SZEMPONT
A Rovatból

„Így lettem eljegyezve a covid osztályon” – nővérek beszélnek a pozitívumokról, ami szükséges, hogy bírják

Soha ennyi nehézséggel nem küzdöttek az egészségügyi dolgozók, mint most. Elmondják, mi tartja bennük a lelket, miért érdemes bemenni, mi segít.


Gömöri Márti öt hónapja dolgozik Covid-osztályon, másodállásban katona. Maga is azt kérte a kollégáitól, hogy osszanak meg vele minden jó szót, szép emléket, ami feledteti kicsit a mindennapi keserűséget.

„Hiába vagyok erős, nem bírom már elviselni a barátaim sírását a telefonban, amikor a hozzátartozójuk állapotáról kérdeznek, az utolsó lélegzetvételt, az oxigén süvítését, a tehetetlenséget, hogy mindenkinek jusson elég oxigén, a lélegeztetők sípolását, csipogását, ezt a rengeteg halált, a zsákolást.

Reggel megint megyek és kellene néhány pozitívum, egy kis remény, hogy minden a régi lesz, minden rendben lesz.”

Sok jó szót kapott, ez volt az egyik legkedvesebb: „Te vagy a legvidámabb nővérke, a legmosolygósabb íjász anyuka, a legpillangósabb kiképző tanonc, az egyik legjobb és legsegítőkészebb ember akit ismerek! A kis csipogós, aki még a betegeket is felvidítja!"

Juhászné Szabó Andreának egy vicces betege adott erőt. A 65 év körüli férfi súlyos légzési nehézséggel, lázzal került kórházba.

„Minden másnap szolgálatban voltam és naponta többször is bementem a kórterembe, branült szúrni, infúziót bekötni, oxigént ellenőrizni, vércukrot mérni... stb. Elég régóta élvezi kedves betegünk a Covid-osztályon lévő kis ágyikóját. Mikor bementem hozzá mindig szóltam hozzá pár szót, érdeklődtem hogyléte felől. Egyszer csak jobban lett, nem volt szüksége oxigénre és vígan járkálgatott. Rögtön jobb kedvre derültem én is. Abban a percben míg én a szobatársaival voltam elfoglalva, megszólított:

„Nővérke! Elfogadja tőlem ezt a gyűrűt?"

„Milyen gyűrűt?" - kérdezem tágra nyílt szemekkel.

„Hát ezt ni!" Látom a kezében az oxigén palack kék lezáró kupakját, összehajtogatva gyűrű formára. Mindenki nevetett a kórteremben. Mondtam neki, hogy na, akkor húzza  fel az ujjamra! Így lettem én eljegyezve a covid osztályon!"

Bartos Anett eredetileg ortopédián dolgozik. Onnan a covid-osztályra kerülni nagy megpróbáltatás. Szembesülnie kell a halállal.

„A covidon nagyon nehéz elfogadni, hogy akivel ma beszélek, az lehet hogy holnap már nincs.”

A gyógyult betegekkel erősíti magát, azt mondja, vannak azok is bőven.

„A hosszabban bentfekvőket jobban megismerem,

hálásak minden érintésért, minden korty vízért, jó szóért.

És emiatt szeretek bejárni dolgozni. A másik a jó társaság, fantasztikus csapattal dolgozom.”

A betegek és a körülöttük dolgozók kapcsolata a kórházban a világon mindenhol ugyanolyan. A kinti világnál itt minden sokkal bensőségesebb, itt a bolha tényleg elefánt nagyságú lehet, jó és rossz értelemben is.

Angliában önkéntes takarítóként két hónapot töltöttem Covid-osztályon. Tele voltam ilyen történetekkel. Volt egy idős néni, aki azt mondta, ezentúl mindig én jutok majd az eszébe, ha megkérdezik, hogy van?

Errefelé millióféleképpen tudják elmondani, milyen remekül vannak, ez egy kórházban hihetetlenül hangzik. A kérdésem után már mosolyogva kérdeztem, hogy tényleg olyan jól? Azt mondta, van hosszabb válasz is, de arra kevesen kíváncsiak. Megnyugtattam, hogy én olyan helyről jövök, ahol nem kertelünk a hogylétünkkkel, állok elébe, nem lep meg. Ebből lett egy jó beszélgetésünk és elárulta, hogy nagyon szomjas, de nagyon nem ízlik neki a tea, amit kapott, túl erős.

Másnap egy másik osztályon dolgoztam, de a szünetben átugrottam hozzá egy magam készítette teával, mert én sem szeretem a kávét bárhogy. Vittem neki egy teát. Túl gyenge volt. Nem adtam fel, vittem vizet, teafiltert és tejet külön, és így már maga állíthatta össze a kedvenc italát, ami most épp az egyetlen jó dolog az életében.

Később arról beszélgettünk a kollégákkal, hogy

minden nap vinni akarok valamit a betegeknek, rádiót annak, aki unatkozik, füldugót, szemtakarót az alváshoz vagy csak egy kis csokit, mert a hozzátartozók messze vannak.

Az évek óta a kórházban dolgozó, szintén takarító kolléganőm elmesélte, hogy épp most vett rejtvényújságot egy betegnek. Nem csinálhatja mindig, mert tönkremenne, de ez most kellett. A szünet után beugrottam az ő osztályára, hogy üdvözöljem a teás nénit. Ott ült az ágy mellett és készült haza. Ott volt mellette két rejtvényújság. Mosolyogva néztem, hogy ő volt a kolléganőm segítettje is.

Feledhetetlen volt az is, amikor a férj és a feleség külön osztályon feküdtek hetekig, egymástól elég távol a kórházban. Már javulóban voltak, az asszony már lassan mehetett haza, a férfinek azonban posztcovidos tünetei miatt még maradnia kellett. A feleség izgatottan mutatta a kis rózsáját, hogy

ma este nagy randi lesz, a nővérek szervezték Valentin napra.

Biztonságos helyen együtt vacsorázhatnak, semmi különlegeset, csak a kórházi menüt, de itt az együtt volt a fontos.

Nagy Éva szerint mindenhol van legalább két pozitív ember.

„Ha úgy érzed, feladnád, amikor mások is monoton robot üzemmódban teszik a dolgukat, mert fáradtak, látják a soha véget nem érő harcot. Ilyenkor kell egy pozitív gondolat, egy aprócska figyelmesség, egy jó szó, ami új lendületet ad.”

Ő igyekszik a maga vidámságával megnyugtatni a betegeket.

„Egyszer direkt benne hagytam az alsó ruhában a telefonom és zenét hallgattam, mert nekem ez ad extra erőt. Bementem tisztába tenni az idős néniket. Ők több hete ingerszegényen feküdtek. Hihetetlen módon tetszett nekik. Természetesen

nem perdültek táncra, de a szemük csillogott, és nem a láztól.”

Éva szerint a remény soha nem szabad feladni. Egy betege emlékezteti erre. Egy hatvanas nő két lábon érkezett hozzájuk és egy lábon mehet majd haza.

„Nem rogyott meg, nem hagyja el magát. Hihetetlen, milyen erő van benne. Mindig kérdezem, hogyan birkózik meg ezzel, szeretne segítséget? Nem kér, van két unokája, dolga van. Mosolyog, szemében a reménnyel. Van mit tanulni tőle."

Egy Dóró Sándor idézet jut eszébe: „Mosollyal az arcomon, hadat üzenek, míg élek, barátja leszek a reménynek."

Nagy Zsuzsi édesapja életéért kimondhatatlanul boldog és hálás. „70 éves, cukorbeteg, túlsúlyos, kínaival vírusra oltott. A leletei alapján nem sok esélye volt kijönni. A kórházba kerülés előtti napokra nem is emlékszik, mert már oxigénhiányos volt, kiszáradva, brutál gyulladással a szervezetében. Aztán valami csoda folytán, egy hét alatt lenyomta a betegséget. Hihetetlenül hálás, egyrészt nekünk, hogy gyorsan reagáltunk, másrészt az ápolóinak, orvosainak, amiért ilyen alapos munkát végeztek és tartották benne a lelket.

Azóta naponta sírdogál szegényem. Köszönjük a munkátokat, megmentettétek Édesapám életét.”

Veresné Ani egy éve került intenzív osztályra, előtte nem volt dolga lélegeztetett betegekkel. Igazán kemény négy hónapja volt ott. Most a sürgősségin dolgozik, a helyzet egyre nehezebb ott is. Minden nehézség ellenére, úgy érzi, és mások is ezt mondják: ő sokkal jobb ember lett a járvány óta. Egy tetoválással emlékszik erre az időre. A barátaitól kapta az örök emléket, a megkoronázott nővért a hátára.

Több közösségi munkában vett részt. Az első hullámban a taxisok segítették az egészségügyi dolgozókat, ő meg a sofőröknek szerzett benzint. Ő lett a „taxisok arca".

Varga Vanda az a típusú folyton mosolygó nővér, akinek nagyon fontos a lélek ápolása, sosem fogy ki ötletekből. Az első hullámban az ő ötletére rajzolgattak kis kártyákat a covidos nagymamáknak anyák napjára. „Megkerestük minden beteg néni gyerekeinek a nevét és beleírtuk egy kis szívbe. Folytak az örömkönnyek, amikor megkapták.”

Egy éve volt. Azt mondja, saját édesanyja szeretete vezette e meglepetés készítésére. Akkor el sem tudta képzelni, hogy neki is baja eshet. Két hete elvesztette őt, azt az embert, akire a legjobban vigyázott, akiért a legkitartóbban harcolt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor Melléthei-Barna Márton visszalépéséről: A lex Sógort továbbra is ajánljuk a kormány figyelmébe
A Második Reformkor Párt elnöke reagált Melléthei-Barna Márton visszalépésére, és a kormányzati összeférhetetlenséget szabályozó törvényjavaslatát sürgette. A „Lex Sógor” néven ismertté vált javaslat megtiltaná, hogy közeli hozzátartozók egyszerre töltsenek be magas állami pozíciót.
F O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 08.



Vona Gábor a közösségi médiában reagált arra a hírre, hogy Melléthei-Barna Márton visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöltségtől. A Második Reformkor Párt elnöke elismerően nyilatkozott a döntésről.

„Melléthei-Barna Márton Facebook-oldalán jelentette be, hogy lemond miniszteri jelöltségéről. A korrekt lépéséhez gratulálok!” – írta.

Vona felidézte, hogy már a jelölés nyilvánosságra kerülésekor azonnal jelezte aggályait. Mint mondta, a 2RK elnökeként már akkor szóvá tette – miközben a jelölt szakmai rátermettségét nem vonta kétségbe –, hogy a családi kapcsolat Magyar Péterrel problémás. Úgy vélte, a helyzet politikailag kényes.

Úgy vélte, a helyzet „nem elegáns, nem európai és óriási támadási felület.”

A sajtóban már a kormányalakítás előtt megjelentek a hírek, hogy a TISZA Párt jogi igazgatója, Magyar Péter sógora lehet az új igazságügyi miniszter, ami több politikai reakciót és közéleti vitát váltott ki a nepotizmus és az összeférhetetlenség kérdéséről. Vona szerint a helyzet kezelésére pártja konkrét javaslattal is előállt.

„‘Lex Sógor’ munkacímmel még törvényjavaslatot is készítettünk a kollégáimmal, amely összeférhetetlenné tenné a hozzátartozók egy kormányban való szerepvállalását”

– áll a posztban.

A pártelnök kitért a kritikájára érkezett reakciókra is. Azt írta, érdemes visszanézni, hogy a TISZA Párt egyes támogatói milyen indulatosan reagáltak a felvetéseire. „Szerencsére voltak azért higgadtabbak is” – tette hozzá. Tanulságként azt vonta le, hogy a politikai egyet nem értést mindenkinek higgadtabban kellene kezelnie.

Vona Gábor szerint az esetből több következtetést is le lehet vonni. Egyrészt azt üzeni a „mostani bólogatójánosoknak”, hogy érdemes felvállalni a kritikát, mert lehet értelme. Másrészt úgy látja, a történtek bizonyítják, hogy szükség van egy másfajta ellenzéki magatartásra.

Szerinte „ezért van szükség konstruktív ellenzékre, amely nem dehumanizáló módon támad, hanem kulturáltan kritizál és ad alternatívát.”

A poszt végén a pártelnök sok sikert kívánt Melléthei-Barna Mártonnak. Vona azt írta, azt hallották, hogy Melléthei-Barna Márton az elszámoltatásban vállalt volna oroszlánszerepet.

„Ha így van, remélem, máshol, más formában hozzáteszi a magáét. Mert a politikai bűncselekményeknek kell legyen következménye!” – fogalmazott.

Bejegyzését egy politikai üzenettel zárta: „A Fideszt kormányról leváltotta az ország, most ellenzékből is le kell!”

Végül hozzátette, kíváncsian várják az új jelöltet a fontos pozícióra. Melléthei-Barna visszalépésére Magyar Péter is reagált, és azt ígérte, másnap bejelenti az új igazságügyi miniszterjelölt személyét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: