SZEMPONT
A Rovatból

„Az öldöklés nem áll le. Borzalmas. Érthetetlen, hogy ez a mi új valóságunk” - az orosz-ukrán háború egy ukrán tinédzser szemszögéből

„A háború a legborzasztóbb dolog a világon” - írja a lány, aki rajzain keresztül mutatja be, hogyan élte meg, hogy családjának kétszer is el kellett hagynia az otthonát a háborúzás miatt.


A 19 éves Polina Budagovszka építészetet tanul a Kijevi Nemzeti Építőipari és Építészeti Egyetemen. A kelet-ukrajnai Donyeck városában született, ott kezdett el még gyerekként rajzolgatni, iskola után rajzórákra is járt.

2014-ben, amikor az oroszbarát szeparatisták háborúzni kezdtek az ukrán erőkkel, Polina és családja arra kényszerült, hogy elmeneküljön otthonról. Végül a fővárosba költöztek, ahol Polina folytatta a rajzolást, főleg portrékat és természetképeket készített.

Amikor idén februárban Oroszország megtámadta Ukrajnát, Polina családjának ismét költözködnie kellett. A lány úgy döntött, hogy a tabletjén rajzolva örökíti meg a tapasztalatait és érzéseit. A jövőben építészként kamatoztatná vizuális művészeti képességeit, és reméli, hogy a háború után új otthonokat építhet honfitársainak.

Az egyetemista az Al Jazeera oldalán osztotta meg rajzait és történetét arról, hogy kétszer is el kellett hagynia az otthonát a háborúskodás miatt.

2014. május 25.

„12 éves voltam, aznap ballagtam a hatodik osztályból Donyeckben. Búcsúharangozást tartottunk, amely a tanévzáró hagyományos ünnepe nálunk. Ilyenkor egy diák a többiek között sétál harangozva, ezzel jelezve, hogy kezdődik a vakáció. Azt terveztem, hogy a nyarat a barátaimmal töltöm, élvezem a meleg napokat, rajzórára, kortárs táncra és jazz funk órára járok, és magam mögött hagyom a házi feladatokat.

Amikor hazaértem, édesanyám azt mondta, hogy kezdjem el összepakolni a cuccaimat, mert el kell mennünk.

Ez váratlan volt. Éreztem, hogy valami szörnyűség történik, mert anyukám zaklatott volt. Még sosem láttam ilyen szomorúságot a szemében.

A boldogságom azonnal elszállt, és elkezdtem aggódni. Nem értettem, hogy mi történik. Elveszve éreztem magam.

Odamentem a szoba ablakához, amikor egyszer csak a semmiből egy mennydörgő zajt hallottam. Anyukám odaszaladt hozzám, kérte, hogy ne essek pánikba, és elmondta, hogy robbanás történt a repülőtéren.

Túl fiatal voltam még ahhoz, hogy megértsem, ki és miért bombáz. Sosem gondoltam, hogy ilyen közelségből tapasztalhatok meg ilyen veszélyt. Akkor még nem is tudtam, hogy az volt az utolsó napunk a gyönyörű otthonunkban és udvarunkban, ahol a hároméves húgommal hintáztunk, és ahol a barátokkal grilleztünk. Ekkor kezdődött az azóta is tartó háború, amely elvette az otthonomat.

A szüleim gyorsan eldöntötték, hogy el kell menekülnünk Donyeckből, hiszen a harcok a város közelében zajlottak, és nem volt biztonságos maradni. Gyorsan összepakoltuk a legszükségesebb dolgokat. Én ruhákat, a telefonomat, az iPademet és más holmikat pakoltam, majd beszálltunk a kocsiba. A szüleim azt mondták a húgomnak, hogy a tengerpartra megyünk pár hétre.

Hosszú út volt, körülbelül öt órát autóztunk. A szüleim kimerültek.

A jövőnk miatt aggódtak, és egyfolytában telefonáltak családtagokkal és barátokkal. Szívszorító volt látni a fáradtságot a szemükben.

Aznap késő este érkeztünk meg az Azovi-tenger partján fekvő nyugat-ukrajnai városba, Bergyanszkba. Még mindig nem teljesen értettem a történteket, mert a szüleim nem beszéltek a bombázásról és a harcok alakulásáról előttem, hogy ne zaklassanak fel. Így az utazást kalandként fogtam fel. Új barátokat szereztem, velük töltöttem a nyarat. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy megértsem, milyen bonyolult és szomorú helyzetbe kerültünk. Számomra ez olyan nyár volt, mint bármelyik másik. Nem értettem, miért voltak a szüleim néha olyan szomorúak.

Nyár végén, az ősz közeledtével a szüleim elkezdtek beszélni az iskoláztatásomról. Nem beszéltek a háborúról, én pedig nem kérdeztem róla. De nem mehettünk haza.

A családunk ezután szétszakadt.

A szüleim elvittek a Donyeck régióban lévő Szlavjanszkba a nagyszüleimhez, hogy ott folytathassam az iskolát. Édesapám Kijevbe ment dolgozni mérnökként, édesanyám és a kishúgom pedig a szintén Donyeck régióban fekvő Szvjatohirszkbe költöztek, ahol anyukám egy humanitárius szervezetnél dolgozott.

Valahogy élveztem ezt az időszakot, mert szeretem a nagyszüleimet. Amíg náluk voltam, sokkal függetlenebb lettem. Sok új barátot szereztem az új iskolámban, és normális életet éltem. De hiányoztak a szüleim és a húgom.

Később anyukám és a húgom Kijevbe utaztak, és apukámmal együtt elkezdtek lakást keresni az egész családnak, miközben én még mindig a nagyszüleimnél laktam. Év végére találtak is egyet, amit elkezdtek felújítani. Mindent maguknak csináltak meg, amíg ott laktunk. Leszedték a régi tapétát, felújították a padlót, rendbe rakták az áramot, stb. Egy hónap után a lakás kész lett, így én is visszamehettem a családomhoz.

A Szvjatohirszkből Kijevbe tartó út nagyon hosszú volt. Anyukám 9 órán át vezetett. Az utazás viszont lehetőséget adott arra, hogy visszatekintsek a múltamra és elképzelhessen a jövőmet egy új helyen.

Amikor megérkeztünk Kijevbe, ámulatba ejtett a város nagysága. Elképesztően nagy és gyönyörű volt. Volt egy olyan érzésem, hogy órákon át utaztunk a városon keresztül. Csodáltam az építészetet, a gyönyörű folyót és a hatalmas hidakat, amelyek összekötik Kijev két oldalát. Autózás közben Kijev nagysága és szépsége inspirált arra, hogy építész legyek.

Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor megérkeztünk Kijevbe, mert már nagyon hiányzott a családom. Nagyon örültem, hogy a szüleimmel és a húgommal lehetek. Az életünk egy családként végre folytatódhatott.

Új iskola, új emberek, új otthon. Beletelt némi időbe, mire hozzászoktam, de hamar rájöttem, hogy nagyon is jól éreztem magam Kijevben. Boldog életem volt, és kezdtem elfelejteni a háborút.

2022. február 24.

Robbanások hangjára ébredtem. A húgom és én ágyban voltunk, amikor édesanyám odajött, és azt mondta, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat, de pakoljuk össze gyorsan a legfontosabb cuccainkat, pl. ruhákat, a laptopot és higiéniai termékeket.

El kellett hagynunk az otthonunkat. Nyolc év után ismét. Déjà vu.

A lakásunk egy 30 emeletes épület nyolcadik emeletén volt, és attól féltünk, hogy egy ilyen nagy épület célpont lehet. Hallottuk a robbanásokat, de nem tudtuk, milyen sokáig tart, mire a rakéták lezuhannak.

A lépcsőn mentünk le, nem akartuk megkockáztatni a liftezést. Úgy tűnt, mintha évekig lépcsőztünk volna lefelé. Meg voltam rémülve és nagyon féltem. Volt egy olyan érzésem, hogy valami szörnyűség fog történni. Sajnos beigazolódott.

Elhagytuk az épületet, és beszálltunk a kocsinkba. Rengeteg lakó rohant az autójukhoz táskákkal, bőröndökkel, háziállatokkal és más holmikkal. Borzasztó volt. Senki nem tudta elhinni, hogy Kijev, a szépséges Kijev támadás alatt lehet. De sajnos szeretett városunk célpont lett. Biztonságos helyre kellett mennünk. Nem akartam végleg elhagyni az otthonomat. Azt reméltem, hogy hamarosan visszatérünk.

Miközben Lviv felé autóztunk, rengeteg embert láttunk az utcákon. Káosz volt. Az emberek nem tudták, hova menjenek, mit csináljanak. Sok autó akarta elhagyni Kijevet, mi is sok időt töltöttünk dugóban. Borzasztó volt látni a pánikba és kétségbe esett embereket, és ráébredni arra, hogy a bizonytalanság van előttünk.

A telefonomon olvastam a híreket a kocsiban, így tudtam meg, hogy az oroszok indítottak légitámadást több ukrán város ellen. Megdöbbentett, hogy milyen sok szenvedést okozott Oroszország civil emberek millióinak.

Gyönyörű városokat bombáznak, és épületeket, kórházakat és más helyeket semmisítettek meg. Nagyon sok ártatlan embert öltek meg ok nélkül. És az öldöklés nem áll le. Borzalmas. Érthetetlen, hogy ez a mi új valóságunk.

Végül megérkeztünk Lvivbe, egy hostelbe. Két napba telt, mire megtettük az 550 kilométeres távolságot. Éjjel meg kellett állnunk, mert nem volt biztonságos folytatni az utunkat, hátha légiriadó lesz. Ráadásul egyes régiókban ellenőrzőpontokat alakítottak ki, ami lassította a forgalmat.

Kihívás volt szállást találni, de szerencsére sikerült egy olyan hostelben szobát szereznünk, amelynek jó óvóhelye van. Azt feltételeztem, hogy nem lesz rá szükségünk, de tévedtem.

Bár eddig Lvivben kevesebb támadás volt, mint máshol, a légiriadó szirénáinak hangja a mindennapjaink része lett. Tudjuk, mit kell tenni, amikor megszólalnak a szirénák, hogyan tudunk eljutni az óvóhelyre, amikor nem lehet elhagyni a hostelt, és hogy milyen dolgokat kell mindig magunknál tartani.

Egy hónap elteltével már hozzászoktam ahhoz, hogy az óvóhelyre kell menni. Szívszorító látni a kishúgom rémületét, amikor meghallja a szirénákat. Fáj látni, ahogy felveszi a játékokkal teli hátizsákját, a telefonját és szalad az óvóhelyre. A gyerekeknek nem lenne szabad ilyesmit átélni. Sajnos Kijevben, Mariupolban, Vonovaktában, Zaporizzsjában és sok más helyen Ukrajnában kénytelenek.

A háború a legborzasztóbb dolog a világon.”

Polina rajzait a fent linkelt cikkben láthatjátok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, mijük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt jobbikos országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló apuka autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa” – fogalmazott.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, „mintha egy őrült vezetné.”

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. Apuka sem vette el az autót” – szögezi le a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa.”

Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 éves fiatal, és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött, és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Börtön jár érte!” – Magyar Péter keményen üzent a Fidesznek a kirobbant adatbotrány után
A politikus szerint a kormánypárt illegálisan listázza a TISZA szimpatizánsait a megszerzett adatokból. Ezért a törvény szerint akár többéves szabadságvesztés is kiszabható.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. november 06.



A Tisza Világ nevű mobilalkalmazásból egy mintegy 200 ezer sort tartalmazó adathalmaz került nyilvánosságra. Az ügyben a kormányoldal és Tisza Párt teljesen ellentétes magyarázattal állt elő. Erről kérdeztük Magyar Pétert, az ellenzéki párt elnökét, és Menczer Tamást, a Fidesz kommunikációs igazgatóját.

Menczer szerint a tények egyértelműen ukrán szálra utalnak. Állítása szerint a kiszivárgott adatok között két ukrán állampolgár, Miroslav Tokar és egy Andriy Galelyuk nevű férfi is szerepel, akik a PettersonApps nevű ukrán cégnek dolgozva vettek részt az applikáció fejlesztésében és tesztelésében.

„Ezeket az adatokat az ukránok kapták meg és vitték magukkal, és ott van 200 ezer magyar ember adata egy háborúban álló kormánynál, aminek szuverenitási és nemzetbiztonsági vonatkozása van”

– jelentette ki Menczer, aki szerint Magyar Péter korábban letagadta, hogy ukránokkal dolgozott volna. A kormánypárti politikus úgy véli, nem egyszerű behatolásról van szó, hanem együttműködésről.

Ezzel szemben Magyar Péter orosz titkosszolgálati akciót sejt a háttérben, amelynek célja Orbán Viktor hatalomban tartása. „Kinek az érdeke hatalomban tartani Orbán Viktort és a galerijét? Mindenki tudja: az orosz elnöknek és az oroszoknak” – fogalmazott a Tisza Párt vezetője. Szerinte az ukrán neveket és feliratokat az orosz szolgálatok is elhelyezhették az adatbázisban megtévesztésül. Kiemelte, hogy a kormány narratívája folyamatosan változott: először amerikai, majd ukrán fejlesztőkről beszéltek, végül pedig ukrán elkövetőkről.

Magyar szerint a legfontosabb kérdés, hogy ki használja fel az illegálisan megszerzett adatokat. „Érdekes módon mégis az orbáni hatalom használja ezeket az adatokat: az orbáni propaganda listázza ez alapján a civileket, hozza nyilvánosságra művészek, bírók, újságírók nevét, elérhetőségét, címét. Akkor hol vannak itt az ukránok?” – tette fel a kérdést.

A politikus szerint az adatokkal való visszaélés és a listázás bűncselekmény, amelyért a törvény szerint börtön jár. „Remélem, hogy tudják: ezt a magyar hatóságok ki fogják vizsgálni, ha a választásokig nem, akkor utána” – üzente a fideszes politikusoknak.

Magyar Péter azt is állítja, hogy a nyilvánosságra hozott lista manipulált, mivel olyan személyek neve is szerepel rajta, akik soha nem töltötték le az alkalmazást. „Ha valaki manipulálja, akkor nem belül manipulálja, hanem a Karmelitában vagy éppen az orosz nagykövetségen” – tette hozzá.

Magyar Péter és Menczer Tamás a botrányról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk