Egyensúly Intézet: Az alacsony képzettség és a munkahelyek távolsága a legnagyobb gond a munkaerőpiacon
Az Egyensúly Intézet eddig öt szakpolitikai javaslatot tett közzé a gazdaságról, a demokráciáról, a légszennyezésről, az oktatásról és a demokráciára való nevelésről. A hatodikat a szervezet első születésnapján mutatták be, címe: Hogyan legyen mindenkinek munkája?
Korábban feldolgozatlan, járási szintű adatok alapján vizsgálták meg, mi is okozza a magyar munkaerőpiac zavarait, és azt, hogy miként lehetne egyszerre enyhíteni a munkaerőhiányt és a munkanélküliséget.
A rosszul szervezett tömegközlekedés vagy az utazással járó anyagi terhek miatt sok munkavállalónak még a 10-20 kilométeres ingázás is problémát okoz.
Az Egyensúly Intézet javaslatai szerint a munkaerőhiány és a munkanélküliség csökkentése érdekében támogatni kell a munkavállalók rövidtávú mobilitását, illetve ahol szükséges, a közösségi közlekedés újraszervezésével is segíteni kell az ingázást. A leszakadó térségek megerősítése érdekében radikálisan bővíteni kell a szabad vállalkozási zónákon belüli munkahelyteremtés célzott támogatását.
A járadék jogosultsági idejét szerintük 3 hónap helyett 10 hónapban kell megszabni, hogy az jobban megközelíthesse az álláskereséshez szükséges valós időtartamot. Ugyanakkor az álláskeresőknek a munkaügyi hatóságokkal való együttműködési kötelezettségét is szigorítani kell, hogy megelőzzék a bőkezűbb támogatások pazarlását.
Az általánosan jó minőségű, esélyteremtő közoktatás létrehozása révén csökkenteni kell az iskolai lemorzsolódást, a kiterjesztett szociális ösztöndíjakkal és a több kollégiumi férőhellyel pedig segíteni kell a hátrányos helyzetű fiatalok részvételét a felsőoktatásban. Emellett alapjaiban kell újragondolni a szakképzés rendszerét, mindenekelőtt az átváltható alapkészségek fejlesztésére helyezve a hangsúlyt. A bölcsődei férőhelyek növelésével és adókedvezményekkel támogatni kell a kisgyermekes anyák visszatérését a munkaerőpiacra.
Kérdésekre válaszolva az Egyensúly Intézet vezetői elmondták, hogy eddigi javaslataik nagy nyitottságra találtak a legkülönbözőbb szintű gazdasági cégeknél, amelyek függetlenül pártpreferenciájuktól, beleuntak abba, hogy a gazdaság valamiféle „politikai rablógazdálkodás” része. Ugyanez a helyzet azokkal az állampolgárokkal, akik nem kívánnak egyik oldalra sem állni, de szeretnének egy jobban működő országot, és erre várnak válaszokat.
Kiderült számukra: elméleti szinten mindenki egyetért azzal, az oktatás az egyetlen esélye az országnak arra, hogy a nemzetközi élmezőnyhöz felzárkózzon.
„Sok mindenkiben pozitívan csalódtam e téren mindkét oldalról, és jó lenne ezt úgy a cselekvésre átfordítani, hogy abból ne származzon politikai veszteség” - mondja Filippov Gábor.
Ugyancsak céljuk az akadémiai szféra rendkívüli elméleti felkészültségű szakembereit összehozni a legnagyobb munkaerőpiaci szereplőkkel, terepen dolgozókkal, fejvadász-cégekkel. Az Intézet kiadványaiban, javaslataiban éppen a különböző szempontok ütköztetése és egyeztetése a legizgalmasabb intellektuális élmény, és számukra érhetetlen, hogy a politika hogyan tud erről lemondani.
A sokat emlegetett finn oktatási rendszert hozta példának, ahol nincsen tanfelügyeleti rendszer. Hozzánk közelebb áll a centralizáltabb portugál, vagy a lengyel oktatási modell. Ugyanakkor a finn oktatás egyenletesen magas színvonala annak köszönhető, hogy rendkívüli erős verseny alakult ki a tanári pályán: a jelentkezőknek csak 15%-át veszik fel, és nem azt, aki máshová nem jutott be, valamint a tanári szakma presztízse a fizetésekben is megmutatkozik. De vehetünk ötleteket Afrikából és Dél-Amerikából például a szegénység csökkentésére is, és ezek egy kis gondolkodással nálunk is alkalmazhatók.
Többször szóba került, hogy vannak a magyar közbeszédben olyan megállapítások, amelyeket nem feltétlenül támasztanak alá hiteles számadatok. Ilyen például az elvándorlás és a munkaerőpiac kölcsönhatása. „Minden elvándorlás családi tragédia, vagy kényszeren alapuló döntés, de nemzetközi viszonylatban Magyarország a legalacsonyabbak között van ez a számadat. Általánosan nem dönti be a magyar gazdaságot, de van olyan szektor, ahol ezzel fenyeget, például az egészségügy” – mondta Filippov Gábor, aki szerint fontos megvizsgálni, hogy milyen képzettségű emberek milyen szektorokból vándorolnak ki, és ott kell beavatkozni, ahol ez valós problémát jelent. Azokról sem szabad elfeledkezni, akik néhány éven belül hazatérnek, és abból a magyar gazdaság profitál.
Boros Tamás is megerősítette: a személyes tapasztalat gyakran felülírja a valós adatokat. De ez elmondható akkor is, amikor a munkaerőhiányról beszélünk, amikor számos cég panaszkodik, hogy nem találnak megfelelő embert bizonyos feladatokra.
Boros Tamás szerint az „okos nemzet” koncepció az, amire fel lehet fűzni az ország jövőjének vízióját, Filippov Gábor pedig emlékeztetett arra, hogy vannak témák, amelyekben minden országban létre tud jönni egy „relatív konszenzus”. Volt ilyen az elmúlt évtizedekben Magyarországon is, például az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdésében.
– mondta a kutatási igazgató.
