Emberre is ártalmas vegyszereket szórnak ki a szúnyogok ellen, alig hatnak, a hasznos rovarállományt viszont elpusztítják
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján is hasonló megközelítésből lehet olvasni a problémáról.
"Amellett, hogy a kémiai hatóanyagok nem szelektívek - tehát a szúnyogok mellett más ízeltlábúakra és szinte a teljes vízi ökoszisztémára is hatnak -, hosszú távú alkalmazásuk rezisztenciát (az irtószerrel szembeni ellenállóságot) és keresztrezisztenciát (azonos hatásmechanizmusú szerekkel szembeni ellenállóságot) okoz. Ezeknek a szereknek sokat hangoztatott emlős semlegességéről pedig időről-időre kiderül, hogy az elbizakodottság megalapozatlan volt" - írják.
Vannak számos, a többi élőlényt nem veszélyeztető megoldások is, ezt az MTA-tanulmányt szokták idézni a csípőszúnyogokkal kapcsolatban:
"A csípőszúnyogok ellen hosszabb távon kívánatos, hogy a preventív, egyúttal a környezetet minél nagyobb mértékben kímélő, biológiai védekezési módszereket a lehetséges mértékben alkalmazzuk.
Ennek alapfeltétele, hogy a lárvatenyészőhelyeket rendszeresen feltérképezzük és nyilvántartsuk, az évről évre bekövetkező változásokat regisztráljuk, nyomon kövessük, s emellett a bennük fejlődő fajok minőségi és mennyiségi összetételét folyamatosan figyelemmel kísérjük.
A Velencei-tó térségében a tenyészőhelyek felmérése zömmel 2004-ben és 2005-ben történt meg."
Az alábbi MTA-bizottsági állásfoglalás is ezt erősíti meg:
"Megállapítható, hogy a szúnyogirtás jelenlegi gyakorlata több okból sem megfelelő. A vektorok népességeinek és tenyészőhelyeinek ismerete híján a beavatkozások sokszor késnek és/vagy nagyon csekély „találati pontosságúak”, ezáltal jelentős a célt tévesztően felhasznált peszticidmennyiség.
Ezt súlyosbítja, hogy a beavatkozás döntően a nem szelektív hatású deltamethrin nevű idegméreggel történik. Ennek következtében az elpusztított rovaroknak csak közel egy százaléka a „célszervezet”, viszont bizonyítottan sok az ökoszisztéma szolgáltatásokban jelentős szerepű méhféle, illetve minden egyéb rovar és közvetett tápláléklánci hatásként a kisméretű gerinces állat is.
Emellett elsodródás következtében az élővizekbe kerülve a deltamethrin a halakat, hüllőket és a kétéltűeket is veszélyezteti."
