Emberek, akik szünet nélkül csak a panaszt öntik rád - így működnek az energiavámpírok
Na már most, biztosan ismersz te is olyan embereket, akiknek megállás nélkül, folyton-folyvást csak a panasz árad kifelé a szájukon, észre sem véve, hogy teljesen leszívják a beszélgetőpartnerük energiaszintjét.
Ha senkit sem ismersz az energiavámpírok ezen típusából, akkor a szokásos séma szerint, éppen te vagy az.
Jobb esetben viszont, azért nincs körülötted egy ilyen ember sem, mert sikeresen felismerted és távol is tartod magadtól őket. Saját tapasztalatok és némi utána olvasás alapján összeszedtem a legfontosabb tudnivalókat a panaszkodásról és annak hatékony művelőiről.
Mondanom sem kell, hogy érzékeny és túlságosan is empatikus ember lévén, jó sokat hallgattam már mások panaszáradatait eddigi életem során -ami lássuk be, nem épp egy léleksimogató tevékenység. Ez esetben ugyanis, nem arról van szó, hogy a másik embernek egyszerűen csak rossz napja van vagy valós problémával küzd, amiben megértő fülekre van szüksége ahhoz, hogy megoldásra juthasson vagy legalábbis megkönnyebbülhessen kicsit. Nem-nem.
A notórius panaszkodó semmit sem akar a másiktól, csak figyelmet és együttérzést az év kb. 364 napján. Merthogy olyan szinten átprogramozta az agyát a folyamatos panaszkodás, hogy már képtelen észrevenni a jót az életben.
Egy jó ideig fel sem tűnik, hogy mivel van dolgod. Együtt érzel vele, vigasztalsz, sajnálsz. Ma, holnap, meg a következő hónapban is. Aztán szép lassan kezded észre venni magadon, hogy egyre fáradtabb vagy. Egyre frusztráltabb és nagyon sötét színekben látod már a saját életedet is, pedig valós okot nem igazán találsz rá. Nos, ekkor ráébredsz (jobb esetben), hogy a környezetedben keresendő a probléma gyökere.
Magadra vetted mások szemetét
Ugyanis,
mikor mások gondjait, problémáit, érzéseit hallgatod szünet nélkül, akkor nem tudatosan, de sajnos magadra is veszed azokat.
Ezért nagyon veszélyes, ha túl sok időt töltesz ilyen és ehhez hasonló energiavámpírok közelében. Mentségükre szóljon, hogy nem tudatosan csinálják és egyáltalán nem céljuk, legalábbis nem minden esetben és nem mindenkinél az, hogy neked rossz napokat okozzanak. Minket elszenvedőket ez azonban, egyáltalán nem vigasztal. Mert
teljesen mindegy, hogy tudják vagy nem tudják, végeredményben mégicsak rendkívül károsak másokra nézve, pláne, ha az a másik kicsit érzékenyebb és empátiából is több jutott neki, mint az átlagnak.
Első körben fontos különbséget tennünk a szimpla panaszkodás és aközött, mikor a másiknak valóban nagy szüksége van ránk.
Teljesen természetes, hogy halál eseteknél, válásnál, szakításnál, sikertelenségeknél és hasonlóknál figyelmesen végighallgatjuk azt, aki bizalommal fordult felénk.
Mondhatnám úgyis, hogy ez a "jogos panasz" és mindenki megérdemli, hogy legyen valaki, akinek kiöntheti a lelkét. Ekkor azzal segítünk a legtöbbet, ha csendben hallgatunk, még a másik ember meg nem könnyebbül kicsit.
