ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

„Éveken át mondogattam magamnak, nincsen velem probléma" Nehéz, de nem lehetetlen a menekülés a függőség poklából

Az életünk sokszor olyan, mint egy alma: kívülről szép és fényes, belül viszont rohad az egész. Különösen igaz ez, ha valaki egy függővel köti össze az életét. Elsőre minden rendben van, aztán kiderül, hogy amit hitt és gondolt közös életről, családról, összetartozásról, nem más, mint rohadt alma: ehetetlen és keserű a belseje.


Nehezen viselni a belvárosban a rekordmeleget, süt az aszfalt, perzsel a fal. A nyolcadik kerületi József utcában, dacára a fáknak, áll a levegő. Egy idős asszony a szatyrait cipelve, nehezen mozogva nyitja ki az egyik bérház kapuját, a sötéten ásító kapualjból, hűvös, áporodott levegő árad ki, egy kis felfrissülés a tikkasztó melegben.

Vannak, akik nem a forróság elől keresnek menedéket a József utcában. Ők is cipelnek csomagokat, azonban nem a meleg, hanem saját maguk elől menekülnek, és számukra a felfrissülés sem jön olyan könnyen, ahogy a hazaérkező, szatyros néni felüdülhetett a kapualjba lépve. Évekig, évtizedekig tartó, fárasztó, megtorpanásokkal, visszaesésekkel, nagy kudarcokkal és apró győzelmekkel teli, kemény munka vár azokra, akik úgy döntenek, kimásznak a magukat, az emberi kapcsolataikat tönkre tevő függőségből.

Kis Imre pont ilyen ember. Évekig hitegette magát, hogy vele semmi baj, csak füvet szív, autót is tud vezetni vele, de utána több, keményebb drogot is használt. De a "semmi baj velem", ahogy a függők esetében mindig, csak egy újabb önbecsapás volt.

„Nem voltak már másmilyen, csak szerhasználói kapcsolataim. A megmaradt emberek a közvetlen környezetemben már nem tudtak mondani és csinálni semmit. Még fotót is mutattak, hogy mennyire rosszul nézek ki. Senki nem tudott segíteni, csak azt látták, hogy egyre jobban leépülök. Az egyik ismerősöm említette, hogy van egy hely, ahova be tudok menni" - mondja Imre. Ez a hely a Megálló Csoport Alapítvány volt, a József utcában, ahol végre el tudta kezdeni maga mögött hagyni korábbi életét. „Az első pár hónapban fogalmam sem volt, hogy mi történik velem, vagy hogy mi fog történni, csak nem használtam. De nem tudtam, hogy miért ülök csoporton, mi az, hogy felépülés vagy önismeret."

Sokan érkeznek hasonló történettel a Megállóhoz. Nyolcvan-száz, ahogy ők fogalmaznak, kliensük van, jó részük állandóan részt vesz a foglalkozásokon, terápiás csoportokon. „Jelenleg sok olyan fiatal jár hozzánk, akik leginkább szorongásos tüneteket mutatnak. A szorongásaikra valamilyen kémiai szert használnak alkalmanként viselkedési függőséggel megspékelve" - mutatja be a Megállóban segítséget kérőket a csoport intézményvezetője, dr. Gádorné Wéber Ágnes.

Ahogy a szakemberek mondják, a függőséget senki sem választja magának, amit viszont választani lehet, az a változtatás, és a kilépés a függőség ördögi köréből. Ehhez azonban kemény elhatározás és kitartás kell. Egy függő számára leggyakrabban csak akkor tűnik fel, hogy valami nincs rendben, amikor a körülötte állók már régen tisztában vannak azzal, hogy ez, így nem mehet tovább. Sokszor a legkeményebb törések ébresztik fel a függőkben a változtatás vágyát: amikor a házastárs ajtót mutat, amikor a gyerekek elfordulnak, amikor egymás után veszíti el a munkahelyeit. Sok függő csak ilyenkor kezdi látni magát, ilyenkor kér segítséget. Ha tud. És ha van kitől. Mert azok, akikre korábban számíthatott, gyakran már nincsenek ott, hiába is szeretné. Ilyenkor a szakember, a szakértő közeg, a terápia, a csoportfoglalkozás, a közös munka segít. Vagy akár a sport, ami nem csak elfoglaltság, hanem valódi terápia.

„A Megállóban mindig is fontos volt a sport, mint terápiás eszköz. Az egyik ilyen a sziklamászás, amit nevezhetünk élményterápiának is, a másik pedig a fociterápia. Azért nevezem ez utóbbit így, mert abszolút terápiás eszközként tekintünk a focira, sokat elmond az, hogy ki, hogy viselkedik a közösségben, mennyi felelősséget vállal, ki, hogy teszi bele magát a fociba, vagy mennyire önző a pályán - nagyon sok mindent lehet tanulni ezekből az együttlétekből" - fogalmaz Oláh Péter, a Megálló terápiás programvezetője.

Az addikció ördögi körében pont az a csapda, hogy a belül a biztonságra és szeretetre kétségbeesve vágyó függő a függőségével pont ezeket a valós érzéseket és szükségleteket veszíti és utasítja el, miközben az addikciójával egy hamis, álvilágot teremt magának, amiben nem jut hely másoknak. A sziklát mászó, magát egy szál kötélre és a társára bízó, a felépülésén dolgozó függő így tulajdonképpen a belső útját járja végig a sziklafalon. „Fel kell másznod egy falra, ami elsőre lehetetlennek tűnik, és rá kell bíznod magad másra, csak a másik segítségével tudsz felmenni. És amikor felértél a csúcsra, úgy tudsz lejönni, hogy elengedsz mindent és a másikra bízod magad, aki leenged" - magyarázza Oláh Péter, aki korábban maga is megjárta a saját poklát. A mászás-terápia jelentőségére sokan felfigyeltek, ősszel kerül a mozikba a Mélypont érzés című dokumentumfilm, amelyben a néző két, a Megállóban sziklát mászó függő fiatal történetén át értheti meg a függőséggel vívott harc nehézségeit.

A kívülálló képzeletében a függő általában egy leépült, utcán üres tekintettel tévelygő drogos, vagy a kocsma előtt tántorgó részeg képében szerepel, pedig a valóságban a függők sokszor teljesen átlagosnak látszó, kifelé működőnek tűnő, akár jól szituált életet élő emberek

- gondoljanak vissza Imre történetére, aki betépve autót vezetett, dolgozott, látszólag minden gond nélkül.

És függeni nem csak alkoholtól vagy drogtól - hivatalos nevén kémiai szertől - lehet. Függőség a sokszor milliókba kerülő játékszenvedély, a kapcsolatokat tönkrezúzó pornó- és szexfüggőség, a látszólag ártalmatlan, de súlyos gondokat okozó sport és edzésfüggőség, vagy akár a manapság értéknek tartott, valójában a családi és baráti kapcsolatokat másodlagossá tévő munkafüggőség. De ugyanígy a függőségek közé számíthatók a különböző étkezési zavarok, de akár az önsértésekkel járó állapotok is.

Az élet pedig sokszor könyörtelen, és a csillogó életből, a szép családból nagyon hamar lehet múlt, és a függő "megváltozom" ígéreteiből túl sokat halló, a hazugságok útvesztőjében irányt, a közös utat többé nem találó társ a legtöbbször úgy dönt, meghúzza a határokat. A jól szituált, akár sikeres, látszólag rendben lévő ember így lesz egyedül egy albérlet lakója, vagy kerül az utcára.

A Megállónál hajléktalanokkal nem foglalkoznak, ugyanakkor amikor lehetőséget kaptak, hogy részt vegyenek a "PUSH - az egység erősítése a hajléktalan sporton keresztül" Európai Uniós programban, kaptak az alkalmon. A projektben négy ország partnerszervezetei vettek részt, Olaszországból az Il Cigno Cooperativa Sociale rl koordinálta a projektet, rajtuk kívül közreműködött az APDES Portugáliából, és a Stichting Life Goals Hollandiából, hazánkat a Megálló képviselte. Az Európai Unió által támogatott izgalmas projekt egyrészt a sport lelki és fizikai előnyeit vizsgálta, és arra keresett választ, hogy hogyan lehet beilleszkedési utakat kiépíteni a hajléktalanok számára ezen a területen.

„A projektben mi is nagyon sokat tanultunk, meg tudtuk nézni, mások hogyan csinálják, hogyan foglalkoznak a klienseikkel, hogyan hívják be őket programokba" - mondja Oláh Péter.

„A projekt célja az volt, hogy a bevált jó gyakorlatok összegyűjtését és az ismeretek európai szintű cseréjét követően olyan iránymutatásokat határozzon meg, amelyek lehetővé teszik a segítők, szociális munkások és az edzők együttműködését és olyan sportprogramok létrehozását, amelyekben hajléktalanok is részt vehetnek majd” - teszi hozzá Havasi Péter, önkéntes nemzetközi pályázati koordinátor.

Hogy kiből lesz a függő? A kérdés jogos, de jó válasz azonban nincs rá. Függő akárki lehet, ahogy szinte mindenkinek vannak is függő viselkedésmintái, kisebbek, nagyobbak, amelyek, ha minden rendben van, nem lépnek át egy határt, nem veszik át az irányítást a személyiség felett és nem válnak kórossá. A függőség mögött általában súlyos, gyakran gyerekkori trauma, a szülők általi el nem fogadás, elutasítás, fizikai, verbális vagy szexuális erőszak áll. A menekülés azonban ebből a helyzetből fizikailag lehetetlen, így a bántalmazott, egészséges kapcsolódást nem kapó, gyakran a szülő nárcisztikus egójának hálójában szenvedő fiatal ahhoz fordul, ami legalább, ideig, óráig enyhet nyújt a belül marcangoló, ki nem mondott, ki nem mondható szorongásokra.

Az utóbbi időszak különösen veszélyes volt ilyen szempontból, mondja a Megálló intézményvezetője.

„A mostani 16-20 éves fiatalok a Covid idején súlyos traumákat szereztek. Nem voltak szociális kapcsolataik, sokat voltak egyedül összezárva gondolataikkal, a laptoppal maguk előtt.

Csak távolról tudták a kapcsolatot tartani másokkal. Ez olyan mértékű szorongást hozott ki belőlük, hogy nem szívesen lépnek ki utcára, nehézséget okoz felszállni egy buszra, vagy villamosra, vagy az, hogy ide, hozzánk a Megállóba eljöjjenek" - sorolja a jelen szomorú tényeit dr. Gádorné Wéber Ágnes. Sokuknál azt sem lehet eldönteni, melyik volt hamarabb: a függőség, és ehhez kapcsolódott egy pszichiátriai probléma, vagy fordítva: a lelki problémára kezdett el használni valaki.

A függőségből kivezető út hosszú és nehéz, de nem lehetetlen, ahogy az volt a cikk elején bemutatott Kis Imre példája is mutatja. Imre nem csak terápiát kapott, de új barátokat, célokat és egy új életet. Talpra állt szenvedélybetegként dolgozik segítőként, tapasztalati szakemberként a Megállóban, a felépülésben szerzett élményei, tapasztalatai fontos segítséget jelentenek a függők terápiájában.

„Üresnek éreztem magam, céltalannak, haszontalannak, szeretetre, odafigyelésre vágytam egyfelől, de mozgott bennem az önzés, hogy én megtehetek bármit továbbra is" - mondja Imre, de hozzáteszi: „Nagyon lassan érkeztek meg az üzenetek, próbáltam megérteni, hogy milyen lehet egy olyan élet, amiben nem a drog van a központban. Sokszor azon törtem a fejem, hogy másnak miért éri meg, hogy nem cuccozik. Aztán a sok felismerésből lett végül a meggyőződés, hogy ki kell szállnom"

A Megálló Csoport Alapítvány 1997-ben alakult. Várnak mindenkit, aki úgy érzi, a függőségből kivezető út megtalálásában segítségre van szüksége. A Megálló Házban olyan elfoglaltságokat kínálnak, amelyek egyszerre segítenek a szer- vagy viselkedési függőség leküzdésében, az élet rendbehozatalában.

Programjuk részét képezi az egyénre szabott fejlesztési terv létrehozása és a végrehajtásának segítése, a mentorálás, az életvezetési tanácsadás és a folyamatos támogatás. Ezen kívül csoportterápiás alkalmakat, közösségi tevékenységeket, így közös programokat, sporteseményeket, művészeti alkotást, személyre szabott tanítási-tanulási rendszer kialakítását, szociális ügyintézést kínálnak.

Elérhetőségek:

1084 Budapest, József utca 49.

+36 1 303 65 74

vagy

+36 30 977 36 66

[email protected]


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszeresére nőhet a skizofrénia kockázata a macskatartóknál egy új elemzés szerint
Egy 17 tanulmányt összegző ausztrál metaanalízis szerint a macskatartók körében kétszeres lehet a skizofrénia esélye. A kutatók a háttérben a macskák által terjesztett Toxoplasma parazitát sejtik.


Egy ausztrál kutatócsoport 17 korábbi tanulmányt összegző elemzése szerint a macskatartás a skizofréniával összefüggő rendellenességek nagyjából kétszeres kockázatával járhat együtt. Bár a statisztikai kapcsolat szignifikáns, a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez önmagában nem bizonyít ok-okozati összefüggést, és a vizsgált tanulmányok minősége is vegyes – írja a ScienceAlert.

A metaanalízis szerint a macskáknak kitett személyeknél tapasztalt emelkedett esély mögött számos, még nem tisztázott tényező állhat. A szerzők kiemelik, hogy az elemzésbe bevont vizsgálatok többsége úgynevezett eset-kontroll típusú volt, amely nem alkalmas az ok-okozati viszonyok feltárására.

„Azt a következtetést vontuk le, hogy a macskáknak kitett személyeknél körülbelül kétszeres eséllyel alakul ki skizofrénia” – írja az ausztrál kutatócsoport.

Egyes tanulmányok a macskaharapások és a pszichózisszerű élmények között találtak kapcsolatot, de a háttérben nem feltétlenül a régóta gyanúsított toxoplazma parazita áll. Elképzelhető, hogy más kórokozók is szerepet játszhatnak.

„Áttekintésünk alátámasztja a kapcsolatot a macskatartás és a skizofréniával összefüggő rendellenességek között” – fogalmaznak a szerzők, de azonnal hozzáteszik, hogy a végső szó kimondásához sokkal további kutatásokra van szükség.

A szakértők szerint elengedhetetlenek a nagy, reprezentatív mintákon alapuló, előre megtervezett vizsgálatok, amelyek pontosabban képesek kontrollálni a lehetséges zavaró tényezőket, mint például a családi kórtörténet vagy a szocioökonómiai státusz. Amíg ezek az eredmények nem állnak rendelkezésre, a legfontosabb a megfelelő higiéniai szabályok betartása, beleértve a rendszeres kézmosást a macskaalom tisztítása után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekkel tolódhat el a nyugdíj a Nők40-nél egy gyakori számítási hiba miatt
A Nők40 programnál a téves számítás miatt sok igénylést utasítanak el, és a tervezett nyugdíjazás akár évekkel is csúszhat.


Papíron megvan a 40 év, mégsem mehetsz nyugdíjba? A legtöbben itt csúsznak el: a Nők40 nem a teljes szolgálati időt, hanem a jóval szűkebb jogosultsági időt nézi – és ebből több, sokak által „biztosnak” hitt év egyszerűen kiesik.

A program megköveteli a 40 év jogosultsági időt, amin belül főszabály szerint legalább 32 évnek keresőtevékenységgel szerzett időnek kell lennie.

A legfontosabb tudnivaló, hogy a Nők40 esetében nem minden, szolgálati időnek minősülő időszak számít – írta szombaton a Meglepetés magazin. A fennmaradó, legfeljebb 8 év jellemzően gyermekneveléssel kapcsolatos ellátásokból jöhet össze.

A jogosultsági időből azonban kiesnek a tanulmányi évek, az álláskeresési járadék, a rehabilitációs és rokkantsági ellátás, a 18 év feletti hozzátartozó ápolásáért kapott díj, a passzív táppénz, valamint a nem gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadság is.

A probléma gyökere a szolgálati idő és a jogosultsági idő közötti különbség. Míg a nyugdíj összegének kiszámításánál a szolgálati idő a mérvadó, ami egy tágabb kategória, addig a Nők40-re való jogosultsághoz egy szigorúbb feltételekhez kötött időszakot, a jogosultsági időt kell összegyűjteni. Ezért fordulhat elő, hogy valakinek papíron már megvan a 40 éve, a valóságban mégsem teljesíti a feltételeket.

A leggyakoribb buktatót a tanulmányi évek jelentik: a középiskola, szakiskola vagy egyetem évei hiába számíthatnak bele más esetben a szolgálati időbe, a Nők40 szempontjából nem jogosítanak nyugdíjra. Ugyanez a helyzet a munkanélküli ellátásokkal, amelyek szintén nem visznek közelebb a 40 évhez.

Meglepő lehet, de a rehabilitációs és rokkantsági ellátás ideje sem vehető figyelembe, ahogy a 18 év feletti, tartósan beteg hozzátartozó gondozásáért kapott ápolási díj sem.

Szintén kiesik a számításból a passzív táppénz – vagyis amikor a biztosítási jogviszony már megszűnt, de még folyósítanak ellátást –,

és a nem gyermekgondozás miatt kivett fizetés nélküli szabadság is. Itt a szabályozás azt is kimondja, hogy az 1998. január 1-je előtti, nem gyermekgondozás vagy -ápolás miatti fizetés nélküli szabadság első 30 napja sem számít bele.

Aki biztosra akar menni, annak érdemes végigvennie az elmúlt évtizedeit: gyűjtse össze az összes munkaviszonyát, az ellátások és a munkahelyváltások közötti szünetek időszakát, majd a fenti lista alapján húzza ki azokat az éveket és hónapokat, amelyek nem számítanak bele a jogosultsági időbe.

A legbiztosabb módszer a hivatalos adategyeztetés kezdeményezése, ahol pontosan kiderül, mi hiányzik a 40 évhez.

Különösen azoknak érdemes újraszámolniuk, akiknek több munkahelyváltás között volt munkanélküli időszakuk, hosszabb ideig tanultak, egészségügyi ellátást kaptak, vagy 18 év feletti hozzátartozót ápoltak.

Egy rossz becslés komoly következményekkel járhat: az igény elutasítása és a tervezett nyugdíjazás elhalasztása.

Ha a számítások után kiderül, hogy csak pár hónap hiányzik, akkor egy reális menetrend felállításával elkerülhető a kellemetlen meglepetés az igényléskor.

Az idei politikai vitákban új lendületet kapott az ötlet, hogy a Nők40 mintájára a férfiaknak is járna a korábbi nyugdíjba vonulás. A javaslatot, amely május végén a Parlamentben is téma volt, azzal indokolják, hogy sok férfi nem éri meg a korhatárt. A kezdeményezés ugyanakkor komoly költségvetési kockázatokat vet fel: szakmai becslések szerint a kiterjesztés éves szinten több százmilliárdos többletkiadást okozhatna, ezért a támogatói gyakran gazdasági feltételekhez kötnék a bevezetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Forradalmi kínai találmány: mosószer nélkül is tiszták lesznek a ruháink
Kínai anyagtudósok olyan polimerbevonatot fejlesztettek, ami a textíliákra fújva öntisztulóvá teszi azokat. A „molekuláris vízpáncél” több mint 80 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét.


Mosás, mosószer nélkül? Kínai kutatók olyan, textíliára fújható bevonatot mutattak be, amely a szálak felszínén molekuláris vízpáncélt rendez, és egyetlen öblítéssel eltávolítja a foltok jó részét – a víz- és energiaigényt pedig több mint 80 százalékkal csökkentheti.

Az új eljárás lényege, hogy a kutatók váltakozó pozitív és negatív töltésű polimerek rétegeit fújják a textíliára, legyen az pamut, selyem vagy poliészter. A kialakuló felületen a kéntartalmú szulfonátcsoportok egy ultravékony, rendezett vízréteget vonzanak magukhoz és tartanak a helyükön. Ez a „molekuláris vízpáncélként” leírt réteg fizikai gátat képez a szövet és a szennyeződések között – írja a Live Science.

A kutatók szerint a fejlesztés alapjaiban változtatja meg a tisztításhoz való hozzáállást.

„Ahelyett, hogy mosószerre támaszkodnánk az erősen tapadó szennyeződések eltávolításához, a textil felületét módosítjuk úgy, hogy a foltok eleve ne tapadjanak meg erősen” – magyarázta a kutatás két szerzője.

A laboratóriumi teszteken a bevont anyagokról egyetlen vizes öblítéssel lejött a ketchup-, a chiliolaj- és a szójaszószfolt, a tisztítás hatékonysága pedig elérte vagy meg is haladta a hagyományos, mosószeres mosásét. A számítások szerint a módszer közel 82 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét, ráadásul a bevonat a mosás közben leváló mikroműanyag-részecskéket is csapdába ejti, megakadályozva, hogy a szennyvízbe jussanak.

A szakértők szerint a védőréteg megnehezíti, hogy az olajok, ételfoltok, izzadságmaradványok és mikroorganizmusok közvetlen, erős kapcsolatot alakítsanak ki a bevont szál felületével. A módszer hatása több mint száz mosási cikluson át megmaradt.

A háztartási mosásnak jelentős a környezeti lábnyoma a hatalmas vízfelhasználás, a mosószerekből származó vegyi anyagok és a szintetikus ruhákból kioldódó mikroműanyagok miatt.

Ez az elv eltér a korábbi „öntisztuló” szövetekétől, amelyek többnyire a vízlepergető, úgynevezett lótusz-hatásra épültek. Azok a szuperhidrofób bevonatok a vizet egyszerűen leperegtetik magukról, ahelyett hogy a tisztítási folyamatban hasznosítanák.

A kínai kutatócsoport szerint a bevonat előállítási költsége magasabb, mint a hagyományos textíliáké, de a víz-, energia- és mosószer-megtakarítás miatt ez a kiadás a mosószer árától függően akár 15 mosási ciklus alatt megtérülhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A legrosszabbkor tör rád a pánik? – Néhány egyszerű trükk, ami megmenthet a vizsgán
Amikor a vizsgadrukk eluralkodik, akkor akár egy egyszerű, 5 másodperces ritmusra épülő légzéstechnika is segíthet visszanyerni a kontrollt. De vannak még más lehetőségek is a feszültség csökkentésére.


Hányinger, szorító mellkas, gyomorgörcs és szapora szívverés – sok érettségiző, vizsgázó számára ismerősek lehetnek ezek a tünetek a vizsgák előtti napokban. A vizsgastressz nemcsak kellemetlen, de a teljesítményre is rányomhatja a bélyegét, hiszen a fizikai panaszok miatt nehezebb a feladatokra koncentrálni, ami értékes pontok elvesztéséhez vezethet. Létezik azonban néhány egyszerű trükk, amivel enyhíteni lehet a feszültséget.

A kontroll visszaszerzésében segíthet egy egyszerű légzésgyakorlat: öt másodpercig tartó belégzést öt másodpercnyi légzésvisszatartás, majd egy lassú, szintén öt másodperces kilégzés követ. Ezt néhányszor megismételve az agy a helyes végrehajtásra fókuszál, ami segít megnyugodni – írja az Eduline.

Aki ezt nem érzi kényelmesnek mások előtt, annak jó alternatíva lehet egy stresszlabda ritmikus szorítása és elengedése.

A tanulás mellett érdemes időt szánni a mozgásra is, legyen szó egy sétáról, kocogásról vagy jógáról, mivel a sport dopamint és szerotonint termel, amitől jobban érezzük magunkat.

A pihenés legalább ennyire fontos: egy film, egy jó könyv vagy egy forró fürdő mellett a bőséges alvás elengedhetetlen, hiszen kipihenten a megoldások is könnyebben eszünkbe jutnak.

A legfontosabb mégis a megfelelő perspektíva: mi történik, ha rosszul sikerül a vizsga, vagy nem vesznek fel az egyetemre? A válasz az, hogy semmi különös. Érettségit évente kétszer, tavasszal és ősszel is lehet tenni, és mindig van lehetőség javító-, szintemelő vagy pótvizsgára.

Az egyetemi felvételit szintén meg lehet próbálni a következő évben, az érettségi eredménye pedig nem határozza meg egy ember értékét.

Az idei tavaszi érettségi írásbeli időszakán túl vagyunk ugyan, de az emelt szintű szóbeliket június 3. és 10. között, míg a középszintű vizsgákat június 15. és július 1. között rendezik meg. Ám ezek a tippek más vizsgákon is hatásosak lehetnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk