körökben, amikor első filmjét, az Előző életeket bemutatták a Sundance Filmfesztiválon. Nem véletlenül, hiszen egy csodás alkotásról volt/van szó, amelyben két dél-koreai gyerekkori jó barát (talán több is annál), a Föld két legtávolabbi pontjára kerül, majd felnőttként újra felveszik a kapcsolatot, és maguk sem gondolják, hogy ez milyen érzelmeket ébreszt bennük.

A film átfesztiválozta a világot, majd 2024 januárjában végül a magyar mozikba is befutott (igaz, 2023 szeptemberében már el lehetett csípni a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon), nem sokkal később pedig két Oscar-díjra is jelölték, a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáiban.

S hogy mi volt az Előző életek titka? Minden bizonnyal a benne rejlő őszinteség, hitelesség és emberiesség. Egy apró és érzékeny, sokszor szavak nélkül is sokatmondó alkotásról van szó, amellyel a dél-koreai Celine Song számára megnyíltak Hollywood kapui. Ő pedig rendesen betrappolt rajtuk. A következő filmjéhez ugyanis már olyan álomgyári nagyágyúkat sikerült megnyerni, mint Anastasia Steele, A mandalóri és Amerika Kapitány, vagyis Dakota Johnson, Pedro Pascal és Chris Evans.

Ha pedig az Előző életek egyik fő erénye az őszinteség volt, akkor ezt Song a Többesélyes szerelemmel rendesen kimaxolta. Talán túl is tolta… De hogyan lehet túltolni az őszinteséget? Nos, a sztori szerint a sikertelen színésznőből sikeres házasságközvetítővé vált Lucy Mason (Dakota Johnson) „örök szingliként” azt állítja, hogy vagy egyedül fog meghalni, vagy egy gazdag férfihoz megy feleségül. A szakmai sikerei ellenére Lucyt azonban egyre inkább frusztrálják ügyfelei irreális elvárásai. Részt vesz egy korábbi kliense esküvőjén, ahol megismerkedik a tehetős befektetővel, Harryvel (Pedro Pascal), aki élénk érdeklődést mutat iránta, de Lucy elutasítja, s azt javasolja, inkább legyen a cége ügyfele, hiszen ő lenne a legkapósabb férfi.

Lucy az esküvőn ráadásul váratlanul találkozik az exével, Johnnal (Chris Evans) is, aki éppen felszolgál a násznépnek, és továbbra is várja, hogy befusson színészként. Felelevenítik a közös múltjukat, amely az anyagi nehézségeik miatt ért véget.

Hősnőnk tehát nehéz helyzetbe kerül: választania kell a jóképű, sármos és mocskosul gazdag Harry, vagy a szintén jóképű, de csóró John között.

A Többesélyes szerelem magyar címe nyilvánvalóan a sztori romkomos oldalára utal, s ezzel próbálja becsábítani a nézőket a mozikba. Az eredeti cím, a Materialists (Materialisták) azonban már jóval őszintébb, hiszen Celine Song filmje egyrészt nem vígjáték, másrészt, ha lehet ilyen jelzővel illetni, akkor inkább antiromantikus film. A főhősnő ugyanis meg van győződve róla, hogy a házasság egy kölcsönösen gyümölcsöző üzlet két fél között, és a boldogságot az anyagi biztonság hozza el (persze az sem baj, ha a férfi jól néz ki, magas, és korban is stimmel).

Mert passzolhat egymáshoz bármennyire két ember, ha nincs elég pénz a közös életükre, az csak vitákat, veszekedéseket generál, szóval a szerelem nem elég a teljes boldogsághoz.

Song filmje tehát minden, csak nem a klasszikus hollywoodi értelemben vett romantikus film. Inkább megöli a romantikát.

Aztán persze a két férfi közt tipródó Lucy is kezdi felfogni, hogy nem lehet mindent matekkal megoldani, de addira a Többesélyes szerelem már elvesztette a szimpla romkomra izguló közönsége érdeklődését. Épp ezért is számít bátor vállalkozásnak: nem azt kapjuk, amit várunk tőle, és nem biztos, hogy örülünk annak, amit kapunk, de az biztos, hogy el fogunk gondolkodni rajta.

A film első fele épp ezért erősebb is, mivel abban kapjuk az arcunkba ezt a hollywoodi csöpögős romantikát kíméletlenül ledózeroló őszinteséget, a második felére már inkább kezd a cselekmény olyan irányt venni, mint ami ellen korábban oly ékesen felszólalt.

Azért így is távol áll a giccstől, csupán Song megijedt kissé a saját felvetésétől és a nézők teljes elidegenítésétől. Persze ezzel sincs semmi baj, hiszen a Többesélyes szerelem így is emlékezetesebb, mint a műfajbeli átlagos limonádék, és savanyúbb azoknál, mivel jóval több citromot facsartak bele.

E film kapcsán azonban már nem lehet elmondani, hogy szavak nélkül is sokatmondó lenne, annyi benne a szövegelés, és bizony épp ennyivel marad el az Előző életektől. Song első rendezésében a karakterek minden gondolatával és érzelmi vívódásával tisztában voltunk az apró rezdüléseikből, az egymásra nézéseikből, a ki nem mondott szavaikból. A Többesélyes szerelem azonban mindent kimond, sokszor. A kevesebb több lett volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET: