SZEMPONT
A Rovatból

„Azért vállalok szolidaritást a pedagógusokkal, mert jól képzett, megbecsült pedagógusok nélkül egy társadalom nem tud előre jutni”

Egy fiatal doktoranduszhallgató írása arról, mi mindent köszönhet a pedagógusoknak a bölcsödétől a doktori iskoláig, és miért fontos most kiállni mellettük.


Beáta egy Facebook-posztban foglalta össze mindazt, amit tanáraitól kapott. A bölcsődétől kezdve beszámol arról, hogy mi mindent köszönhet a pedagógusoknak, mi mindennel segítették céljai elérését és azt, hogy jelenleg a legmagasabb tudás megszerzésének lépcsőjén áll. A címkép a 2015-ös olaszországi úton készült, a Lago Blu (Lac Bleu) oldalában, a háttérben az épp ködbe vesző Matterhornnal. Az írásból kiderül, hogy ez miért nagyon fontos.

A posztot a szerző engedélyével, változtatás nélkül közöljük.

"Az elmúlt időszakban szépen lassan leszoktam arról, hogy fontos dolgokban bármit is megosszak ezen a felületen. Az ingerdús környezetben mindig ugyanazt a maroknyi embert érdekelte a mondandóm, mindig ugyanaz a pár ember adott visszajelzést, ugyanazokkal az arcokkal beszélgettem. Most viszont, egy nappal nemzeti ünnepünk után, 17 nappal az országgyűlési választások előtt úgy érzem, itt az ideje egy kis közös gondolkodásnak.

Ma, március 16-án sok pedagógus, szülő, gyermek, támogató hívja fel a figyelmet a magyar közoktatás helyzetére. Az ideológiákkal átszőtt tankönyvek, a szegregáció, az anyagi megbecsültség hiánya, a túlzott adminisztrációs terhek, az iskolakötelesség korhatárának csökkentése, a természettudományos és idegen nyelvi képzés ellehetetlenítése, a központosított tankerületek, a párthűség alapján kijelölt vezetők a lehető legrosszabb irányt jelölik, amerre egy ország oktatáspolitikája tarthat. Arra gondoltam - mivel a kockás ingemet ugyan felhúztam, de azt sokan nem látják - leírom, mi volt életem legnagyobb hazugsága, és szerintem hogyan lehetne ezt helyrehozni.

Anyukám mondogatta nekem mindig. Azt mondta, “tanulj, és az egész világ a tiéd lesz majd!”. Igyekeztem megfogadni a tanácsát, így lehetek most a PTE Földtudományok Doktori Iskola első évfolyamos hallgatója. Röviden, számokra lebontva, mit is jelent ez esetemben:

  • bölcsődei, óvodai évek,
  • 6 év általános iskola,
  • 6 év gimnázium,
  • 3 év egyetemi alapképzés,
  • 2 év egyetemi mesterképzés,
  • és most a 4 éves doktori képzés, amelynek az első évében járok.

(Minthogy ez a bejegyzés nem a magyar felsőoktatás helyzetéről szól, azt most nem részletezem, mennyire is vágyik valaki arra, hogy akadémiai pályán munkálkodjon. Egyezzünk ki annyiban, hogy szeretem, amit csinálok, és valószínűleg nem leszek a Forbes 10 évvel későbbi TOP100 listáján.)

Ez azt jelenti, hogy rengeteg pedagógussal “dolgoztam együtt” életem során:

  • Nem volt mindegyikük a szakma gyöngye, de vitathatatlan tény, hogy most nem lennék ott, ahol, ha nincsenek ők.
  • Nem tanultam volna meg közösségben élni, nem tudnék írni-olvasni, nem érdekelne a világ sem.
  • Nem sátorozhattam volna a dunaföldvári Duna-parton, nem járhattam volna közvetlen környezetem leginkább eldugott csücskeiben osztálykirándulás címszóval, nem gondolkodnék kritikusan a világról.

Amikor a gimnáziumban, 2013 őszén jeleztem a földrajztanáromnak, Bognár Zoltánnak, hogy szeretnék jelentkezni a lépcsőforduló hirdetőtábláján olvasható Kőrösi Csoma Sándor versenyre, kétkedve ugyan, de rábólintott a dologra. Onnantól együtt dolgoztunk. Szabadidőnkben, energiánkat nem sajnálva belevetettük magunkat a Nyugat-Balkán rejtelmes világába.

Kicsit ugorva az időben, 2015 májusában ott álltam a Nyugati-Alpok legcsodálatosabb régiójában, életemben először láttam gleccservölgyet, hófödte csúcsokat, vízeséseket - köszönhetően a második nekifutásra elhozott első helyezés nyereményének, egy olasz kirándulásnak. Egy évvel később, a verseny történetében először címvédésre került sor. Mindez miért volt lehetséges? Azért, mert megírhattam később a történelem fakultációs dolgozatot, ha az éppen ütközött az írásbeli fordulóval. Azért, mert kihagyhattam a média órát, hogy a verseny körüli teendőket intézzem. Azért, mert az osztályfőnököm gondoskodott arról, hogy semmiben ne szenvedjek hiányt a felkészülés ideje alatt.

Újabb ugrás, és 2019 nyarán, a családomban először vehettem át egyetemi diplomát. Okleveles geográfus lettem, de azt éreztem, szeretném tovább feszíteni a húrokat, még több, még frissebb tudással felvértezni magamat, azt akartam, hogy tényleg enyém legyen a világ. (És valójában de jó, hogy így döntöttem!)

Miért is hazugság akkor ez a mondat?

Az elmúlt évtizedekben Magyarországon nem jött újra divatba a tudás. Sikk lett csalni, sumákolni, mismásolni, szemet hunyni, de nem lett menő a valódi tudást megbecsülni, megfizetni, ösztönözni, tisztelettel fordulni azok irányába, akik ennek magvait hivatottak bennünk elültetni.

Sokszor merül fel emberekben, hogy „hiszen a pedagógusok nem is csinálnak semmit, egy villanyszerelő, bolti eladó is ugyanannyit ér!”. Így van, ugyanannyit érnek, hiszen mindenekelőtt mindannyian EMBEREK. Azt azonban nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a pedagógusszakmát semmisnek tekintse bárki is.

Kedves ismerőseim, mit gondoltok, vajon a bolti eladó honnan tudja, milyen számokat lát maga előtt? Vajon a villanyszerelő miként ismeri fel az alapvető fizikai törvényszerűségeket? Vajon az orvosok, ápolók honnan szerezték biológiatudásukat? Vajon téged, kedves ismerősöm ki tanított meg arra, hogy az általam legépelt betűket felismerd, azokat szavakká, majd mondatokká alakítva értelmezd írásomat?

Bennem is sok kérdés felmerül, ebből szemezgetnék, a teljesség igénye nélkül:

  • Ha egyszer a saját gyerekemet viszem majd iskolába, vajon a tanítója, tanára fel lesz vértezve kellő pedagógia készségekkel?
  • Ha igen, vajon lesz elég ereje a mérhetetlen mennyiségű adminisztráció mellett érdemben kamatoztatnia ezen tudását?
  • Vajon lesz szakos tanára természettudományos tárgyakból?
  • Vajon az idegen nyelvet olyan valaki tanítja majd neki, aki nem két leckével lesz előtte?
  • Vajon őt is bátorítják, támogatják majd, ha valamiben tehetséges lesz?
  • Vajon kellő figyelmet tudnak arra fordítani, ha a gyerekem esetleg nem olyan lesz, mint a többi? Esetleg lassabb, halkabb lesz, mint az “átlag”?
  • Vajon szeretettel, türelemmel, megfelelő szakmai tudással fordulnak majd felé pedagógusai?
  • Vajon ő is azt mondja majd, hogy hazudtam, amikor ugyanazokat a szavakat mondom neki, mint amit nekem mondott az anyukám? Ő is azt mondja majd, hogy nem lesz az övé a világ, hiába is tanul?
Azért vállalok szolidaritást a pedagógusokkal, hogy helyrehozzam életem legnagyobb hazugságát, és azért mert jól képzett, megbecsült pedagógusok nélkül egy társadalom nem tud előre jutni. Én a magyar társadalom tagja vagyok. Azt szeretném, hogy előre haladjunk, azt szeretném, hogy én is, és a következő generáció is egy jobb helyen élhessen. Az első lépés, hogy a „nemzet napszámosait” felemeljük a napszámból.

Végül pedig egy idézet, amit egykori gimnáziumi ismerőseim minden bizonnyal kívülről fújnak. Magyar László, a dunaföldvári gimnázium névadója, a XIX. század egyik jelentős Afrika-kutatója így írt a Magyar Tudományos Akadémia elnökének 1861-ben:

“Én mindig szent kötelességemnek tartottam édes Hazám javát és díszét a tőlem kitelhető minden módra előmozdítani.”

Én most ezzel tudok egy hangyányit mozdítani — elsősorban a lelkiismeretemen, másodsorban talán ismerőseim lelkiismeretén.

#szolidaritás"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Thuróczy Szabolcs: Ha 2026-ban is ebben a száraz szarban tapicskolunk, elhagyom az országot
A színész az Ördögkatlanon beszélt arról, mennyire felháborítja a luxus és a politikai közöny. Szerinte Rogán Barbaráék pénzéből akár tanárok béremelését is fedezni lehetne.


Thuróczy Szabolcs az Ördögkatlan fesztiválon ült le beszélgetni Veiszer Alindával. A színész elmondta, hogy Moszkva mellett van egy falu, ahol Aszadtól Janukovicsig mindenki megtalálható. Úgy fogalmazott, Orbán is elmehetne oda a több százmillióval együtt, és „mi meg boldogabban élnénk”.

A Telex által szemlézett beszélgetés elején Rogán Barbara luxustárgyairól beszélt. Szerinte a propagandaminiszter feleségének egyetlen karkötőjéből szinte az egész Ördögkatlan fesztivál kijönne. A Hermès táska ára 23 millió forint, amibe csak zsebkendőt és szájfényt lehet tenni. Azt mondta: „Amikor azt gondolod, hogy az elmebetegségnek nincs már határa! És megy be a Chanel boltba, hogy vesz még egy táskát.”

„A szekrényben lévő táskáiból egy teljes pedagógusi béremelés kijönne.”

Thuróczy szerint szeretne távol maradni a közélettől, de nem tud, mert a politika folyamatosan adja a témát, és ez nagyon feszült hangulatot teremt. „Félreállok az autóval, felordítok az égbe, nem marad bennem, nem leszek rákos. Kiordítom magamból” – mondta. Ha nem így vezeti le a feszültséget, akkor Bödőcs Tiborral sms-ezik. Szerinte a nagyjából 10 ezer üzenetükből akár 400-500 percnyi anyag is lehetne, ha egyszer kiadnák.

A rendszerváltás idején még a Fideszre szavazott, mert vidéki fiatalként nem érzett más pártot magához közel. Úgy látta, az SZDSZ túl budapesti volt, az MDF pedig kevésbé szólt a fiatalokhoz. Most úgy fogalmazott: „Az MDF már egy jó minőségű tokaji bor ehhez a koccintókultúrához képest, amit ma politikának nevezünk”. Torgyán József, Kuncze Gábor szerinte szórakoztató emberek voltak, Kupa Mihály pedig összetett mondatokban beszélt. Úgy érzi, a politika teljesen megváltozott, de „ennek egyszer vége lesz, mert csak a pénz érdekli őket, és csak erről tudnak beszélni”.

„Ma egy kurvajó országban Sára Sándor, Ungváry Krisztián meg Jankovics Marcell lenne a jobboldal” – mondta, hozzátéve, hogy ma ezt Bede Zsolt és Menczer Tamás képviseli.

A jövőjéről úgy nyilatkozott, nyugodtabb életet szeretne, „hogy kicsit felszabaduljon a társadalom, és fasza, fontos dolgokra lehessen koncentrálni”. A 2026-os parlamenti választásra és a lehetséges változásra is utalt: „Ha nem így lesz, akkor én biztosan elhagyom az országot, elmegyek Rijekába.”

Szerinte „ha jövőre megint ebben a száraz szarban fogunk tapicskolni, akkor végünk van”.

Szóba került Magyar Péter is, akiről Thuróczy azt mondta, „hihetetlen, amit kap” a Fidesztől és a holdudvarától, és „másfél év alatt meg is őszült a csávó”.

Színészként felháborítja, hogy a kormány milyen kulturális produkciókat támogat. „A tündöklő középszer dorbézol, égetik a pénzt, mintha nem lenne holnap” – mondta. A legtöbb kiemelt alkotást megnézi, így a Hunyadit is, de elaludt rajta. Szerinte „rengeteg ember van benne, akit szeretek, de ha én játszottam volna benne, röhögőgörcsöt kaptam volna magamon ebben a jelmezben”. A Tenkes kapitányáról viszont azt mondta, hogy jól volt megcsinálva, remek színészi játékkal. A Hunyadival kapcsolatban úgy fogalmazott:

„Itt meg nyammogás van, nincs igazán brutál erejű, jó színészet. Szarok a szövegek, pedig lehetett volna ezt igazi, valós, jó párbeszédekkel csinálni.”

A beszélgetésben még szóba került a Pintér Bélához fűződő viszonya, nehezen induló pályája és az alkoholizmus is. Elmondta, hogy nagyon szereti az olyan feltörekvő előadókat, mint Beton.Hofi, Pogány Induló vagy Carson Coma. Úgy érzi, a hatalom „MSZMP KB, munkásőrhangulatban” áll hozzá a művészekhez, és „Azahriah számait elemzi a Mandiner”. Majka Csurran, cseppen című száma azért tetszett neki, mert sok emberhez eljutott. Szerinte a kormány felháborodása Majka főbelövős performanszán öngól, hiszen fél éve még azt mondták, a számhoz nincs közük, most viszont felvállalják, hogy róluk szól. „De ez már ebben az évben vagy a tizedik vagy huszadik öngól” – tette hozzá.

A teljes beszélgetést Veiszer Alinda csatornáján lehet megnézni és meghallgatni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: