Egyszerre volt ismerős, mégis új érzés a gyönyörűen felújított Múzeumkertbe lépni
Ja, és mivel Mr. Foster úriember, természetesen magázódva szól Önökhöz.
Nemrég meglátogattam a gyönyörűen felújított Múzeumkertet, és a lélegzetem is elállt, annyira magával ragadott a szép környezet: lombos fák, virágágyások, megújult sétautak, kényelmes padok. A kert végre újra teljes pompájában tündököl.
Persze nem most jártam először a Nemzeti Múzeum kertjében. Amikor egy évszázaddal ezelőtt Budapestre csöppentem, gyakran sétáltam a hangulatos angol típusú parkban.
A parkot hivatalosan 1855. november 24-én nyitották meg. Néhány évvel később pedig padokkal és frissítőket áruló pavilonnal még komfortosabbá tették a Múzeumkertet.
Egy ideig nagyon kellemes hely volt idősek és fiatalok számára is. Az 1973-as restaurálás után azonban sajnos egyre romlott a kert állapota. Birtokba vették a lézengő ritterek, a kerítés mentén pedig rendszeresen lehetett érezni kellemetlen bűzt. Bevallom, egy ideig messzire elkerültem a kertet.
Éppen ezért nyáron kíváncsian vettem szemügyre hogyan újult meg. Készítettem Önöknek róla néhány fotót.
Egyszerre volt ismerős, mégis új érzés belépni a parkba. Rögtön megcsapta az orrom a frissen leszórt mulcs gyantás fenyőillata, ami az egész parkban körülöleli az újonnan ültetett bokrokat és növényeket. A megújulás során 38 életveszélyes fát vágtak ki, viszont 25 egészséges, nagyméretű fát és számos bokor palántát ültettek cserébe.
A legjobban az tetszett, hogy az új növényzet, és sétautak ellenére karakterében a Múzeumkert mit sem változott. Mintha ismét időutazásban lett volna részem. Ez nem véletlen. A felújítás egyik legfőbb célja volt, hogy a kert 19. századi kinézetét és hangulatát adják vissza. Ám nagy hangsúlyt fektettek a zöldfelületek növelésére és a szobrok, emlékművek restaurálására is.
Vakítóan fehér, kanyargó sétaúton jártam be a Nemzeti Múzeum zöldellő kertjét. Arany János, Széchenyi Ferenc, Kisfaludy Károly szobrát és a többi patinás műalkotást régi ismerőséként üdvözöltem. Amikor sétámban elfáradtam, egy kényelmes padról csodáltam a körülöttem elterülő gyepszőnyeget és az emlékműveket ölelő színes virágágyásokat.
Bízom benne, hogy a megújult Múzeumkertre jobban fognak vigyázni és még sok-sok évtized vagy akár évszázad múlva is, ebben a szép állapotban élvezhetik a látogatók.
