Emlékezzünk a doni hősökre!
A Magyar Honvédség 1941. június 26-án bejelentette hadba lépését a Szovjetunióval szemben. Majd később a németek már nem kérték, hanem egyenesen követelték a magyarok háborúban való részvételét, ezért Bárdossy László miniszterelnök ígéretet tett nekik: "Magyarország hajlandó lehetőségeinek legszélső határáig elmenni". Horthy pedig levélben biztosította Hitlert, hogy a magyar hadsereg részt vesz a tavaszi hadműveletekben.
A 2. magyar hadsereget tehát 1942-ben felállították, és a keleti hadszíntérre küldték harcolni. A hadsereg 1943. januárjában a Sztálingrád körzetében vívott harcok során viszont rendkívül súlyos, megsemmisítő veszteségeket szenvedett.
Ennek több oka is volt: egyrészt lehetetlen feladattal bízták meg a katonákat, ugyanis az Osztrogozsszk–Rosszos-vasútvonalat kellett volna védenie a magyaroknak, a többszörös túlerőben lévő oroszoktól. Másrészt pedig sem a megfelelő fegyverzet, sem pedig a -40 fokos orosz télhez mért felszerelés nem állt a katonák rendelkezésére.
Videó: "Csapataink feltartózhatatlanul vonulnak előre a Don felé"
Két nap leforgása alatt a szovjetek teljesen áttörték a IV. hadtest védelmét. A honvédek nem tudtak új arcvonalat kialakítani, ezért visszavonulásba, illetve menekülésbe kezdtek. Másnap már a III. hadtestet támadta az ellenség, a német hadvezetés pedig továbbra sem küldte a felmentést és megtiltották a magyar hadsereg számára a visszavonulást. Január 15-én már pánik tört ki, a katonák eldobták fegyvereiket és visszavonultak.
Január 18-án a bekerített III. hadtest kivételével már nem voltak magyar csapatok a Donnál. Az ellen nem álló menekülőket lefegyverezték, majd hagyták őket tovább menekülni, a fegyverteleneket pedig nem bántották. A rendkívüli hidegben minden éjszaka a legyengült, lerongyolódott emberek ezrei fagytak halálra, az életben maradottak pedig tovább vánszorogtak, keresve az utat vissza Magyarországra. Melegedni, megpihenni az elpusztított, felgyújtott falvak tüzénél tudtak, táplálékul a megfagyott lovak húsát ehették.
A III. hadtesttel a németek minősíthetetlenül, megalázó módon bántak. Megtiltották, hogy az utakat használják, vagy éjszakára behúzódjanak a falvakba. Március 3-ig 2913 tiszt és 61 116 fő legénység érkezett be. Az elesettek és fogságba esettek pontos számát megállapítani nem lehet. Van, aki a mai napig keresi elesett hozzátartozójának sírkövét, vagy egy emlékművet, amin nevét jegyezték.
Számos könyv, film és dal keletkezett azóta, előkerültek katonák naplói, melyeket könyv formájában is kiadtak, illetve több emlékhely is őrzi a II. magyar hadsereg hősies helytállását. Idén pedig Szita János és Kovalik Zoltán elhatározta, hogy tavasszal Kaposvárról Voronyezsig fut, így tisztelegve a magyar hősök emléke előtt.
Simon Balázs és Vitéz Kovács Andor, a Don-kanyar veteránjai
Fotó: Ujvári Sándor
Az emlékfutás a kaposvári Hősök templomától indul. Pákozdon fejet hajtanak a Doni emlékműnél, a kárpátaljai Szolyván emléktáblát avatnak a "Málenkij robotra" elhurcolt magyarok emlékparkjában. Az orosz-ukrán határtól a futók a Don menti harcokban elesett magyar és orosz katonák emlékére futnak. Május 8-ára Rudkinóba - az ottani temetőben több mint 20 ezer magyar katona nyugszik -, majd másnap Voronyezsbe szeretnének érni a futók, de ehhez minden nap 50-60 kilométert kell majd futniuk.
A közel ezer kilométeres távot 26 nap alatt tervezi teljesíteni a katona Kovalik Zoltán, és a mentőápoló Szita János, aki az októberben meggyilkolt 11 éves Szita Bencének halála kapcsán a gyermekáldozatokért is fog futni.
Videó: a doni katasztrófa a korabeli filmhíradókban